Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

1969-09-02 / 204. szám

Már készül az ipari tv-lánc Az elektronikus műsze­rek és alkatrészek párizsi világkiállításán a Híradástechnika Ktsz bemutatta színes televí­ziós ellenőrző- és javító­­műszereit, amelyek egyaránt használ­hatók a Secam­ és a PAL,­­rendszerű készülékekhez. A szövetkezet a KGST megbízásából két évvel ez­előtt kezdte a színes tv-ké­­szülékek műszereinek ter­vezését és gyártását. A tel­jes sorozatot már sikerrel használják a Szovjetunió­ban. Megkezdték a Budapesti Nemzetközi Vásáron be­mutatott színes képellen­­őrző monitorok gyártását is, alkatrészeit a francia Orega cég szállítja és hozzákezd­tek annak az ipari tv-lánc­­nak a tervezéséhez, amelyet az 1970. évi sívilágbajnok­ság helyszínén, a Tátrában állítanak fel. Több barack, mint bolt Sokan kifogásolják, hogy a zöldség-gyümölcs boltok meg­hódítják a pesti utcát. A leg­forgalmasabb helyeken pavi­lont vagy kisebb bódét állíta­nak fel, sőt olykor csak le­raknak a járdán 30—40 ládát, megkezdik az­ árusítást. Mindannyian féltjük a fővá­ros szépségét, de az utcai áru­sítás most elkerülhetetlen. Több a barack, mint a bolt nincs más lehetőség, hogy a sok árut gyorsan eladják. Ki­csik Budapesten a gyümölcs­boltok, s még az újonnan át­alakított, nagyobb üzletekben is a vevők sora gyakran az utcáig ér. De vannak olyan boltok is, mint a Szent István körúton a Duna áruház mel­lett, ahol, ha négy vevő bejön, már zsúfolt az üzlet. Mit te­hetnek? Árusítanak két-három helyen is a járdán. Az utcai árusítás nemcsak kitolja a boltok falát. Sokan, akik különben nem vásárol­nának, az utcán, amíg várnak a buszra, látják a sok szép szőlőt, körtét s vesznek belőle. Remélhetően a következő időben, nemcsak több pavilon, hanem, több nagyobb bolt is nyílik. De jelenleg az utcai árusítás az egyetlen megoldás, hogy a gazdag gyümölcstermés minél előbb a fogyasztóhoz jusson. Az SZEMLE. Délelőtt lévén — nemrég nyitott a Corvin — éppen a legalkalmasabb időben kezdődhet azon ak­ció, amely az utóbbi hetek­ben gyakorta ismétlődik az áruház előtt. Nem tudom, annak idején miféle meg­gondolásból tartották ép­pen a budai Várban a ne­vezetes kutyavásárt, az vi­szont kétségtelen, hogy a Corvin előttiek példátlan tömeget vonzanak. Na és aki kifelé jön, de főképp aki befelé igyekszik az alu­­miniumcsarnokba, vala­micske pénzmagot is tart magánál. A szemlére kitett négy­lábú bizonytalanul kapa­rássza az aszfaltot, idege­sen rángatja,­ kapkodja a fejét, szemében a rémület szikrái gyúlnak; legszíve­sebben a világ végére sza­ladna, ha a tömeg acélkor­donjából egy csöppnyi ré­sen át kiszabadulhatna. Ám erre semmiféle mód nem mutatkozik. Gazdája egyébként is házőrző ebnél éberebben őrködik fölötte. BEMUTATKOZÁS. — Nézzék — mondja az em­ber, miközben enyhén bo­rostás arcát , meg-megka­­parja körmével —, tulaj­donképpen el is mehetnék innen. — Miért nem teszi? «—— kérdi valaki a gyülekezet­ből. — Mi lenne akkor vele, szegénnyel? — Magával vinné. — Azt nem lehet! Tud­ják, mennyit szenvedne szerencsétlen? Sima terep­hez szokott, hogy úgy mondjam, alföldi jószág ez, nálam meg állandóan az emeletet kell járnia. Eme­letről le, emeletre föl. — Szörnyű — sóhajt egy asszonyság. — Nincs olyan kincs, amiért megválnék ettől az apróságtól, hiszen alig né­hány hetes a gyönyörűm, és a szépsége, kedvessége utolérhetetlen. Az értékéről ne is szóljak. Kotorék, elég, ha annyit tudnak. — Mi az, hogy kotorék? — renitenskedik egy ka­masz. — Kotorék, és kész. Ál­lítólag rókát fog. Az apja foxi volt, az anyja tacskó. Egészen kijátszottak, ké­rem. Kiküldetésben vol­tam, három hónapig vidé­ken, Szeged m­ellett, s mire érkeztem haza? Összehoz­ták ezt a kicsit! A szívem majd kiugrott a helyéből, jó ember vagyok, kérem, ne­kem sosem volt gyerme­kem, úgy fogadtam őt, mint édes fiamat, ő is imád, ve­lem alszik, velem eszik, lassan már taníthatnám az ABC-re, vagy számolni, olyan értelmi képességek­ről tett bizonyságot. És ak­kor, kérem, ott az a ro­hadt emelet! Sohasem hit­tem, hogy életem legna­gyobb szomorúságát okoz­za az a 16 lépcső, 16 lépcső az egész — hát gondolja­nak bele! VÁSÁR: A nagy számok törvénye szerint a sok ér­deklődő megingó, de visz­­szalépő között akadnia kell egy páciensnek is. Fiatal lány,­ csomagjáról ítélve, alighanem nylonharisnyát vásárolt az áruházban. Ke­zét szívére szorítja, és hal­kan felsikkant: „Ó, az ár­tatlan!” Ebben a pillanat­ban eldöntött mindent. A borostás, a jövendő búcsú­zástól megtört férfiú kiszű­ri a megindult hangot az általános zsivajból.­ Az ifjú hölgyet, mintha csak tűt húzna át egy vékony sely­men, átrántja a tömeg sű­rű szövetén. Pontos mé­retekkel, s nemkülönben pontos etetési renddel szol­gál a kicsikéről, jobb mell­ső lábát felemelve megmu­tatja, milyen puha tavacs­kákkal rendelkezik, szőrét simogatva, annak lágysá­gát ecseteli, majd a rémü­lettől felnyüszítő kutya szá­ját felfeszítve, apró fogait sorra kocogtatja, épségüket és a kotorék életképességét bizonyítva. „Hát, csaló va­gyok, hazudozó vagyok, vagy mi a csoda?” ,— kér­di ez a tekintet, s ugyan­akkor benne lobban a rab­­szolgakufár büszkesége: ugyebár, remek árut kínál­tam? És olcsón is adom a rabszolgát, mindössze egy százasért. S ez kérem szé­­pen még nevelhető is: a ha­todik emeleten tetszik lak­ni?, nos, könnyen hozzá­szokik a lépcsőkhöz, tanu­lékony természetű terem­tés! ÁLDOMÁS, a férfi be­lép az Akácfa utcai kocs­mába. Bűz van és pohár­csörömpölés. Odamegy a pénztárhoz. *— Tud százast váltani? A blokkal a pulthoz lép.­­„Igen, fröccsöt, uram.” Drá­gaság van — morogja a szomszédjának, és szomorú az ember élete. Kósa Csaba KUTYAVÁSÁR | Élő és holt tárolás Kényszerítő erő ♦ Állásidő nélkül Víztakarékosság Régebben az volt az igazi háziasszony, aki ősszel ha­talmas dunsztosüvegekbe rakta se befőttet és sorban elhelyezte az éléskamra polcain. Aztán az üzletek­ben megjelentek a konzer­­vek és a modern háziasz­­szony rájött: munkát, időt és pénz takarít meg, ha nagy őszi eltérések helyett a KÖZÉRT-ben vásárol be­főttet, savanyúságot. A spejz lassan a múlté , otthon. Elavult anyagkezelés Az üzemekben és a gyá­rakban sajnos, még dívik a tömött éléskamra. A válla­ltatok sok éven át minden erejüket arra összpontosí­tották, hogy korszerűsítsék a gyártást, eleget tegyenek a napi termelési feladatok­nak. Eközben háttérbe szo­rult a segédüzemek fejlesz­tése, gondozása. Ezek közül a legszomorúbb képet a raktárak mutatják. Egyes vállalatoknál a raktározási költségek, néha a gyártási költségek 10—15 százalékát is elérik. A tapasztalatok szerint a raktározási kész­letek magasak, hosszú a tárolási idő, elavult az anyagkezelés, a raktáron belüli anyagmozgatás tech-­­ nikája alacsony és nagy létszámot köt le — ennél­fogva gazdaságtalan. Álta­lában elmondhatjuk, hogy a gépiparban alig foglal­koztak a raktározási tech­nológiával. torják. A modern iparban a bolt raktár halálra van ítélve. A korszerű szemlélet sze­rint az élő raktár szerves része a gyártásnak. Alapel­ve igen egyszerű: a raktári áruk is állandó mozgásban vannak és amelyik elsőnek érkezik be a helyiségbe, az elsőnek is hagyja el a rak­tárát. Ez a folyamatos moz­gás kényszerítő erőként hat a termelésre is, befolyá­solja a gyorsaságot és biz­tosítja az ütemességet. Má­sik nagy előnye, hogy könnyen gépesíthető. Ha a raktárakban is megjelen­nek a futószalagok és a korszerű szállítóeszközök, kevesebb munkaerő kell a készletek kezeléséhez, gon­dozásához. Csak példaként említjük meg: a Ford autó­gyárban már nincsen rak­tár. Az alapanyagokat, ahogyan a gyárba érkez­nek, azonnal feldolgozzák és a késztermék gyorsan, megállás nélkül hagyja el az üzemet, kerül piacra. Persze, ez már a felső fok. Mi nem rendelkezünk az ehhez szükséges feltéte­lekkel. Azt viszont el kell érni, hogy a raktárakban kiegyenlítődjenek a gyár­tás különbségei, tehát a termeléshez szükséges anyagokat egybegyűjtsék, s egyszerre adják át a mű­helyeknek. Így dolgozik ma már a Vörös Csillag Trak­torgyár, ahol — az élő rak­tár példáján — alkalmazzák az egységrakományt, vagy­is egyes termék előállításá­hoz szükséges alkatrésze­ket és alapanyagokat ösz­­szegyűjtve egyszerre továb­bítják a feldolgozóműhe­lyekhez. Az anyagok rak­tári szállítását is modern gépekkel, villás targoncák­kal végzik. De a csap alatt Gépeket alkalmazó gyár­ban is fontos fejlesztési kérdés a szennyvíz tisztítá­sa és újbóli felhasználása. Eddig nemigen fordítottak gondot e fontos ipari kel­lék megtakarítására, de az ipar gyors fejlődése már most figyelmeztet, hogy a vízben sem szabad pocsékló módon dúskálni. (Az NSZK-ban — jobb híján —, Svédországból hozatják az ivóvizet. A Rajna medrében szinte sötét masz­­sza hömpölyög.) A Rába Vagongyár dol­gozói például a magukkal hozott élelmet sokáig a vízcsapban hűtötték. A ve­zetők rájöttek, hogy elő­nyösebb, ha hűtőszek­rénye­ket vásárolnak, mert a hű­tőszekrény olcsóbb, mint a vízcsapból állandóan ömlő víz. A számítás követésre vár. Feltétlenül változtatni kell azon a szomorú sta­tisztikán, hogy egy mun­kásra naponta száz liter víz jut. Horváth István Elsőnek jön, elsőnek megy A holt raktár jellemzi ma nálunk az anyagok tá­rolását: miután beérkeznek a gyárba az anyagok, auto­matikusan berakják a rak­tárba, a polcokon hónapo­kig, évekig kallódnak, s amikor szükség van rájuk, hosszú időbe kerül, míg az egyik hátsó zúgból előko­ ­TANTÁRGY: a műemlékvédelem IDEGENFORGALMI NYÁRI EGYETEM KEZDŐDÖTT MA A KOSSUTH KLUBBAN Az Országos Idegenfor­galmi Tanács és a TIT kö­zös rendezésében, ma dél­előtt kezdődött az idegen­­forgalmi nyári egyetem. A Kossuth Klubban sorra ke­rülő stúdiumokon Európa számos idegenforgalmi szakembere vesz részt. A nyári egyetem „tantárgyai között” szerepel a mű­emlékvédelem, a népművé­szet és az idegenforgalom gazdasági kérdései. Az előadásokon és a vi­tákon kívül a részvevők el­látogatnak a Dunakanyar­hoz, s megnézik Bugacot is. A nyári egyetem befejező programja a szeptember 8-i hajókirándulás, amelyen a magyar és külföldi szak­emberek, valamint a sajtó képviselői megvitatják az idegenforgalom időszerű kérdéseit. Évnyitó az orvosegyetemeken Az Egészségügyi Minisz­térium tájékoztatása sze­rint a Budapesti Orvostu­dományi Egyetem szeptem­ber 6-án tartja évnyitóját és a tanítás már 8-án meg­kezdődie. Vidéken a pécsi Orvostudományi Egyetem ugyancsak szeptember 6- án, a debreceni szeptember 8-án, a szegedi Orvostudo­mányi Egyetem pedig 15-én kezdi az új tanévet. Induláskor nyolcan voltak Ma reggel a Technika Házában megkezdődött a Villamosenergiai Kutató­­intézet háromnapos jubi­leumi ülésszaka. A jelenlegi intézet mag­ját a Ganz Villamossági Gyár nyolc fős kísérleti osztálya képezte. Azóta az intézet létszáma meghalad­ja az ötszázat. A kitűnő szakembergárda évente 66 millió forint értékű kuta­tást végez. A két évtized alatt kidolgozott technoló-­­ giák alapján gyártott ipari termék és a megtakarítások­­ teljes összege megközelíti­­ a 4 milliárd forintot.­­ A kutatók feladata­ kö­­s­­zött szerepel a többi között­­ a villamos energia felhasz­­­nálása a fémmegmunkálás­ban, az úthálózat építésé­­s­é­ben és a vasúti közlekedés­i­­ben. A Villamosipari Kutató Intézet a JAFI-val kooperá­cióban villamos kisautót kísérletezett ki városi és kór­házi használatra. A modell a jubileumi házi kiállításon látható. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Műanyag a mezőgazdaságban A műanyag felhasználása a mezőgazdaságban címmel pályázatot hirdet a Magyar Agrártudományi Egyesület a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium mezőgazdasági műszaki fej­lesztési főosztályának meg­bízásából. A nyilvános, jel­igés pályázatok közül a legjobb elsőt 12 ezer forint­tal díjazzák, továbbá két második és két harmadik pályaműre 6 ezer, illetve 3 ezer forintos díjat osztanak ki. A beküldési határidő: 1969. december 31. Mérgezett fácánok A gemenci állami erdő- és vadgazdaság lenesi fá­cántelepén megfigyelést folytatnak, az apróvadállo­­mány védelme érdekében. A kutatók tanulmányozzák, hogyan hatnak a mezőgaz­dasági növényvédőszerek az apró vadállományra. Az eredmény elrettentő: a je­lenleg forgalomban levő vegyszerek használata több­ségében veszélyezteti a fá­cánokat, foglyokat, sőt a nyulakat is. A mestersége­sen mérgezett vadmadarak egyharmad része rövid idő alatt elpusztult, s a vizs­gálat szerint a megmarad­tak sem képesek utódneve­lésre. ­KONZERVÁLJÁK A VIRÁGOT ^ A virágüzletek állandó ^problémája, hogy időnként gólyán sok a virág, hogy ^ képtelenek értékesíteni ^ áruikat, egy-egy nagyobb § névnap, társadalmi esemény ^ idején viszont — különösen § ősszel és télen — ^ kevés a virág, előre tárol­­­­ni pedig nem lehet, mert ^ hamar tönkremegy. ^ A növénykedvelőknek ^ugyancsak problémát okoz ^ a virágok gyors hervadása. ^ Erre talált megoldást a ^ Fővárosi Kertészeti Válla- L lat termesztési osztályának ^ vezetője, Semberi Istvánná ^és dr. Gombkötő Géza, a ^ kertészeti egyetem tanára. $ Két évig kísérleteztek a vá­gott virágok vegyszeres tar­tósításával, míg sikerült olyan tápoldatot előállíta­­niuk, amely a vágott vi­rág minőségét, frisseségét átlagosan 10 napig is ké­pes megőrizni! A konzerváló szert külön­böző hőmérsékleten, több üzletben, a virágelosztóban eredményesen próbálták ki. Most bevezetik általános­ használatát a VIRÁGÉRT- üzletekben. Ezenkívül — először a budapesti őszi vá­sáron a vállalat pavilonjá­ban, utána valamennyi vi­rágüzletben — árusítják is majd a tartósító oldatot mű­anyag flakonban.

Next