Esti Hírlap, 1969. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1969-10-10 / 237. szám

ANGYALFÖLDÖN JÁRTAK Zsúfoltság, rendetlenség, közöny Hogyan élnek a munkásszállások lakói? Milyenek a munkásszál­lások? Hogyan élnek lakó­ik? A Fővárosi Népi Ellenőr­zési Bizottság és a Szak­­szervezetek Budapesti Ta­nácsának munkatársai most ellátogatnak több munkás­­szállásra. A Magyar Hajó- és Darugyár, a Szalag- és Zsinórgyár, a Kender-Juta és az ÉVM Szolgáltató Vál­lalat angyalföldi munkás­­szállásain már jártak. Megállapításaik kedve­zőtlenek. Meglátszik, hogy a vállalatok kényszerű­ségből tartják fenn a szállásokat. A legtöbb rendetlen, gon­dozatlan, elhanyagolt. Ke­vés a takarítónő. Ritka az időben váltott, tiszta ágy­nemű. Piszkosak a mellék­­helyiségek, a lakók sem vi­gyáznak a berendezésekre. A hajógyár Meder utcai szállójában például egy el­romlott szekrényajtón a kétforintos zsanért április 15. óta nem cserélték ki. Sok helyütt nincsenek be­tegszobák. A hálószobák közvetlenül az udvarra nyílnak. Télen befolyik a haló, a lakók pokrócokkal pró­bálják a meleget „tarta­ni”. Sehol sem megfelelő az ellenőrzés. A hálótermekbe az megy be, aki akar. Az ellenőrök szeptember 4-én este fél 7 órakor a hajógyár Meder utcai szállásán sen­kit sem találtak, bár a te­remben minden ajtó, szek­rény és bőrönd nyitva volt. Jellemző­ a zsúfoltság. A Csavargyár utcai szállás B- épületében például az engedélyezési okirat szerint 520 ember élhet — most 1020 a bejelentett bérlő. Nem csoda, hogy — sajnos, a többihez hasonlóan —ez a szálló is „átjáróház”. Ta­valy szinte minden lakója — 2020-ból kétezer — ki­cserélődött. A vállalatok nem eléggé törődnek a munkásszállá­sok lakóinak életkörülmé­nyeivel. Nagyon ritkán ren­deznek ismeretterjesztő előadást, filmvetítést, tan­folyamot. Kivétel az ÉVM Szolgáltató Vállalat mun­kásszállója, ahol a SZOT és az Építőipari­­Dolgozók Szakszervezetének anyagi támogatásával szakképzett népművelők tevékenyked­nek. A kerületi tanács nép­művelési csoportjának munkatársai — a vállala­tok szerint, s ez a vizsgálat megállapítása is — csak adatokat kérnek ... Kezdetleges a munkás­­szállások önkormányzata, a szál­lás­bizottság­ok mű­ködése. A Meder utcában például a népi ellenőröktől tudták meg a lakók, hogy náluk egyáltalán létezik szállás­bizottság. A Szalag- és Zsi­nórgyár vezetői pedig a vizsgálat után határozták el: megszervezik az önkor­mányzatot. D. K. A készülő újpalotai lakótelepen már épül­nek a házak alapjai, zsaluznak. Csillagászati hét ÉRDEKES ELŐADÁSOK A TIT budapesti csilla­gászati és űrkutatási szak­osztálya október 12-től 18-ig csillagászati hetet rendez, Tágabb hazánk: a naprendszer címmel. Eb­ből az alkalomból az Urá­nia Csillagvizsgálóban távcsöves bemutatók lesz­nek. A filmvetítésekkel egybekötött előadások té­mái: Távol felvételek a Földről, Amit a Holdról eddig tudunk, Lábnyo­mok a Hold felszínén, Ra­kéták a Venus felhői alatt, Közelfelvételek a Marsról, Az óriásbolygók, A nap­rendszer meghódításának következő lépései. A HÖLGY LÁBA F­él óránál is tovább bá­multam a hölgyet a hatos villamoson és mégis, akár hiszik, akár nem, nem tudom, milyen volt a frizu­rája. Talán szőke, talán fe­kete, talán rozsdabarna, avagy lángoló vörös, ám az is meglehet, hogy lilára fes­tett, mint a verandák abla­ka, vagy rózsaszínű, mint a nyári hajnalhasadás. S a hosszúsága? Ha agyonüt­nek, akkor sem tudom. Le­het, hogy a tarkóját sem takarta el, lehet, hogy vál­lára omlott dúsan, megle­het, hogy a derekát csap­kodta. És arcát hiszik, akár nem, a szemére sem emlékszem. Lehet, hogy nagy diószeme volt, lehet, hogy pici, feke­te, mint a szőlőszem, talán zöldben lángolt, mint a cir­mos cicáké, talán kéken csillogott, mint napsütésben a tenger. Üssenek agyon, de az öl­tözékéről sem tudok beszá­molni. Mivelhogy ősz van már, valószínű, felöltőt vi­selt, vagy orkánkabátot, esetleg gyapjú pulóvret. Az is lehet, hogy kosztümöt hordott, avagy egyszerű, hosszú ujjú ruhácskát, amelyben, ugyebár, kitűnő­en érvényesülnek a vonalai. Azt sem tudtam meg a hölgyről, hogy férjezett volt-e, vagy hajadon. Ezt pedig igen könnyű lett vol­na megtudnom. Nem a ka­rikagyűrűről, hiszen arról tudjuk, hogy egyesek már idejétmúlt divatnak tekin­tik, tehát nem viselik. De a nylonszatyor tartalma száz­­százalékos ismertetőjel le­het. Ha csak könyvet, újsá­got és összecsukható eser­nyőt tartalmaz, akkor a hölgy nyilván hajadon, esetleg ki lehet vele kezde­ni. Ám, ha kenyér, paradi­csom, paprika, sajt és fel­vágott rendetlenkedik a cekkertben —, akkor coki! Akkor tisztességes család­anyával ülünk — vagy ál­lunk — szemben. Én elmulasztottam a cek­­ker ellenőrzését is... Én csak a hölgy lábát néztem. Sőt, bámultam! Sőt, bűvöltem! A hölgy lábát úgy megismertem, mint a tenyeremet. A hölgy lábá­ról élménybeszámolót tud­nék tartani. Olyan formás volt, mint a szépen eszter­­gályozott dobverő, bok­ája karcsú, de erős, mint a gyorsfutóké. Ó, azt a bokát soha, soha nem felejtem el. Néztem, bámultam, bűvöl­tem. Sőt, méregettem, latol­gattam. Ugyan kibírna-e egy kis ácsorgást, ha netán meg­kérném a gazdáját, hogy nekem, a fiatal férfinak, engedje át az­ ülőhelyét? Mert vadonatúj cipőm úgy szorította a bütykömet, hogy majdnem megörültem. Simon Lajos ISMERKEDÉS A FŐVÁROSSAL VIDÉKI FIATALOK BUDAPESTEN Falusi fiatalokat Buda­pesten üdültet a KISZ Központi Bizottsága és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda. Az első cso­port november 11-én érke­zik a Hotel Ifjúságba. De­cember 22-ig — hat tur­nusban — kilencszáz falu­si, elsősorban termelőszö­vetkezeti fiatal ismerke­dik a főváros nevezetessé­geivel. 1970. január 6-tól március 2-ig újabb nyolc csoportban további 1300 fiatal tölt egy hetet Buda­pesten. GYÓGYÍTÓKOMBINÁT SZOT-szálló épül Bükön A Lakótervben elkészült a Vas megyei büki fürdő fejlesztési terve. Az 500 négyzetméteres medence­csoportot vasbeton donga­héj szerkezettel befedik, új öltözősor, központi trafó- és kazánház épül, bővítik a motelt. A SZOT a tervek szerint háromszáz ágyas szállót építtet Bükön, ké­sőbb ezerre emelik a szállo­dai férőhelyek számát. Több vállalati és magán­üdülő is épül a fürdőtele­pen. MEGJEGYEZZÜK Kihez szól Manapság már senki sem tagadja, hogy a jó bor­nak is kell cégér. A reklám hétköznapjaink elmaradha­tatlan útitársa. Egyik legvizuálisabb kifejezője a neon. Nemcsak azért van rá szükség, mert fénye világosabbá teszi a közutakat, hanem azért is, hogy felhívja a fi­gyelmet, felkeltse az érdeklődést hasznos dolgok iránt, közérdekű információkat közöljön , segítse a keres­kedelmet. Egy világváros elképzelhetetlen a sok­színű neonok csillogása nélkül. Nálunk is jóleső öröm tölti el az esti Belváros szemlélőjét, de ugyanakkor állandóan bosz­­szankodunk — vagy néha már csak nevetünk — a ki­maradt betűk játékán. Kevés metropolisa van a világ­nak, ahol annyi hibás neonreklám éktelenkedik, mint éppen Budapesten. A Móricz Zsigmond körtér és a Gellért tér közötti rövid szakaszon találunk például Sziv-áruházat, Háztartási Bot­ot, Kör-büfét, vagy Kö­zönség szolgál­t... A Szabadság-híd és az Erzsébet-híd közötti rakpart pesti oldalán a házak tetején neonrek­lámok egész sora szórja fényét a Dunára. Nagyszerű látvány ez, csodák csodája: itt eddig egyetlen betű sem mondta fel a szolgálatot! Azt azonban elég nehéz meg­állapítani, hogy kinek is szól ez a fényújság. Az olaj­kályha és az Omnia kávé érthető mindenkinek. De ki­nek szól a Magyar Kábel Művek, az Elektromodul, a Chinoin, vagy az Ikarus—Csepel—Rába—Dutva kombi­nált MOGÜRT-reklámsor? Még elképzelni is furcsa az olyan pestit, aki Dutra traktoron igyekszik reggel a munkahelyére, esetleg éppen a Magyar Kábel Művek­be. Lehet, hogy a készíttetők arra számítottak: a nö­vekvő idegenforgalom több külföldi üzletembert csábít majd fővárosunkba, s ha kinéznek a Citadella vendég­lőből, vagy kihajolnak Gellért szállóbeli ablakukból, jobban kedvet kapnak majd a vásárlásra, a sok gyár és vállalat neve láttán. De ... A napról napra szebb Budapest elsősorban nekünk, fővárosiaknak kell, hogy szórja fényeit. Figyel­meztessenek minket, hogy közlekedjünk óvatosan, hogy vegyük meg az e hetit, hogy repüljünk MALÉV-géppel, hogy ilyen vagy olyan kávét igyunk, vagy cigarettát­­páírjunk. Mert a neon nemcsak díszít, ékesít, hanem szolgálja is a közönséget! (szőnyi) NYOLCVAN FÉRŐHELY BOLDOGSÁG Nem való a gépnek... Tervez és tanít ♦ A díjnyertes bölcsőde A tervező még nem ka­pott különleges díjakat. Nem is „szabályos” terve­ző: munkaidejének nagy részében egyetemi tanár. A találkozás apropója: meg­nyert egy tervpályázatot. Nem valami különlegesen nagy beruházásról van szó, csupán egy bölcsődéről, pontosabban a bölcsődék országos módszertani inté­zetének új épületéről. SIKERES PÁLYA Az Építőipari Műszaki Egyetem középületterve­zési tanszékén beszélgetek a tervezővel, Krizka György docenssel. Negyve­nes férfi, állán kis, kerek szakáll. Apja kőművesmes­ter, ő gyerekkora óta nem akar mást, csak építeni. örül a sikernek, de újra és újra elmondja: öten nyer­ték a pályázatot, öten­­ egy alkotóközösség. Először négyen külön-külön terve­ket készítettek, hogy majd azokból kialakul a mind­egyiknél jobb ötödik, de az­tán a Krizka-féle elképze­lést érdemesnek találták a többiek is rá, hogy azon az egyen dolgozzanak vala­mennyien. Merőben új volt a fel­adat, hasonlót még nem is látott. Ez sarkallta a mű­vészt. S mint apa? „Böl­csőde lesz ez — mondja —, igazi bölcsőde, 80 kicsinek, a XII. kerületben. Úgy hal­lottam, alig várják a kör­nyékbeliek, hogy felépül­jön.” És alig várja ezt a terve­ző is. Mert milyen a ter­vezősors! Neki ritka jó, szerencsés szériája volt, ed­dig, húsz esztendő alatt, 16 pályázaton vett részt, ti­zenkétszer ért el jelentős sikert, többször első vagy második helyet. De megva­lósulni még egyik ilyen ter­vét sem látta. Ez az első, a bölcsőde, s nagyon bízik benne, hogy hamarosan fel­épül. UTÓDOK Tervező a szíve egyik fe­lével, a másikkal tanár. Húsz éve végzett az egyete­men, s professzora meghív­ta a tanszékre, azóta meg­szakítás nélkül tanít: „A mi sorsunk, hogy gondola­tainkat átadjuk a fiata­loknak, s azután nincs na­gyobb öröm, mint ha látja az ember, hogy ezek a gon­dolatok megfogannak, ki­­teljesednek .. Neveket mond. Tanítvá­nyokét: említi Borvendég Bélát, aki Szeged főépíté­szeként egy város új ar­culatát álmodja. Gulyás Zoltánt, a Chemolimpex palotájának tervezőjét és Finta Józsefet, akinek ne­vét az új Duna Szálló tette ezekben a hónapokban még közismertebbé. Tervekről beszél, az alko­tómunka semmihez sem hasonlítható izgalmáról. Kislánya harmadik gimna­zista, grafikusnak készül: „Hiszem, hogy lesz belőle, mert már látom, hogy ugyanúgy kínlódik, mint én. Ugyanúgy gyötrődik munka közben, amíg nem érzi, hogy megoldott vala­mit .. ." AZ ALKOTÁS Az alkotás mindig gyöt­rődés és mindig boldogság. Van valami, amitől fél? Igen, van: „Mint a Da­moklész kardja, úgy lebeg a fejünk felett a számító­gépek bevonulása az épü­lettervezésbe. Nem vagyok a gép ellensége, típusdol­­gokban sokat segíthet az embernek. De úgy érzem, amit az ember tervez, an­nak fő eleme a humánum. Ki tudja ezt a gépbe táp­lálni?!” Most, a tanszék együtte­sében a Testnevelési Főis­kola új épületcsoportjá­nak tervein dolgozik. Ég­be nyúló toronyépületek, széles, levegős sportcsar­nok, csendes, szeparált kol­légium. A terület kicsi. Nem gond ez az alkotó­nak? Villan a szeme: „Sze­retem a gondot, mert ösz­tönzi az embert, hogy ér­dekesebb, modernebb meg­oldásokon törje a fejét. Gond nélkül nehezen szü­letik olyasmi, ami nem se­matikus .. Sárdi Mária

Next