Esti Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 258-282. szám)

1968-11-08 / 263. szám

A NAGYDÍJAS TITÁN Látogatás a kémény nélküli gyárban Évente több száz termék eltűnik A „kémény nélküli gyár­ban" hatezer féle árucikk készül, óriási terem se len­ne talán elég kiállítani va­lamennyit, az apró minta­szobában pedig — ahol a Kézműipari Vállalat bemu­tatja ajánlatait a kereske­delemnek — csak jelezni lehet a vállalat sokarcúsá­­gát. PAPUCS ÉS PERZSASZŐNYEG Hatezer féle termék... Női, férfifelsőruhák, ágy­nemű, műhímzés, csipkés fehérnemű, korszerű cso­magolószerek, kalap, sap­ka, kötött fehérnemű, kesz­tyű, perzsaszőnyeg, papucs, műbőr- és bőrdíszműáru, bőrönd, nyereg, lószerszám, munkavédelmi cikkek, üvegáruk, mérőeszközök, gumi tárgyak, kovácsoltvas gyertyatartók, térítők, pa­píráruk, célgépek, térelvá­lasztó elemek, hétvégi há­zak, játékok — még a leg­fontosabbakat sem sorol­tam fel. Tizenhárom és fél ezer embernek ad munkát a vállalat: öt és fél ezren „bentiek"­, a többi nyolc­ezer bedolgozó. Elsősorban többgyermekes család­anyák, nyugdíjasok és csökkent munkaképessé­gűek, akik nem tudnának megbirkózni a munkábajá­­rás nehézségeivel, fáradal­maival. Ha tehát a dolgo­zók számát nézzük, a Kéz­műipari Vállalat nagy­üzem, Budapest egyik leg­nagyobb munkaadója. Számtalan helyen apróbb­­nagyobb műhelyben, laká­sokban teremti elő az évi 800 millió forint értékű árut. MINDENKI JÓL JÁR Nyereséges vállalat — az idén is az lesz —, de ugyanakkor humánus célt szolgál: munkát ad a be­dolgozóknak. Mindkét fél jól jár, ez nem kétséges. Komor László termelési főmérnök kimutatásokat rak elém és segít az eliga­zodásban. — Tavaly 250 milliós exportunk volt — mondja —, az idén szep­tember végéig csak 151 millió, de az utolsó ne­gyedév erős szokott lenni. Nem önállóan kereskedünk külföldön, Iraz vállalat ad­ja el az árukat, és az idén az új Zenit ügynökséget is megbíztuk piackutatással és üzletszerzéssel. Kitű­nőek a kapcsolataink a külkereskedelmi vállala­tokkal, nincs panaszunk üzletfeleinkre. MEGÉRI A KOCKÁZATOT Mit adnak el és hová? Az idei harmadik negyedév számai szerint: női szok­nyát Ausztriának, ruhákat a Szovjetunióba, Ausztriá­ba, Angliába, NSZK-ba, műbőr kabátokat az angol piacra, PVC-esőkabátokat szovjet és kanadai cégek­nek, selyem perzsaszőnye­get osztrák rendelésre, bőr­labdákat, nyergeket, ló­szerszámokat a sportszere­tő Dániába és Svédország­ba; textil játékokat Kana­dába, üvegtechnikai cikke­ket Törökországba szállíta­nak. Most folynak tárgya­lások a francia Touring Clubbal hétvégi házakról. A vállalat Tahiban felállí­tott tíz színes, modern ví­­kendházat dolgozói részére, és a franciáknak annyira megtetszettek, hogy Buda­pest környékén szeretné­nek ilyen tábort építeni a francia turistáknak. A piackutató szakembe­rek biztatják a vállalatot: van mód az export növelé­sére. Természetesen csak új, divatos, tetszetős hol­mival lehet kereskedni. És kockáztatni is kell, hiába, enélkül nem megy. Az idei BNV-n nagydíjat nyert a vállalat Titán nevű mű­anyag bőröndje. Ma tízezer darabot tudnak csak gyár­tani belőle évente, ezt is öt helyen. De a kereslet olyan nagy, hogy­ érdemes volt svájci gépeket venni. Terv­be vette a vállalat, hogy át­szervezi a gyártást. 1969- ben már 40 ezer darabot akar készíteni. Másik példa: a játékok. Gyártanak fából, textilből, fémből, most térnek át a műanyagra. Előbb persze körülnéztek a piacon és csak aztán határozták el, hogy bővítik a játékgyár­tást. Találnak-e mindig új piacot? — Hogyne! Csak keresni kell. Most adtunk el pél­dául gyermek kötött- és konfekcióárut Norvégiában, ahol eddig ilyesmit nem vettek tőlünk. Hatezer féle termék ... A sokféleségben, rugalmas­ságban rejlik a vállalat ereje, ám ez okozza a leg­több gondot is. — Olyan múlandó a di­vat — mondja a főmérnök. — Ami tavaly kellett, azt az idén már nemigen ke­resik. A hatezer termék kö­zül évente néhány száz ki­esik, eltűnik, szakmai nyel­ven „lefut"­ — helyettük más, új, érdekes cikk kell. Megtalálni, hogy mi legyen az, hogyan és miből gyárt­suk, megszerezni hozzá anyagot, gépet, megtaníta­ni a munkásokat — ez a nehéz. Eddig még mindig sikerült. Lukács Teréz ŰRI DOLOG kozmikus vendégemnek, aki a Holdról, ponto­sabban a holdbéli Bugadsé­ból érkezett a minap, Y9H­­X8Z a becsületes neve. Az Y9H a vezetéknevét, az X8Z az utónevét jelenti, és én eleinte a kettőt több­ször összetévesztettem, ezért később, amikor már jóbarátok lettünk, Y9H­­X8Z megengedte, hogy csak az utónevén, per X87-nek szólítsam, sőt, amikor per­tut is ittunk, akkor már csak Ikszikémnek becéz­tem. Meglepődtem, amikor el­mesélte, hogy náluk, Bu­gaciéban is a szocializmust építik, ugyanis Bugaciéban már negyven éve megdön­tötték a kapitalizmust. El­mondta azt is, hogyan él­nek, mint élnek, hogyan dolgoznak, mit termelnek, sőt — mert a beszélgetés Pesten folyt — a végén a fizetéseknél kötöttünk ki. — Nem panaszkodhatom •— mondta Y9H-X87. — Mint űrhajómérnök dolgo­zom, és a fizetésem havi négyezer buznyák. (1 buz­­nyák = 100 peták.) Az öcsém, KGB, aki műanyag­kohász, háromezerkétszáz buznyákot keres. — És hogy jöttök ki be­lőle? — Majdnem egyformán. Mint említettem, az öcsém jövedelme háromezerkettő­­száz buznyák, az enyém négyezer. Mivel nálunk progresszív az öregségi já­rulék, az öcsémtől százöt­ven buznyákot vonnak le, tőlem ötszázat. Párt- és szakszervezeti bélyegre az öcsém száz buznyákot fizet, én pedig háromszázat. A kisebb gyerekek oviba jár­nak, ami az öcsémnek havi ötven buznyákjába kerül, nekem kétszázba, míg a nagyobbik gyerekek után tandíjért és napköziért az öcsém száz buznyákot pen­get le, én háromszázat. Ha figyelmesen utánaszámolsz, az öcsém­ háromezerkétszáz buznyákjából megmarad kettőezernyolcszáz, de azért az én négyezer buznyákom­­ból is marad kettőezerhét­­száz, majdnem annyi, mint neki. — Miért kapsz te ezer buznyákkal több alapfize­tést, mint KGB — kérdez­tem. — Azért, mert az én munkámat társadalmilag hasznosabbnak ítélik, mint az övét. — De akkor miért na­gyobb a levonásod? — Azért, mert nekem magasabb a jövedelmem. — Ezek szerint neked a végén kevesebb pénzed ma­rad, mint neki — mond­tam. — Hihetetlen! — Pedig egyszerű a ma­gyarázata — folytatta Y9H­­X87. — Tudod, mi a kapi­talizmustól örököltük a tár­sadalmi rendünket, az ál­lamformánkat,­ a technoló­giánkat, a tudatunkat, sőt, az adórendszerünket is. Az elmúlt negyven év alatt si­került megváltoztatni a társadalmi rendünket, az államformánkat, a techno­lógiánkat, sőt, egy kicsit a tudatunkat is. Az adórend­szerünk az maradt. Hiába, nem megy minden egyszer­re! — Érthetetlen, érthetet­len. — Miért, nálatok ez hogy van? — Várj csak. Körülbelül úgy, mint nálatok — felel­tem rövid gondolkodás után. — Öregem, akkor ne szólj egy szót se — mond­ta Y9H-X87. Nem is szóltam, Miklósi Ottó Mikroelem vérszegénység ellen A Keszthelyi Agrártudo­­mán­yi Főiskolán megala­kították az országos mikro­elem-bizottságot. A mikro­elemek a növényi-állati szervezetekben igen kis koncentrációkban vannak jelen, hiányuk mégis élet­tani zavarokat, okozhat. Si­került azonban olyan mik­­­roelem-koncentrációt elő­állítani, amelyet az állati szervezet biológiailag hasz­nosítani tud, gyógyítja a vérszegénységet és a med­dőséget. Az értékes anyag gyár­tására új üzemet épít fel Keszthelyen a Reanal Gyógyszer- és Tápszergyár. A kutatások, s az eredmé­nyek alkalmazása, szerve­zése, irányítása különös kö­rültekintést igényel, ezért hozták létre a bizottságot. MEGJEGYEZZÜK A fény árnyoldala „Az Emke-ház sötét’". A tervezők, fényművészek, neonépítészek asztalán már látható a felragyogó neonosí­­tási terv első szakasza. Az Emke-ház még sötét, ide is kell majd egy neonberendezés. A programtervek, ütemtervek készek — de ezzel együtt az akadályok is (neonnyelven mondva) kigyullad­tak. Mielőtt egy-egy neonberendezést felszerelnek, több­féle engedélyt kell megszerezni. A tűzoltóságét — ha mű­emléképületről van szó, akkor a Műemlék Felügyelőség engedélyét is —, a Tanács építési osztályáét, de mindezek előtt­ a tulajdonos beleegyezését. A tulajdonos — főút­vonalakról, központi helyekről lévén szó — a legtöbb esetben az IKV. Az Ingatlankezelő Vállalat nem is gördít akadályt a neonosít­ási program elé, tudja: nemcsak a h­áz lesz szebb ettől, hanem a főváros is.­­ De igen sok középület háztulajdonosi jogát — ha te­­lekkönyvileg nem is az övé az épület —, valamelyik más szerv gyakorolja. Ilyenkor — éppen most, a neonosítási program első, szép szakaszában —, több háznál a „tulaj­donos” nem adja meg ehhez az engedélyt. Legtöbbször az ok: „Csak"’, és nincs indokolás, elutasítani könnyebb, mint valamit vállalni. Ha az ilyen épületek gondnokait, kezelőit nem lehet más belátásra bírni, akkor veszélybe kerül egy-egy ki­emelt terület, főútvonal fénytengelye. Mert milyen az a fény­tengely, amely szaggatott, pislákoló?!­gai. MESTERSÉGÜK: A DIVAT Akik a jó fejekért dolgoznak Ahány egyéniség — annyi modell Szerencsére a tizenévese­ket nálunk nem nagyon ke­rítette hatalmába a nőies, hosszú hajviselet, a fiatal­ságnak csak egy elenyésző része barátkozott meg a modernnek tartott divattal. Azonban ha rövid időre is, de visszaesett a fodrászüz­letek forgalma. A gyorsan növő hajszá­lak azonban a „moderne­ket" is arra kényszerítet­­ték, hogy hébe-hóba tiszte­letüket tegyék a fodrászüz­letekben.­­ Hamarosan rájöttek arra, hogy Beatles-frizurát is lehet úgy készíteni, hogy a haj gondozott, ápolt le­gyen, s ne lehessen észre­venni: egy-két perccel ez­előtt állt fel valaki a fod­rászszékből. Amikor erre rájöttek — s ez futótűzként elterjedt —, a tizenévesek nem kerülték el a fodrá­szatokat. ANTIBEA­TLESEK Ha új vendég érkezik, a fürkésző fodrászszemek azonnal felmérik, milyen a haja, arcformája. Gondo­latban már pillanatok alatt el is készítik az egyéniség­hez illő, modern, könnyen kezelhető hajviseletet. . — Sajnos, évről évre ne­hezebb helyzetbe kerülünk, mert erősen kopaszodnak a férfiak. — Antibeatlesek lesznek ... Ezt részben sa­ját maguknak köszönhetik, mert nem fordítottak kellő figyelmet, időt arra, hogy hajukat megfelelően kezel­jék, rendben tartsák. Most már azért folyik a küzde­lem, hogy ezt a biológiai folyamatot lelassítsuk. Gyakran pszichológusnak is kell lenniök, mert egy­­egy megrögzött hajviselet­ről kell lebeszélni az érke­zőt, hogy szakítson a már elavult, hosszú, hullámos, hátra fésült frizurával.­­ Sokan nehezen értik meg, hogy saját érdekük­ben próbáljuk őket rábe­szélni a változtatásra, lehe­tőleg oldalra fésült, elvá­lasztott, laza, rövidre nyírt modell mellett döntsenek. Ezt könnyű kezelni, tisztán tartani és — ami nagy szó, gondmentesen, gyorsan fé­sülhető. HADÜZENET AZ OLLÓNAK Néhány évvel ezelőtt a Beatlesek hadat üzentek az ollónak. Akkor a fodrászok nem nagyon örültek ennek, ma már viszont örömmel mondják: „Az olló háttérbe szorult, s a vezető szerepet a borotva vette át. Moder­nizálták a szakmánkat, s új mesterfogást tanultunk meg: a borotvahaj vágást.” — Huzamosabb ideje nem változott a férfidivat — mondja Tallér Gabriella fiatal férfifodrásznő. — Tért hódított a rövid, spor­tos, oldalra fésült fazon, amely ügyesen, jól kiala­kítva egyéniséget is kölcsö­nöz, annak ellenére, hogy ugyanolyan típusdivatnak számít, mint a Beatles-haj­­viselet. Ahány fej, annyi egyéniség, modell, forma. A divat mesterei állan­dóan tanulnak, képezik magukat. Hiszen, ha rövid időszakokra is, de új meg új hullám szokott végig­söpörni szakmájukban. Most a pakomparté a jelen. A jövő? „Ugyanúgy elmú­lik, mint az eddigi összes hirtelen jött és gyorsan tá­vozott divat. Egy-két hó­napig érdekes, újszerű, de amikor már mindenki vi­seli, unalmassá, megszo­kottá válik! Szabadulni kell tőle.. Bár az olló néhány éve háttérbe szorult, azért nem ment ki a divatból: minden egyes haj­vágásnál előke­rül. Fazonigazításra, a hosszú hajak rövidítésére. Lantos Gábor Tallér Gabriella munka közben

Next