Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-08 / 6. szám
Budapest—Izmir—Hamburg—Budapest 10. Noé kikötőjében az Ararát lábánál //Tehergőzösök" a szerpentinen Indul a mamdarinszárátmáiig. Sietünk, mert Samorben esőfelhők gyülekeznek. Máris esik. — Csak a szerpentineken ne essen — mondják Szakácséi, a camionn vezetői —, és ha lehet, jó volna még világosban átmenni a hegyeken. A Volvo felhődül, szinte „két lábra áll, mint egy harci paripa”, de 18 kereke gyorsan felpörög a ,,gázfröccstől”. Vihar. Villámok. Keskeny az út. Alig félünk, de menni kell, a mandarin egy percet se késhet Európa asztaláról. HA SIKERÜL... Ha kocsi jön szembe, — leállunk. Kitérni nem lehet. Ha lemennénk az út szélére — a felázott útpadkáról ledőlnénk, elsüllyednénk. Csupa„ha” van előttünk. Ha itt, ha ott sikerül átmenni. Elmosott beton ahíd mellett, — ha átmegyünk a recsegő, összetákolt egy kocsi széles fahídon. És sikerül, pedig az út, a híd szájából azonnal derékszögben fordul. Bicskakanyarok. Mint nehéz hajó, országúti „tehergőzös”, úgy dohogja magát előre a Volvo. Az első emelkedőn k ötös sebesség. Utána négy, aztán már csak az egyes. A fordulatszám kétezer. 250 lóerő kapaszkodik, húzza nehéz terhét. Most kell vigyázni a kapcsolásra. Tizenkét kilométeres sebességgel kapaszkodunk... Azután túl vagyunk az első hegygerincen. Lent a völgy, szód kis falu fehér mozaikja. Most már mehetnénk nyolcvannal is, de nem szabad. Megint a „ha”. Kit tud ennyi terhet megfogni, ha „elmegy a fék”? Ott a szakadék. Megtörtént, hogy begyulladt a kerék. Télen az ilyen hegyeken végiglapátolják az utat a carmionosok. Ki a havat a kerék alól, be az éket. BICSKA MAXI Az első éles kanyar. Ki kell menni az út közepére. De mi lesz, ha hirtelen szembetaláljuk magainkat egy török kocsival? Ám ha nem fordulunk ki, a szerelvény dőlését nem bírja el a motor, vagyis jobban lefogja a gép erejét. Pár centi a szakadék. Tizenhárom méter hosszúak vagyunk és a kanyar 60—70 fokos. Szinte derékszögben kell megfordulni. Morog, hörög, süvölt a Volvo. 15 százalékos emelkedő — „S” kanyarokkal. A súly hátulról nyom. A kocsi eleje egészen a bal oldalon — a vége teljesen a jobb oldalon „jön”. És a „Bicska Maxi” nem ér véget. Állatihoz fohászkodunk mi is, akár csak a török sofőrök. Camionunk most bemutatja a „csodálatos mandarin” országúti balettjét. Volvomódra, a török szerpentinek színpadán, hátán a 400 mázsa gyümölccsel. TAVASZBÓL A TÉLRE Síkság. Nyugalom. Pihenő. Magyar camionosokkal találkozunk. Teheránból jönnek. Rögtönzött élménybeszámolók, csodálkozással, nevetéssel. Krajcár Mihály: „Leégett az egyik kerekem Noé kikötőjében, az Ararát lábánál. A hőmérséklet mínusz 30 fok volt.* Valaki arról beszél, hogy „Ferikéék” visszacsúsztak a tajvani tengerszem szakadékánál 1100 méter magasságban jártak, mellettük 200 méter mély „gödör”. Jégpáncél fedte az utat. Csak úgy állhatták meg, hogy a kocsit nekivezették a sziklafalnak, szerencsére a vastag hó elfogta a kocsit. „De a Ferike, gyerekek, nem viccelek, egyik percről a másikra megőszült.” Zsiga László: „Én Görögországból jöttem át Törökbe. Annyi alva közlekedő görög sofőrt még életemben nem láttam mint azon az úton. Ráadásul robbanóanyaggal mentem.” .. . Izmir záporral kísért, villámcsapkodással, Pesten a mandarint a tél fogadja, ha a dél gyümölcsét. Átjöttünk vele a tavaszon, hogy visszaérkezzünk a télbe. Békés Attila At a Dárdáneslán, partra lépés Elő-Ázsiában (A szerző felvétele.) VILÁGTESZT Olvasom, hogy a gyermeklélektan szakemberei „világteszt” segítségével kutatják ki: mi a baja a srácnak? A gyerek — különböző figurákból, házakból, autókból, kockákból — felépíti a maga világát, és ha valamit kihagy, ugyebár, akkor ott a fájó pont, a tudat arcól rejtőző bibi. A magam részéről túl koros vagyok már ahhoz, hogy a gyermekpszichológia tudósai velem is foglalkozzanak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennék alávetve — kora ifjúságomtól ezekig a percekig — különböző bonyolult világtesztkísérleteknek. De a próbák eredményeit általában nem szokták közölni velem, nekem kell azokat kitalálnom. A kísérlet jellegéből fakad azonban, hogy mire kitalálom — kitalálhatom! —, mi is okozta a bajt, akkorra már nehéz segíteni. Emlékszem, már húszéves koromban is fel akartam építeni világomat. Az autót és házat tudatosan hagytam ki belőle, de építményemet benépesítettem egy csomó figurával, akik ...izé... amelyek kedvesek voltak nekem. A dolgokba azonban elfelejtettem beleépíteni a háborút — ez volt a hiba —, és talán ezért is vált szükségessé, hogy később igen szemléletesen megismerjem: milyen is egy világháború közelről? Aztán újra össze kívántam rakni egy olyan világot, amely sokkal szebb, mint az azelőtti, amelybe a háború bele se fér. Sok mindenben sikerült is ez az építőteszt, de azért egyet s mást kihagytam ebből az új világból is. A hibák, hiányosságok aztán meg is mutatkoztak — bár főleg következményeiben és így meglehetősen későn —számomra. És nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy akár mostanig is sikerült kellemesen teljessé összeilleszteni világomat. Valami mindig kimarad, valami bibi — azt kell gondolnom — most is akad. Természetesen, nem mindenkinél van ez így. Jenő barátom, például, tökéletesen teljesnek érzi a világát, hiszen abba beleépített házat is, autót is, lóversenyt és minden egyebet, ami csak egy ilyen világhoz szükséges. Vannak kockái is, de ezek soha nem a kockázatvállalást juttatják eszébe, hanem azokat a figurákat, akikkel kockázni szokott. Robi barátom viszont meglepően kevés elemmel dolgozik, mégsincs hiba a világtesztje körül. Nincs háza, autója, kockája, gömbje, de olyan állása van, ahol nagyon keveset kell dolgozni, és ahol a kollégákkal együtt, hétfőtől szombatig, a következő vasárnapi nagymeccs (vagy a téli fociszünetben a következő „Viharlovag”-folytatás) lehetőségeit latolgatja. Heti húsz üveg sör tartozik még bele ebbe a nagyon kerek világba, és Robinak az a sokszor ismételgetett mondása: „Rá se bagózni semmire, csak bagózni és sörözni.” Bennem van hát a hiba, hogy a világomba mindig hiba csúszik. Ám nyilván abban a tényben is, hogy már tíz évvel ezelőtt — amikor a Központi Gyermek Ideggondozó megalakult — régi „kísérleti személy” voltam, s így soha nem tartozhattam a kitűnő intézmény státusába. A velem kísérletező szerveknél pedig olyan sajnálatos rendetlenség uralkodott, hogy a bizonyos építőelemek (amelyekhez pedig ragaszkodnék) akaratom ellenére iselgurultak. És ha már ezt elpanaszoltam, bevallhatom azt is, hogy ezen elemek keresésével gyakran több időt töltök, mint az építéssel... Antal Gábor Primőrvárosok Az ország legdélibb megyéjében — Baranyában — a közelgő tavasz előjeleként épülnek már a „primőrvárosok”, a korai zöldség termelésére szolgáló óriási fóliatelepek. A kertészetekben felállított műanyagsátrak nagy előnye, hogy megvédik a kényes növényeket a széltől és a hidegtől, viszont „átengedik az éltető, nevelő napsugarakat. Az itteni termelőszövetkezetek kezdik intenzíven hasznosítani vidékük páratlanul kedvező éghajlati adottságait. Mint ismeretes, Baranyában rövid és enyhe a tél, s korábban tavaszodik, mint az ország északibb tájain. A fóliás kertészetek éppen ezt a korai enyheséget, napsütést értékesítik, ugyanis legalább egy hónappal előbb árut tudnak ily módon a piacra szállítani. Ebben az évben már 13 termelőszövetkezet épít „fóliavárost” a megyében, összesen mintegy 25 holdon. rch •• 1 " 10ZGIO“ tartalék A TÜKER nagy mennyiségű tüzelőtartalékkal • készült fel az idei télre. 6200 vagon szenet, 4100 vagon brikettet, 5200 vagon tűzifát és 450 vagon kokszot tárolnak. Korlátozás nélkül kapható a kiskereskedelemben a közkedvelt német brikett. Tizenhatezer vagon tüzelőtartalék biztosítja a folyamatos tüzelőellátást még szélsőségesen hideg időjárás esetére is. Márkás üzlet is ráz Gépesített tolvaj kvartett • Megszólalt a riasztó A végzetes randevú A Kukorica étterem késő éjszakai vendégei között három fiatalember tanácskozott izgatottan az egyik sarokasztalnál. A számla kifizetésekor utolsó forintjaikat adták össze, s éppen valami pénzszerzési lehetőségen tanakodtak. — Nem kellene mégis dolgozni? — kérdezte egyikük. — Nagy ötlet! — mondta gúnyosan a másik. — Ha csak ilyesmi jut eszedbe, jobb ha hallgatsz ... Rövid töprengés után végül is úgy döntöttek, hogy autófosztogatásra specializálják magukat. GONOSZ ÉS A TRANZISZTOROS Nyomban el is indultak a Rózsadombra. Feltörték az első útjukba kerülő Trabantot: hét original csomagolású nyloning, táskarádió és egy sportszatyor volt a zsákmány. — A rádió hangos, feltűnő — jelentette ki útban hazafelé a társaság vezetője, a 22 éves, büntetett előéletű Vida László, s a készüléket széles ívben behajította egy kertbe. A könyörtelen bandavezért egyébként társai Gonosznak becézték. Másnap lelkesen újságolták a sikeres akciót barátjuknak, a 21 éves, büntetett előéletű Palotás Istvánnak, aki habozás nélkül csatlakozott hozzájuk. Vida mostohatestvérének, a 20 éves Nagy Zoltánnak és a vele egykorú Szabó Bélának volt egy használt, hitelbe vásárolt Tátraplánja, s a legközelebbi portyára már autón indult a gépesített tolvajkvartett. Vida és Palotás „dolgozott”, s addig Nagyék a kocsiban vártak. Gonosz ezúttal is egy Trabantot tört fel, kioldotta a kéziféket, az autóval a lejtős úton legurult a Tátráig, hogy a több mint 1000 forint értékű műszert és szerszámot ne kelljen messzire cipelni. * Közben megjegyezte: — Van itt egy külföldi kocsi, tele jobbnál jobb cuccokkal. Várjatok még, azt is kirámoljuk... A DOLLÁRÜZLET Ez az autó egy kanadai üzletemberé volt. Vidáék mintegy 50 ezer forint értékű holmit és 1360 dollárt találtak benne. A bőséges zsákmánnyal azonnal a pestlőrinci erdőbe hajtottak, hogy senki se zavarja őket az osztozkodásban. Néhány nap múlva Nagy szólt az egyik ismerősének: — Márkás üzletet ajánlok, ha érdekli. De rázós ám nagyon ... Elmondta, hogy nagyobb összegű dollárhoz jutott, s el szeretné adni. „Mutasson egyet” — kérte az óvatos orgazda, s miután a mintaszázdollárost szakértővel megvizsgáltatta, örömmel vállalta a „rázós” üzletet. A száz mellé még 940 dollárt kapott, s 26 ezer forintot fizetett érte. Később a hiányzó 320 dollárt is átvette, ám ennek kifizetésére már nem került sor... Miközben Nagy és Szabó a valutaügylettel volt elfoglalva, Vidáék sem tétlenkedtek. Útjaik elváltak ugyan, mert a kanadai holmi elosztásakor Nagyék megsértődtek, becsapva érezték magukat. Gonoszék megszállottként folytatták az autófosztogatást. Előbb a Lágymányoson „takarították ki” éjszakánként az utcán parkoló kocsikat — csupán egyetlen Moszkvicsból több mint 10 ezer forint értékű rádió- és televízióalkatrészt, filmfelvevőgépet, szerszámokat loptak —, majd a már bevált őrületen, a Rózsadombon folytatták. Egy éjszaka tíz autót is feltörtek. Mercedes, Fiat, Skoda, Wartburg — mindegy volt nekik, válogatás nélkül loptak bármit, ami a kezük ügyébe került. Gátlástalan vakmerőséggel dolgoztak, bemásztak a kerítésen, s a ház ablaka alatt feszítették ki egy Volkswagen ajtaját. Egy éjjel a Bimbó utcában megszólalt egy Moszkvics riasztóberendezése. Vidáék hanyatt-homlok menekültek, s bár tudták, hogy az álmából felriadt tulajdonos üldözi őket, futás közben még két kocsit feltörtek. A KALAND VÉGET ÉR Egy éjjel aztán véget ért a nagy kaland. Gonosz és társa éppen egy szabadság-hegyi víkendházból távozott — ahová csak úgy mellékesen törtek be —, amikor az utcán elfogták őket. Másnap rendőrkézre került Nagy is, aki lebukása után rezignáltan jegyezte meg: „Ezek szerint mégsem tudjuk megvenni az Opelt. Pedig délután ez ügyben van találkozóm Szabóval Kecskeméten ...” Az előzékeny nyomozók természetesen gondoskodtak róla, hogy társa ne várjon hiába. — Hogy ez a Nagy mekkora ló! — dühöngött Szabó, amikor elfogták, bár tudnia kellett, hogy ez így nem egészen pontos. Nagy Zoltán gúnyneve ugyanis: Szamár... Vida László és társai ellen a Fővárosi Főügyészség adott ki vádiratot. A gátlástalan autófosztogatók hamarosan bíróság elé kerülnek. Addig is előzetes letartóztatásban vannak. Rozgonyi Zoltán