Esti Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
FEKETE-FEHÉR, IGEN-NEM Utoljára hangzott el a szignál HELYSZÍNI RIPORT A DÖNTŐRŐL Fekete-fehér ezúttal huszonkettedszer és utoljára. Utoljára hangzott el nyolc óra 20 perckor a jól ismert szignál, utoljára szerelték fel magukat a kerületek mikrofonokkal, telefonokkal, jegyzetekkel, könyvekkel, lexikonokkal. Viszont először ültek egymás mellett a versenytársak, először találkozott szemtől szembe a versenyzőkkel a négytagú zsűri, a játékvezetők. Amikor a rendezőség elhatározta, hogy a döntőt a Városháza kétségtelenül reprezentatív tanácstermében tartják, csak két csapatra számítottak. A harmadik résztvevő hely gondokat okozott, ültetési problémákat. Ezért a százszáz tagú csapatokból negyvenen másutt foglaltak helyet, telefon kötötte össze őket a többiekkel. Rögtönzött fotó Megkérdeztem néhány résztvevőt, melyik kerület győzelmét tippeli. Nagyon óvatosan, szűkszavúan nyilatkoztak. A tévések között azonban egy papírlap járt körül, amolyan rögtönzött totószelvény, egy, kettő, iksszel. A legjobbak állítólag sebtében összeadott jutalmat kaptak. A verseny egy évig és három hónapig tartott. A résztvevők alig változtak. Nagyon sok az ismerős arc. Nemcsak azok, akikkel eddig is találkoztunk a képernyőn, hanem akiket kizárólag a Fekete-Fehéren ismertünk meg. Itt ül az a második kerületi mérnök, aki egy ízben betegágyból, telefonon adta a helyes válaszokat, a nyolcadik kerületi tanár, aki minden alkalommal úgy nyújtogatta a kezét, mint az eminens diák az első padban. A tévéstáb is változatlan, Junk ki — mondja Liszkay Tamás, az egyik zsűritag —, jó lesz pihenni. Ötezer kérdés volt versenyben, s ezenkívül rengeteget elvetettek. A kérdések nehézségi fokát illetően sokszor tévedtek. Amiről úgy érezték, „rázós”, azt pillanatok alatt válaszolták meg, s ami úgy tűnt, gyerekjáték, azon néhány kerület „elvérzett”. Rengeteg óvás volt, ebből körülbelül ötöt fogadtak el. És nagyon sok levelet kaptak, főként a játékvezetők. Dicséreteket is , de inkább fejmosást. Hogy melyik volt a legizgalmasabb versenyszakasz, nehéz eldönteni. Rendkívül feszült pillanat volt, amikor a második kerület hajszál híján kiesett a versenyből. Döntőbe kerülésük egy mozdulatnak volt köszönhető. Vitray Tamás meglátta, amint az egyik szaktanácsadó az óra felé mutat. Minden alkalommal találkoztak olyan váratlan dologgal, amire nem számítottak. Mindig voltak elégedetlenkedők és szemrehányók, de a verseny — szinte valamennyiük véleménye szerint — érdekes volt, és jól lehetett játszani. Ebben a formában már aligha került rá sor. De játék, verseny rövidesen lesz, s talán nemcsak Budapest, a vidékiek számára is Bende Ibolya Dicséret és fejmosás Konvencionális a kérdés, mit éreznek most, a búcsú pillanataiban? — ötezer kérdést dolgoz Lesz még játék A döntőn sok volt a vendég. Nagy szeretettel köszöntötték Sarlós Istvánt, a Fővárosi Tanács vbelnökét és Tömve Istvánt, a Magyar Rádió és Televízió elnökét. A padsorokban ültek tanácselnökök, népművelési előadók és hozzátartozók, akik eljöttek szorítani. S amikor kihirdették az eredményt, jó néhányan egymás nyakába borultak, kezet szorítottak a szomszéd padban ülő más kerületivel. •— Pechünk volt — hangoztatták a második kerületiek, a nyolckerületiek viszont osztatlanul boldogok voltak. És természetesen a legnagyobb öröm a lágymányosiaké volt. Mikor lesz a következő Fekete-Fehér? Négy cím az autósoknak: • TRABANT-SZAKÜZLET IX., Ráday u. 31. • SKODA-SZAKÜZLET IX., Ráday u. 31. • MOSZKVICS-SZAKÜZLET VI., Népköztársaság útja 28. • AUTÓFELSZERELÉSI SZAKÜZLET VI., Paulay Ede u. 29. Az itt, jótállással vásárolt FELTÖLTÖTT, ÜZEMKÉSZ AKKUMULÁTORT VEVŐSZOLGÁLATUNK BESZERELI, és a garanciális időn belül bármikor DÍJTALANUL ÁTVIZSGÁLJA Akkumulátorok a vidéki szaküzletekben is kaphatók! Kedves nővér az egyetemről A KISZ orvosegyetemi bizottságának kezdeményezésére az általános nővérhiányt medikusok beállításával óhajtják enyhíteni. A Rektori Tanács hozzájárult a kezdeményezéshez, az Orvosegyetem KISZ-bizottsága felmérte a klinikai és kórházi igényeket és egyben azt is megállapította, hogy a III—IV. éves hallgatók közül kik vállalkoznak arra, hogy az ápolónővéreket a kórházakban segítsék. A KISZ-bizottság irányításával egyes fővárosi kórházak már szerződést kötöttek a IV. éves , orvostanhallgatókkal, akik vállalták, hogy „tanulmányi órán kívül, beosztás szerint, a kórház sebészeti osztályán kórtermi ápolói feladatok ellátásában részt vesznek”. A munkaszerződés szerint havi munkaidejük nem haladhatja meg a 80 órát. A munkabéren kívül az orvostanhallgatókat védőruhával látják el, s amennyiben az ápolási teendők mellett erre mód nyílik, az orvosi képzéshez szükséges szakmai ismeretek gyakorlására is lehetőséget biztosítanak. Néhány fővárosi kórházban már dolgoznak medikusok és medikák, s előreláthatólag még februárban az egyetemi klinikák is bejelentik igényüket ilyen kisegítő nővérekre. Februári napsütés USZKVE: — Jó, hogy találkoztunk, Kvázi úr! Mondja, nincs egy kis protekciója? KVÁZI: — Ma ... protekció? Mihez kellene? USZKVE: — Van egy kis pénzem ... KVÁZI: — . .. és kocsit akar venni. Ahhoz nincs összeköttetésem. USZKVE: — Nem ez a baj, kocsi, az lesz. KVÁZI: — Akkor mihez kell a protekció? USZKVE: — Szeretném, ha jó rendszámot kapnék. KVÁZI: — Nem mindegy, hogy milyent kap? USZKVE: — Nekem mindegy lenne, de a feleségemet nagyon ingerli, hogy a Kovácsék még ezt is el tudták intézni. Folyton szokás, hogy csak én lehetek olyan ágrólszakadt, aki megelégszik azzal a számmal, amit sorban adnak ... és semmi megkülönböztető eljárás. KVÁZI: — Szoktassa le az ilyen nagyzolásról. USZKVE: — Már próbáltam lebeszélni, de nem megy, azt mondja, miért legyünk mi kivételek! KVÁZI: — És milyen kocsit vesz? USZKVE: — Fiat ötszázast. KVÁZI: — Az is jó autó, csak egy kicsit drága ... Miért nem vesz inkább Trabantot? USZKVE: — Az serrr, sokkal olcsóbb. KVÁZI: — De Trabanthoz lehet kapni alkatrészt. USZKVE: — Ehhez is lehet. KVÁZI: — Hogyne, legközelebb Bécsben. Persze, időnként itthon is kapható, ötszörös áron. USZKVE: — Azt hiszi, Kvázi, keleti kocsikhoz mindig lehet olcsón alkatrészt kapni? KVÁZI: — Uszkve, mindent elkövetünk, hogy kielégítsük az igényeket! USZKVE: — Igen? ... KVÁZI: — Miért csodálkozik, ez magának új? Hát, ide figyeljen: a mi cégünk háromszáz teherautót vásárolt... USZKVE: — Azokhoz meg pláne nincs alkatrész. Tudja, hány száz, vagy ezer rozsdásodik hiányzó apróságok miatt az ország garázsaiban, meg a szabad ég alatt? ... KVÁZI: — Ezúttal nincs gond, mert a háromszázból csak kettőszáznegyven lesz az autó, a többi alkatrész. USZKVE: — Ezt nem értem. KVÁZI: — Mit nem ért ezen, pofonegyszerű: hatvan darabot azért vettünk, hogy a kétszáznegyven biztonságosan működjék. USZKVE: — Akkor miért szerelték öszsze ezeket is a gyárban? KVÁZI: — Hogy mint alkatrészek, jöjjenek a saját lábukon, így nyertünk, mert megspóroltuk a szállítási költséget! USZKVE: — Kitűnő, nagyszerű ötlet, főleg rendkívül gazdaságos elgondolás. Ezt a módszert nem lehetne másutt is alkalmazni? KVÁZI: — Másutt előbb kezdték, onnan a tapasztalat... és valóban gazdaságos eljárás, számos előnye van: növeli például a pénz forgási sebességét, rövid idő alatt— jövedelmezően! — megtérül a hatvan Ezocsi ára. USZKVE: — Hogyhogy? KVÁZI: *— Közgazdaságilag. Az üzletben majd az alkatrészeket terheli a szétszedési költség — ehhez szakemberek kellenek! —, a csomagolás, szállítás, az elkallódó leálló, a forgalmi adó, a nagykereskedelmi, a kiskereskedelmi ár... Ezek után a vásárló minden további nélkül megkapja, amit akar. USZKVE: — De csak addig, amíg tart a hatvan kocsiból... Mondja, Kvázi, maga látta a Nansenről szóló filmet? KVÁZI: — Nem láttam, de mi köze Nansennek a maguk teherautóihoz?. USZKVE: — Mi köze? ... Az Északi-sarkot kutató tudós nyolc kutyával indult el a jégmezőn .. és tudja, miért? ... hogy majd útközben egy-egy kutya feláldozásával életben tartsa a többit! KVÁZI: — ... És elfogytak a kutyák. USZKVE: — El. KVÁZI: — Micsoda hasonlatai vannak! USZKVE: — Nem lehetne mégis, rögtön alkatrészt behozni autókhoz, mint kész autókat felnégyelni alkatrésznek? Nem volna így gazdaságosabb? KVÁZI: — Lehetséges, mert autó, úgy, ahogy, már elképzelhető, de a tilen alkatrészek létezéséről szóló tudományos állítást a gyakorlat még nem bizonyította. USZKVE: — És ezért maradunk a hagyományos Nansen-módszernél... isti . VIGYÁZAT, LAVINA! Hókatasztrófák és elhárító berendezések sportolók éppen reggeliztek. A jelentések szerint a halottak száma 39. Mint ismeretes, a lavina hógörgeteg, meredek hegyek lejtőin lezúduló, roppant hótömeg, amely lefelé haladva egyre növekszik. Lényegében akkor keletkezik, ha régi, fagyott hórétegre friss, „száraz” ,porhó hullik nagy mennyiségben. Hasonló jelenséget tavaszszal is tapasztalhatunk, amikor olvadni kezd ahó és elveszti a talajhoz való tapadóképességét (megcsúszik a hegyoldalon — vagy nálunk, a háztetőn). Hólavina — népszerű leírás szerint — néha úgy is elképzelhető, mintha egy lefelé gördülő kőre hó tapadna, s a képzeletbeli ,,hógolyó” egyre hízna, kövéredne. A jelenség meredek hegyoldalakon (főleg Svájcban, Francia- és Olaszországban) gyakran elkerülhetetlen, s valóságos elemi csapássá fajulhat. Elkerülhetetlen, de védekezhetünk ellene, hatását csökkenthetjük. Építhetők lavinaelhárító berendezések, sőt, a hógörgeteg — az állandóan veszélyeztetett pontok útjából — elterelhető. A hólavina — lefelé vezető útjában, miközben egyre nagyobbodik — a hegy természeti adottságainál fogva, többnyire ugyanazt az utat követi. Az első teendő: megfigyelni a lezúduló hólavinák leggyakoribb útját. A második: torlaszokat, „elhárító”-elterelő berendezéseket építeni (de nem télen, amikor már nyakunkon a baj, hanem nyáron, vagyis a megelőzés a legjobb.) Képzeljünk el Engadinban (az Inn folyó völgyében), vagy a nagy hágók veszélyes környékén (például Klausenpass vagy a Flüela-hágó) egy hógörgetegtől örökké veszélyeztetett falucskát. Vannak ott évszázados települések is, mert a 3000—4000 méter magas hegyekről lezúduló lavinát minden évben elterelik. A falu felett még lavinazúzó és -elterelő berendezés is van. A lefelé gördülő óriás-,,hógolyó” másfelé veszi útját, s a falu épségben marad. G. K. A franciaországi Val d'Isere-ben (Savoie megyében) az évszázad egyik legsúlyosabb lavinakatasztrófája történt február 10-én és 11-én. Mint a lapok hírül adták: egy körülbelül 100 méter széles szakaszon lezúdult a roppant hótömeg és az alatta levő sítábor lakóépületére zuhant, abban a pillanatban, amikor a UTASÍTÁS a traktorvezetők védelmére A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter utasítást adott a mezőgazdasági balesetvédelmi intézkedések kiegészítésére; a rendelet szerint a 30 lóerőnél nagyobb traktorokat legkésőbb 1975. január 1-ig — a felborulás esetén védelmet nyújtó — védőkerettel kell ellátni. Vízvezetéket kap a Baricska csárda Balatonfüred nemzetközi hírű vendéglátóhelyét, a Baricska csárdát bekapcsolják a közműhálózatba. A csárda külsőleg nem változik, patináját a belső átalakítás nem koptatja meg.