Esti Hírlap, 1968. október (13. évfolyam, 231-257. szám)

1968-10-19 / 247. szám

HÁRMAS JUBILEUM Tízezer fiatal, tízezer fáklya TISZTELGÉS A HŐSÖK EMLÉKE ELŐTT FORRADALMI NEMZEDÉKEK TALÁLKOZÓJA A KMP, a KIMSZ és a Komszomol 50. születésnap­jának méltó megünneplésé­re készülnek a budapesti fiatalok. A főváros KISZ- esei változatos, sokszínű programmal köszöntik a fél évszázada lezajlott történel­mi eseményeket. A KISZ- szervezetek november 22—24. között koszorúzási ünnepsége­ken, november 24—30. kö­zött összevont párt- és KISZ-taggy­ű­léseken em­lékeznek a magyar kom­munista mozgalom évfor­dulójára. Tízezer fiatal — tízezer fák­lya. A VIII. kerület KISZ- esei november 22-én este fáklyás felvonulást rendez­nek a Kun Béla téri emlék­műnél. A XIII. kerületben, ugyanezen a napon, 1 5000 fiatal találkozik a Béke téri fáklyás felvonuláson. A XII. kerületi ifjú kommunisták november 18—24. között díszőrséget állnak és az em­lékezés virágait helyezik el a Városmajor utca 42. szá­mú ház falán, a KMP meg­alakulásának színhelyén. A VII. kerületben november 25-én Kilián György-emlék­­táblát avatnak és fáklyás felvonulást rendeznek az 50 év előtti események vezető részvevői, hősei tiszteletére. November 1-e és decem­ber 30. köz­ött több buda­pesti kerületben tartják meg a forradalmi nemze­dékek találkozóját. December 30-án a Kom­munista Ifjúsági Mozgalom létrejöttének évfordulóján a VI. kerület Eötvös utca 3-as számú ház előtt, a KIMSZ megalakulásának helyén lesz ünnepség. A Komszomol jubileuma alkalmából, október 25-én fiatal szovjet képzőművé­szete munká­ból nyílik tár­lat a Fővárosi Művelődési Házban. Kőbánya ifjúsága október 29-én a Pataki Ist­ván Művelődési Házban nagygyűlésen köszönti az évfordulót a Szovjet Hadse­reg hazánkban tartózkodó művészegyüttesének fellép­tével. A csepeli fiatalok szintén október 29-én, ün­nepi KISZ-gyűlésen talál­koznak a szovjet ko­mszo­­malistákkal. X­II. évfolyam, 247. szám 1968. október 19. szombat Washington, október 19. Kis Csaba, az MTI tudó­sítója jelenti: Washingtonban tovább tart a titokzatosság a viet­nami bombázási szünet kérdése körül. Tegnap az egyetlen hivatalos megnyi­latkozás a külügyminiszté­rium délután kiadott cáfo­lata volt, amelyben tagadta azt a hírügynökségi jelen­tést, hogy az Egyesült Ál­lamok „választ kapott vol­na Hanoitól legutóbbi bé­kejavaslatára”. A minisz­térium szóvivője azt mon­dotta, hogy sem az ajánlatról, sem a válaszról nem tud, s nincs tudomása bármi­lyen esetleges üzenetvál­tásról. Johnson elnök, aki tegnap két alkalommal is találko­­­zott az újságírókkal, nem nyilatkozott a kérdésről, a két elnökjelölt, Nixon és Humphrey azonban kije­lentette, helyeslik azokat a kísérleteket, amelyek a vietnami kérdés rendezésé­re irányulnak. Humphrey szerint ez „kétségkívül se­gíthet neki az elnökségért folyó küzdelemben”, de mindjárt hozzátette, hogy „a világ minden lakosának is segíthet”. Nixon utalt ar­ra, hogy egy esetleges bom­bázási szünetet nem te­kint pártmanővernek a vá­lasztási kampány befolyá­solására és támogatja azt, „amennyiben nem veszé­lyezteti az amerikai kato­nák életét”. Hivatalos helyen azzal magyarázzák a hallgatást, hogy a tárgyalások jelen­leg „igen bonyolult sza­kaszban” vannak és bármi­féle részlet közzététele ve­szélyeztethetne egy esetle­ges megállapodást. Ugyan­akkor Washington változatla­nul kitart amellett, hogy az amerikai politikában Vietnammal kapcsolat­ban „nincs változás”. A sajtó olyan — nem hiva­talosnak minősített — in­formációkat kap, amelyek szerint „minden Hanoi vá­laszától függ”. Az amerikai sajtó fel­hívja a figyelmet azokra a közleményekre, amelyek a hadműveletek szintjének és ezzel kapcsolatban a vesz­teségeknek a jelentős csök­kenéséről számolnak be. Több amerikai lap ma fel­tűnő helyen közölt olyan jelentéseket, amelyek az amerikai katonai felderí­tésre hivatkozva azt állít­ják: „jelentős számú észa­ki egységet vontak ki az el­múlt hetekben Dél-Viet­­namból”. A Washington Post ezzel foglalkozva azt írja, hogy „de facto” van­nak jelei „a kommunista kivonulásnak”, de ameri­kai részről nem hajlandók nyilatkozni, elismerik-e ezt a tényt a „megfelelő vá­lasznak” az amerikai légi­háború esetleges megszün­tetésére. A bombázási szünetről keringő hírekkel kapcsolatban tovább tart a titkolódzás Washingtonban Nincs mindig fieszta, csü­törtökön olyan nagyszerű sikersorozatot értek el spor­tolóink — két olimpiai baj­nokság, ezüstérmek és bronzérmek gazdagították a magyar csapat eredmény­­listáját —, s ezt nem lehet naponta megismételni. Akadt mára is öröm, ilyennek számít dr. Kleiber­né diszkoszvetésben elért harmadik helyezése, a súly­emelő Nemessányi hatodik helye, de értek bennünket csalódások is. A legna­gyobb talán Kajár János kiesése a további küzde­lemből, és a férfi tőrcsapat gyors búcsúja a Mixc­uca Magdalena sportcsarnoktól­ mutat tévesen. Ilyen teljesít­ményre ember nem lehet ké­pes. És mégis, a „rakétaem­ber’” eredményét el kell hin­nünk, megtörtént, mint ahogy a sport más fantasztikus ered­ményei egyre jobban általá­nossá válnak. Persze, ahhoz, hogy ilyen eredmény születhessen, kelle­t a nagyszerű mexikói tartan­pálya és a ritka levegő, az enyhe hátszél is. Erről még na­gyon sokat fognak beszélni, mert hiszen ez a távolugró­­döntő azzal is emlékezetessé válik, hogy az első hat helye­zett minden tagja 8 méter fe­lett ugrott, és váratlanul Bea­mon mögött az NDK-beli Beer 8,19 m-es ugrással lett ezüst­érmes. A tízpróbázók is lebonyolí­tottak néhány számot, ez azon­ban kevésbé foglalkoztatja a közönséget, inkább a mindig izgalmas futószámok, amelyek az elő- és középfutamok ide­jén is mindig izgalmasabbak. Nagy visszhangot váltott ki például a 800 m-es női síkfu­tás futamai során, hogy a vi­­lágrekorder jugoszláv Nikolics 300 méter után feladta a küz­delmet. Jugoszláv újságírók mondták el, hogy a kitűnő fu­tónő idegileg nem bírta az esé­lyesekre háruló nagy felelőssé­get, s már­­ rajthoz sem akart állni, olyan rosszul érezte ma­gát. Engedett edzője rábeszé­lésének, és aztán így végző­dött a dolog ... SÍROK­MÁNY LAJOS TELEXTUDÓSÍTÁSA Ma a döntőben: az evezősök és Turóczy Pástra lépnek női tőrvívóink .Vízilabdában: Magyarország—USA Kleiberné a bronzéremről és a fantasztikus 890 centiméter Ha nem is minden vonatko­zásban a magyar atléták ját­szották a főszerepet az olim­piai stadion mai programjá­ban, de meg kell emlékezni még egyszer az 50 km-es gya­loglásban ezüstérmet nyert ta­tabányai Kiss Antalról, aki ma vette át a nagyszerű teljesít­ményéért járó ezüstérmet. Meglepetés született a női diszkoszvetésben: az elsőséget 58,26 méteres dobással a ro­mán Manoliu szerezte meg, bronzérmes a magyar Kleiber­­né Kontsek Jolán lett, 54,90 mé­terrel. — A helyezéssel elégedett va­gyok, az eredménnyel nem — mondta Kleiberné, amikor az eredményhirdetés után talál­koztunk. — Szerintem irreális küzdelmet vívtunk, mert az eső megzavarta a dobónőkét, en­gem is, hiszen a bemelegítés­nél is volt 58 méter körüli do­básom. Csak az első sorozat te­kinthető valósnak, a többi már a felázott, csúszós dobókörből a véletlen műve volt, kinek si­került jobban, kinek nem. Sze­rencsém volt, hogy mindjárt elsőre dobtam az 54,90-et, amellyel végül is dobogóra ke­rülhettem. A délután folyamán bonyolí­tották le a 80 méteres gátfutás döntőjét. A magyar Kiss Mária a középdöntőben 11.2 mp-es futással nem jutott tovább, a győztes ausztrál lány új olim­piai rekorddal nyert. Hallatla­nul izgalmas volt a 200 méte­res síkfutás döntője is, ahol a várakozásnak megfelelően a lengyel Kirszenstein 22.5 mp­­es új világrekordot ért el, megdöntve korábbi saját vi­lágcsúcsát. A 400 m-es férfi síkfutásban három néger végzett az első helyen. Evans 43.8 mp-es, döb­benetes világrekorddal írta be nevét a sporttörténelembe, a 2. helyen beérkezett James eredménye 43.9 mp. Külön fejezet, ami a távol­ugrásban történt. Az első so­rozat mindjárt úgy kezdődött, hogy a stadion felugrott a he­lyéről, amikor Boston utódja, az amerikai Beamon 8,90 m-es ugrását kihirdették. Nem, ez nem lehet igaz, vagy elmérték, vagy csak az eredményhirdető jelzőtábla Vasárnap az olimpián Nem maradunk magyar vonatkozású­­események nél­kül. Atlétáink közül a maratoni futók rajtját kíséri a leg­nagyobb várakozás, Tóth Gyula és Sütő indulása biztos, és esetleg Mecser is rajthoz áll. Sor kerül a női súlylökés döntőjére is. Lendvainé Bog­nár Judit révén vagyunk érdekelve, aki edzéseredményei alapján esélyes arra, hogy megküzdjön a dobogóra jutá­sért. Kerékpározóink közül a tandemesek — Baranyecz— Lendvai — versenyeznek. Úszóink három számban érde­keltek, a száz férfi pillangó előfutamában — Szentirmai — és két női számban, ahol esélyünk van, hogy versenyzőnk döntőbe jusson, értékes helyezést szerezzen. Gyarmati Andrea a 100 méteres pillangóúszásban, Turóczi pedig a 200 méteres vegyesúszásban szerepel. Vívóink két fegyvernemben is indulnak. Megkezdődik a kardcsapat-selejtező, és sor kerül a női tőr döntőjére, amelynek részvevői csak a mai napon válnak ismertté. A döntőbe jutásért Farkasinszkyné Bóbis Ildikó, Sákovicsné Dömölky Lídia és Ujlakiné Rejtő Ildikó harcol. Vízilabdázóink nagy erőpróba előtt állnak, mert leg­erősebb ellenfelükkel, a szovjet válogatottal mérkőznek. (Folytatás a 8. oldalon)A 100 méteres női gyorsúszás egyik középdöntőjének rajtja. (MTI ) Telefotor Kajdi átengedte az irányítást A déli órákban került sor a­ kisváltósúlyban Kajdi János és a lengyel Kulej olimpiai döntőnek is beillő találkozójára. A kilenc perc számunkra rosszul végződött, Kajdi megérde­melt vereséget szenvedett kétszeres Európa-bajnok és olimpiai bajnok ellenfelé­től. — Úgy látszik, mégsem bizonyult jónak sorsolásom — gondolkodott el a tör­ténteken Kajdi —, úgy szá­moltam, jó, hogy mindjárt első ellenfelem Kulej lesz, még egészségesen, frissen vehetem fel vele a küz­delmet. A könnyebb ellen­felek ellen talán „bemele­gedtem” volna, így el kell ismernem, hogy reálisan vesztettem. Az első menet tapogatód­­zással és Kulej állandó tá­madásával telt el, a len­gyel bajnok a belharcot erőltette, bár nem került lényeges fölénybe. A máso­dik menetben is az volt a kép, hogy Kajdi igyekezett elkerülni Kulej rohamait, szórványos ellenütésekkel igyekezett megzavarni — nem sok sikerrel. Két-há­­rom nagy ütése betalált, de Kulej jól állta a kemény jobbhorgokat. — A bal kezedet mintha egyáltalán nem használtad volna — mondtuk. — Csak egyetlen ütésre vállalkoztam ezzel a ke­zemmel, de fájdalmat érez­tem, és rádöbbentem, hogy bizony, sérülésem még mindig nincsen teljesen rendben. De ki hiszi ezt el nekem... A harmadik menetben óriási ütéseket vitt be Kaj­di ellenfele testére, szép előkészítések, taktikai meg­oldások után, de nagyon kevés alkalommal. Kulej kisebbeket ütött, de sok­szor és állandó roham köz­ben. Nem volt kétséges a győzelme.

Next