Esti Hírlap, 1969. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-07 / 5. szám
Sajnos, ft néxynek még egy icipici kis csalódás sem jutott osztályrészül a Péntek esti bemutatóból. Tudniillik Bihari Klára Mi és ők című három jelenetében minden úgy történt, ahogy azt a néző — nem is különösebb erőfeszítések árán — előre tippelte, sőt olykor még azt is megközelítő pontossággal kiszámította, hogy a szereplők a következő pillanatban mit fognak mondani. Pedig milyen szívesen csalódtunk volna! Például úgy, hogy a két asszony figurái egyszercsak mégis félredobják következetesen papírízű mondataikat, levetik a kínos-precízen rájuk mért didaktikus szerepet, s elkezdenek emberek és jellemek lenni, akik felforrósítják a valóságból jó szemmel kiválasztott drámát. Vagy hogy a sablonszituációkkal induló A tékozló lányban Bulla Elma és Pethes Ferenc megkapó színészi játékkal közvetített jelenetét nem fojtja meg végül a sablonra járó megoldás, és hogy A csókkirály helyzeteinek és dialógusainak mesterkéltségén győz a téma friss bája, szellemes játékossága. Sajnos, a szerző, valamint Nemere László rendező minden tiszteletre méltó igyekezete ellenére a három tantörténet megmaradt egy pedagógiai előadáshoz készített didaktikus illusztrációnak. • Annál nagyobb öröm, hogy az első hétvége nem okozott csalódást a filmprogramot illetően. Eléggé nem dicsérhető módon a televízió vállalkozott arra, hogy bemutassa az államosított magyar filmgyártás tizenkét legjobb alkotását, s ezzel — ahogy bevezetőjében Újhelyi Szilárd mondta —, mind több nézőt toborozzon a cselekvő, az aktív film értő közönségének táborába. A sorozatnyitó Talpalatnyi föld újra, a képernyőn is élmény volt. És élmény volt Pirandello IV. Henrikjének nyugatnémet tv-filmváltozata. Thomas Engel adaptációja és kitűnő rendezése úgy fordította le filmre és úgy tette át mai környezetbe a majd ötven évvel ezelőtt írt drámát, hogy megőrizte annak minden eredeti értékét, ragyogását. Kitűnő színészek segítették a rendező munkáját, köztük a címszerep nagyszerű alakítójával, Rolf Hennigerrel. Csákány Márta szinkronrendező és a magyar színészek méltó tolmácsolói voltak a szép élménynek. Az új év újszülött sorozatok jegyében indult. Kitűnő kezdeményezéssel gazdagodott ?A képzőművészeti és a zenei tévés ismeretterjesztés, ezúttal ttttgis egy harmadikról, a Családi félkörről essék szó részletesebben. Sokféle műsor emléintőit egyszerre ilyen hatalmassá ez az óriásbébi. A sokféleség egyaránt nagy reményekre jogosít, a gyermek ambíciói rokonszenvesek, szórakoztatni akar, szellemi játékokba bevonni, információkat és ismereteket közölni, művészi élményben részesíteni, sőt — s ezt igen kitűnően és ízléssel csinálta — még árureklámra is vállalkozott. Mindazt pedig a televízió felnőtt formájában tette: közvetlen adásban és — ha még bátortalanul is — spontán műsorelemekkel megtűzdelve. Csakhogy teherbírása (nem beszélve a nézőéről), nem állt arányban ambícióival. (Annál inkább elismerésre méltó Poór Klári hősies kitartása az „utolsó leheletig”.) A Családi félkör intim kedvességét ugyanis korántsem szolgálták a hatalmassá duzzasztott méretek — megszámlálhatatlan vendégsereg, áttekinthetetlen és nem egészen barátságos tér, egy-egy nagyképű díszlet —, s miközben tematikailag ijesztően sokat markolt, hiába szerettük volna valóban látni Szász Endrét munka közben. A könnyed szórakoztatás meglehetősen egyenetlen színvonalú volt, az olyasfajta ismeretterjesztést viszont, amit Grétsy László művelt, mindig szívesen látjuk a műtorban, összegezve: ha a bébit nem duzzasztják mesterségesen Aránytalan óriássá, de a bábák továbbra is táplálják színes ambícióit, növelik spontán játékosságát, fejlődése közben még nagyon sok kellemes meglepetéssel szolgálhat. (bársony) □ BARTÓK ORVOSA VOLTAM címmel Kroó György amerikai tartózkodása során készített riportját sugározza a rádió. Dr. Holló Gyula volt Bartók orvosa Amerikában, a vele folytatott beszélgetést rögzítette Kroó György hangszalagra, amit a rádió január 19-én közvetít. Új regények, új nevek, új viták A Novij Mir munkatársai Budapesten A Kortárs szerkesztőségének meghívására néhány nap óta hazánkban tartózkodik Vlagyimir Laksin és Irina Arhangelszkaja, a Novij Mir c. szovjet irodalmi folyóirat két vezető munkatársa. Azért jöttek, hogy tovább szélesítsék folyóiratuk kapcsolatát a magyar irodalommal, új neveket, új műveket ismerjenek meg. — Radnóti Miklóstól és Váczi Mihálytól közöltünk egy-egy csokorra való verset nemrég — mondja Arhangelszkaja, a népszerű folyóirat világirodalmi rovatának vezetője —, s örömmel tapasztaltuk, hogy a szép verseket nagy tetszéssel fogadták olvasóink. Most szeretnénk újabb „zsákmányt” magunkkal vinni. — Úgy érzem, meglehetősen gazdag lesz az irodalmi termés 1969-ben — válaszolja. — Valentyin Katajev legújabb regényének utolsó sorait írja, a Novij Mir közli majd először. Csak a címét ne kérdezze, mert Katajev már háromszor változtatta, s azt mondja, még mindig nem végleges. Amint tudom, hangulatában a Szentkút és a Feledés füve című Katajev-regényeket idézi majd a mű, amelynek dinamikáját a visszaemlékezések és a mai megfigyelések pergő váltakozása, párhuzama adja majd. Mihail Iszakovszkij, a népszerű költő Laksin irodalomkritikai munkássága jól ismert a szovjet kulturális élet berkeiben. Éppen ezért tőle aziránt érdeklődtünk, milyen új művek várhatók a közeli hónapokban a szovjet íróktól, milyen kérdések körül gyűrűznek jelenleg irodalmi viták a Szovjetunióban. — ezúttal első ízben — prózaíróként mutatkozik be hamarosan: egy Szmolenszk környéki falu forradalom előtti múltjáról és forradalom előtti első éveiről ír regényt, kétségen kívül nemcsak az emlékezés, hanem a mának szólás szándékával is. — A Novij Mir javaslatára állami díjjal kitüntetett Csingiz Ajtmatov is új regényt ír folyóiratunknak 1969-re, „Hosszú emlékezés” címmel. Ez még nincs kész, de úgy tudjuk, ez is a kirgiz élet sajátos világába ad majd bepillantást, mint a többi nagy sikerű Ajtmatov-regény.zerválásának veszélye ellen emelt szót több kritikus is a Molodaja Gvargyija egy cikke nyomán. — Milyen új fiatal tehetségek tűntek fel az utóbbi időben a Szovjetunióban? — Kurgalnyikov leningrádi mérnök első írását közöltük októberi számunkban „A fakultáson” címmel. Kurgalnyikov egy meg nem nevezett egyetem filológiai fakultásáról rajzol igen őszinte képet. Szembeszáll a konzervatívizmussal, a bezárkózott professzorizmussal. Sok egyetemünk filológiai fakultása magára ismert a kisregényből,néhány professzor meg is sértődött, kikérte magának, hogy kiteregessék a dolgait. — Egy eddig ismeretlen író nagy regényével ajándékozott meg bennünket 1968: Anatolij Azolszkij, az egyik moszkvai kutatóintézet mérnöke „Sztyepan Szergejevics” címmel írt igen érdekes könyvet, bátor, újszerű éles rajzot egy mai szovjet vállalat tevékenységéről. Több konfliktusvonal van a regényben. A főhős, Sztyepan Szergejevics, leszerelt katonatiszt, aki igen becsületes, de kissé dogmatikus hajlamú ember. A regény azt mutatja be, hogyan kényszerítiaz élet Sztyepan Szergejevicset az őt burkoló dogmatikus köpeny levetésére, hogyan lesz kapuőrből a vállalat egyik vezetője. Érdemes lesz megjegyezni Anatolij Azolszkij nevét — fejezte be Vlagyimir Laksin. Szathmári Gábor A TÁJÉV, ISZAKOVSZKIJ, AJTMA TOV 4 BULGAKOV- VITA — Ami az irodalmi vitákat illeti: nagyon nehéz a kérdés, mert igen szeretünk vitatkozni, s van is miről. Nagyon eleven és gazdag szinte valamennyi irodalmi folyóiratunk vitarovata. Legérdekesebbnek azt tartom közülük, amely Mihail Bulgakov munkássága, közelebbről utolsó regénye, a „Mester és Margarita" körül folyik jelenleg nálunk. Bulgakov, aki negyedszázadig csak az íróasztalának írt, nem sokkal a halála előtt fejezte be ezt a művét, amelyet a legkedvesebb alkotásának tartott. A Moszkva című folyóirat közölte a regényt, amely egycsapásra olyan népszerű lett, hogy fekete áron, elképesztő összegekért cserélt gazdát a folyóiratnak az a száma. A regényt sok író üdvözölte, Konsztantyin Szimonov írt hozzá előszót, s elismerően méltatta a Lityeraturnaja Gazeta és több irodalmi folyóirat, köztük a Novij Mir is. Egyes irodalmár professzorok nyugtalankodtak csak, azok, akik éppúgy nem találtak helyet monográfiáikban Bulgakovnak, mint annak idején Jeszenyinnek, Bábelnek vagy Cvetajevának. — Mi volt az ellenvetésük? — Túl bonyolultnak, szokatlannak tartották. Azt mondják, túl absztrakt Bulgakov humanizmusa, hiányzik belőle az osztálytartalom, a szociális konkrétum. Igaz, bizonyos szenzáció is volt a Bulgakovregény fogadtatásában, ám a komoly, művészi siker átütő erejének nem kevesebb része van a hatásban, amelyet kiváltott. Szokatlan, bonyolult regény, de éppen a megszokottság félredobásával hozott új színt irodalmunkba. — Egy másik érdekes vita az új színházi előadások, a klasszikusok mai megszólaltatása körül folyik. Bemutatták Moszkvában Gorkij két világhírű darabját, a Kispolgárokat és az Éjjeli menedékhelyet, de itt is hátat fordítottak a megszokottnak, újszerű rendezői elveket alkalmaztak, más akcentusokat adtak a darabnak, egyes kritikusok szerint néha még Gorkij gondolatától is eltértek. A vita fő kérdése most az, hogy meddig mehet el a színház a klasszikusok „megújításában”. KUTATÓMÉRNÖK REGÉNYE — Érdekes vita folyik nemzeti értékeink értelmezése körül. A patriarchális múlt idealizálásának, kon Filmek Örkény művekből Örkény István művei közül egyszerre kettőnek a megfilmesítését tervezik a MAFILM-nál. Párbaj című novelláját, amely szatirikus éllel mutatja be egy mai vidéki kisváros társadalmát, Bán Róbert készül filmre vinni. Fábri Zoltán rendező az Európa-szerte nagy sikerrel játszott Tóték című drámát formálja filmmé. Feladatát megkönnyíti, hogy Örkény a Tótékat eredetileg is filmnovellának írta, csak később készített darabot belőle a Thália Színház számára. Drégely László, a Televízió díszlettervezője munkáiból — díszletterveiből és makettjeiből — kiállítást rendeztek a Vígszínházban. Képünkön a Szinetár Miklós rendezésében bemutatott Sartre-darab, a Temetetlen holtak egyik jelenetének díszletterve. Méhes György: 33 névtelen levél A kolozsvári Magyar Színház 1966-ban mutatta be Méhes György 33 névtelen levél című darabját, amit január 16-án az egri Gárdonyi Géza Színház tűz műsorára. Méhes György így ír darabjáról: „Tanárok közt élek, iskolák világában. Barátaim vannak közöttük, tisztelem és szeretem a tanári hivatást és merem állítani, hogy kendőzetlenül ismerem a tanári élet minden változatát. Ezért vállalkoztam arra, hogy megkíséreljem a színpadra vetíteni a mai tanárok életét, küzdelmüket emberségért, igazságért. Látszólag apró eseményből pattan ki a szikra: a tizedikes Zsuzsika megbukik fizikából. Igenám, de Zsuzsika egy nagy súlyú közéleti személyiség lánya ... Így kezdődik a komédia.” FIZESSÉK A GYEREKEK? évadja inkább az iskolaév kezdete és a tavasz. Mégis, még tavasz előtt, szóvá kell tenni egy apróságot, amely érthetetlenül hozza hátrányos helyzetbe a pedagógusokat. Magyarországon minden állami intézménynél, hivatalnál dolgozó munkaerő, ha munkahelyétől s lakhelyétől kívül eső városba, községbe utazik — természetesen, hivatalosan —, akkor napidíjat és útiköltséget kap. Kivéve a pedagógusokat. Azok csak napidíjat kapnak, ha rendes munkaidejükben — illetve azon jóval túl — kirándulni viszik a gyerekeket. A rendelkezések ugyanis azt írják elő, hogy ha közös autóbuszt rendelnek, akkor a felmerülő költségeket a gyerekek számával kell elosztani, s így azok kötelesek viselni a kísérő tanárok útiköltségét is. A szülők és a társadalom sokszor tiltakozik az ellen, hogy a tanárokat „szervezett” megajándékozásokban részesítsék, gyűjtsenek a szülők körében és így tovább. Furcsa dolog, hogy az állami rendelkezések éppen az útiköltség ügyében a szülőkre, illetve, ami még rosszabb, valójában a gyerekekre bízza a pedagógusokat. Érthetetlen, hogy az igazán nem „túlfizetett” és a kirándulásokon rendkívül nagy felelősséget viselő pedagógusokon kell ilyenfajta takarékossági rendszabályokat végrehajtani. —bel— Holnap vége az iskolai szünetnek. Az iskolák felhasználták az alkalmat, hogy diákjaikat közösen elvigyék egy-egy moziba, színházba, s talán van, ahol közös kirándulásra is sor került. Bár a kirándulások Zenei panoráma A Zenei panoráma című rádiósműsor első idei adása január 10-én hangzik el. A rádió egyik zenei munkatársa minden évben részt vesz az UNESCO rendezőben Párizsban tartott Nemzetközi Zenetanács ülésszakán. Az itt hangszalagról bemutatott művek közül kiválasztott legérdekesebb alkotások kerülnek előadásra a rádióban, mintegy húsz műsorban, így a modern zene barátai megismerhetik az elmúlt év kiemelkedő tehetségű szerzőit, új műveiket. C SZÍNHÁZ Operaház: Manon Lescaut (Oláh bérlet, 4. előadás, 7). — Operaház Erkel Színháza: Sába királynője (1. bérlet, 4. előadás, 7). — Nemzeti Színház: Az ember tragédiája (7). — Katona József Színház: A fösvény (7). — Madách Színház: Éjjel menedékhely (1 bérlet, 7) — Madách Színház Kamaraszínháza: Három játék (7). — Vígszínház: Spanyolul tudni kell (7). — Pesti Színház: Furcsa pár (7). — Thália Színház: Mária (7). — József Attila Színház: Thomson kapitány (7). — Fővárosi Operettszínház: My fair Lady (7). — Kis Színpad: Urak és elvtársak (fél 8). — Egyetemi Színpad: Piszkos Fred (7). — Állami Bábszínház: Az elvarázsolt egérkisasszony (10). — Kamara Varieté: Folytassa, Hacsek (6 és fél 0). □ AZ ÚJ ÉV első színháza premierjét a Mikroszkóp Színpadon tartják: Tessék továbbmenni címmel tart bemutatót a kamaraméretű színház társulata január 17-én. Az aktuális politikai kabaré szereplői között ismét ott találjuk Major Tamást, s fellép a népszerű parodista, Hora Géza is.