Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

• A részvétlenség, az önző kényelemféltés, a kö­zöny megnyilvánulásait ír­ta a valóságból tévéjáték­ká Gosztonyi János. A megdöbbenés azonban el­maradt. Nem a néző rész­vétlensége miatt. A való­ságos eset, egy New York-i lány meggyilkolása több tanú előtt, s a tanúk pasz­­szivitása megrázóan hatott a Valaki a sötétből nézői­re. A feldolgozás azonban ehhez a spontán ér­zéshez alig tudott valamit hozzáadni. Ennek egyik oka, hogy az író nem bí­zott a nézőben, és szüksé­gesnek látta időről-időre egy-egy szereplőjét kom­mentátorként felhasználni, a „gyengébbek kedvéért” azonnal megfogalmazni a tanúk feletti elmarasztaló ítéletet. Ez a módszer nem hagyta, hogy a közöny drámája fokozatosan bon­takozzék ki előttünk, s vál­jék egyre nyilvánvalóbbá az, amit már az első pil­lanatban sejtettünk. Pedig nem a krimi izgalmával akart hatni a sé­r és Nemere László - szó — bár a hatásos- ' ' kedvéért a gyilkosságot is a legrész­letesebben rekonstruálták előttünk, túlságosan meg­terhelve az elmebeteg fia­talember misztikus elméle­teivel.­­ Nagyon szép dokumen­­tumfilmet készített Az ezer­éves per címmel Pintér Gyu­la. A huszonöt évvel ezelőtti földosztás cselekvői, tanúi és részesei szólaltak meg a film­ben — Veres Péter visszaem­lékezése kezdte a sort —, és a két Csaba riporter jó kérdé­sei nyomán szinte valamen­y­­nyi részletét feltárták a Ti­sza nagy faluban egykor meg­kezdődött forradalmi változás­nak. Nem lehetett megindulás nélkül hallgatni az idős pa­rasztembert, aki egyik vezető­je volt a földosztásnak, ahogy keserű életéről írt versét fel­olvasta. És érdeklődve néztük végig, ahogy kint, a határban, a huszonöt évvel ezelőtti föld­­osztó mozdulatokat elevení­tették fel a falu parasztjai. (bársony) FESZTIVÁL­HANGVERSENY Az idei bécsi ünnepi he­tek magyar közreműködő­je, az Állami Hangver­senyzenekar, június elején mutatja be bécsi műsorát a zeneakadémia nagytermé­ben. Ferencsik János ve­zényletével Kodály Páva­variációi, Liszt Esz-dúr zongoraversenye és Bar­tók nagyzenekari kompo­zíciója, a Zene húros hang­szerekre, ütőkre és cselesz­tára hangzik el az ünnepi koncerten. „Önöknek csodáiéi vannak Finnországban” Befejezte vendégjátékát a Th­ália Színház Helsinki, március 28. Hideg, szeles, havas reg­gelek köszöntik Helsinki­ben a Thália Színház együttesét. Az időjárás — barátságos, napsugaras, szinte tavasziasnak tűnő napok után — hirtelen megváltozott. A természet­nek ez a kellemetlen for­dulata — amely mint ven­déglátóink mondják, szá­mukra cseppet sem megle­pő! —, nem érinti az előre kidolgozott programot. A vendéglátásnak azt a szinte visszaadhatatlan ■ légkörét és hőfokát sem, amelyet előre nem ter­veztek ugyan, a siker nyomán azonban elsöp­rő erővel robbant ki. Nincs könnyű dolguk a színészeknek. Szerdán és csütörtökön kora délelőttől késő délutánig a finn tele­víziónak a várostól távol fekvő stúdiójában folyt a munka: filmszalagra rög­zítették a Thália Színház előadásának mintegy két­harmadát. Ebből a kitűnő technikai körülmények kö­zött készített felvételből keskenyfilmet készítenek majd, hogy — oktatási cél­ból — sok-sok példányban sokszorosítva ellássák ve­le a finn iskolahálózatot. Vendéglátóink azt szeret­nék ugyanis, hogy éppen a magyar előadás segítsé­gével jutnának közelebb a finn iskolások is nemzeti eposzukhoz, a Kalevalá­hoz. .. Úgy tűnik, hogy ez a Thá­lia Színház itteni bemutat­kozásának a legnagyobb el­ismerése. A kritikák is a vendégjátéknak ezt a felfe­dezésszerű — újdonság ere­jével ható — vonzását eme­lik ki­ A Helsinki Sanomet csütörtöki számában tömö­ren így fogalmazott: „Az él­mény felülmúlhatatlan. A Kalevala üdének, újnak és meglepőnek mutatkozik be, mintegy élénkszínű festék­­fürdőben átépített régi ru­hadarab.” Ezt a hatást tükrözik a többi la­pok is: „Élmény több évre”, „Elhozták nekünk a vidám Kalevalát és jaj, mi­lyen jólesett!”, „Köszönjük, magyar Thália Színház a bátor és elragadó előadást!” „Szeretettel látjuk Önöket máskor is Helsinkiben. Önöknek csodáiéi vannak Finnországban.” Valamennyi lap csatla­kozott az ünnepléshez, amelyben Kazimir Károlyt, a szerda délután óta itt tartózkodó dr. Ortutay Gyu­lát, valamint az előadás minden szereplőjét része­sítik. Különösen bensőséges volt csütörtök délben az a díszebéd, amelyen — hazánk helsinki nagy­­követségén — Ortutayt és Kazimirt Lem­ot-em­­lék­éremmel tüntették ki. Ennek a találkozónak — a Kalevala további színpadi pályafutása szempontjából — jelentős eseménye is volt: Kazimir elfogadta a városi színház meghívását, hogy egy számára is alkal­mas közeli időpontban ren­dezze meg a Kalevalát, ter­mészetesen most már a finn színház művészeivel. Ma kora délután még egy utolsó előadást tart az együttes, este vendéglá­tóink szaunaprogrammal kedveskednek a színészek­nek. Holnap vasárnap délben a városi tanács búcsúebé­det ad a társulat részére, onnét a repülőtérre me­gyünk, hogy kora délután — a MALÉV különjára­tával — hazainduljunk. A vendégjáték gyors mér­legét már most megvonhat­juk: nem csupán progra­mokban zsúfolt, emlékeze­tes nyolcnapos vendéglá­tást tudhatunk magunk mö­gött, hanem fontos és érté­kes missziót is, amelynek külsőségei éppúgy, mint belső tartalma, tartása to­vábbmélyítette, új tarta­lommal töltötte meg baráti kapcsolatainkat. Bános Tibor Amerikai riportfilm ÁLLAMFŐK, TÁBORNOKOK, SZENÁTOROK, ÚJSÁGÍRÓK NYILATKOZNAK... BEMUTATÓ: ÁPRILIS 2. Új szereposztás A BETEGSÉG KÖZBESZÓLT LESZ PREMIER Társalgóban, öltözőben, színpadon semmi másról nem esik most szó itt a Vígszínházban, mint a Cse­­hov-műről, a Ványa bácsi­ról — írtuk három héttel ezelőtt riportunkban. Az­óta más beszédtéma akadt, nem ilyen kellemes: iz­galmak, műsorváltozás, el­maradt premier... — Ismeretes, hogy feb­ruárban, készülő bemuta­tónk, Pirandello IV. Hen­rikjének próbáján a fősze­replő, Latinovits Zoltán, egy szerencsétlen mozdu­lat következtében sarok­csontját törte — mondja "Lenkei Lajos, a Vígszínház igazgatója. — Betegsége miatt felborult színházunk eredeti műsorterve. Arra gondoltunk, hogy a Cse­­hov-darab bemutatását előbbre hozzuk, ugyanis Latinovits—Ványa bácsi járógipsszel is vállalta a próbát, a munka nem oko­zott számára különösebb megerőltetést. A tegnap­­előttre tervezett premier­ről végül mégis le kellett mondanunk. Sajnos, né­hány nappal ezelőtt Lati­novits Zoltán ismét meg­betegedett, tüdőgyulla­dást kapott. Kórházba vit­ték és az orvosi vélemény szerint hosszas ápolásra szorul. Az ő szereplésére nem számíthatunk. — Átalakítottuk a sze­reposztást és némileg mó­dosul a rendező, Horvai István, eredeti rendezői koncepciója is. De remél­jük, hogy ez az előadás is ugyanolyan értékű és si­keres lesz, mint amilyen eredetiben lett volna. — Az új címszereplő? — Tomanek Nándor. Meg­feszített munkával másfél hét alatt tanulta be szere­pét. Eredetileg is játszott volna a darabban: Sze­­rebrjakov professzort. Az ő szerepét most Várkonyi Zoltán vette át. Természe­tesen, nem tettünk le ere­deti elképzelésünkről sem végleg, reméljük, Latino­vits Zoltán mielőbb felépül és még az idén bemutat­hatjuk a korábbi elképze­lést. A IV. Henrik is rá vár. — A Ványa bácsi pre­mierje ? — Most már egészen bi­zonyos és végleges — áp­rilis 3-án este. (..) Felhívjuk­ Kedves Vásárlókö­zönségünk figyelmét, hogy a Centrum Calvin téri Áruházban mindig olcsón és jól vásárol­hat. Dublé gyapjútakaró ISO,— Ft-ért kiránduláshoz nélkülöz­hetetlen. Csak nálunk kapható! (x) Beköszöntött a tavasz! Bakfis átmeneti kabát 590,— Ft-tól kapható Csepel centrumában a Centrum Csepel Áruházban. Szolid árak, nagy választék, (x) A Vörösmarty Mihály Gim­názium (budapesti vII. kerü­leti községi főregl iskola) 1971 októberében lesz százéves. Az évfordulót méltóképpen akar­juk megünnepelni, ezért kér­jük az iskola volt tanárait és tanulóit, hogy címüket az isko­lával közöljék. (Budapest, Vill., Makarenko u. 11. Tel.: 130— 428). (X) ­r A karját kitáró, csodála­tos szépségű meztelen nő és a frakkba öltözött, feje fölött a szentek glóriáját viselő hivatalnok férfi. _ Popriscsin kishivatalnok álmainak beteljesülése az álmok birodalmában. Szál­kás, egymásba bukó betűk, kusza, szétszaladó sorok. A keltezés szerint „Már­­cember 86-án nap és éj kö­zött” jegyezte be életének e szenzációs fordulatát, pontosabban azt a nagy át­változást, amikor belőle, Popriscsin megalázott, haj­­longásra és örökös körmö­­lésre kárhoztatott kishiva­talnokból, Vili­ Ferdinánd lett. A napló, gyöngybetűkkel kezdődik és a felbomló el­me őrült, kétségbeesett so­raival, az iszonyati képeit felidéző rajzokkal fejező­dik be. Az érdekes albumot a Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata jelentette meg, Komlós Aladár elő­szavával. A naplót Boris László, az ifjan elhunyt, zseniális grafikus rajzolta. Egy őrült naplója BORIS LÁSZLÓ RAJZAI • KAJLA BETŰK Ma mutatja be a József Attila Színház Illyés Gyula Malom a Séden című drámáját Benedek Árpád rendezésében. Képün­kön két főszereplő: Láng Jó­zsef és Szemes Mari. A hétfő esti nyitány után tegnap a felszabadulási hangjátékpályázat második díjnyertes darabját hallhat­tuk a Rádiószínház prog­ramjában. Sós György A harmadik futó című hang­játéka nemcsak az érdekes és merész ötlet — az egyet­len hangmonológra épített előadás — révén vált izgal­massá. Sinkó László mé­lyen átélt alakítása is gaz­dagította. A cselekmény röviden: egy sportverseny, ötven másodperc összesűrí­tett története, attól a pilla­nattól, hogy a 4x400-as vál­tó harmadik tagja átveszi a stafétabotot, addig, amíg az a kör után átadja társának. Tulajdonképpen szimbólum ez egy nemzedék váltásá­ról: a stafétabotot vivő mai ifjúról, akitől nem vár­nak mást, csupán azt, hogy tartsa az előzők által ki­harcolt helyet. S azt is, hogy a lehető legjobban, zökkenő nélkül adja tovább a következő nemzedéknek. Sós György hőse ráébred, hogy a cél elérése az egész csapat összteljesítményétől függ. A hangj­átékban mindezek a szimbólumok megfogalmazódtak, nem képletszerűen, nem min­denáron tételt­ igazolni aka­rón. Az író hús-vér embe­reket tudott mozgatni hite­les környezetben. A siker­ben része volt Marton Fri­­gyes rendezésének is: kitű­nő érzékkel ragadta meg a darab mozaikszerű felépí­tését. (harangozó) HUSZONHAT ÉVES VOLT Ki volt ez a különös­sorsú képzőművész? Boris László 1897-ben született, Budapesten kez­dett rajzolni. Még szinte gyerekember, amikor a világháború után a mün­cheni Simplicissimus raj­zoló munkatársává fogadja, a lipcsei Decine cég soro­zatokat ad ki rézkarcaiból, majd Berlinben az Ullstein cég foglalkoztatja. 1921-ben az Ernst Múzeumban közös kiállításon szerepel Szőnyi Istvánnal. Ezután nyugatra távozott, s rajzaival meg­hódította Párizs és London közönségét. 1924-ben már tüdőbajára keres gyógyu­lást. Mentonban halt meg, egy hotelszobában. HASONMÁS­KIADVÁNY Gogol egyedülálló reme­ke, az Egy őrült emlékira­tat, Boris László személyé­ben első ízben a képzőmű­vészetet is megihlette. Az elgondolás, amely a gra­fikust arra indította, hogy az író által kitalált kis­hivatalnok naplóját való­ban „megírja”, a művész szokatlan ötletei közé tar­tozott. Nagyszerű mű. Az egyéniség állapotát, hely­zetét, lelki megrázkódtatá­sait Boris László a kézírás sajátosságaival is ki tudta fejezni. Az egymást követő lapokon nemcsak egy őrü­letre iszonyodó ember képe rajzolódik ki előttünk, ha­nem a mind kajlábbá és olvashatatlanabbá torzuló betűk rengetegében az el­esett kishivatalnok valósá­gos élete is. A kézírásos műremeket lapozgatva, szinte az az ember érzése, hogy nem is hasonmáskiadványt, hanem egy különleges, valóságos naplót tart kezében. Nem olvasgatásra szánt iroda­lom ez, hanem képzőművé­szeti alkotás, ahol a fő áb­rázoló eszköz a betű, a szavakból összeálló mon­dat, a mondatokból össze­álló sorok, oldalak, a kiegé­szítő grafikák, amelyek eredeti alkotásként tanúsít­ják a megromló lélek fáj­dalmát. (harangozó) CSEPELI ZENEI NAPOK Áprilisban megrendezik a csepeli zenei napokat. Az április 11-i opera- és dal­est vendégei: Eszenyi Irma, Bende Zsolt, Melis György, Réti József és Simándy Jó­zsef. A csepeli zeneiskola művésztanárainak Roman­tikus estjét április 18-án, az ifjúsági zenekari talál­kozót pedig 22-én tartják. Április 25-én Éneklő ifjú­ság címmel a csepeli isko­lai énekkarok hangverse­nyeznek.

Next