Esti Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
• Benedek István új műsorát mindenkinek ajánljuk, s igyekezett ugyan bebizonyítani, hogy ebben a most induló ismeretterjesztő adásban mindent más csinál, de a háromnegyed óra elteltével a nézőnek nem marad kétsége, hogy az Antenna nélküle nem lenne ilyen talpraesett, gördülékeny. • Több volt, mint ötletbravúr: Budapest utolsó légiriadóját tegnap, pontosan 25 évvel később a televízióban fújta le a szirénakezelő, ország-világ előtt. Jó volt ez a tegnapi évfordulós műsor, a Budapest 1945— 1970. Kitűnőek voltak a riportjai, Brády Zoltán szerkesztő megfelelően választotta meg riportalanyait: a frissen alakult kormány egykori tagja, azaz a felszabadult Magyarország sorsát felső szinten intéző államférfi mellett megszólalt az, aki fegyverrel harcolt és aki krétával követelte a békét. A személyes élmények így közvetlen módon elevenítették meg a történelmet. És jó volt a műsor, mert Horváth János riporter megtalálta azt a hangot, ami feloldja az emberekben az idő gátjait, s alkalmas arra, hogy közvetítse az ünnep méltóságát és örömét. 01 Vidáman búcsúzott tőlünk a vetélkedő, s mi vidáman búcsúztunk tőle. Jó hangulatban telt ez az utolsó Fekete, fehér, igen, nem?, bár úgy tűnt, a kamerák előtt ülők fejhosszal megelőzték frisseségben a képernyő előtt ülőket a majd éjfélig tartó maratoni távú adásban. Gratulálunk a másfél éves vetélkedő győzteseinek, a XI. kerületnek, s a másik két ellenfélnek, a fej-fej mellett végző, második díjat nyert VIII. és II. kerületnek. Fs elismerés a huszonkét forduló valamennyi közreműködőjének, s a televíziós gazdáknak, akiket igazság szerint mind fel kellene itt sorolnunk, a riportertől kezdve, a rendezőn keresztül, a zsűri tagjaiig. Ezt, ha egyszer megírják a televízió történetét, semmiképpen sem hagyhatja majd el a történetíró. (bársony) A Nap kvartettek A Nap kvartettek kiemelkedő zenetörténeti jelentőségű sorozatával folytatta a Tátrai-vonósnégyes Haydn kamaraműveinek lemezre játszását. Az új felvétel a hazai piaccal egy időben került forgalomba külföldön is. Egy londoni hanglemez-szaklap mint a hónap legszebb felvételét ajánlotta. Az év eleji lemezújdonságok egyikén felcsendül a nemrég elhunyt Szabó Ferenc remekműve, a felszabadulás tizedik évfordulójára írt Feltámadott a tenger című oratórium. Ilosfalvy Róbert a felvétel kedvéért szakította meg külföldi szerepléseit. Bozay Attila most megjelent új lemezére egyebek közt felvették a Radnóti-versekre komponált dalciklusát. C HERNÁDI LAJOS zongoraművész március 3- án Beethoven-estet ad a Zeneakadémia nagyterménben. IRODALMI DÉLUTÁNT rendez a pesterzsébeti Csiliben február 17- én a Szépirodalmi Kiadó. A kiadót Illés Endre igazgató mutatja be, a riporter: Domokos Mátyás, a kiadó főszerkesztője, a műsor közreműködői: Csurka István, Borsos Miklós, Demján Edit és Huszti Péter. M a SZOVJET FILMKRITIKUS delegáció érkezett a Magyar Filmművész Szövetség vendégeként Budapestre, hogy a huszonötéves magyar filmgyártást tanulmányozza, s tapasztalatairól beszámoljon az Iszkusztvo Kino, illetve az Ekrán című szovjet filmlapokban. " VARGA MÁTYÁS Kossuth-díjas érdemes művész, a Nemzeti Színház díszlettervezője műveiből kiállítást rendeznek a Nemzeti Galériában. A kiállítást holnap délelőtt 11 órakor nyitja meg Farkas Ferenc zeneszerző. Függőleges ágyak Chaucer, beatzenére • Sakk-matt egy pohár vízből • Musicalek a láthatáron Hitvesi ágyat, már sokat láttunk színpadon. Ez azonban most nem vízszintesen, hanem a színpadra merőlegesen áll; úgy hat, mint némely középkori metszeteken, amelyek alkotói még nem alkalmazták a perspektíva törvényét. Akik az ágyakban hevernek — pontosabbak: állnak —, ugyancsak nem nagyon tartanak meg bizonyos törvényeket. Hol a hitvesi hűséget szegik meg, hol későbbi századok prüdériájának törvényeit, méghozzá vaskosan. Ami ugyanis itt, "A József Attila Színházban készül, egy középkori remekmű. Chaucer Canterbury meséi alapján született — musical. Canterbury mesék Az adaptáció Angliában született, irodalomtörténész és nagyhajú gitárosfiúk közös teremtménye. Nevill Cockhill „fordította’’ le óangolról mai angolra a Canterbury-meséket. Martin Starkie rendezőnek ezt elolvasván támadt a nagy ötlete: szövetkezett Cockhill-lal, valamint két ifjú beatzenésszel — Richard Hill-lel és John Hawkinsszel — és musicalt írtak, angol népzenei elemekből merítő beatmuzsikával. Mindezt Szirtes Tamás rendezőtől tudjuk meg, aki akárcsak a nagyszámú szereplőgárda, jókedvvel készül a február 21-i premierre. — A táncokat is úgy terveztem meg — ül oda hozzánk Bodrogi Gyula —, hogy része legyen a cselekménynek, úgy hasson, mintha a szereplők jókedvükben, szinte véletlenül fakadnának táncra ... — De Bodrogi neve reméljük nemcsak koreográfusként szerepel a színlapon ? — Természetesen játszom is, akárcsak a társulat tekintélyes része: Káló Flórián, Szemes Mari, Voith Ági, Téry Árpád, Bárány Frigyes, Budai István, Pálos Zsuzsa, Benkő Péter, Újréti László, Szabó Ottó, Örkény Éva, Lóránd Hanna, Horváth Gyula és még sokan. S valamennyiünknek jut főszerep is, statisztálás is. A Canterbury mesékben egy zarándok csoport tart Canterbury felé, s hogy gyorsabban teljék az idő, történeteket mesélnek. Ezeket a színpadon mindjárt elő is adják. Az epizódok, mi tagadás, középkori módra, vaskosak. Ami nem mond ellent a kegyes szándéknak, amellyel a mesélők Canterburybe tartanak, s ahová végül el is érkeznek. Ahogy az író (Mesterházi Márton magyar fordításában) a színpadon mentegeti magát: „Bár volt trágár szó, több a kelleténél, lesz mondanivaló is — majd a végén." merőben új lesz. Itt is ifjú rendezőnek jutott a színrevitel, Herényi Imrének. — A történelmi hátterű vígjátékból ezúttal főleg a szerelmi szál került előtérbe, a prózai darab kerekded dramaturgiája szándékoltan tördeltebb lesz. Hála muzikális színészeinknek, az énekléssel nincs problémánk, s a szólistákat húsz zeneakadémistából álló kar egészíti ki. S a zene? A témához nem illett volna a legmodernebb fanyar hang. Fényes Szabolcs lágy, de azért nem „sweet” muzsikát komponált hozzá. Katonák, követek Sokat ígérő a szereposztás. Az ifjú szerelmespár Abigail és Masham: Szilvássy Annamária és Balázsovits Lajos, Malborough hercegnő: Tolnay Klári Lord Bolinbroke: Gábor Miklós (hadd idézzük fel emlékeinkből: Gábor Miklós már játszott az előző, ugyancsak Madách színházi felújításon 1954-ben. Ő alakította az ifjú Mashamet, kinek szerelméért a darabban egy királynő, egy hercegnő, meg egy boltilány verseng. Azon az előadáson egyébként Lázár Mária és Uray Tivadar alakította a hercegnőt, illetve a lordot. A szerelemre izgatottan várakozó ifjú királynő szerepét Demján Edit játssza. Amikor benézünk a próbára, épp ő panaszolja, természetesen dalban: „Protokoll, etikett, / katonák, követek, / követek, katonák, / ne tovább, ne tovább! / Azt mondják: etikett, / az ember reggel, délben, este öltözhet-vetkezhet / — de kinek?” De kinek? A kérdésre a február 28-i premier ad választ. (fencsik) Zene: Fényes Szabolcs Másik zenés darab is készül, a Madách Színház színpadán. Itt a librettóért nem hatszáz, csupán százegynéhány évet mentek vissza. Seribe majdnemklasszikus kasszadarabját, az Egy pohár vizet viszik színre Sakk-matt címmel. Ezúttal Mészöly Dezső munkája a verses változat, s a zene is hazai szerző műve: Fényes Szabolcsot kérte fel rá a színház, így nemcsak a cím, a darab is „EX A’ZÁSZLÓ ITÁLIAI KASTÉLYOKON Fütyülve a világ körül Hacki Tamást és Ex Antiquis együttesét mindinkább kezdi felfedezni a külföld is. A régi dallamokat modern hangvételben megszólaltató együttes, igen sok meghívást kap. Januárban a Jeunesse Musicale olasz szervezetének meghívására Olaszországban turnéztak, tizenhat városban tizenhat hangversenyt rendeztek. Ezek közül a legszebb a milánói konzervatórium nagytermében megrendezett hangverseny volt. San Remóban, Pisában, Genovában léptek fel, ahol többnyire kastélyokban rendezték a hangversenyeket, a régi környezetben kitűnően érvényesült a régi muzsika, az együttes korhű kosztümjei, s a nemesi kastélyok zászlói között az együttes Ex A- zászlaja. Az Arcophonlemezcég három felvételt készített velük. Az egyik egy nagylemez, amely a Jeunesse Musicale világszervezet megrendelésére készült, a másik kettő — egy nagy- és egy kislemez — a kereskedelmi forgalomba kerül. A sikeres olasz turné után a nyugat-berlini rádió nyilvános hangversenye következett, majd Cannes, a MIDEM könnyűzenei fesztiválja. A fesztivált záró gálaesten is felléptek, és mint a New Musicale express neves angol könynyűzenei újság írta, ők voltak a gálaest legnagyobb meglepetése. Most is számos meghívás várja őket, így többek között a párizsi Olympia Színház igazgatójától, az Osztrák Televíziótól, a francia Philips lemezcégtől és Amerikából is van irántuk érdeklődés. A Nemzeti Színházban Madách Az ember tragédiája című drámájában az eredeti szereposztásban Kálmán György játszotta Lucifert. Most mellette Major Tamás is fellép mint Lucifer. Képünkön: Major Tamás és Sinkovits Imre a Tragédia egy jelenetében Díjosztás előtt Ma délután osztják ki a filmkritikus díjakat az Újságíró Szövetség székházában. A múlt évek — a Megszállottaktól a legutóbb díjazott Falakig — azt bizonyították, hogy a kritika a társadalmi elkötelezettséggel bíró, ugyanakkor nagy formai, művészi erényekkel rendelkező műveket támogatta. Ezekben az években felfutott a magyar filmgyártás. Bizonyos, hogy ez nem a filmkritika érdeme, de az is bizonyos, hogy a kritikusi munka és a díjak erkölcsi súlya is segített. A magyar filmek tekintélye nem egyértelmű. A közvélemény gyakran emlegeti az anyagiakat: túl sokba kerül ez vagy az a film, minek ilyesmire pénzt költeni — mondják. Azt viszont kevesen tudják, hogy sok ipari termékünkkel ellentétben a magyar filmipar — bizonyos vonatkozásokban ez is ipar — olcsó. (Nem véletlenül járnak hozzánk sokan külföldről filmeket készíteni.) Van azután egy adat, amely talán a gazdaságosság igénylőit is meggyőzi. A magyar filmkülkereskedelemnek évente mintegy 130—140 külföldi filmet kell megvásárolnia a húsz magyar mellé. A legfrissebb adatok szerint ezt a 130 külföldi játékfilmet annak az öszszegnek a feléből, ismételjük: a feléből meg tudjuk vásárolni, amelyet a magyar filmekért külföldön kapunk. Magyarán, kétszer annyit kapunk filmjeinkért, mint amennyibe az országban egy évben bemutatott külföldi filmek kerülnek. Ez természetesen nem minőségi jelző, de annyiban feltétlenül az, hogy tíz-egynéhány évvel ezelőtt meglehetősen szűk volt azoknak az országoknak a száma, amelyekben magyar filmet bemutattak. A magyar filmipar művészeti felfutása volt az elsőrendű ok, amely ilyen gazdasági eredményhez vezetett. Akik pedig nem kedvelik a magyar filmeket, azok legalább becsüljék azért, hogy fedezik a külföldi filmek beszerzését. Reméljük, azért mind többen lesznek, számuk ma is 400—500 ezerre tehető, akik nemcsak „fesztiválfilmeket” látnak a legjobb magyar produkciókban, hanem olyan műalkotásokat, amelyek elsősorban és mindenekelőtt nekik, nekünk szólnak. —bel— Mennyi egy negyedszázad egy ember életében? Hogyan élnek, miként vallanak önmagukról azok, akik huszonöt évvel ezelőtt voltakfiatalok, s vajon melyiküké a tipikus sors? Azé, aki ma is a régi műhelyben dolgozik, vagy azé, aki közben diplomát szerzett? Ezekre a kérdésekre keresett választ az így élünk sorozatban Holakovszky István. A Csepeli Kerékpárgyár egyik műhelyébe látogatott el. Oda, ahol 1945-ben maga is fizikai munkásként dolgozott. A műsorban sok az érdekes, eleven munkásportré, de ennél jóval többet is kaptunk: vallomásokat egy nemzedék küzdelméről. *’ 1945. február 13. emlékére Budapestet köszöntötte a Pódium, 70. tegnap esti műsora. A szerkesztők talán ezt a címet is választhatták volna: Himnusz a fővároshoz. Aki bekapcsolta rádiókészülékét, olyan összeállítást hallhatott, amelyre nagyon-nagyon sokáig emlékezni fogunk. Emberi sorsok, történetek, egykori slágerek tükrében elevenedett meg a múltba süllyedt éhes város, és napjaink Budapestje. A korabeli dokumentumok és a ma már szintén dokumentumnak számító irodalmi alkotások, visszaemlékezések úgy álltak öszsze kerek egésszé, hogy közben pillanatra sem lankadt a hallgató figyelme. Budapestet ünnepelte a műsor. Dicséret illeti az adás valamennyi közreműködőjét, és a rendező Török Tamást. Jó lenne, ha a műsorszerkesztés megismételné az összeállítást, mert a tegnapi adás ideje egybeesett a televízió népszerű vetélkedő műsorának sugárzásával. (harangozó) NEMZETI SZÍNHÁZ BEMUTATÓ ELŐADÁS: 1970. FEBRUÁR 20. Katona József: Bánk bán Címszereplő: Bessenyei Ferenc Rendezte: Both Béla