Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-14 / 11. szám
Ahová az Édes a töltött káposztát küldte A Kalota hídja meg a nizzai hold - Akiben nem lehet csalódni Képek, emlékek, vallomások Adyról . A szobalányok, pincérek mind bámészkodva jöttek elő: ki az a bolond külföldi, aki épp ezt az igazán ócska kis hotelt fényképezi ... A kép a kis nizzai Hotel St. Georges-ről valóban öregecske kis épületet mutat; nem látványosság, csupán a magyar irodalomtörténész kegyhelye. Itt lakott Ady Endre, itt „hallgatta a Pénz muzsikáját”. — És milyen nehezen találtam rá erre a kis szállodára! Az utca neve, ez ritkaság Franciaországban, megváltozott muzeológusok és taxisofőrök adtak kézről kézre és vezettek nyomra meséli Vezér Erzsébet, aki rajongói megszállottsággal ment végig, lépésről lépésre, Ady nyomában, s örökített meg minden képben még megörökíthetőt, vagy kutatott fel minden régi felvételt a századfordulónakazokról a jellegzetes környezeteiről, a költő barátairól, szerelmeiről, amelyek és akik oly meghatározó élményei voltak Ady kibontakozásának. Volt, ahová későn érkezett, volt, ahová épp az utolsó pillanatban. HOTEL DE L‘EUROPE — A párizsi Rue de Vaugirard-on, amikor először ott jártam, még régi formájában állt az öreg postahivatal, ahová fazékban érkezett meg az Édesküldre töltött káposzta. Mire ismét ott jártam, már modernizálták. Egykori lakásával, a Hotel de VEurope-pal is így jártam, amelynek homlokzatát átalakították. Szerettem volna legalább azt megörökíteni, amit Ady láthatott harmadik emeleti"Szobájából. Ha nem is az utcát, mert az igencsak más, mint az ő idejében, de legalább a háztetőket.. . Ebben csak a patron barátságtalansága akadályozott meg. Vezér Erzsébetnek a Szépirodalmi Könyvkiadónál az Arcok és vallomások sorozatban megjelent Adykönyvében igen sokat felhasznált illusztrációként a hatalmas képanyagból, de a nagyobbik rész természetesen kimaradt a kötetből. Ezeket a fotókat feszegetjük most. Itt a kép a Kalota öreg fahídjáról, a csúcsai vár kis szobájáról, korabeli képeslevlapok a század eleji Párizsból és ismeretlen beállítású igazolványfelvételek a fiatal költő varázsos szépségű arcáról. — Érmindszenten, Nagykárolyban, Zilahon, Váradon, Kalotaszentkirályon, Csúcsán jártam. Beszélgettem Adyné egykori kis cselédjével, Katica nénivel, aki asszonya szokásait és modorát teljesen átvette. Még alkalmam volt ismerni és kikérdezni Hatvanyt, Földessy Gyulát, Lesznay Annát, Fenyő Miksát, s a nemrég Pestre érkezett Franyó Zoltánt. — És Párizs? — Mikor először jártam kint, szinte semmit sem láttam a várásból, bevettem magam a Bibliotheque Nationale-ba, ott bújtam hajnaltól estig az újságokat. A Budapesti Hírlap egy sor névtelen cikkének szerzőjéül őt sejtettem. S meg is találtam sok tudósításának forrását a korabeli francia napilapokban, köztük az akkoriban indult L'Humanitében. A CÁR HALAI A könyv facsimilében közöl egy újsághírt. A varsói citadellában kivégzett rabokról szól, kiknek megcsonkított hulláját halászok fogták ki a Visztulából. A hír Adyt nem hagyta nyugodni. Indulatos publicisztikát írt belőle A cár dalai címmel, majd a szörnyű történet versre ihlette: ez lett az Ének a Visztulán. — Hogy Ady a költészet mellett nagy publicista is volt, köztudott. De hogy a kettő mennyire egy volt benne, azt érdekesen mutatja, hogyan váltott át benne prózára is, lírára is egy igen „szürke” hírügynökségi jelentés. Perdöntőbb bizonyítékokra is akadt Vezér Erzsébet a névtelen újságcikkek szerzőjének azonosításában. Ady Lajosné leszármazottainál megtalálta ennek a párizsi időszaknak egy kis noteszét, melybe Ady akkurátusan feljegyezte Pestre küldött tudósításainak címét, dátumát, s sorszámmal ellátva a kisebb híreket is, precízent kihúzva-közülük mindig azt, amelyért befutott a honorárium... jelen volt minden tumultusnál, nem restellt gyilkossági ügyeknek utánajárni. És mindennap minden lapot elolvasott! Hallatlanul széleskörűen és sokoldalúan tájékozódott. Jó lenne végre szétoszlatni az egyoldalú képet, a „műveletlen”, örökké mámorba bódult költőről! Épp így kavarta őt fel idehaza az 1907-es dánosi gyilkosság ügye: a kocsmáros megölését mindenáron a cigányokra akarta kenni a bíróság, s Ady naponta írt az aljas vállalási módszerekről, naponta támadta a feudális Magyarországot. — Lehetett volna ő Potenta Laureatus, államilag kegyelt költő, aki mindent megkap. Ő azonban ragaszkodott a gondolkodás és a kétely jogához. És nem akart hazudni. Ezért olyan jó és megunhatatlan Adyval foglalkozni, sohasem lehet benne csalódni! Fencsik Flóra MŰVELETLEN? — S hogy milyen komolyan, vette az újságírást! Mennyire nem ismert méltatlan feladatot, vagy fáradságot, ha egy téma izgatta! Rengeteget dolgozott. Távoli külvárosokba kutyagolt riportokért. □ LEBEGYEVA szovjet szobrászművész műveiből nyílik kiállítás ma délután az Ernst Múzeumban. □ KALEIDOSZKÓP ’69. címmel színes zenés irodalmi műsor hangzik el január 23-án, kedden este az I. kerületi Tanács Bem rakpart 6. szám alatti művelődési házában. □ GARCIA LORCA Vérnász című drámáját mutatják be január 17-én a Szigligeti Színházban, Szolnokon. □ NYERGES ANDRÁS három verskötet után most társadalmi regénnyel jelentkezett. Címe: Jó vér, főhőse egy mindenre elszánt karrierista; a regény kiadója a Magvető. □ SÁRKÖZI GYÖRGY emlékének szentelik a január 19-én, vasárnap 11-kor tartandó irodalmi délelőttöt a Kossuth Klubban. A bevezetőt Illyés Gyula tartja, a műsorban Demján Éva, Dene József, Kovács P. József és Kósa György működik közre. SÁROSPATAKI DIÁKNAPOK A már hagyományos sárospataki diáknapokat az idén május második felében rendezik meg. Az ünnepségre Borsod, Hajdú és Szabolcs megye középiskoláiból, illetve szakmunkásképző intézeteiből mintegy háromezer versenyzőt várnak. Oberhauseni reform A, nagy tekintélynek örvendő oberhauseni rövidfilm-fesztivál struktúráját megváltoztatták. Március 23-án a nyugatnémet filmek úgynevezett selejtezőn vesznek részt, csökkentik a nemzetközi zsűri létszámát 12-ről 9-re, az elnököt nem a fesztivál vezetősége jelöli ki, hanem a tagok közül választják Nemzetközi vendégjárás a televízióban Bepillantani a határainkon túli televíziós stúdiók műhelyeibe, bepillantani más országok életébe, művészetébe a tévékamerák szemével — talán így fogalmazhatnánk meg a magyar televízió most induló és érdekesnek ígérkező sorozatának lényegét. Ebben az évben ugyanis havonként egyszer úgynevezett nemzeti nappal jelentkezik a tévé, amikor is a híreken és a híradón kívül valamennyi műsor az adott ország tévéstúdióinak produkciója lesz. A fela'~’’tott filmekből a magyar televíziósok úgy válogatták össze a műsort, hogy a műfajilag változatos program megfelelően reprezentálja a szóban forgó televízió munkáját, s az ország jelenét. Az első nemzeti nap január 28-án lesz, a lengyel televízió mutatkozik be a magyar nézőknek, a varsói stúdió legkedveltebb bemondónőjének kalauzolásával. Krakkóról, Varsóról, Wroclawról és Poznanról készült útifilmmel kezdődik a délután, modern lengyel balettfilmmel folytatódik, amelyet A határ című dokumentumfilm követ. Méga gyerekektől is lengyel mesefilmmel búcsúzik a televízió. Pavoncello címmel Jeromski klasszikus művének tévéváltozatát láthatjuk, egy dzsesszklubban készült műsor és egy szatirikus kisjátékfilm a mai lengyel fiatalok életébe nyújt bepillantást, s végül komolyzenei előadás zárja a programot. A negyedév további programjai: februárban a svéd, márciusban pedig a bolgár napra kerül sor. Előzetes tervek szerint ezeket követi a finn televízió napja. A kezdeményezés nem egyoldalú. Minden alkalommal külföldön is megrendezik a magyar televízió napját. A bolgár televízióban ez már novemberben megtörtént — Kudlik Júlia vezette a műsort —, amelyben egyebek mellett bemutatták a Budapesten harcoltak című tévéfilmünket. A bolgár kritika elismerően fogadta a magyar műsort. Varsóban január 25-én, szombaton lesz magyar nap. Takács Mari képviseli színeinket. A műsorban folklór-, dokumentum-, és riportfilmeken kívül szerepel a Három találkozás című tévéjáték, az Egyszer volt meserevü, a Bóbita együttes műsora, a táncdalfesztivál három díjnyertes száma, és a Böbe majomról készült kisfilm. A svéd nézők február elején láthatják a magyar produkciókat. Érdekes, hogy a svéd televíziósok két régi tévéjátékot válogattak a programba: A világos feladja és az Öröklakás címűeket. Bemutatják még a Pécsi Balett egy műsorát, a Ferenczy Béniről készült riportfilmet, a magyar tájakat bemutató természetfilmet, könnyűzenei produkciót, Mazsolát és egy vidám összeállítást Törőcsik Marival és Bodrogi Gyulával. A svédországi magyar napot Poór Klári fogja vezetni. Külföldi bemutatkozásaink legközelebbi állomása ezután az előzetes tervek szerint: Franciaország. A francia tévénézők márciusban ismerkedhetnek meg a magyar televízió produkcióival. Ditirambus a nőkhöz CSERNUS MARIANN ÖNÁLLÓ ESTRE KÉSZÜL Ditirambus a nőkhöz — ez a címe Csernus Mariann önálló estjének, amely — mint hírül adták — január 22-én és február 9-én lesz az Irodalmi Színpadon. Az Illyés-vers, amelynek címét kölcsön vette, a műsor záródarabjaként szerepel. A főcímből arra lehet következtetni, hogy a nő és a szerelem ihlette költészet lesz az est alaptémája? — Talán így mondhatnám inkább: a nő—férfi viszony a maga sokrétűségében, változatosságában. Nem volt elhatározott „tematikám”: az utóbbi idők számomra két legnagyobb versélménye adta a műsor két tartópillérét, s határozta meg a többi vers kiválasztását. Az első rész programjaként egyetlen verscím áll: Napköve. Octavio Paz mexikói költő verse. — Illyés nagy verse mellett ez volt az elmúlt évben a másik költői mű, amelybe beleszerettem. — Hogyan tölti ez ki a műsor első felét? — Hatszáz sor! Elmondása körülbelül 50 perc. Csernus Mariannt mostanában sokat látjuk a színpadon, gyakran hívják verset mondani is — hogyan jut ideje ennyi tanulásra? — Mint a balerinának vagy a zongoraművésznőnek, a színésznőnek is szüksége van a mindennapi gyakorlásra, skálázásra. Akármennyi dolgom van, napi két-három órát mindig tanulok, gyakorolok, úgy érzem, ez a mi munkánk feltétlen része. 1965-ben, majd 67-ben állt Csernus Mariann önálló esttel a közönség elé. Egy ilyen feladat, a feszültség két-három órás fenntartása, egyedül, hatalmas erőpróba és idegfeszültség, az előadóművészek általában nehezen szánják el magukat rá. — Akármennyi szép feladatot bíz is az emberre a színház, „igazi” szerep ritkán jön, vagy nagyon ki kell böjtölni. Az önálló esten viszont a színész maga teremti meg és választja ki a szerepet. S ezeknek az önálló esteknek ma már kialakult a közönségük, Pesten és vidéken is, s a versmondó körül kialakuló légkör a legforróbb színházi estékéhez hasonló. — Mi lesz még a műsorban? — Énekelek is! Csángó, francia, amerikai népballada, Lorca-gyűjtötte spanyol népdal szerepel a programban, Kecskés András gitár-, illetve lantkíséretével. Elmondom Jannisz Ritszosz Holdfényszonátáját, ez áll drámaiságával legközelebb a színházhoz. Weöresnek egy hajdani költőnő modorában írt költeményét, meg egy Szécsi Margit-verset. De a két pillér —mint mondtam —: a Paz- és az Illyés-mű. — Úgy látom, csupa mai költészet... — Egy évtizednél régebbi nincs is közöttük. Legjobban napjaink poétikája izgat, sőt így mondhatnám: a napi költészet. (t. f.) ( SZÍNHÁZ ) Operaház: Faust (Kemner bérlet, 1. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: M. Állami Hangversenyzenekar (vez. Karl Richter. Téli bérlet, A sorozat, fél 8). — Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7) — Katona József Színház: Széchenyi (7). — Madách Színház: Kaviár és lencse (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Színház (7). — Vígszínház: A vörös postakocsi (7). — Pesti Színház: Haláltánc (X. bérlet, 2. előadás, 7). — Thália Színház: Bakkhánsnők, Babhus (7). — József Attila Színház: A kaktusz virága (7). — Fővárosi Operettszínház: Helló, Dolly!1 (7). — Kis Színpad: Urak és eh társak (fél 8). — Állami Bábszínház: A sárkány (10). — Zeneakadémia: Intézeti hangverseny (7). — Kamara Varieté: Folytassa, Hacsek! (6 és fél 8). A LEGSZEBB CSALÓDÁS TÖRTÉNETE * Színes jugoszláv film *Bemutató: január 16.