Esti Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 203-228. szám)

1969-09-12 / 213. szám

Jöttek, láttak, rendeltek Szüret után: randevú Igazgatók és elnökök A tsz kínált, a vállalat vett A termék, a felajánlott áru mellett — hiába „ő” a legjobb összekötő, barát­kozó, üzletkötő — talál­koztak a kereskedelem és a vendéglátóipar képvi­selőivel a termelőszövet­kezetek vezetői. A termék: a bemutatkozást elősegítő szatmári szilva, a nyelvet megoldó zöldszilvánik, riz­­lingek, a kiskunfélegyhá­­ziak különös zamatú, fű­szeres sódarai, disznósajt­jai, kolbászai, sajtok, írók, vajak, egyszóval a tsz-ek élelmiszerfeldolgozó üze­meinek legújabb eredmé­nyei. A találkozást Né­meth János, a TASZI osz­tályvezetője szervezte, s ő mutatta be egymásnak a vendéglátókat és a vendé­geket. A találkozás célja nem­csak az ismerkedés, hanem rendelés is volt. Más szó­val : megtalálni a vevőt, a ve­vő pedig a hiányzó árut. Áruval pedig most már a tsz-ek bőségesen jelent­keztek. A terített asztalon kör­bejár a tsz-ek tejegyütt­működési irodájának egy új „árucikke”, az áriáink által oly gyakran hasz­nált egészséges, friss író. Műanyag flakonbann ke­rül most még a piacra, majd később az olcsóbb polipack csomagolásban, akárcsak a falusi tej. Az író a legtáplálóbb italok egyike, vevő is akad rá, nem is tudnak minden rendelést teljesíteni. Az Utasellátó vezérigaz­gatója is eljött a találko­zóra: ők is kérnek tej­fölt, sajtot a tsz-ek ter­mékeiből, a Délpesti Vendéglátóipar pedig konyháinak friss tú­rót, habtejszínt rendelt. A kiskunfélegyházi Vö­rös Október Tsz elnökét, Kovács Lajost épp a Csongrád megyei Vendég­látóipari Vállalat vezetői köréből hívjuk el. A fél­egyháziaknak már valósá­gos kis húsgyáruk van. — Két éve egy szep­temberi napon kezdtük el a húsfeldolgozást — mondja az elnök. — Ak­kor még csak egy-két ser­tést vágtunk, saját étter­münknek, egy-két elárusí­tóhelyünknek. Ma már olyan nagy a feldolgozó üzemág sikere, hogy évi háromezer sertés alakul át kötözött sonkává, töl­töttáruvá, sonkaszalá­mivá: összesen harminchat faj­ta hentesárut készítünk. Újabban hozzákezdtünk egy 12 ezres hizlalda és egy új feldolgozó üzem építéséhez. A siker egyik forrása a sajátos íz, a spe­ciális pácolás, azaz: a fél­­egyházi karakter. Olyan sok az­­ érdeklődő, hogy csak a legjobb vásárlókkal kötünk szerződést, akik egyéb áruinkat is megve­szik. Ugyanis zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üze­münk is van. Most éppen a VIII—XIV. kerületi KÖ­ZÉRT igazgatójával, Rubin Endrével kötöttünk meg­állapodást heti 15 mázsa húsáru szállítására. A kétbeli Aranykalász elnöke, Fúró László az érdeklődőknek csak eny­­nyit mond: — Idei borunkból már egyetlen litert sem tu­dunk adni, de szüret után szívesen látjuk pincénk­ben az érdeklődőket. Azért is hív, barátkozik, mert ezer hektó új bort szeretne kedvező áron el­adni. A zalai vendéglátó­­ipari vállalat vezetői és a csongrádiak meg is ígé­rik, hogy szüret után fel­tétlenül találkoznak So­mogyban. — ai — Új Lenin-szobrok „KÉZKOMPOZÍCIÓ- MISKOLCINAK Ú­j szobrok készülnek a műtermekben. A Lenin centenáriumra több város akar emléket állítani a munkásmozgalom halha­tatlanjának. Eger városa Makrisz Agamem­nont, Dunaújváros Kiss Istvánt, Pécs Mikut Sándort bízta meg Lenin szobormásá­nak elkészítésével. Több alkotás készül a felszaba­dulás 25. évfordulójának tiszteletére is. Miskolcnak Kerényi Jenő készít úgy­nevezett „kézkompozíciót”, amely az emberi tevékeny­séget kívánja művészi nyelven kifejezni. Somo­gyi József a bajai kórház­nak készít új művet, So­mogyi János nagy mére­tű mozaikja pedig a pé­csi orvostudományi egye­tem auláját díszíti majd. Barcsay Jenő mozaikja a szentendrei művelődési házban lesz majd látható. Rendkívül kedvezményes üdülés Balatonalmádiban, AZ AURÓRA SZÁLLÓBAN, szeptember 21-től pedig Balatonfüreden, AZ ANNABELLA SZÁLLÓBAN IS Szállással, teljes ellátással, strandbelépőkkel, üdülőhelyi díjjal, mindkét helyen napi 115 Ft Részletes felvilágosítás az IBUSZ-IRODÁK­BAN Tv az iskolában A televíziót az iskolák­nak akció keretében ed­dig 23 szocialista bri­gád ajánlott fel plusz munkát, hogy valame­lyik tanyai, illetve vidé­ki iskola televízióhoz jut­hasson. Jelentkezett a SZÖVOSZ is: felhívást küld valamennyi szövetkezet­nek, hogy legalább 506 is­kolát segítsenek az akció révén. Tegnap volt az első buda­pesti átadás: a II. kerületi Rozmaring virágkertészeti tsz „Rozmaring” szocialis­ta brigádja egy televíziós készüléket ajándékozott a pesthidegkúti Szabadság úti általános iskolának. Kesztyűk - exportra A puha, selymes bárány­­bőrből, nappá bél, zergéből és borjúbőrből készült kecs­keméti bőrkesztyűk kere­­sett cikkek külföldön is. A kecskeméti kesztyűs kisz nem győzi kiszolgálni a ve­vőket. Termékeinek majd­nem 90 százalékát expor­tálja már, de ennek a két­szerese is elkelne. Eddig több mint 20 ezret továbbí­tottak a svájci, a holland, a finn, a dán, a kanadai és az NSZK-beli megrende­lőknek. Az év végéig még ugyanennyi készítésére vál­lalkoztak. A termelés nö­velésére újabb tűzőgépeket vásároltak. (MTI) VÉLETLENÜ­l TALÁLTAK MEG Feltárják a kazamatákat Titkos folyosó a tatai vár alatt Fiatal barlangászok küzdenek az iszappal Négy évvel ezelőtt kezd­tük a tatai vár feltárását — mondja dr. Szatmári Sarol­ta ásatásvezető, a munkála­tok irányítója. — Tavaly a középkori vár kerengőjét bontottuk, s találtunk egy lejáratot. Sziklába vájták, a vár alá vezetett. Később, a középkori kaputoronynál újabb lejáratra bukkan­tunk. A két járat közötti összefüggést kutatva, több mint száz méter hosszú ka­zamatarendszert találtunk. Érdekesen váltakozik a szik­lába vájt és a falazott, bol­tozatos folyosó. Az épített fal középkori faragott kö­vekből készült. A vár alatti kamaratok két és fél méter magasak, feltárásuk nagyon nehéz, hiszen az idők folya­mán — a középkorban, a 18. században — a földalatti járatot feltöltötték. Jelenleg csaknem másfél méter ma­gas benne a vizes iszap. S ez a vizes iszap érté­kes leleteket — főzőedény­töredékeket, kályhacsempé­ket, vasdarabokat, állat­csontokat, ágyúgolyókat — rejt. MÁTYÁS-KORI CSEMPE Ma reggel egy 15. szá­zadbeli kályhacsempe ke­rült elő, Mátyás kori csem­petöredékekkel. A feltárást amatőr régé­szek végzik — profi kivi­telben ... Szeptember elsejétől 20- ig dr. Vajna György cso­portvezet­ő irányításával tíz­tagú budapesti barlangász­csoport valóságos bányász­­munkát vállalt. Munkaesz­közük: véső, kalapács, la­pát, csákány és vödör. — Kincskereső ösztönnel kezdődött gyerekkorunk­ban barlangkutatásunk — mondja Szilágyi Péter, a XIV. kerületi Tanács elő­adója, az egyik barlangász. — Társaimmal — Ambrus Gábor, Csatári Jánosné, Be­nedek Gábor, Kalinovits Sándor, Kalinovits Sándor­­né, Kenézi Judit, Kertész Tamás, Ma­tola Éva, Szlo­­boda Ferenc — csaknem tíz éve kutatjuk a barlangokat. Dolgoztunk a Ferenc-hegyi barlang feltárásán, de fő területünk a Bükk-hegység, Hollóstető, Répáskút. Itt esetteg nagy kiterjedésű barlangrendszernek kell lennie. Ezt bizonyítja a pénzpataki víznyelő, amely­be fluoreszcein oldatot ön­töttünk, s 11 kilométerrel lejjebb, a Lator vízfőnél jött ki a víz 126 óra múlva. Ezt a barlangot akarjuk feltárni... vízágyúval KIMOSSÁK Tatára önként, fiatalos lelkesedéssel jöttek. A hu­szonéves barlangászcsoport szeptember 20-ig be akarja fejezni a kazamatarendszer kutatását. Sikerül? — Ha megkapjuk a kért vízágyút, bizonyosan — jegyzi meg dr. Vajna György. — Tervünk: a kö­zépkori kaputoronynál levő kijárathoz hálót feszítünk ki, s vízzel kimossuk az iszapot. A leletek a háló­ban fennakadnak... A kazamatarendszer fel­tárása tehát hamarosan be­fejeződik. A várat romkert­nek képezik ki, de hogy a kazamatarendszert a láto­gatóknak is megnyitják-e, azt csak ezután döntik el. A kutatás sokrétű, hiszen a bécsi hadi levéltárból elő­került térkép, amely a ta­tai középkori és török kori malmokról „tudósítja” a ma régészét, eddig ismeret­len járatról „beszél”. Dr. Szatmári Sarolta és kutató­régésztársai tudják, hogy a tatai várnál egy 16. szá­zadi malomnak is kell len­ni, amelynek folyosója ha­son csúszva, egy darabig járható, s a feltételezés sze­rint összeköttetésben van a tóval és a kazamatarend­szerrel. Sziklába vájt folyosóban dolgozik a kutató (Wormser felvétele) ALI 8 az engem ért megtisztel­­$ A tetésről írni is alig $ merek, tartok tőle, hogy 5 hencegésként fogadja a $ tisztelt olvasó. A Csemege § Édesipari Vállalat vezetősé­­­ ge meghívott, legyek tagja ^ annak a zsűrinek, amely ^ végül is nevet ad legújabb ^ csemetéjének, a hamarosan § üzletbe kerülő kávékeve­­^ réknek. Felkértek, pedig ők ^ nem is sejthették, hogy a $ zsűrizésben nem vagyok ^ már zöldfülű. Pontoztam ^ járási szavalóversenyen, ^ közmegelégedésre munkál­­­ kodtam fiatal szakácsok pa­­­­lacsintasü­tó versenyén, sőt, ^ egy alkalommal búcsú vá­lt­sárnapján közreműködé- S semmel választották meg az ^ egyik dunántúli falu szé­§ Vét. ^ Ám, kávéelnevezést ed­­­­dig még nem volt szeren­­^ esem elbírálni. Utólag meg­­^ váltván: kicsit viszolyogva ^ is fogadtam a megtisztelte­­­ tést. Szerencsére, megnyug­­^ tattak: nem kell gyötörni a ^ fantáziámat, mindössze ar­­­­ról van szó, hogy ők már­­ korábban pályad­íjat tűztek­­ ki olyan kávénévre, amely­­ hűségesen kifejezi a csomag tartalmát, dallama fülbe­mászó, s mindezen túl jól reklámozható. Tizenötezer pályázó ötlete közül kell kiválasztanunk a legmegfe­lelőbbet. Munkánk eredményét már megírták az újságok: győzött az Ali név. Én, mint bennfentes, most azt szeret­ném megmagyarázni, hogy miért éppen az Alira adtam szavazatomat. Választhat­tam volna mást is, hiszen tizenötezer ötletes ember ötletei között kellett kapar­­gatnom. Valaki ajánlotta például, hogy az új kávé neve legyen Margit-híd. Rutinos zsürizőhöz méltóan azonnal rájöttem a turpis­ságra, hogy itt a Lánchíd nevű konyak gyenge plagi­­zálásáról van szó. Sokan ajánlottak folyóneveket: Duna, Tisza, Rába, Sajó... Hohó — villant át rajtam —, a víz alkalmat adna a gúnyolódásra, ha netán . •­ Találkoztam ilyen név­­ajánlattal is: Új gazdasági mechanizmus. Persze, azon­nal felfedeztem a javaslat mögött, a politikai stréber­­séget. Ilyen ember még egy újszülött kávénak sem le­het a keresztapja. Többen­­ javasolták, hogy az új ká­vé 5. legyen vele. Hogyisne! Ne. ^ vének engedély nélküli ^ használatáért még pert § akasztana nyakunkba a fe- ^ kete futballista, avagy, ami ^ még annál is szörnyűbb, ^ nemzeti tizenegyünkön áll- ^ na bosszút a világbajnoksá-­­ gon. Kihúztam a listáról a ^ keresztneveket is. Bosszú- ^ ből, irigységből, mert nem ^ volt közöttük az enyém. § Viszont találtam a sok ^ ezer között egy szép Urai ^ nevet, amelytől csak az § utolsó pillanatban vontam § meg a voksomat: Phönix! ^ — Phönix, Phönix — is- ^ mételgettem lelkesen a­­ szót, de hirtelen eszembe ^ döbbent annyi szellemeske- % dő bolti árus. Ha megsza- § vaznánk a Phönix nevet, s § a Phönix kávé éppen § hiánycikk lenne az üzlet-­­ ben, így szellemeskedne az ^ eladó: — Phönix? Az nix. $ Maradt tehát az AU. S $ higgyék el nekem, nem $ rossz név. A történelemből $ tudom, hogy bizonyos Ali $ nevű egyénekkel egyszer $ már másfél évszázadig ki-­­ bírta egy fedél alatt ez a­­ nép. Reméljük, ezt az Alit­­ is elviseljük vagy százöt -­­ ven esztendeig. Simon Lajos ! | A KARBIDLÁMPA FÉNYÉBEN \| — A munka nehéz, de ér­­ dekes — vallják a fiatal | barlangászok. — Ha egy­­| egy leletet találunk, nagy 8 a boldogság. Az ásatásveze- 8 tő szerint a leletek értéke­sek. Lent a karbidlámpa | fényénél csak homályosan ^ látjuk az edény- és ^ csempetöredékeket. Itt fent ^ „megszépülnek” a nappali ^ fényben. Kár, hogy már $ csak nyolc napunk van a ^ kutatásra, mert valameny­­^ nyiünknek lejár a szabad­­^ sága. Szívesen maradnánk ^ még a kazamatarendszer­­^ ben, a véletlen labirintu­­­­sában ... Lantos Gábor _ _________________________ ÜGETŐVERSENY szom­bat du. fél 3 órakor KÉTÉVESEK NAGYDÍJA és HEVLDY GYULA D­JI EMILÉK VERSENY (arvatúrv­erseny)

Next