Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-31 / 75. szám
Merénylet Djakartában Ali Sadikist vezérőrnagy. Djakarta katonai kormányzója ma bejelentette, hogy egy ,,nagy létszámú banda" tüzet nyitott a főváros konferencia-központjára, ahol éppen a hadsereg magas rangú tisztjei készültek ülésezni. Sadikin nem tett említést arról, hogy az akciónak milyen céljai voltak, csak annyit mondott, hogy a merényletnek „politikai háttere" van. ENSZ-NAGYKÖVET Párizs, március 31. Jacques Kosciusko-Morizet, Franciaország új ENSZ- nagykövete holnap indul el Párizsból New Yorkba, hogy elfoglalja állomáshelyét. AZ IMÁM HÍVEI ABA SZIGETÉN Leverték Szudánban az ellenforradalmi lázadást Ma újabb részletek kerültek nyilvánosságra a szudáni ellenforradalmi kísérletről. A közel-keleti hírügynökség Khartoumból keltezett jelentése hírül adja, hogy vasárnap, a főváros omdurmani kerületében a hadsereg és a biztonsági erők 36 tagja — közöttük négy tiszt — vesztette életét az El-Mahdi imám vezette reakciós erőkkel való összecsapások során. A lázadást a forradalmi rendszer által betiltott, egykori kormányzó Ummapárt, és a párt „tömegbázisát” képező Anszar vallási szekta tagjai és hívei kezdeményezték. A lázadást El-Mahdi imám, az Ummapárt és az Anszar szekta vezetője irányította. Mára a szudáni kormány felszámolta a fővárosban tevékenykedő lázadókat, és megszilárdította ellenőrzését Khartoum fölött. El-Mahdi és 30 ezer híve azonban továbbra is megszállva tartja a Nílus Aba nevű szigetét, ahová titokban korszerű fegyverek egész arzenálját csempészték. A mai kairói lapok — mint az AFP jelentésében olvasható — arról is tudnak, hogy Aba szigetén légelhárító ágyúkat is elhelyeztek. Hírügynökségek a szudáni forradalmi rendszer iránt megnyilvánuló szolidaritás jelet, látják abban a tényben, hogy tegnap Khartoumba érkezett a Szudánnal szoros szövetségi kapcsolatokat ápoló Egyiptom és Líbia két magas rangú vezetője. Nasszer elnökhelyettesét, Anvar Szadatot, Kadhafi ezredes, a líbiai Forradalmi Tanács elnöke pedig a tanács egyik tagját, Dzsallud miniszterelnök-helyettest küldte a szudáni fővárosba. Feltehetőleg azért, hogy személyes képviselőjük révén biztosítsák támogatásukról Numeiri tábornok állam- és kormányfőhaladó rendszerét. A GÉP KIMPON SZÁLLT LE Japán diákok repülőgéprablása Tokió, március 31. A Zengakuren szervezethez tartozó mintegy tizenöt diák elrabolta a japán légiforgalmi társaság Boeing—727 típusú utasszállító gépét 131 utasával és 7 főnyi legénységével. A diákok akkor léptek akcióba, amikor a gép 13 perccel elindulása után a Fuzsijama felett repült. A diákok berohantak a pilótafülkébe, s felszólították a pilótát, továbbá a személyzet többi tagját, hogy vezessék a gépet a KNDK- ba. A szöuli rádió Tokióban lehallgatott adása megerősíti, hogy az elrabolt japán repülőgép magyar idő szerint 7.19 órakor leszállt a Szöul közelében levő Kimpo repülőterén. A gépet dél-koreai vadászgépek kísérték. Példa nélkül álló megtévesztés eredményeként a gép elrablói azt hitték, hogy Phenjanba érkeztek. A dél-koreai hatóságok az említett repülőteret északkoreai repülőtérré „festették át”, észak-koreai lobogókat és jelszavakat tűztek ki. Dél-koreai hivatalos személyek közölték, hogy a gép valamennyi utasa és személyzetének mind a hét tagja sértetlenül megérkezett Kimpo repülőterére, de egy órával annak megérkezése után a gép elrablói még mindig fogva tartották az utasokat és a személyzetet. A japán diákok továbbra is zárva tartják a gép ajtóit. Itt találkoztam először Leninnel. Delegátus társaimmal várakoztunk a megnyitásra, amikor ismeretlen férfi lépett hozzám. Sötét ruhába öltözött. Nem magas növésű, bár erős, széles vállú. Első tekintetre szakszervezeti forradalmárnak hittem. A pártmunkáról érdeklődött. Kérdezte, milyen a hangulat mifelénk, hogyan zajlik a III. Állami Duma, választói kampánya. Elmondtam mindent, amit tudtam, majd én is kérdeztem, ön hol dolgozik? Elmosolyodott, határozatlanul válaszolt: — Hát itt... Majd gratulált, további jó munkát kívánt, s távozott. — Ki lehetett? — töprengtem. Csakhamar kiderült. A konferencia elnöke bejelentette: a szó Lenin elvtársé. Láttam, beszélgető társam megy a szónoki emelvényre. Előadását hallgatva, megragadott beszédének egyszerűsége, logikája, rendíthetetlen meggyőződése. A szünetben Vlagyimir Iljicshez léptem és megmondtam neki őszintén, mennyire bánt, hogy nem tudtam az előbb, kivel is találkoztam. Felnevetett és csak annyit kérdezett tőlem: vajon lehet egy embert az első találkozáskor megismerni? „...hivatott...” — Öt év múlva, börtön, száműzetés után külföldre, Párizsba emigráltam. A francia fővárosban sokszor együtt lehettem Leninnel a bolsevikok politikai szervezetének gyűlésein, majd az általa irányított pártiskolai előadásokon. 1915-ben ugyancsak Leninnel voltam a bolsevikok svájci, berni pártkonferenciáján. 1917 májusában, miután Párizsból visszatértem Petrográdra, arra kértem: küldjön pártmunkára, Moszkvát tanácsolta. S amikor 1918- ban a szovjet kormány és Lenin is Moszkvába költözött, a kongreszszusokon, tanácskozásokon, üzemi és gyári gyűléseken találkoztam Leninnel. Ha időnként nem jelentkeztem, hívatott. Érdeklődött: rendben megy minden? Segítette a munkámat. Meghívott családjához is. (Leninnel töltött óráimat részletesen megírtam 1969-ben kiadott könyvemben.) Különös népvezér — Sokszor kérdezték és kérdezik tőlem, milyen volt Lenin? És mindig, magának is, egykori jó ismerősöm, John Reed jellemzését idézem: „Különös népvezér, olyan, aki szellemi fölényénél fogva vezető. Nincsenek hatásos szónoki fordulatai, de különleges képessége van arra, hogy mély gondolatokat egyszerű szavakkal fejezzen ki, s hogy egy-egy konkrét helyzetet mélyrehatóan elemezzen. Éleselméjűséggel párosuló nagy szellemi bátorság jellemzi.’’ S mindehhez, magam tapasztaltam, szerette a gyerekeket, a száguldást, a kutyákat, a macskákat, a természetet; szenvedélyesen — bár nem sok sikerrel vadászott, szívesen kerékpározott úszott, kirándult, nint. Maga vette fel a kagylót, megismerte a hangomat. Kértem, ne menjen aznap a tervezett gyűlésre. Emlékeztettem, 1918 januárjában a Mihalkovszki lovardában is rálőttek. Végighallgatott, megköszönte a figyelmeztetést, s csak annyit mondott: Nem tehetem, Tányuska ... Elmegyek. — Sajnos, nekem lett igazam. Egy nő, Fanni Kaplan hátba lőtte Lenint. A szívét akarta eltalálni. A fegyver elsütésekor azonban nem számolt a browning hatásával. Az egyik golyó a bal kulcscsonton hatolt át, a másik átfúrta a lapockát, a bal tüdőcsúcsot, majd a gerincoszlop közötti hihetetlenül szűk résen áthatolva, megakadt a jobb oldali nyakizomban, a verőér közelében. (Később műtéttel távolították el e golyót.) A sebesülés vérzést okozott a mellüregben, a szív is elmozdult helyéről. S kiderült: a golyókat kereszt alakban bemetszették, hogy nagyobb legyen robbanóhatásuk, s ugyanakkor gyorsan ölő karate méreggel is bedörzsölték. Szerencsére az indián méreg nem hatott. Mikor olvastam, hogy Lenin jobban lett, elmentem Gorkiba. Virágomat átvette a kapunál egy fiatal őr, remélem, átadta csokromat Vlagyimir Iljicsnek... Tányuska Tányuska: Tatjana Fjodorovna Ljudvinszkaja ősz, kicsi asszony. Fehér gallérú ruháján egyetlen dísz,kormánykitüntetés vékony szalagja. Nyolcvanegy éves. Szobájában a televízió felett fiatalkori képe. A másik falon Leninfotográfia: László Miklós Raul Castro Moszkvába látogat Raul Castro, a kubai forradalmi fegyveres erők minisztere április elején hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezik. A lövés — S még talán elmondom emlékezetes telefonbeszélgetésemet. 1918 augusztusában moszkvai kerületi vezető voltam. Jelentették, hogy Lenin a Szerpuhovszkaja utcai egykori Michelson-gyárba készül. Tudtam, arrafelé nagy a nyugtalanság. Sok még az anarchista, az esszer, a lázadó. Felhívtam a Kremlben Le Svoboda megérkezett Tokióba Tokió, március 31. Ma különrepülőgéppel Tokióba érkezett Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnök. A japán kormány meghívására tesz hivatalos látogatást azzal kapcsolatban, hogy az osakai világkiállításon csehszlovák nemzeti napot tartanak. A repülőtéren Svobodát és kíséretét Szato japán miniszterelnök és más hivatalos személyiségek fogadták. Harcok a Golán-fennsíkon Líbia külügyminisztere közvetít Libanonban A líbiai külügyminiszter követelte a Palesztinai mozgalom szélsőbaloldalán álló szervezettől, hogy akcióit Izrael ellen irányítsa, s ne változtassa Libanont harctérré a Palesztináiak és libanoniak között. Mint később kiderült, nemcsak Buszaii ítélte el a libanoni amerikai létersítmények ellen végrehajtott bombatámadás-sorozatot, hanem a Libanonban élő palesztinaiak úgynevezett politikai főbizottsága is. A bizottság tegnap esti közleménye hangoztatja, hogy a merényletek „a valóságban az imperialisták céljait szolgálják, bizalmi konfliktust teremtenek Libanonban, és ürügyet szolgáltatnak külföldi erők beavatkozására”. Buszaii külügyminiszter egyébként tegnap este találkozott Helou államelnökkel. Helou „világosan és őszintén” megmagyarázta a helyzetet — jelentette ki később Buszaii. A közvetítő külügyminiszter Hetoun kívül tanácskozott a Palesztinai szervezetek képviselőivel és Nuzseim vezérőrnaggyal, a libanoni hadsereg főparancsnokával is. Egy damaszkuszi katonai szóvivő közlése szerint szíriai egységek a megszállt Golán-magaslatokon tegnap este megsemmisítettek két izraeli erődítményt. A damaszkuszi tájékoztatás szerint az akciót végrehajtó egységek megbízatásuk teljesítése után sértetlenül visszatértek támaszpontjaikra. Bejrút, március 31. Buszaii líbiai külügyminiszter, aki jószolgálati közvetítő küldetést teljesít a libanoni falangisták és a Palesztinai szervezetek között, tegnap telefonon kapcsolatba lépett Georges Habbasszal, a Palesztinai népi felszabadítási front Ammanban tartózkodó vezetőjével. OROSZLÁNSZTORI volt, amíg puskavégre nem került. Liz ezután egyedül bandukolt, csapzottan, éhesen. S egy kisoroszlán a betegségekkel szemben is tehetetlen: majdnem bénán és vakon lelte meg egy parkőr. Végül is az oroszlánsztori szerencsés fordulattal zárult: Liz pótmamára talált. Egy légiforgalmi társaság pilótájának felesége örökbe fogadta ... Liz jámbor, árva és beteg kisoroszlán. Anyja Nairobi környékének réme Fiat-nyereség Torino, március 31. A Fiat Müvek igazgatótanácsa jóváhagyta a vállalat 1969. évi zárómérlegét. A mérleg adatai szerint a Fiat Müvek 1969-ben 13 465 758 054 líra tiszta nyereséget ért el. Ez 21,5 millió dollárnak felel meg. A MÚZEUM ZÁRVA Katonák a Gioconda mellett A télies időjárás ellenére megkezdődött Párizsban az idei turistaszezon: a húsvéti ünnepekre külföldiek tízezrei érkeztek a francia fővárosba. Megteltek a kávéházak, vendéglők, önkiszolgáló éttermek, mulatók. A legtöbb látogató természetesen a Louvre-t kereste fel. De nem csekély meglepetésre a jól tájékozott, szolgálatkész múzeumőrök helyett katonaság fogadta a műkincsekre kíváncsi közönséget. A múzeumőrök ugyanis sztrájkoltak. A kulturális ügyek minisztériuma — tekintettel a turistaforgalom első nagy hullámára a katonák és rendőrök kivezénylését kérte a múzeumőrök helyettesítésére. Rendzavarás szerencsére nem történt, de a katonák nem tudták fenntartani a megszokott fegyelmet: az összezsúfolódott tömegben sokan, égő cigarettával és szemetelve vonultak végig a termeken, veszélyeztetve a műkincsek épségét. Ezért húsvéthétfőn már nem is nyitottak ki a nagy múzeumok. Lukács Teréz Pedagógus-döntés Az angol pedagógusok országos szakszervezete elhatározta, hogy csatlakozik a Szakszervezeti Főtanácshoz, a TUC-hez. A döntést a pedagógus szakszervezet Eastbourne-ban, a divatos ,tengerparti üdülőhelyen tartott évi konferenciáján hozta. A TUC a csúcsszervek a különböző angol munkásszakszervezeteknek. A pedagógusok a közelmúltban léptek először sztrájkba Angliában. Most, hogy a 320 ezer tagot számláló szakszervezetük úgy döntött: a Szakszervezeti Főtanács képviselheti legjobban érdekelteiket, arra mutat, hogy „középosztályi” illúzióikat félretéve, a többi angol dolgozóhoz, munkáshoz tartozónak tekintik magukat. (levinson)