Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
A vásárváros tavaszi programja Elkészült a vásárváros tavaszi programja. A BNV területén április 1-én nyitják meg a 42-es pavilonban az április 12-ig tartó lengyel bútorkiállítást. A lengyel Paged vállalat konyha- és szobabútorokat, fémgarnitúrákat állít ki a 630 négyzetméteres területen. A szezonnyitót április 7-én szovjet műszeripari kiállítás követi. Április 17-től 24- ig 30 belföldi és ugyanenynyi külföldi cég nagyszabású kiállítására kerül sor a vásárvárosban: a mezőgazdaságban használt műanyagokat a Chemolimpex és a Hungexpo közös rendezésében tárják az érdeklődők elé. Hamarosan átadják rendeltetésének a Fejér megyei Gabonafelvásárló- és Értékesítő Vállalat székesfehérvári telepén a mintegy 2000 vagon gabona befogadására alkalmas új tárolót. Képünkön: az új gabonatároló vasbeton tornya. TÁRSADALMI BIZOTTSÁG VIZSGÁLATA az alkoholisták gyógyításáról A munkásszállók iszákosai • Újabb rendelőket nyitnak A Budapesti Alkoholizmus Elleni Társadalmi Bizottság ma délelőtti ülésén két érdekes témát vitattak meg: a munkásszállásokon szerzett tapasztalatokat, s az alkoholelvonó rendelők, a kórházi beutalások és a detoxikáló állomás helyzetét. Mint azt az országgyűlésben a legfőbb ügyész is hangsúlyozta: a mértéktelen alkoholfogyasztás még mindig igen nagy társadalmi gond. Több bűncselekmény-csoportban ez első helyen áll a kiváltó okok között. A közvádas bűntettek több mint 30 százalékát, az emberölések, a testi sértés, a nemi erőszak ötven százalékát, a garázdaság és a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének 70 százalékát ittas emberek követik el. A ma délelőtti tanácskozáson kitűnt: a fővárosi munkásszállásokon is gondot okoz az ital. A megvizsgált 13 nagy munkásszállóban általános tapasztalat, hogy különösen fizetési napokon mindig akadnak néhányak, akik túlságosan felöntenek a garatra. A Könyves Kálmán körúti munkásszálláson például tíz alkoholistát tartanak nyilván, s számuk évek óta nem sokat változik, mert bár a veszélyes rendzavarokat végül kitiltják a szállásról, jönnek helyettük mások. A Csalogány utcai munkásszállóban a portán rendszeresített könyvben nyilvántartják azokat a lakókat, akik ittasan térnek haza. Másnap a gondnok, az önkormányzati szervek aktivistái beszélgetnek az illetővel, figyelmeztetik, ha kárt okozott, haladéktalanul megtéríttetik vele, a visszaesőket pedig eltávolítják a szállásról. A mai tanácskozást megelőző vizsgálat megállapította azt is, hogy a gyógyult alkoholistákkal nem foglalkoznak a munkásszállásokon. Ennek az is oka, hogy az elvonó kezelésen átesett dolgozók többféle okból már nem mennek vissza a szállásra, sőt, legtöbbször munkahelyet is változtatnak. Az alkoholizmus gyógykezeléséről azt állapította meg a társadalmi bizottság, hogy Budapesten az alkoholistákat gyógyító rendelők korszerűsége megfelelő. Jelenleg 15 fővárosi kerületben működik ilyen rendelés, de még az idén újabbakat létesítenek az V., a XV. és a XX. kerületben. Szükség lenne hasonlóra Ferencvárosban és Kőbányán is. Azt is megállapították: helyes lenne különválasztani az önkéntes jelentkezőket a gyógykezelésre kényszerített betegektől, de ezt helyhiány miatt nem lehet megoldani. Több pszichológusra lenne szükség a munkában, mert bizonyos, hogy a csoportos terápia alkalmazása jobb eredményeket hozna. Gondozónőhiánnyal is küszködnek az alkoholelvonó rendelések. A kórházi beutalásokat illetően hátrányban vannak azok a kerületek, amelyek az Országos Ideg- és Elmekórtani Intézethez tartoznak, mert itt a beutalásra néha négy hónapig is várni kell, amíg a Róbert Károly körúti és a János kórházban egy hónap alatt elintéződik a beutalás. Igen súlyosnak jellemezte a bizottság a Soroksári úti detoxikáló állomás helyzetét. Összesen 15 férfi és hat nő részére van ágy az intézményben, amely szombaton és fizetési napokon szinte órák alatt megtelik. A beszállítottak maximálisan 8 órát tölthetnek az állomáson, utána, akár rendben vannak, akror nem, távozniuk kell. Négy női és hat férfi ápolóra van státusuk, de ezt sem tudják betölteni, mert nem kapnak szakképzett ápolókat. A bizottság véleménye szerint nem újabb hasonló állomásokra van szükség, hanem egy ötvenágyas, jól felszerelt intézményt kellene Budapesten létrehozni. Ez akkor lenne rentábilis, hogy a beszállítottak 150 forint kezelési díjat, 41 forint vérvizsgálati díjat, 30 forint taxiköltséget és 300 forint büntetést — összesen 570 forintot fizetnének. Egy kétmilliós világvárosnak mindenképpen szüksége van egy ilyen állomásra. S. M. HAMAROSAN ELKÉSZÜL Gárdonyi Ideálja Új ereklyével bővül az egri Gárdonyi-ház. Tavaszi József ilógépánt szerész hamarosan elkészül a munkával, az értékes írógép rendbehozatalával. A javító a több évtizedes Ideál típusú, német gyártmányú írógépen — amelyen az írá sok regényét kopogtatta —, több mint 500 órát dolgozott. Gárdonyi írógépe tavasszal már látható lesz a Gárdonyi-házban. SZÉPHALOM Legalább ezren élnek* Budapesten és Montrealban, magyar vidéki városokban és Párizsban, Londonban, akiknek Vajthó László tanáruk volt Lugoson és Budán, az egykori Werbőczy Gimnáziumban, a Markó utcai Berzsenyiben és a Zeneakadémián. Sőt, ő volt — mint egyik régi és kedves tanítványa, Vas István is megírta, a tanár. Nem mintha olyan szigorú lett volna, mint — mondjuk — a tanár úr a Berzsenyiből, akinek arckifejezése az iskolában mindig olyan gondosan vasalt volt, mint a nadrágja. A most, 83 éves korában fickósan élénk Vajthó tanár úr akkoriban mélázóan szórakozott volt, egy hervadt rózsacsokorral jött be a hatodik B-be, Bessenyeiről magyarázni. Nadrágja a legünnepiesebb alkalmakkor sem volt vasalt és hangját nem akkor emelte fel, amikor az osztálynak a hátsó padokban ülő része — mondjuk — a „Teve van egypúpú ’-t énekelte, kórusban, hanem, amikor azt magyarázta, hogy Ady tengerre vágyódása mögött az is van, hogy mindent meg akart érteni, ami van, és ami lehet. Ady lelkéről különben a folyosón is szívesen magyarázott, sőt — mint egyszer megfigyelhettük — a kaposvári állomáson is, egy forgalmi tisztnek, akitől eredetileg azt akarta megkérdezni, hogy mikor indul visszafelé a vonat. Furcsaságaival együtt mégis nemcsak szerettük, de mindenkinél jobban tiszteltük is Vajthó tanár urat. Mert a pedáns B-t rajtakaptuk, hogy éppen csak az aznapi leckére készült, a következőt már nem tudja. K. tanár meg tudta ugyan — előre és hátra — az egész tankönyvet, de ha valami különös kérdést tettünk fel — mondjuk — Magelhaes Ferdinándról, akkor inkább ránk ripakodott. Vajthó nem mindig tudta, hogy mi van feladva leckének, de Magelhaes lelkének indítékai is érdekelték. És ha valamit esetleg nem tudott, akkor azt mondta: nem tudom. Vagy: én így és így látom, de nem bizonyos, hogy igazam van. Akik más iskolákból frissiben kerültek olyan helyekre, ahol Vajthó tanított, eleinte nevettek, mert a tanár úr időnként szőrös arccal, sőt, nyitott inggallérral állt fel a katedrára. De aztán még a rossz tanulók is rájöttek arra, hogy mit kaphatnak egy igazi tanártól. Például a világ nyitottságát. Mindig tudtam, hogy Vajthóban a tanítás szenvedélye bohémsággal, a hatalmas tudás, a férfias igazságszeretet különc vonásokkal keveredik. És hogy éppen ezért tudottolyan fiatal maradni. („Különös fajtából eredek én: — Gyerekfővel satnya, koravén, — Girhesen jut el a férfikorig, — S mire aggastyán lesz, megifjodik” — írta „Magamról” című epigrammájában.) Ám azért azt soha nem tudtam volna elképzelni, hogy ő — aki majdnem fél évszázadon át mégiscsak osztályozott — érhették igaz fájdalmak. Nyolcvanadi évén túl írt és most megjelent könyvéből — a címe finom utalással Kazincz memoárjaira, „Tanári pályám emlékezete" — ezt meg kellett tudnom. Például azt, hogy Kerecsény Dezső, akit (joggal) sokra becsült, azt mondta nek hogy újabb sorozata, „A tanítás problémái" ma nem olyan sikerült, mint nevezetes „vadevezős” sorozat, a diákokra, min szerkesztőkre bízott „Magyar Irodalmi Ritkaságok”... Hogy — „mer száz nagy költő több eze verse visszhangzott benne — nem sikerült költőv lennie... Tőle tudtuk meg annak idején, hogy Kazinczy költői nevű és nevű „Széphalom"-ja tulajdonképpen egy elhagyott kihely volt, Bányácska. Vajthó tanár úr Széphalma formál szerény katedrájából, amely — kitűnik könyvéből — valójában gyakran Bányácska vol számára is. Vajthó Lászlót azért szerettük annyira, mert i nem olyan ismérvek alapján osztályozott, mint a többiek. Azt azonban nem fogtam fel mindeddig, hogy őt is osztályozták. És csak most értem meg igazán milyen emberül viselte osztályozást és osztályoztatást, Széphalmot és Bányácskát, milyen szorongásokat és szorongattatásoka küzdött át „vajthói” magatartássá. Még jobban szeretem Vajthó tanár urat.. Antal Gábor GOMBAPINCÉK SZOMSZÉDSÁGÁBAN KÉSZÜL A KRISZTINÁNAK VALÓ HUSZONKÉT NAPOT FIZET A PÁVA OLLÓ HELYETT GYORSVARRÓGÉP Budatétény, Terv utca. Gombapincék szomszédságában, a Páva Fehérneműgyár egymáshoz simuló varrodaműhelyei. A kerületben ez az egyetlen női üzem: hatszáz asszony és leány dolgozik itt. Most kellemes esemény részesei voltak: tegnap kapták meg a nyereségrészesedést, amely huszonkét napi fizetésnek felel meg ... KÜLÖN JUTALOM Évekkel ezelőtt, amikor a nyereség még újdonság volt az üzemben, sokan apróságokra költötték a nem várt pénzt. Amióta bizonyosan számíthatnak a fizetésen felüli, komolyabb összegre, a tervek is merészebbek: bútort vesznek, háztartásukat gépesítik az asszonyok. Időközben más változás is történt, s a korábban ismeretlen külön jutalom is megszokottá vált. A munkások bére például 1200— 1300 forintról, átlagosan 2040 forintra nőtt. A munka ösztönzésére két évvel ezelőtt bevezették a premizálást. Azóta havi 150 forintot kap mindenki, aki teljesíti a normáját. Karácsony előtt háromszázötven forintot fizettek azoknak, akik egész negyedévben teljesítették a prémiumfeltételeket. Februárban 500 forint nyereségelőleget kaptak. Nemrég még lassú varrógépeken, szinte kisipari módszerekkel dolgoztak a munkásnők. Szaporátlanul haladt a szabás, s akármilyen gyorsan csattogtak az ollók, nem vehették fel a versenyt a géppel. Három évvel ezelőtt gondolhattak először a gyárban gépesítésre. Akkor megérkeztek a gyors varrógépek, s mellettük csakhamar színes hullámhegyként tornyozódtak a hálóingek, blúznak és pizsamának való Krisztina és Ábel anyagok. Ma már csak mutatóban van néhány a régi, kiszolgált varrógépekből. Arra valók, hogy betanuljanak rajtuk az új munkások. Nehéz pillanatai voltak a gyárnak tavalyelőtt, amikor a kereskedelem elkésve, s a szokásosnál kevesebb árut rendelt. Szerencsére az asszonyok — a vezetők és a varrónők — nem estek kétségbe. „Amit a gépek bírnak, azt megcsináljuk” — mondták, s nemcsak, hogy nem kellett leállítani egyetlen varrógépet sem, nőtt a gyár vevő- és rendelőköre. OTTHONKA, BLÚZ, PIZSAMA Jelenleg is több ezer jersey blúzt varrnak a Pávában az egyik nyugatnémet cégnek, a napokban például háromezret adtak át. Nyugati megrendelésre készülnek a műhelyekben a finom pasztell színű női ruhák is. Az igazi nagy szériamunka: a blúzok, pizsamák, otthonkák. Kis szobában, az emeleten, két tervezőnő rajzolja hozzá a modelleket. Tavaly legalább ezer készült belőlük. Csipkések, leheletkönnyűek, rátett zsebbel, gombokkal. A múlt évben félmillió blúz készült a gyárban, s a bakfis nyári ruhából is mintegy nyolcvanezer. Dániel Mária Egy szép kötél táncosnő és egy ifjú hadnagy szerelmének története. A GYEREKKOCSI rendezőjének, BORIKELLVEK új, színes svéd filmje BEMUTATÓ: MÁRCIUS 19.