Esti Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 256-279. szám)

1969-11-21 / 272. szám

Nagy rivális A tizenkilencedik század embere roppant büszke volt a természet titkait kutató szellemére, s a világmin­denséget érezte lábai előtt heverni, szemlélve korának technikai fejlődését. A hu­szadik század embere már — mi tagadás —megijedt a fejlődő technikától. A köz­írók nemzetközi viszonylat­ban javában szellőztetik ezt az ijedtséget, megvédve vagy elítélve a gépet aszerint: féltik tőle az em­bert mint individuumot vagy sem. Ritka szerencsétlen cím­ alatt. — »Meddig gép — mettől „csak” ember?« — esti beszélgetést sugárzott a rádió, ember és gép viszo­nyáról. A legilletékesebb szaktudományok képvise­lői, kibernetikus, orvos­­­­biológus, filozófus és ma­tematikus véleményét hall­hattuk arról, van-e határa az ember hatalmának a gép fölött. A borúlátóbb hall­gatók valószínűleg igazolva érezték a technikai fejlő­déssel szemben gyakorta megnyilatkozó fenntartá­sokat — a többség azonban remélhetőleg arra a mon­datra figyelt fel: a legoko­sabb gép is rendkívül bu­ta az emberhez képest. Az egész műsor érveit és hangulatát — ismeretter­jesztő műsorról van szó! — hallatlan drámaiság jelle­mezte. Tudósok beszéltek tudományos témákról, sen­ki nem kalandozott el szi­gorúan vett szakterületé­ről, mégis ha az adást írás­ban rögzítenénk, hatása egyenlő lenne egy izgal­mas novelláéval. Ez bizo­nyára a műsorvezető dr. Eke Károly érdeme is, de főként azzal magyarázható, hogy a gépről, mint az em­ber riválisáról beszélni, manapság a legkényesebb feladatok közé tartozik. Nagy érdeklődéssel várjuk a műsor végén ígért foly­­tatást. (nóti) □ A PÉNZÜGYŐR ZE­NEKAR holnap este jubi­leumi hangversenyt ad a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Közremű­ködik Dunszt Mária és Bartha Alfonz. □ AZ ÁLLAMI BUDA­PEST TÁNCEGYÜTTES november 30-án délelőtt a Vígszínházban mutatja be Tavaszi szél vizet áraszt... című új műsorát. ÉJ SZEGEDEN megnyílt az ogyesszai képzőművészek kiállítása. Megnyitó beszé­det dr. Biczó György, a városi tanács vb-el­nöke mondott. □ BOLGÁR KÉPZŐMŰ­VÉSZETI KIÁLLÍTÁS nyí­lik szombaton délben a Műcsarnokban. □ SÁNDOR GYÖRGY humorista november 22-én mutatja be új műsorát az Egyetemi Színpadon. □ AZ IRODALMI SZÍN­PAD a pesterzsébeti Vasas Művelődési Központban mutatja be vasárnap dél­előtt Színház a presszóban című műsorát. A produk­ció zenéjét a látogatók ál­lítják össze, magukkal ho­zott magnófelvételekből. A legjobb összeállítást jutal­mazzák. FEJES-PREMIER ELŐTT Színpadon Vonó Ignác I­átogatás a próbán ♦ Premier december közepén Mielőtt elmentem a Madách kamaraszínházába, újra elolvastam a Vonó Ig­nác című novellát. Fejes Endre egyik régebbi mun­kája ez, egy évtizede is le­het talán, hogy megírta, de már „igazi Fejes”. Benne van minden erénye: stílu­sának tömörsége, amellyel sokszor éveket, évtizedeket zökkenő nélkül, egy-egy jelzővel, határozóval vagy valami külső jel ábrázolá­sával ível át. Alakjainak akaratlan, mert lényük­höz tartozó poétikussága. Az a líra, amely a vagány­­ságot is megbocsáthatóvá szelídíti, a vad indulatot is esendően emberközelbe hozza. A humora, amely hol egyszerű, hol rafinál­­tan ironikus. Ugyan minek szoríta­nám az interjú sémájába, amit láttam és érzékeltem, hogy a rendező is, a színé­szek is, de a súgónő és a díszletmunkás is mennyire szereti ezt a darabot. Ben­ne volt ez, szinte tapintha­­tóan, a próba légkörében. Kérdezzem meg talán Kiss Manyit, Garas Dezsőt, Vass Évát, Mensáros Lászlót vagy Szénási Ernőt, mi a véleménye szerepéről? Hi­szen látom: véleményük az, hogy nagyszerűnek tart­ják, hogy már most a Vonó Ignác világát élik. S a ki­sebb szerepek birtokosai is. Löte Attila, Kelemen Éva, Zenthe Ferenc, Juhász Já­cint, Deák B. Ferenc, Si­­mor Erzsi olyan örömmel is igyekezettel vesznek részt a produkcióban, mint akik tudják, az összhatás ugyan­úgy függ tőlük, is, mint a főszereplőktől. Négy évtizedes ív Kerényi Imre rendező­höz sincs kérdésem, mert úgy vélem, látom, mire törekszik. Arra, ami ed­digi rövid, de figyelemre méltó sikerekkel teli pá­lyafutásán már világosan körvonalazódott: hogy lük­tető ritmusban, teljesen az író gazdag élmény- és érzésvilágába belesimulva közvetítse hajszálnyi el­térés nélkül azt, amit a szerző megírt. Négy évtizedet ível át Vonó Ignác története, az első világháborúban kez­dődik, az olasz fronton, s 1956. november 4-ének haj­nalán végződik. Garas De­zső, aki már a Mocorgó té­­véfilm-változatában is olyan tökéletes Fejes-figu­rának bizonyult, Vonó Ig­nác alakjában is bizony­­nyal átugorja a magasra tett mércét. Abból, amit a próbán láttam, csak arra következtethetek, hogy a december közepi premier egy új magyar darab nagy sikerét hozza majd. (bt) Herényi Imre és Fejes Endre próbám elbeszélésen. Új szálak Aztán megnéztem a no­vella nyomán készült szín­darab egyik próbáját. Majdnem más Vonó Igná­cot láttam, új szereplőkkel, új cselekményszálakkal bővült a történet, s vala­hogy mégis ugyanaz ma­radt. Mert Fejes írói eré­nyei, ábrázolási eszközei változatlanok, csak éppen tökéletesen igazodnak az ezúttal más műfajhoz. Ez nem átírás és nem adap­táció csupán: igazi színda­rab pereg majd a néző előtt. . Csak háromjegyű szám­mal tudnám kifejezni, hány színházi próbát lát­tam már, s mennyi ripor­tot, az ilyen „előzetes” mű­fajához igazodót írtam. Az ember faggatja az írót, ha éppen jelen van — ezen a próbán részt vett —, vagy a rendezőtől kérdi meg az előadás koncep­cióját, esetleg a színésze­ket nyilatkoztatja szere­pükről. Lehet vegyíteni is a hármat, megtoldva-megfe­­jelve egy izgalmas jelenet leírásával. Mindehhez elég, majdnem törvényszerű is, hogy a riporter csak egy jelenetet, legfeljebb egy felvonást lásson a próbá­ból. Gazdag érzésvilág Valami hasonlóra ké­szültem, de ezt most nem lehetett megcsinálni. Elő­ször is fogva tartott a da­rab, nem eresztett a — pe­­­­dig még félig nyers, még­­ végig a súgóra támaszko­dó — előadás. Végig kel­lett nézni mindhárom fel­vonást, s közben szükség­telennek, sutának bizo­nyult volna nyilatkozato­kat felvenni. Vas István szerzői estje Vas István szerzői estjét november 24-én, este 7 órakor rendezik az Egye­temi Színpadon. A mű­sort Görgey Gábor költő vezeti. Vas István a kö­zönség kérdéseire az est második részében vála­szol. Közreműködik Bá­lint András, Bánky Zsu­zsa, Csernus Mariann, Gáti József, Ilosvay Kata­lin, Kovács P. József és Surányi Ibolya. Szólóestek A zongoramuzsika nagy századait eleveníti fel a Ze­neakadémia Kistermében tartandó nyolc hangverseny, amelyeken Scarlatti-, Bach-, Schubert-, Beethoven-, Brahms-, Liszt-, Mozart-, Haydn-, Schumann-, Cho­pin- és Debussy-kompozí­­ciók hangzanak fel. Vala­­men­nyi hangverseny egyben egy-egy zongoraművész szó­lóestje is. Matinésorozat Öt Mozart-matinét rendez az Országos Filharmónia a Zeneakadémián a Magyar Rádió és Televízió Szimfo­nikus Zenekarának fellép­tével. A m­atinésorozat kar­mesterei : Erdélyi Miklós, Lehel György, Gérecz Ár­pád, Kórodi András és vé­gül Willi Boskovsky. Az el­ső hangversenyt november 30-án délelőtt 11 órakor tartják. □ MELINA MERCOURI franciaországi otthonába vonult vissza, abbahagyta a filmezést és a színházi sze­replést. Vádiratot készít a görög ezredesek diktatúrája ellen. □ KOLLÁNYI ÁGOS­TON mutatkozik be szom­bat délután a Kossuth Klubban. Szintézis, Töre­dék és Fizika F-dúrban című filmjét vetítik. □ PIER PAOLO PASO­LINI új filmjéhez ismét ismét Laurent Terzieffet szerződteti. Ezúttal egy ko­runkban élő Szent Pál sze­repét szánja neki. Jeruzsá­lem a német csapatok ál­tal elfoglalt Párizs lesz. Pasolini Szent Pálja kolla­­boráns. „A dialógusszöve­geket nem én írtam ” — mondta a rendező —, szóról-szóra Szent Pál leve­leiből vettem át.” Kár lenne, ha a Könnyű­zenét Kedvelők Klubja alább adná az induláskor­­ örömmel üdvözölt igényeit. Ez a műsor a könnyű műfajból ízléssel és jó arányérzékkel válogatott eddig, megbízható színvonalon végezte vállalt feladatát. Teg­nap mintha engedékenyebb lett volna, az egy-két kitűnő zeneszám mellett — mint ami­lyen az Omega vagy a Mikló­si Péter—Katona Klára által előadott dal — közepes tucat­zenét is hallottunk. Zavaróan itatott a nem szerencsés feke­te-fehér díszlet, és a képek ok­kal, ok nélkül való egymásra játszása. Ennél az egyszerű, trükk nélküli kép csak jobb lehet. C* Ha ez így megy to­vább, A Tv Galériája el­nyerheti „a legfennköl­­tebb tévéműsor” cí­met. Tegnap legalább­is szinte kivétel nélkül min­denki olyan fennkölt stí­lusban­ mondta el mondó­­káját, mintha egy szenti­mentális drámából lépett volna elő. Az elragadtatott jelzők halmaza, a tetszető­sen kikerekített dicséretfü­zéreik például a felolvasott tárlatvezetésben nagyon szépen hangzottak, de sem­mivel sem vezették köze­lebb a nézőt Drégely Lász­ló művészetéhez annál, mint amit maga is látott a bemutatott képeken. Oka lehet ennek az is, hogy mesterségesen leszűkítet­ték az alkotások problémá­ját a festőművész és dísz­lettervező munkájának ösz­­szevetésére. A Tv Galériá­ja arra vállalkozott, hogy közel hozza egymáshoz a művet és a közönséget. Eh­hez közérthető, tartalmas megnyilatkozásokra van szükség. (bársony) MEGGYÚRTÁK A ZSŰRIT BOTRÁNYOS DÍJKIOSZTÁS Párizs, november 21. Régóta sok a szóbeszéd Franciaországban azokról a körülményekről, amelyek között a legtekintélyesebb francia irodalmi díjakat, a Goncourt- és a Renaudot­­díjat a zsűri odaítéli. Ta­valy a Goncourt-díj odaíté­lése után keltett nagy szen­zációt, hogy a zsűri egyik világhírű tagja, Louis Ara­gon lemondott. Az idén pe­dig a Renaudot-díj zsűrijé­ben tört ki a botrány. AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG GYERMEKE A hagyományoknak meg­felelően egyidőben ítélték oda a két díjat. A Con­­court-díjat ebben az évben a főleg színdarabjairól ná­lunk is ismert Félicien Marceau kapta meg Creezy című regényéért. A Renau­­dot-díjat Max Olivier- Lacamp újságírónak ítélték oda, Az örökkévalóság gyermeke című könyvéért. A díj kihirdetésének más­napján aztán kitört a bot­rány. A Renaudot-díj tíz­tagú zsűrijének egyik tag­ja, Etienne Lalou író, a Le Monde-ban levelet tett közzé, amelyben nem keve­sebbet állít, mint hogy a­ Lacamp könyvét megje­lentetett Grasset-kiadó em­berei, hosszú ideje „gyúr­ják” a zsűri tagjait, prote­­zsálják, a nem túlságosan nagy értékű könyvet, már két nappal a zsűri össze­­ülése előtt sikerült meg­nyerniük hat tag támogatá­sát. Ily módon, írja, min­den előre eldőlt és bebizo­nyosodott, hogy „st barát­ság, a kortársi szolidaritás, a hízelgés és az egyéni ér­dekek oda vezethetnek, hogy hat, különben becsü­letes irodalmár előre ga­rantálja szavazatát, s ily­módon a Renaudot-díj el­vesztette minden jelentősé­gét.” LEMONDTAK... Lalou levélben még kije­lentette ugyan, hogy to­vábbra is tagja kíván ma­radni a zsűrinek, másnapra azonban, megváltoztatta szándékát, lemondott, s példáját a zsűri másik két tagja, Maurice Nadeau és Roger Grenier is követte. A dolog pikantériáját még nö­veli, hogy mindhárom le­mondott zsűritag vezető szerkesztő — más kiadóvál­lalatoknál: Lalou a Flam­­marionnál, Nadeau Denoel­­nél, Grenier pedig Galli­­mardnál. Lehel Miklós LENGYEL -PREMIER Lengyelország felszabadulásának 25. évfordulója alkal­mából mutatták be tegnap este a Puskin-filmszínházban a Minden eladó című filmet. A premieren a produkció vi­lághírű rendezője, Andrzej Wajda is megjelent. A M­a­­gyarországra érkezett lengyel filmküldöttség tagjai: Beáta Tyszkiewicz,a film egyik főszereplője, Boleslaw Michalek, a Fipresci elnöke és Ryszard Koscynski film­­kritikus. Képünkön: Beáta Tyszkiewicz és Andrzej Wajda, dr. Ranódi László társaságában, a premier előtt. A Minden eladó bemutatójára hazánkba érkezett lengyel filmművész-delegáció tagjai ma délelőtt baráti találkozón vettek részt a Magyar Sajtó Házában. KARÁCSONYRA GYERMEKEKNEK ízléses, színes __ KÉPESKÖNYVEK angol, német és francia nyelven a LIBRI Idegen Nyelvű Könyvek Bol­tjában Budapest, V., Váci u. 32.

Next