Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-08 / 6. szám
Háromezer budapesti lakás sorsa HKI helyett IKF ♦ A gondok nem változtak Miért nem sikerült végrehajtani a lakásfelújítási tervet? Megváltozott a Fővárosi Tanács Házkezelési Igazgatóságának elnevezése: HKI-ból IKF lett, azaz Ingatlankezelési Főigazgatóság. Akármi is azonban a név, a lényeg változatlan: továbbra is legfőbb kezelője az állami, a tanácsi tulajdonban levő, csaknem 400 ezer lakásnak. Sok ezek között a leromlott állapotú, és ezrekre rúg az aládúcoltak száma. A kerületi IKV-k időben elkészítették a tatarozandó házak jegyzékét, igazodva a rendelkezésükre bocsátott pénzügyi fedezethez. Alaposan meghányták-vezették a sorrendet, meghallgatták a tanácstagokat, s azután megkeresték a kivitelező vállalatokat. Célul tűzték ki, hogy elsősorban az úgynevezett teljes felújítási munkákat végeztessék el. A most véget ért 1968-as esztendőben rekordösszeget, 1169 millió forintot irányoztak elő a budapesti lakások felújítására. Nagy összeg. De hát a házvagyon romlik, a felújítás üteme a leromlással nem tart lépést, meg kellene gyorsítani tehát a tatarozásokat, s éppen ezért évről évre emelik az erre előirányzott összegeket, így emelték tavaly is, de csak a tervben, mert a valóság összezavarta az IKV-k számítását. A kivitelezők ugyanis a múlt esztendőben túl sok egyéb munka végzését is vállalták. Azok is fontosak voltak, bár az IKV-k szerint a lakásfelújításoknak kellene elsőbbséget biztosítani. De nem így történt. A pontos számadások még nem állnak rendelkezésre, de az IKF-hez befutott eddigi elszámolások végöszszege azonban csupán800 millió forintról szól. Számítanak ugyan arra, hogy az elvégzett munkáknak körülbelül 200 millió forint értékű számlája még egy-két hónap alatt beérkezik, de még ebben az esetben is mintegy 150 millió forint előirányzott öszszeg felhasználatlanul maradt. Elszomorító jelenség! Egy-egy lakás teljes felújítására mintegy 50 ezer forintot költenek. Egyszerű tehát a számítás: 159 millió el nem költött pénzből háromezer lakást lehetett volna felújítani. A felújítási jegyzékben szereplő, de a felújításból kimaradt lakások bérlői úgy érzik, hogy az IKV becsapta őket, szidják a HKI-t , illetve most már az IKF-et. Abból az összegből, amelyet a felújításokra fordítottak, az építőipar árainak emelkedése miatt amúgy is kevesebb munkát lehetett elvégezni, mint korábban. Ez is szaporítja az IKF gondját. Az első gond tehát: az építőipar a lakóházjavításoknál lemaradt. A második: a kivitelező vállalatok munkája megdrágult. S a harmadik gond: az IKV-k saját fizikai dolgozóinak létszáma körülbelül 500-zal csökkent; ezek is — ha nem vándoroltak volna el az IKV-ktől — mintegy 50 millió forint értékű felújítási, tatarozási munkát tudtak volna elvégezni. A számok elárulják: nemcsak a 400 ezer budapesti lakásbérlőnek van sok baja, gondja, bosszúsága a felújítások el nem végzése miatt, hanem a HKI — most már az IKF — vezetőinek is. Hogyan lehetne segíteni ezeken a gondokon?. A kérdés évek óta napirenden szerepel, a megoldás módját eddig nem sikerült megtalálni . . . Pakots György VIGYÁZNI AZ EMBERRE A buszon az erős gázás emésztőrendszeri és mozgásszervi megbetegedéseket okoz a közlekedési dolgozók körében — állapították meg a Fővárosi Tanács illetékesei, amikor megvizsgálták a vállalatoknál az üzemegészségügy helyzetét. Sok a hűlés, a légzőszervi megbetegedés is. A zsúfoltság miatt a járműveken nagy a cseppfertőzés veszélye. A többi fővárosi vállalatnál aránylag kevés a foglal-lakozásból származó megbete- I gedés. A kereskedelmi dolgozókat a sok állás követ- t keztében főként érrendszeri megbetegedések fenyegetik. Az élelmiszerboltokban és különösen a piaci üzletek- ben sok gondot okoznak a megfázások, az izületi be- tegségek. A boltok fűtésétt a romlandó áruk miatt nem tudják mindenütt biztosíta- t ni, s ezért új megoldásokat keresnek. A kereskedelem másik fontos törekvése, hogy a szállítást, az árumozgatást gépesítsék. A tanács véleménye szerint a mai helyzet még nem ki-| elégítő, sokkal több erőt kell fordítani a bolti munka könnyítésére, hiszen a ke-| reskedelemben az eladók zöme nő. A fővárosi ipari vállala-| toknál daruk és targoncák vásárlásával több helyen megszüntették a nehéz testi munkát. Az eredményeket azonban itt sem tartja elégségesnek a tanács. A Vasipari Vállalatnál, a Kézműipari Vállalatnál újabb nagy elszívóberendezést állítottak fel. A vállalatoknál évenként többször is ismeretterjesztő előadást tartanak a helyes táplálkozásról, az egészséges öltözködésről, a munkavédelmi feladatokról. Jégbilincsben a víz A rendkívül alacsony dunai vízállás és az időjárás megnehezítette a Fővárosi Vízművek munkáját. Jégbilincsben vannak a megyeri Felszíni Vízkivételi Mű áteresztő rácsai is. A munkások éjjel-nappal, megfeszített munkával tudják csak biztosítani a zavartalan üzemeltetést. Csáklyákkal szabadítják meg az áteresztő nyúlásokat a jégtábláktól és a kásás jégtől. Képünkön: küzdelem aJégtáblákkal. Jég borítja a tolózárakat is. Kalapáccsal kell leverni a jeget (MTI Fotó : Kácsor felví Egyetemista ellenőrök Csaknem 200 társadalmi ellenőr tevékenykedik a IX. kerületben. Munkájukat újabban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem KISZ-fiataljainak egy csoportja is segíti: a belkereskedelmi szakos hallgatók a társadalmi ellenőrzésben hasznosítják az egyetemen szerzett ismereteiket. (MTI) Unalom a házaspár minden reg■Zx gel együtt indul el hazulról. Tizenöt éve minden hétköznap reggel. Majdnem ugyanabban a negyedórában, sőt ugyanabban az ötpercben. A férfi ötven elmúlt, az asszony valamivel kevesebb. Jólöltözöttek, majdnem elegánsak. A férfi sötétszürke crombi télikabátot visel ilyentájt, az az asszonyon teddy-bunda, amelynek szélét — ha a villamoson leül — gondosan felhajtja. Pedáns asszony lehet. Télen kalapot hord, nyáron semmit. A haja ápolt. Arca kövérkés, szemei aprók és mélyenülők. Együtt járnak dolgozni, és együtt térnek haza. Pontban öt órakor, a megbeszélt helyen találkoznak. Az aszszony ekkor már neccszatyrot tart a kezében, vacsorának valóval. Rendszerint hideget vacsoráznak, legfeljebb az asszony főz egy teát, addig a férj meggyújtja a szobában a tüzet. Gyermekük nincs. Tizennyolc percet utazónak villamoson. Az utazás alatt a férfi mindig újságot olvas. Reggel is, délután is. Az asszony kinéz az ablakon, vagy piszkálja a körmét. A férfi olvas, néha megcsóválja a fejét, és azt mondja: borzasztó. Ilyenkor bűnügyi tudósítást tanulmányoz, idéz is néhány sort, amit az asszony szent borzongással hallgat. Körülbelül olyan arccal, mintha a betöréses lopás Lappföldön történt volna, és nem a szomszéd kerületben. És egyetért a férfival: a dolog valóban borzasztó. És az is borzasztó, hogy valaki leült melléje egy tömött táskáj val, vagy egy csecsemővel, és meglöki a karját. Ilyen- kor a nő sokatmondóan a férjére néz. — Látod — mondja a tekintet — mi- lyen erőszakosak, tolakodók | az emberek. — Látom — | válaszol a férfi pillantás, mint aki mindent lát, de i udvariassága tiltja, hogy va- | lamit tegyen. Egyetértenek, de mégis I kimondhatatlanul unják I egymást. Süt róluk, sugár- | zik a mozdulataikból, ahogy I mindig ugyanannál a ka- | nyárnál állnak fel, s ahogy | a férfi nyújtja a karját. I Ahogy az asszony lesimítja | a kabátját, és merev arccal belekarol a férjébe. Ahogy I némi tétovázás után elvi 5 dúlnak, mindig ugyanabba az irányba. Egyszer talán az asszony öt percet késik majd a ran-devúról. Emiatt talán vitáz-ni fognak, a férfi megígé-ri, hogy legközelebb ő sem lesz pontos. Az asszony nem válaszol, ettől a férfi ide- ges lesz, nem olvas újságot, hanem körülnéz a villamo- | son, és észreveszi, milyen mulatságos, amikor egy karonülő gyerek kiflit majszol. Az asszony durcás lesz, és elhatározza, hogy másnap negyedórával ké- | sőbben indul el hazulról, mint a férje. S ettől a gon-dolattól olyan megmagya- | rázhatatlan vidámság árad benne, hogy észre sem ve- | szi, amikor egy tömött ko- | sárral melléülnek, és meg- | lökik a karját. (ben de) !