Esti Hírlap, 1969. december (14. évfolyam, 281-304. szám)

1969-12-04 / 283. szám

JELENTÉS A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG ÜLÉSÉRŐL A főváros idei gazdálkodásának eredményei és gondjai -A termelés átrendeződésének iránya biztató ♦ Hatékonyabb a munka * A további fejlődés gátjai A Budapesti Pártbizottság tegnapi ülésén megvitatta a főváros gazdálkodásának idei tapasztalatait és határo­zatot hozott a jövő évi tennivalók végrehajtására. A Pártbizottság megál­lapította, hogy a gazdasá­gi reform módszerei és eszközei alkalmasak a ter­melési folyamatok szabá­lyozására, a központi irá­nyítás, a terv és piac ösz­­szekapcsolására, a vállala­tok önállóságának erősí­tésére. A reform beveze­tésével elkezdődött gazda­sági átrendeződés iránya biztató. A főváros gazdasá­gának egésze a IX. kong­resszuson elfogadott el­vek, a Központi Bizott­ság és a Budapesti Párt­­bizottság határozatainak megfelelően fejlődött. A termelés szerkezete job­ban alkalmazkodik a pia­ci igényekhez, javult a gazdasági hatékonyság, növekedett az export, sem fokozása sokat javít­hatna. Ehelyett a gazdasági vezetők egy része egysze­rűen tudomásul veszi a la­zaságot, a fegyelmezetlen­séget és a túlórák számá­nak állandó gyarapodását. Sőt, a vállalatok szinte egy­mással versenyeznek a munkavállalók elcsábítá­sában. Ez természetesen to­vább rontja a munkafegyel­met, a termelési morált. A Pártbizottság azt is megál­lapította, hogy a munka­erő mozgása nem a népgaz­­daságilag fontos területekre irányul elsősorban, mert a spontán tényezők hatására döntően egyéni érdeket szolgál, s ez a helyzet a népgazdaságnak és a válla­latoknak is anyagi károkat okoz. Életszínvonal A főváros gazdálkodásá­ban, iparában előtérbe került a jövedelmezőség növelése, fokozódott a lakásépítés. Kedvező ten­denciák eredménye, hogy az életszínvonal emelke­dése már meghaladja a harmadik ötéves tervben elhatározott mértéket. A lakosság hangulata ki­egyensúlyozott, politikailag nyugodt. A Pártbizottság értéke­lése az elmúlt háromne­gyed év tapasztalatai alapján azonban több olyan gondra is figyelmez­tet, amelyek megoldása sürgető. Ismeretes, hogy a fővárosban nem megfele­lő a munkaerő célszerű felhasználása, a munka­szervezés és a belső üzem­­szervezés elmarad a kor­szerű követelményektől, s a műszaki fejlesztés üte­me sem tart lépést az igényekkel. Nem javult lényegesen az állóeszközök kihasználtsága az iparban, s a termelékenység sem érte el a kívánt színvona­lat. Az eredményekkel szemben ható tényezők rontják a közhangulatot, állandó beszédtéma az áruellátás gondja, a vá­laszték gyengesége, egyes termékek árának emelke­dése, s az is, hogy romlott a főváros tömegközlekedé­se. Ezt a hangulatromlást fokozták újabb és újabb áremelkedésekről szóló hí­resztelések, találgatások. Munkaidő és termelés A Pártbizottság megálla­pította, hogy a főváros ipa­ri termelése különféle té­nyezők együttes hatására nem növekedett a kívánt mértékben, sőt, stagnál. 1969 első félévében 2,2 szá­zalékkal, az első három ne­gyedévben pedig 0,9 száza­lékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban. E csökkenésnek többek kö­zött az is oka, hogy a bel­kereskedelem — egy­es ter­mékeknél — nem mérte fel jól az igényeket, készleteit csökkentette, kevés meg­rendelést adott az iparnak. A termelés stagnálásánál­ okait elemezve a Pártbi­zottság azt is megállapítot­ta, hogy egyes vállalatok­nál a munkaidő gyors tem­pójú csökkentésével járó egyéb szervezeti feltételeket nem úgy biztosították, hogy a termelés korábbi színvo­nala és üteme ne csökken­jen. Figyelmeztető tény az is, hogy jelenleg a budapesti vállalatok egy része első­sorban vidéki telephelyein fejleszti termelés­ét, mert ott még van lehetőség mun­ka­erő-fel­vételre. A munka­erő-vándorlás ebben az év­ben tovább fokozódott, s gyakran párosult anyaghi­ánnyal is, s ezek természe­tesen zavarták a termelés folyamatosságát. Ezek a kö­rülmények átmenetileg in­dokolhatják, hogy a terme­lés növekedése nem érte el a szükséges színvonalat, de ez a helyzet hosszú távon tarthatatlan. Az építőipar helyzete A Pártbizottság foglalko­zott az építőipar helyzeté­vel is. A budapesti építő­ipar az első három negyed­évben 14 százalékkal több építési és szerelési munkát végzett, mint a múlt év ha­sonló időszakában, így éves szinten is jelentős túltelje­sítésre lehet számítani. Ja­vult az építőipari munka szervezettsége. A termelés növekedésének fele terme­lékenységből eredt. Az épí­tőipar, bár növelte teljesí­tőképességét, az építési le­hetőségek és az igények közötti feszültség nem csök­kent, hanem tovább növe­kedett. Ipari építmények, lakások befejezésénél elma­radás várható. Külön gon­dot okoz, hogy az építő­ipar viszonylag gyors fejlő­désével nem tart lépést a szerelő- és szakipar. Ennek is következménye a lakás­átadások ismétlődő elhúzó­dása. Nem kétséges, hogy ezekben az iparágakban sürgetően szükséges a gyors ütemű műszaki fejlesztés és helyenként a létszám növe­lése is. A főváros munkaerő­helyzetére jellemző, hogy változatlanul fokozódik a kereslet. A Pártbizottság azonban hangsúlyozza, hogy a fővárosban nincs olyan nagy munkaerőhiány, mint amit pillanatnyilag a ke­reslet jelez. Az viszont el­gondolkoztató tény, hogy a munkáslétszám csökken, az alkalmazottak száma vi­szont növekszik. A munka­erő-vándorlás csaknem minden iparágra kiterjed, sőt, egyes vállalatoknál már a törzsgárda mozgása is ta­pasztalható. A helyzeten a jobb mun­kaszervezés, a munkaidő jobb kihasználása, a jegye­ 10—11 százalékkal nő a lakosság jövedelme A pártbizottság ülésén nagy körültekintéssel vizs­gálták a termelés, a jöve­delmek alakulása és az áruellátás összefüggéseit. A lakosság pénzbevétele az idén 10—11 százalékkal több lesz, mint tavaly. A kibocsátott vásárlóerő a fő­városban meghaladja az országos átlagot. Figyelem­re méltó, hogy a termelési és termelékenységi ered­mények és a vásárlóerő ki­áramlása között nincs meg a szükséges összhang, ami érthető módon sokáig nem tartható, mert ha állandó­sul ez a tendencia, könnyen veszélyeztetheti a piac egyensúlyát. A lakosság áruellátása a már említett tényezők miatt a múlt évi helyzethez mérten lényege­sen nem változott. Számos cikkből az árumennyiség nem elégítette ki a vá­sárlók igényeit, s az áru­kínálat a vásárlóerő n­öve­­kedésével nem tudott lé­pést tartani minden terü­leten. harisnyák, harisnyanadrá­gok ára korábban csökkent ugyan, de az ipar kezdemé­nyezésére később ezt is a régi szintre emelték. Rendkívül jelentős a pártbizottság ezzel kapcso­latos megállapítása: az áraik növekedésében a nagyke­reskedelem átgondolatlan üzletpolitikája mellett sze­repe van az iparvállalatok olyan törekvésének is, hogy költségeik növeke­dését az árak segítségével a vásárlókra hárítsák. En­nek következménye, hogy az ipart kevés tényező kényszeríti jó minőségű termékek előállítására, s a kereskedelem elnéző volta miatt nem javul, hanem romlik fontos termékek minősége. A Budapesti Pártbizott­ság Szépvölgyi Zoltánnak, a pártbizottság titkárának beszámolója alapján több olyan kérdéssel is foglalko­zott, amelyek közvetve és közvetlenül érintik a fővá­ros lakóit. A vitában szó esett a legsürgősebb tenni­valókról, a jövő évi tervek gondos, körültekintő elő­készítéséről. Ezekre a ké­sőbbiekben visszatérünk, mert a pártbizottság szá­mos fontos téma megoldá­sára határozatot hozott. P. G. Elnéző kereskedők A kiskereskedelmi for­galom helyzetéről, az el­látás várható prognózisáról az Esti Hírlap keddi szá­mában részletes beszámolót közöltünk. Ezúttal most csak azokra az elvi követ­keztetésekre utalunk, ame­lyek a pártbizottság vitá­jában nagy hangsúlyt kap­tak. A tapasztalatok sze­rint a belkereskedelemben alkalmazott szabályozó rendszer a vállalatokat hosszú ideig nem a forga­lom növelésére, az áruellá­tás javítására, hanem az árrés bővítésére, az ala­csony készletek raktározá­sára ösztönözte. Ez nem a lakosság érdekeit szolgálja. S ha még azt is hozzá­tesszük, amit a vásárló há­ziasszony naponta tapasz­tal, hogy a fővárosi kiske­reskedelemben az első há­romnegyedévben 1,3 száza­lékkal növekedtek az árak, érthető, hogy az eddigi gyakorlat felülvizsgálata indokolt. A kereslet és kí­nálat változásainak hatásá­ra az árak növekedtek, egyes cikkeknél az áreme­lés mértéke meghaladta az átlagot. Emelkedett a gyer­mek felsőruházati cikkek, a női utcai cipők, háztartá­si lakástextiliák, kismama­cipők ára. Nem csökkent a szintetikus kötöttáru, a frottirféleségek ára, a női ITT A KELENFÖLDIEK PANASZKODNAK Beázott lakások negyede 1 XENTILE­ATOKOK, SÜLL­YEDNEK AZ AJTÓK GYENGÉK A CSAPOK, ROSSZAK Beköltöztek a lakók Ke­lenföldre. Szaporodnak a panaszok, a döntőbizottsá­gi tárgyalások és a főváro­si népi ellenőrzéshez kül­dött bejelentések. A népi ellenőrök fel­keresték a lakótelep vala­mennyi gazdáját: a Fővá­rosi Építőipari Beruházá­si Vállalatot, a 43. számú Állami Építőipari Válla­latot, a kerületi ingatlan­kezelő vállalatot. Mind­nyájan elismerték, hogy a lakosság panaszai jo­gosak. A kifogások több­sége „konstrukciós vagy technológiai hiba”. Mi a kelenföldiek pana­sza? A legjellemzőbbek: sok lakás már beázott. Nincsenek megfelelően szigetelve a fürdőszobák, a WC-­c, a konyhák. Az eddigi ellenőrzések ta­pasztalata: a fürdőszobák mennyezetein 15—25 szá­zalék az átnedvesedett folt, méghozzá az összes laká­sok egyharmadánál. Emel­lett még számos épület­ben a lépcsőházak oldal­falain jól láthatók az át­ázások. A fürdőszobákban felszerelt zuhanyváltós csapok általában csepeg­nek. (A csapok készítője a mosonmagyaróvári Fém­szerelvénygyár.) A szellőző berendezések többsége rossz. Ez főként a belső — ablak nélküli — konyhás lakások bérlőire hátrányos. Egyes ventillátorok elektromos hibák miatt nem mű­ködnek, s amelyek néha jók, azok is rendkívül zajosak. Gyengék a nyomógombok, törnek a ventillátorlapátok. A levegőcserét csak akkor biztosítják, ha a lakásban és a szabadban azonos a hőmérséklet. (A szellőzte­tő berendezéseket a FO­­TOBER Épületgépészeti Termékeket Gyártó Vál­lalat szállította.) Nem jók sok helyütt az ablakok, az eső befo­lyik a lakásokba, elsősorban a konyhákba. A beépített szekrények aj­tói sem zárnak megfele­lően. (Okkal kifogásolha­tó az Épületasztalosipari és Faipari Vállalat munká­ja.) A házak bejárati kapui­nak görgős zárai rövid használat után elromla­nak, a lengőajtók lesüly­­lyednek. (A Fémmunkás Épületlakatos és Tömeg­cikkipari Vállalat gyárt­mánya.) A GEEKÁ-tól a házak tetejére szerelt televízióantennák jófor­mán használhatatlanok. (A döntőbizottsági akták­ban a védekezés: „Karib­­tengeri viharokra’’ nem méretezhettük az antenná­kat.) A kaputelefonok szintén nem váltak be. Egyes épü­letekben — így a Mohai út 112-ben — a távfűtő- és melegvíz-szolgáltató beren­dezés túl zajos, a földszin­ti lakóknak nincs nyugal­muk. A népi ellenőrök meg­állapították, hogy az állami lakásberuhá­zások gyorsulása együtt jár a minőség romlásá­val. Vontatottan és lassan ja­vítják ki a különböző vál­lalatok — várva a döntő­­bizottsági határozatokra — a­ szavatossági hibákat. Ezért a jövő év első felé­ben a KNEB vizsgálatot indít a lakások műszaki át­vételének és használatba adásának, valamint a ga­ranciális igények érvé­nyesítésének ügyében. Ismét egy vizsgálat. De vajon nem kellene-e már megvizsgálni, hány vizsgálat szükséges ahhoz, hogy végre valahára tisz­tességes munkát végezzen az építőipar? Dolecskó Kornélia KALANDORFILM Telhoztam huszonhat ré-f-i szes tévé-kalandorfil­­mem forgatókönyvének el­ső folytatását — mondtam büszkén a dramaturgnak. — Nagyszerű! Végre egy magyar folytatásos kalan­dorfilm! De miért huszon­hat részben? — A cselekmény megkö­veteli. De erről később. Elöljáróban megjegyzem, hogy a neveknél a világhí­rű külföldi, igazságtevő ka­landorok népszerű nevére is gondoltam. Ezért egyik nevük nálam is szerepel. De csak a nevük. Hősöm­nek például Kovács osz­tályvezetőnek, a gáncsnél­küli külkereskedelmi dol­gozónak Rinaldini a ke­resztneve. Kovács Rinaldi­ni, ugye jól hangzik? — Kitűnően. — Beosztottja és küzdő­társa, Balogh, a siketnéma hivatalsegéd a Zorro utó­nevet kapta. Balogh Zorro. — Remek! És a történet? — Izgalmas. A jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz megbűnhődik. — Nagyon jó! — Forgatókönyvem sze­rint Kovács Rinaldini meg­tudja, hogy vállalatuk ér­demes és kiváló titkárnőjét az EXMEX, a konkurrens vállalat, el akarja rabolni. Ezért Kovács Rinaldini és Balogh Zorro meglesik a rablókat Kiss Rozália Csengery utca 1/d alatti la­kásának ajtaja előtt. Mi­előtt a titkárnőt kihurcol­ják a lakásból, hogy heli­kopterrel új munkahelyére vigyék, Kovács és Balogh megbénítják a helikopter propellerjét. Azután a tit­kárnőt rakétával vállala­tukhoz viszik, ahol fegyve­res őrök vigyáznak rá, ami­kor Kiss Rozália gépel, te­lefonál és feketét főz. — Érdekes. De miért nincs Rozáliának jobb ne­ve? — Én is gondoltam rá. Legyen Gertrudisz. Az a Bánk bánban is jól hang­zott. Kiss Gertrudisz. Jó név! — Na, mesélje tovább, mi lesz Gertrudisszal? — A konkurrens cég ra­vasz tervet eszel ki. Don János nevű előadójuk, akit nagy Don Juannak ismer­nek, mint biztosítási ügy­nök, felkeresi Kiss Gertru­­diszt és szerelmet vall ne­ki. Elmondja, hogy másod­állásban az EXMEX-­tél van és hajlandó feleségül venni Kiss Gertrudiszt, ha ő is állást vállal az EX­­MEX-nél. No, de Kovács Rinaldini és Balogh Zorro résen vannak és leleplezik Don Jánost, közlik a titkár­nővel, hogy Donnak felesé­ge és hat gyermeke van. Ezzel vége az első rész­nek. — Na és a többi folyta­tás? Elég fordulatos? — De mennyire! Minden folytatásban el akarnak Kovács Rinaldiniék válla­latától csábítani egy-egy kitűnő munkaerőt, összesen huszonhatot. Ezért huszon­hat folytatásos a film. Ri­naldiniék azonban mindig vakmerő bátorsággal meg­akadályozzák a munkaerő­vándorlást. — Kit akarnak a máso­dik részben elcsábítani? — Nem kisebb személyt, mint a vállalat szemefé­­nyét, legjobb anyagmozga­tójukat. A harmadikban nélkülözhetetlen takarító­nőjüket. Folytassam? — Most ne! Ráér forga­tás közben. Holnap reggel kezdünk! Palásti László

Next