Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-27 / 73. szám

EGY HÉT MÚLVA: METRÓ Március 16-a óta mintegy tizenötezer fő­városi, vidéki és külföldi ismerkedett meg, egyelőre csak próbautasként, a metróval. Az utazásoknak az volt a céljuk, hogy a premier előtt a Földalatti Vasút Vállalat és a fővárosi közlekedési hatóságok szakem­berei „élő forgalomban” szerezzenek ta­pasztalatokat a metró­közlekedés, vala­mint az utasbiztonság műszaki és forgalmi viszonyairól. Ezekről a tapasztalatokról és a legfontosabb tudnivalókról adunk ma tá­jékoztatást. A PILLANGÓ UTCÁNÁL Önkiszolgáló lámpa Napi négyszázas turnu­sokban 1200 idős embert, nyugdíjast hívott meg pró­bautazásra a Hazafias Nép­front, a Metró és az FKB. A metró első utasaitól sok figyelemre méltó öt­letet, javaslatot hallottak az utazás élményeit, ta­pasztalatait összegező an­kétokon a közlekedési és a baleset­­elhárítási szakemberek. Az egyik észrevétel az volt, hogy a metrókocsikban vi­szonylag magasan van a felső kapaszkodórúd, az idősebb vagy alacsonyabb utasok nehezen érik el. Pótkapaszkodókat kértek. Mások arra kértek választ, hogyan közelíthetik meg a metró Pillangó utcai állo­mását, ehhez ugyanis át kell jutniuk a mindig for­galmas Kerepesi úton. Az­ illetékes közlekedési szer­vek e probléma megoldásá­ra érdekes tervet fogadtak el: a Kerepesi úton olyan forgalomirányító lámpát ál­lítanak fel, amit majd a metróállomáshoz tartó gya­logosok kezelnek majd, így — zöld jelzést adva maguk­nak — veszély nélkül és gyorsan átjutnak az úttes­ten. Arról is gondoskodtak, hogy az önkiszolgáló forgalom­­irányító lámpa ne legyen gyerekek, vagy egyes ön­ző gyalogosok játékszere. A lámpát úgy állítják be, hogy meghatározott időben ad gombnyomásra szabad jelzést AZ ELSŐ UTASOK VÉLEMÉNYE: Mozgólépcsőzni jó és nagyon kényelmes A metró szakemberei sze­rint a próbautazások „slá­gere” a mozgólépcső volt. Az óránként csaknem nyolcezer utast, mintegy harminc méter mélységbe le-, illetve felszállító, csil­logó acélszalagot eleinte némi tartózkodással szem­lélték, főként az idősebb utasok. Hamar kiderült azonban, hogy az aggoda­lom felesleges volt, a moz­gólépcső a kényelmesen gyalogló, sétáló ember se­bességével halad — csak rá kell „gyalogolni”. (Nem szabad azonban előtte meg­állni, vagy hirtelen ráug­rani.) A lépcső egyébként egy méter széles, vagyis két ember kényelmesen elfér egymás mellett. A lépcső mindkét oldalán, a burkolat felett fekete gumikorlát ha­lad a mozgólépcsővel azo­nos sebességgel. Az első ta­nács, amint ráléptünk a mozgólépcsőre, fogjuk meg a korlátot, s már nem lehet baj az egyensúllyal. Érde­kesség, hogy nemcsak a fel­színi forgalomban, hanem a metró mozgólépcsőjén is van „jobbkéz szabály”. Ta­nácsos ugyanis a lépcső jobboldalára állni, hogy a baloldali „sáv” azoknak maradjon, akiknek a moz­gólépcső sebessége is ke­vés, és a lépcsőfokokon gyalogolva akarnak minél hamarabb lejutni. A CSOMAG Hogyan nem szabad utaz­ni a mozgólépcsőn? Mindenekelőtt sok, vagy nagy terjedelmű csomaggal, olyannal, amit villamoson vagy autóbuszon sem lehet­ne szállítani. Tilos és ve­szélyes a mozgólépcső gu­mikorlátjára, vagy magára a lépcsőre csomagot tenni. A lépcső végénél ne álljunk meg, ne itt kezdjünk el dis­­kurálni, mert a felesleges megállás — még abban az esetben is, ha a lépcső ke­vés utast szállít — torló­dást, zavart okozhat. Aján­latos: öt éven aluli gyerme­ket karra venni, s kötelező — minden jóérzésű buda­pesti önként vállalt kötele­zettségeként — idős vagy rokkant utastársainak segí­teni. Megtörténhet, hogy valaki elcsúszik, elesik a lépcsőn. Ijedelemre, pánik­ra akkor sincs ok: a mozgó­lépcsőt ügyeletesei — min­den lépcsőnél alul és felül egy-egy ügyeletes teljesít szolgálatot — azonnal meg­állítják. A BIZTONSÁGI SÁV A metróállomások hossza 120, a peronok szélessége több mint három méter. A peronon legyünk mindig nagyon fegyelmezettek. A pályát a peron szabad tar­tózkodási helyétől egy vilá­gos vonallal jól elhatárolt, nyolcvan centi széles gumi­padló választja el. Erre a gumisávra csak akkor sza­bad lépni, ha a szerelvény beérkezett és megállt az ál­lomáson. A metrószerelvé­nyek óránként hatvan­­hetven kilométeres sebes­séggel haladnak, s viszony­lag kis idő — öt másodperc — alatt maximális sebes­ségre gyorsulnak. Nos, ez a gumisáv védi az utast, ne­hogy elsodorja a beérkező, vagy kiinduló szerelvény. Ma már a sebességről be­széltünk, ne álljunk zsebre tett kézzel a kocsiban, ne támaszkodjunk az ajtók­nak. Mindig fogódzkod­junk! A pesti ember közismer­ten kíváncsi, s ez a próba­utazások során is kiderült. Sokan, egészen a peron szé­léig, merészkedve, igyekez­tek megtudni, honnan kap­ja a szerelvény az áramot, hol az áramforrás. Fent ugyanis nincs vezeték. A metrósok ezúton közlik, hogy az áramforrás — 825 voltos egyenárammal — a harmadik sín, s azt is, hogy a lehető legveszélyesebb könnyelműség a pálya szé­léig merészkedni, vagy ne­tán egy beejtett esernyő, aktatáska kihalászását megkísérelni. Sokkal egy­szerűbb és veszélytelenebb­ szólni a peronügyeletesnek. Végül: a peronon nincs ér­telme tolakodni, türelmet­lenkedni. A háromkocsis szerelvényen tizenkét ajtó — egy-egy ajtó csaknem másfél méter széles — és mintegy harminc másod­perc áll rendelkezésre a ki- és beszálláshoz. Ne itt siessünk ... PREMIER — A metró, Budapest leg­újabb tömegközlekedési eszköze, nem kevés feladat elé állította a Fővárosi Köz­úti Balesetelhárítási Taná­csot — mondja Wágner Miklós, az FKBT irodave­zetője. — Bár a metró a lehető legkorszerűbb, az utazás pedig — mint a kö­zönség majd tapasztalni fogja — gyors, kényelmes­ és biztonságos, mint min­denütt a közlekedésben, itt is számolni kell esetleges baleseti tényezőkkel. Ezért­­ részben a külföldi met­rók tapasztalatai, részben pedig helyszíni vizsgálatok alapján, a metró szakembereivel együttműködve már hó­napokkal ezelőtt megvizs­gáltuk a veszélylehetősé­­geket. Ezen túl, a premier pilla­natától kezdve állandóan figyelemmel kísérjük a metróforgalom biztonsági feltételeit. — Milyen baleseti veszé­lyeket tapasztalt az FKBT? — A tíz napja tartó pró­bautazások azt bizonyítot­ták, hogy a mozgólépcső, amelytől sokan és főként a korosabbak tartottak, egy­általán nem okoz majd gon­dot —, ha megtartják az előírásokat. A kocsik ajta­ján a ki- és beszállás zök­kenőmentes, biztonságos volt. Amire azonban nyo­matékosan szeretnénk fel­hívni az utazóközönség fi­gyelmét — éppen a próba­utazások tapasztalatai alap­ján —, az a pályát a perontól elvá­lasztó, nyolcvancentis biztonsági sáv: a metró úgyszólván egyetlen, kü­lönleges veszélyforrása. Nem győzzük eléggé hang­súlyozni, hogy a szerelvé­nyek beérkezése előtt ezen a sávon tartózkodni — élet­­veszélyes. Már a próbautak során is szembetűnő volt, hogy egyesek — nyilván kí­váncsiságból — a sávon áll­va várták, lesték az alagút­ból kibukkanó szerelvényt. S mindez azután történt, hogy a metró szakemberei részletesen elmagyarázták: a biztonsági sávra azért van szükség, mert a nagy se­bességgel érkező vonat lég­örvénye könnyen elsodor­hatja a közvetlenül a pá­lyatest mellett álló, vára­kozó utast... — Hogyan tájékoztatták a főváros utazóközönségét a metróval kapcsolatos leg­fontosabb tudnivalókról? — A Fővárosi Közúti Balesetelhárítási Tanács és a Metró füzetben is­mertette a mozgólépcső használatára vonatkozó biz­tonsági szabályokat, a pero­non tartózkodás, az utazás, valamint a ki- és a beszállás előírásait. Ez a füzetecske — szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy nagy si­kere volt — másfél millió példányban jelent meg. Úgy véljük, aki elolvasta a kiadványunkat, s meg is szívleli tanácsainkat, aggály nélkül, biztonságban utaz­hat majd a metrón. Ezekről a legfontosabb tudnivalók­ról három kisfilmet is ké­szítettünk ; a filmeket — még a met­rópremier előtt — a fővá­ros valamennyi filmszín­házában és a televízióban is vetítik majd. Megjelentettünk egy plaká­tot is­, amely térképszerűen illusztrálja a metró és a felszíni tömegközlekedési járművek állomások sze­rinti csatlakozásait. A Ha­zafias­­ Népfronttal együtt­működve megszerveztük a próbautazások „utazókö­zönségét”, majd ankétok során meghallgattuk és az illetékesekhez továbbítot­tuk a „próbautasok” reális, hasznos, megszívlelendő észrevételeit, javaslatait. A fővárosban már közismert udvariassági sorsjegyünk harmadik sorozatát április­ban és májusban bocsátjuk ki, s jutalmazni fogjuk a legfegyelmezettebb, legud­variasabb metróutasokat is. — Tudjuk, hogy a pesti emberek túlnyomó többsé­ge lokálpatrióta, szereti fő­városát. Hisszük, hogy a metró valamennyiünk közös büszkesége lesz. Érezze minden egyes budapesti ember sajátjának, óvja és vigyázzon rá. ELŐTT Próbautasok a metrón A biztonsági sáv ♦ Oktatófil­m, füzet Az első utasok AZ AUTOMATA NEM TÉVED Bérlettel, új forintos A BKV valamennyi villa­mos és kombinált bérlete, utazási igazolványa érvé­nyesek a metróra. Akiknek tehát bérletük, vagy utazási igazolványuk van, a „B” betűvel jelzett bejáraton léphetnek a peronra, az igazolványokat kézben tart­va , és felmutatva. A többi utas a fényjelzéssel ellátott bejáraton jut el a fotócellás automatakészü­lékig, amely a kisalakú — az új — egyforintos érme bedobása után „zöld” utat ad. Sem más érmével, sem egyéb ,,pótlékkal” nem ér­demes kísérletezni, az auto­matát nem lehet becsap­ni ... Az az utas, akinek éppen nics egyforintos ér­méje, ne forduljon vissza. A pénztárban váltanak.

Next