Esti Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-31 / 75. szám

. A Nyitott könyv arra vállalkozott, hogy hónapról hó­napra tájékoztasson egy-egy friss szépirodalmi műről. Hogy kedvet csináljon a mai magyar irodalomhoz. Kedvet csinál­jon — ami persze, semmi eset­re sem jelentheti azt, hogy ennek érdekében mindenáron fenntartás nélküli elismerés­sel szóljon az íróról és mun­kájáról. Ezt az ellentmondást — azaz a mű iránti olvasási kedv felébresztése és az ob­jektív értékelés igénye közti ellentmondást — kell feloldania adásról adásra a műsornak. A kedvcsinálást már szinte hi­bátlanul megoldották az il­lusztrálásra kiválasztott részle­tek igényes filmfeldolgozásá­­val. Ez elsősorban Gaál Albert érdeme. A másik feladatot: a mű valóságos értékének meg­felelő minősítést a vita szolgál­ja. A kritikusok közötti véle­ményeltérések, mint vasárnap tapasztaltuk, növelik a műsor iránti bizalmat. • A félidő után fel­gyorsult, mozgalmassá lett az Őrjárat az égen törté­nete. A szombati, harma­dik részben a fiatal pilóták már a felnőtt élet, az önál­ló döntés konfliktusait él­ték át. Tragikus sorsú ba­rátjuk halálának rejtélyét kutatták, s bár szinte min­den titok világossá vált, az az írói módszer, hogy az előzmények néhány sze­replő elbeszélése nyomán visszaperegtek, nem nyúj­tott teljes lélektani hite­lességet. Korábbi adóssága­inkat kell törlesztenünk az­zal, hogy elismeréssel szó­lunk Bíró Miklós mindvé­gig jó operatőri munkájá­ról. • Kitűnő hangulatban és nagyon magas színvonalon zajlott le a Röpülj páva döntő­je Sopronból. A műsor ideje is hozzásegített ezúttal ahhoz, hogy valóban az egész ország tanúja lehessen a tehetséges énekesek és a szép dalok ve­télkedőjének. A zsűrinek a leg­jobbak közül kellett a legjob­bat kiválasztania, s ezt meg­elégedésünkre tette. Faragó Laura megérdemelten nyerte a nagydíjat és ezúttal szívesen vettük nemcsak a népdal ének­lő csillagok felfutását, hanem azt is, hogy a díjak bőségesen hullottak. Újra énekelt a né­zőtér, s ezzel a módszerrel Vass Lajos, úgy hisszük, egy ha­gyomány alapjait rakta le. (bársony) □ A PÉCSI Idegenfor­galmi Hivatal megegyezett az Országos Filharmóniá­val, hogy a hétvégi kultu­rális program gazdagítása érdekében, kísérletképpen, tavasszal és ősszel, egy-egy szombat délután hangver­senyt rendez fővárosi és helybeli muzsikusok közre­működésével a világhírű székesegyházban, a török kori dzsámiban. □ A XI. KERÜLETI kép­zőművészek jubileumi kiál­lítása április 5-ig tekinthető meg a TIT Természettudo­mányi Stúdiójában (XI., Bocskay út 37.)) Lelki lakmuszpapír Zsiráffal és anélkül ♦ Magyarul és nagyvilágul egyszerre Két éve magam is zsi­ráffal jártam Angliában, azaz Boldizsár Iván Zsi­ráffal Angliában című úti­könyvével a hónom alatt. Voltaképp az sem útikönyv volt, hanem szubjektív, szellemes riportkötet. De akkor is jó olvasgatni úti­könyveit, ha csak képze­letben utazik vele az em­ber. Most megjelent kötete címlapján az UNESCO-t jelképező Moore-szobor és egy­­koffer, rajta Tuniszt, Velencét, Tripoliszt, Amsz­terdamot, Costa del Solt, Porto Allegrát feltüntető cédula, s még számos más tájra is elkalauzol. Önkolumbusz Az útinapló műfaja af­féle lerágott csont: a legtá­volabbi helyen is járt már valaki, és írt róla. Hogyan tud mégis mindig újat ír­ni olyan „elcsépelt” her­­vekről is, mint Párizs vagy Velence? — Köszönöm a csontha­sonlatot — feleli —, ma­gam is kutyás ember lévén, tudom, hogy a látszólag lerágott csontokon is ren­geteg hús akad, ha szívó­san tovább rágják. Általá­ban nem passzióból uta­zom, hanem küldetésben vagy előadást tartani, s csak nagy ügyeskedéssel sikerül néha hozzácsakliz­­nom egy szabad napot. De kicsit én is, mint minden utas, afféle Kolumbusznak érzem magam. És „önko­­lumbusznak” is: saját ma­gát is másképpen látja kint az ember. Mint egyént is, és mint egy ország állam­polgárát is. A két tárgyon kívül, ami mindig v­elem van (a fényképezőgép és a zsebmagnó) egy harmadik, láthatatlan dolgot is min­dig viszek magammal: egy képzeletbeli lakmuszpapírt. Ezt mártogatom bele a kin­ti helyzetekbe és viszo­nyokba, s ez pirul "vagy ké­kül el ahhoz képest, amit itthon megszokott. Régen leszállt már a zsi­ráfról, azaz nem csupán mint a New Hungarian Quarterly főszerkesztője járja a világot, hanem mint nemzetközi kulturá­lis szervezetek magyar képviselője, mint a magyar kultúra utazó nagykövete. S mint ilyennek, vannak visszatérő helyei — így London és Velence. Meg­marad-e ilyenkor is az uta­zás kaland jellege? — Persze. Egy város nemcsak utcák, templo­mok, múzeumok összessé­ge, hanem elsősorban em­bereké. És minden új em­ber megismerése: kaland. A tíz év publicisztikai munkásságát felölelő kö­tetnek csak egyik fele köz­vetlen útibeszámoló, a töb­bi a nagyvilággal, ma­gunkkal foglalkozó tűnő­dés. Címét — Az angyal lába — utolsó ciklusától kapta a könyv. Ebben egy közábránddal vitázik, mely szerint néhány magyar könyv áttörte külföldön a frontot, s ezzel már meg is fogtuk a nagyvilág, a siker „angyalának” lábát. Kaland! — Igen, a zenében, a fi­zikában, a matematikában sok magyar elkapta már ama bizonyos lábat. Az irodalomban? Még csak messzelátóval látjuk, nem­hogy megfogtuk volna! Igaz, egy-egy élvonalbeli írónk: Illyés, Németh, Dé­­ry és mások, meg termé­szetesen József Attila, Rad­nóti, megjelent külföldön. De a megjelenés még nem minden. Be is kell jut­ni az irodalmi köztudatba. Mondjuk úgy, ahogy Bar­tóké a zeneibe. A tehetség mellett az is kell, hogy az irodalom ki tudja fejezni, mint Bartók, az adott vi­lág közérzetét, de hozzá is tegyen valamit, amitől a mű más lesz, mintha fran­cia, orosz, német vagy an­gol szerző fejezné ki. — Tehát reménytelen? Ne is kapkodjunk az isten, pardon, az angyal lába után? Április 9-én este 7 órakor „25 ÉVESEK RANDEVÚJA“ ÚJLAKI ÉTTEREMBEN ★ ★ ★ Budapest, III., Szépvölgyi út 15. Telefon: 686—262 Nonstop műsor • Ajándéksorsolás • Tánczene reggel 5-ig ASZTALFOGLALÁS: ÁPRILIS 6-IG Az angyal lába — Ellenkezőleg! A film­ben például már mozog va­lami. Jancsó,­ Kovács, Gál, Szabó, Sára, Fábri, Révész el-elkapja néha. De nem azért,­­mert Cannes-ra ka­csingatnak! Hanem mert a film nemzetközi műfaj lé­vén, sikerült magyarul és nagyvilágul egyszerre szól­­niuk. (f­f.) A mester, a modell és az alkotás. Konyorcsik János szobrászművész Jász Dezsőnek, a spanyol polgárháború legendás hírű Juan de Pablo nevű tábornokának mell­szobrán dolgozik. KÉSZÜL A HOLDMÚZEUM MEGJELENT ÉS JÓ FOLYTATÁST IGÉR A MÚZSÁK Megjelent a Múzsák el­ső száma. A művészeti és tudományos képes folyóirat az ország 180 múzeu­mának, emlékházának új­donságairól, érdekességei­ről tájékoztatja a közönsé­get. PETŐFIVEL KEZDŐDÖTT — Lapunk őse az első magyar múzeumi újság, a Petőfi Múzeum — mon­dotta Tóbiás Áron szer­kesztő. — 1888-ban Kolozs­várott adták ki. Három iro­dalomtanár alapította, cél­ja volt összegyűjteni a köl­tőre vonatkozó emlékezé­seket, személyes tárgyakat, kallódó kéziratokat, s min­den Petőfi-kiadványt. Az önként vállalt feladat csak 1909 novemberében való­sult meg, ekkor nyitották meg Budapesten, a Bajza utcában a Petőfi-házat. (Az épületben Jókai Mór majd egy évtizedig lakott.) 1970 múzeumi lapja az elő­ző Múzeumi Magazinnal szemben nem szűk szakmai­­sajtóorgánum, a közönség­nek készült és készül. A Múzsák — hasábjaikon — elvezetik az olva­sót a tudomány, a mű­vészet legkülönfélébb tar­tományaiba. Bemutat­ják a hazánkban látható történelmi, régészeti, nép­rajzi, művészettörténeti, fi­lológiai, zoológiai újdonsá­gokat, méghozzá kíváncsi­ságot ébresztve, kedvet csi­nálva, hogy öregek és fia­talok önként vágyjanak meglátogatni, sőt, vissza­térni Magyarország múzeu­maiba, emlékházaiba, egyes kiállításaira. A BALATON A negyedévenként meg­jelenő, illusztrált­­Múzsák — főszerkesztője Nemes Iván — gazdája a Népmű­velési Propaganda Iroda. E kiadó évente ezer szak­nyomtatványt készít taná­roknak, népművelőknek, könyvtárosoknak. Most a nagy példányszámú Mú­zsák saját nyomdájában készül. Az első számban ol­vasható — egyebek mellett — a honfoglalók ötvösmű­vészetéről, az első Magyar­­országon talált mammut­­csontvázról, az új 1945-ös Országházról, nevezetes farsangi táncrendekről, s a Filmmúzeum leghíresebb némafilmjeiről. A külföldi kuriozitások Líbiától Sza­­markandig, az indiai „érinthetetlenektől” a va­tikáni „szarkákig”, a pápai állam titokzatos kincsrab­­lási manővereiig a legkü­lönbözőbb témákról szól­nak. A következő, a máso­dik szám júniusban jele­nik meg. Foglalkozik első­sorban a Balaton régészeti, néprajzi, történelmi, festé­szeti értékeivel, s közli a készülő Holdmúzeum első dokumentumait, valamint vitát kezdeményez a mo­dern művészetről. CSILLAGJ­AZZ HANGLEMEZ ÉS IRODALOM mondjuk Mensáros László, és mintegy a zene folytatá­saként verset, prózarészle­­tet idéz a jazzről. A Szte­reó-színház műsora nem kí­ván több kelléket, nagyobb statisztér­át. Néhány jól összeválogatott Qualiton-­ hanglemez, hozzá stílusos irodalmi szemelvények, két­­három közönséget vonzó színész. A szerkesztő, Ben­ce Miklós ma már heti két alkalommal mutatja be ze­nei-irodalmi összeállítá­sait. A Csillagrazz, amely címét O’ Casey novellájától kapta, — csak egyik a sok közül. — Hasonló műsorok ké­szültek Kodály és Ady mű­veinek párosításával, Bar­tók zenéjéből és levelezésé­ből, Szokolay és Gardia Lorca Vérnásza nyomán. Ugyanígy állítottuk össze a Rigolettot is, Verdi és Vic­tor Hugo művei alapján. Egy műsorunk különösen népszerű lett, főként a gye­rekek körében. Milne Mici Mackóját adaptáltuk, gyer­mekzenével összekötve. Felhangzanak például Bar­tók és Kodály gyermekda­lai és Saint-Saens-tól az Állatok farsangja. Ezzel az „árukapcsolással”, azt hisz­­szük, jól jár a zene és az irodalom is. Úgy is mond­hatnám egymást népszerű­sítik. Klubokban, művelő­dési otthonokban lépünk fel, mindenütt, ahová hív­nak. — Új műsorok? — Most készül a Bánk bán, és a közeljövőben a Liszt-műsor. Tervezünk egy Lenin összeállítást, vala­mint egy felszabadulási műsort is, amelynek iro­dalmi anyagát mai magyar költők versei adják. . (tv) Csillagjazz. A „színpa­don”, jobbról és balról csu­pán egy-egy hangfal, dob és trombita felel egymásnak, a zeneszámok közti szünet­ben feláll egy színész. NYOMOZ A TELEVÍZIÓ Kaland és víkend A falu és a televízió • Mit kér hét végére a néző Vakrepüléssel ma már nem lehet tv-műsort csi­nálni. Ez a felismerés hívta életre a Magyar Rádió és Televízió Tömegkommuni­kációs Kutató Központját. Az intézmény közreműkö­désével a tévé munkatárr­­sai most négy nagy téma feldolgozásához kezdtek AZ ISMERET­­TERJESZTÉS Az első témakör: az is­meretterjesztő műsorok helyzete. Az eredmény a műsorfejlesztési tervekhez szolgál majd alapul. Meg­vizsgálják, mennyire felel­nek meg az ismeretterjesz­tő adások az egyes réte­gek különböző műveltségi és érdeklődési szintjének; hol lehet a közönséggel való együttműködést to­vábbfejleszteni; milyen a természettudományok és a társadalomtudományok he­lyes aránya; milyen műso­rokat igényelnek az ala­csonyabb műveltségi szin­ten álló nézők; miképpen lehetne­­az esztétikai ne­velést hatékonyabbá tenni. A második csoport a falu és a televízió kapcsolatát vizsgálja. A téma fontossá­gát bizonyítja, hogy bár fa­lun jelenleg még alacso­nyabb a tv-előfizetők szá­ma, az emelkedés itt a leg­gyorsabb. Figyelembe kell venni azt is, hogy az ország lakosságának, több mint fe­le falun él, s ez az arány hamarosan nem is változik. Hasznos tehát vizsgálni, elégedett-e a műsorral a falusi lakosság. Az is kér­dés, milyen változások vár­hatók a falu igényeiben. REGÉNYSOROZATOK A harmadik munkakö­zösség a­­ kalandsorozatok hatásvizsgálatát végzi. Né­zőankétok tapasztalataival egészítik ki a régi tanulmá­nyok adatait, s nyomozzák azt, hogy milyen indokai vannak e műfaj rendkívüli népszerűségének, milyenek azok a hősök, történetek, konfliktusok, amelyek leg­inkább felébresztik a né­zők rokonszenvét, s egyál­talán : m­i a tartalma a kö­zönség nagy vonzódásának a sorozatokhoz? Az elem­zéseket a tévé munkatársai a hazai sorozatokat készí­tő magyar, vagy esetleg koprodukciós műhelyek megteremtésében haszno­síthatják. (Mint ismeretes, már az idén hozzákezde­nek a televízióban regé­nyekből tv-sorozatok for­gatásához, s minden évben képernyőre kerül egy-egy többrészes produkció, illet­ve­ folytatódik a tavaly nagy sikert aratott hazai kalandfilmsorozat, a Bors.­ NEGYEDIK TÉMA A negyedik téma: a hét vége. A televízió hét végi műsorainak vizsgálatakor figyelembe veszik, hogy vasárnap nézik legtöbben a tévét. Meg kell keresni a választ arra, miképpen mó­dosítja a szabad szombat az emberek programját, a családok víkendjébe ho­gyan illeszkedik a tv-nézés, hogyan vélekednek a jelenlegi szombati mű­sorbeosztásról, s mit sze­retnének ebben az idő­ben a képernyőn látni. (be)

Next