Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-23 / 119. szám

• Benedek István elő­adássorozata fél évig szü­netelni fog. Sajnáljuk, mert kellemes perceket köszön­hetünk előadói stílusának, gazdag ismereteinek. Az orvosi gondolkodás törté­netéről tartott előadásai mindig egy kicsivel töb­bet adtak a címben vállalt feladatnál — kultúrtörté­netet, tapasztalati böl­csességgel. • „ ... Csak azok kapcsol­ják be a készüléküket, akik ro­konszenveznek velünk, fiata­lokkal. Ne nézzék, akik nem vesznek bennünket sehol se komolyan . . . Ne nézzék az éveiktől okosak, a hivatalból bölcsek és a lexikonfejűek sem. Cselekvő vetélkedőre készülünk!” A rádióújságból olvastuk ki ezt a harcos han­gú előzetest, s némi önvizs­gálat után bátran nyitottuk ki a készüléket, úgy vélvén, hogy megfelelünk a szigorú feltéte­leknek. A műsort nézve azon­ban már elbizonytalanodtunk. Azt sem sikerült megtudnunk, voltaképp miben vetélked­tek, s mit pontoztak a zsűri tagjai. Már a föltett kérdések is — például egy elképzelt ifjú ember karrierjének feltételei — félrevitték a „játékot”. A törvényjavaslat-vita viszont ér­dekes volt. r . MA ESTE, SORON KÍVÜL: Tv-film az árvízről Ma este a TV-jelen­ti műsorában vetítik le azt a riportfilmet, amelyet Hu­szonnégy óra címmel készí­tettek a tévé filmriporterei az árvízről. A 35 perces dokumentumfilm rendező­je Kígyós Sándor, szerkesz­tő riportere Brády Zoltán, operatőre pedig Halász Mi­hály. Szeptember végén A budapesti általános is­kolák felsőtagozatos tanu­lóinak az új tanévben is szerveznek ifjúsági színhá­zi előadásokat. A Bartók Gyermekszínház Lovászi Márton és Róna Tibor: Ro­bin Hood című színművét, továbbá Móra Ferenc és Benedek András: A rab ember fiai című színművét mutatja be a Fővárosi Ope­­rettszín­házban. Az első be­mutató szeptember 29-én lesz. A Déryné Színház ifjúsá­gi előadásain Verne Gyula és Komlós Róbert: Sándor Mátyás című színművét, továbbá Kertész Erzsébet és Pápa Relli: Szeptember végén című színművét mu­tatja be. A színház előadá­sait külső kerületekben a művelődési otthonok látják vendégül. □ HOLLANDIÁBAN, a groningeni egyetemen ma­gyar kiállítás nyílt meg, amelyet Tuula Niskanen, az egyetem finn lektora, ren­dezett. Tuula Niskanen el­múlt években két ízben részt vett a debreceni nyá­ri egyetemen. Megtanult magyarul és a Magyaror­szág iránt érdeklődő egye­temi hallgatók kedvéért rendezte a kiállítást. Szókimondó barátság A nemzetközi költőparlament sikere Dobozy Imre nyilatkozata A Művelődésügyi Mi­nisztérium azzal a tervvel foglalkozik, hogy négy év múlva ismét megrendezi a nemzetközi költőtalálko­zót Magyarországon. A most lezajlott konferencia mérlegét megvonva, Do­bozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára el­mondotta : " Nyílt, szókimondó és egyértelmű volt a balaton­füredi tanácskozás állás­­foglalása. Európa vala­mennyi tájékát képviselő költők kötelezték el magu­kat a békéért, felszaba­dulásukért, az emberibb életért küzdő népek mel­lett. Többen élesen elítélték az amerikai imperializmus vietnami agresszióját, a kambodzsai eszkalációt. Figyelemre méltó a véle­mények ilyen alakulása annál is inkább, hiszen húsz országból jött 80 külföldi vendég közül negyvenen a nyugati ál­lamokból érkeztek. Eredményként könyvel­hetjük el, hogy a költők konferenciáján szocialista­ellenes megnyilvánulás nem történt. Minden alap­vető politikai kérdésben egyetértettek a delegátu­sok, s a viták műhelyprob­lémák körül zajlottak . Megállapíthatjuk azt is: a költőtalálkozó kultu­rális életünket gazdagító esemény volt. A költészet hazai barátai — különösen a tévében és a rádióban programba vett tartalmas lírai műsorok, irodalmi ri­portok révén, meg azáltal, hogy az irodalmi lapok, a folyóiratok tág teret nyi­tottak a lírának — gazdag választékot kaptak a mai európai költészet friss ter­méséből. A magyar költészet kül­földi megismertetéséhez, propagálásához, fordítá­sához is ösztönzést adott a szocialista és a nyuga­ti országokból érkezett költők és magyar pálya­társaik eszmecseréje. Örömmel fogadtuk és nagyra értékeljük azt a ro­­konszenvet, amelyet a kü­lönböző nézetű és érdeklő­désű vendégek a magyar irodalom, de azon túl a mai magyar valóság iránt tanúsítottak. Bizonyosra vehető, hogy a poéták ta­lálkozása, a személyes, is­merkedés, az álláspontok egyeztetése, nem utolsósor­ban pedig egymás költé­szetének megismerése nyo­mot hagy majd a konfe­rencián részt vettek mun­kásságában is. — Meggyőzhet bennün­ket erről, ha csupán né­hány gondolatot visszaper­getünk a balatonfüredi vi­tából. A szovjet Kirszanov arról beszélt: a mai hábo­rús félelem világában a költészet a békét és az em­beriség életét védelmezi. Az NSZK-beli Enzensber­­ger kijelentése: a társada­lom struktúrája Nyugaton affelé tolódik el, hogy egy­re kevesebben termelnek javakat és egyre többen élősködnek az értéktöbb­letből. „Nekünk, költőknek — mondta az olasz Gianni Toti —, a kétkezi mun­kát végzőkhöz kell szól­nunk, a tömegekhez kell eljuttatnunk nemes esz­méinket.” Senki sem zárkózhat el a világtól napjainkban — je­lentette ki a francia Jean Rousselot —, mert a hábo­rú elleni harcnak mindenki szívügyének kell lennie. A kanadai Kenneth McRob­­bie arra hívta fel a figyel­met: Amerika szerepe a nyugati világban is életve­szélyes, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy két Amerika van — a hivatalos és a „föld alatti” Amerika; a fiatalság a föld alatti Amerikát képviseli, a jö­vőt. Sztárparádé címmel a Magyar Televízió eddigi leg­nagyobb szabású revüműsorát állítja kamerák elé Hugo Hollinans, a Belga Televízió főrendezője. Az Eurovíziós műsorban a magyar sztárok mellett több világhírű mű­vésszel is megismerkedhet a közönség. A képen: Kalinka a belga származású, világhírű énekesnő. A könnyű műfaj képvi­selői nemigen szeretik a „hakni” szót, melyet leg­inkább elmarasztaló előjel­lel használnak egyesek, művészeink vendégszerep­léseivel kapcsolatban. A most következő történet hősei, az igen sokat „hak­nizó” Kibédy Ervin és Hlatky László, ennek el­lenére derűsen mesélték, hogy a múlt héten, mikor kiléptek a Rádió kapuján, szembejött velük iskolás­gyerekek népes csoportja, akik már messziről megis­merték kedvenceiket. Az egyik gyerek el is kiáltot­ta magát: — Nézzétek!... Ott jön a Kibédy meg a Hakni!... * Vámosi János és Záray Márta a napokban érkeztek haza amerikai turnéjuk­ról. New Yorkban rengeteg meghívást kaptak ismerő­söktől és ismer­etlenektől egyaránt. Az egyik elő­adás után elegáns hölgy lépett Vámosihoz. — Nem ismer meg, Já­noskám! ...­­ Valamikor so­kat tapsoltam magának Pesten, de hát, múlik az idő ... Szeretném, ha va­sárnap este nálunk vacso­rázna ... Sok szép asszony lesz nálunk!... Vámosi szerényen mo­solygott. — De asszonyom, én nem a szép hölgyek... én az ön kedvéért jövök! Vidám történetek Drámai színházunkat évek óta ostromolja egy amatőr író ötfelvonásos tragédiájával. A drama­turgok hasztalanul hív­ták fel a figyelmet a da­rab gyengéire, az író nem vette tudomásul. A színház igazgatójának a szájából akarta hallani, mi a véle­ménye a darabról A „drá­mai” párbeszéd így hang­zott el: IGAZGATÓ: Nézze ké­rem, vissza kell utasíta­nom a darabot, mert ha előadom, nagy tolongás lenne miatta ... SZERZŐ: De kérem, ez csak jó ... IGAZGATÓ: Engedje, hogy befejezzem... Nagy tolongás lenne miatta, de nem előadás előtt a pénz­tárnál, hanem előadás közben a ruhatárnál! ★" A népszerű öveges pro­fesszor, mint a nagy tudó­sok általában, kissé szóra­kozott. Egyik nap átvágva a Szabadság téren, sebbel­­lobbal igyekezett a Tele­vízió épülete felé, amikor Takács Marika megállítot­ta. — Professzor úr, ne ha­ragudjon, hogy megállítom, de fordítva van a fején a kalap!... öveges kedvesen nézett szemüvege fölött Mariká­ra. — Nem baj, kedve­sem!... Nemsokára úgyis visszafelé jövök!...­­" Az Operah­áz János vi­téz­ előadásán történt. Az első felvonás végefelé az első sorban egy négy év körüli kislány elkezdett sivalkodni. — Anyu, hol van a bo­­­szorkány? ... Anyu, hol a boszorkány ? ... A mama, akit nyilván megzavart csemetéje az előadás élvezetében, szó­rakozottságában kicsit dü­hösen, de elég hangosan válaszolt: — Maradj csendben, kis­lányom!. Itt vagyok!... " Egyik művelődési klu­bunk felkérte az ismert esztétát, hogy tartson elő­adást a humorról. Az elő­adást kis műsor követte, melyben én is részt vettem. Kicsit későn érkeztem, úgy­hogy a felolvasást már nem hallottam, így a klub veze­tőjétől érdeklődtem, hogy milyen volt az előadás? A klubvezető megvakarta a fejét. — Hát... én bizony nem tudom... Ő maga nem mondta meg és itt senki sem ismerte őt annyira, hogy megkérdezhette vol­na tőle!...Rátonyi Róbert A MADÁCH SZÍNHÁZ 4 ELŐADÁSÁRA AZ 1970-1971 ' ' ' évadra és a MADÁCH KAMARA SZÍNHÁZ 2 ELŐADÁSÁRA BÉRLETEK VÁLTHATÓK A MADÁCH SZÍNHÁZ SZERVEZÉSI OSZTÁLYÁN VII., LENIN KRT. 33. TELEFON: 423—747 TALÁLGATÁS A DÍJAKRÓL GYEREKEK FILMET FORGATNAK • KÉSZÜL A MISKOLCI MÉRLEG Miskolc, május 23. Talán nem veszik zokon a hivatásos filmesek, hogy a fesztivál egyik legna­gyobb élményeként olyan produkcióról számolok be, amely sötét volt, néha alig lehetett látni képet a vász­non, hangja sem volt a leg­tökéletesebb — mégis jel­zett valamit a film jövőjé­­ből. Ezt a „produkciót” 12 —13 éves gyerekek forgat­ták Oroszlányban, Kertész Imre tanár vezetésével, mint tananyagot. A környe­zetismereti óra anyaga ma­ga a város volt. Elmentek együtt a víztoronyhoz, ré­gi falusi utcasorba, öreg nénihez, és filmet készítet­tek a harmadikosok órájá­ra. Ezt vetítette le Ker­tész Imre azon a miskolci találkozón, ahol a film és az oktatás volt a téma. Ná­­dasi László kitűnő előadá­sa után lelkes pedagógu­sok beszélgettek film és iskola kapcsolatának lehe­tőségeiről. Az is kiderült, nem az oroszlányi az egyet­len ilyen kísérlet. Egy ka­zincbarcikai igazgató arról számolt be, hogy ipari tv­­kamerával oktat biológiát. A Miskolcon jelen levő művészek és újságírók kö­zött folynak a találgatások a díjakról. Nyolc órakor kerül sor az eredményhir­detésre. A zsűri még csü­törtökön döntött, de tud tit­kot tartani. Miskolci test­vérlapunk, a Déli Hírlap azonban rendszeresen meg­interjúvolt külföldi és ha­zai vendégeket: kinek ad­nák a díjakat. A lapon kí­vül is mindenki tippel. Az egybeesések mindeneset­re adnak alkalmat követ­keztetésekre. A legtöbben Huszárik Zoltán Amerigo Tot című filmjére szavaztak. Való­ban kitűnő film ez, amely az Olaszországban élő ma­gyar származású szobrász­­művészről szól, egyetlen kommentáló szó nélkül. Az operatőr Tóth János, aki ez alkalommal nemcsak nagyszerű képeket foto­gráfiáit, hanem ő vágta is a filmet, dinamikusan, bra­vúrosan. A képzőművészeti filmekre egyébként sem lehet panasz. Herskó Anna Vasarelyhez illő látványos módon mutatja be a festőt, budapesti kiállítása alkal­mából. György István vi­szont a Szovjetunióban, templomokban és múzeu­mokban forgatott nagyszerű képekben idézi fel Andrej Rubljov csodálatos művé­szetét. A fesztiválon látható ér­dekesebb dokumentumfil­mek nagyobb részéről már beszámoltunk lapunk ha­sábjain. Például: Lakatos Vince Magányáról, Schiffer Pál Ellenérvek című ugyan­csak tanyai témájú filmjé­ről, Moldován Domokos portréfilmjéről, amit Van­­kóné Dudás Juli ...paraszt­­festőasszonyról készített, Szálk­ai Sándor Huszonhá­rom év a padláson című produkciójáról. Annak ide­jén beszámoltunk a leg­jobb televíziós filmekről is, amelyek most két napig — csütörtökön és pénteken — a miskolci galéria boxai­­ban voltak ismét látha­tók, képernyőn. (Kétmil­lió, Szombattól hétfőig, Közöny vagy félelem, Kö­zépkori história, Extázis 7- től 10-ig.) Végül is mi lehet a mér­lege az idei­­XI. miskolci filmfesztiválnak? Nézőpont kérdése. Kívülről szem­lélve: igen gazdag, megle­pően sokrétű és jó átlag­­színvonalú magyar rövid­­filmgyártás. Viszont hiá­nyoztak a jó filmek és ke­vés volt az igazán jó, nép­szerű tudományos film is. Örvendetes viszont, hogy a dokumentum műfajban, nem kis részben a televízió jóvoltából, mint­ha élénkülés mutatkozna, bár kiemelkedően jó, em­lékezetesen nagy alkotással az idén nem találkozhat­tunk, s ugyanez a helyzet a rajzfilmekkel is. Bernáth László „Királyi” gondok Anyagi válsággal küzd a Royal Shakespeare Com­pany. A londoni és a strat­­fordi táblás házak ellenére sem elegendő a szubvenció. A színház igazgatója sze­rint a fizetőképességhez olyan összegre lenne szük­ségük, amennyit a Nemze­ti Színház kap. Amennyi­ben ezt nem kapják meg, kénytelenek lesznek feladni az Aldwych Theatre-t és visszahúzódni Stratfordba.

Next