Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

1970-05-23 / 119. szám

IRÁNY: A SZABADSÁG TÉR Metróépítők a Bazilika alatt MEGÁLLAPODÁS A DEÁK TÉRRŐL Megállapodást kötött a Fővárosi Tanács és a KÉV Metró vezérigazga­tója: az észak-déli föld­alatti vonal építésekor nem érintik a Deák tér kö­zepét. Helyette a már meglevő aknából 100 méteres munkaalagutat építenek, s abból kezdik meg az észak—déli vonal Deák téri mélyállomásá­nak munkálatait a tér közepe alatt. Az itt épülő újabb met­róállomás csaknem az autó­buszpályaudvar alá kerül, s összekötik a kelet—nyu­gati és a Városliget—Vörös­­mart­y tér között közlekedő földalatti állomásával. Az odavezető alagút építése elég költséges, ám a több­letkiadások megtérülnek, mert a jelenlegi autópar­kolót nem kell megszüntet­ni, megtakarítják a felvo­nulás költségeit, s az új aknasüllyesztést. Az észak-déli vonal Deák téri állomásának munkálatai a mostani meg­egyezés alapján jóval ko­rábban, már az idén meg­kezdődhetnek a munka­­alagút fúrásával. A Bazili­ka alatt április elején el­indult fúrópajzs eddig már több mint ötven métert ha­ladt a Szabadság tér irá­nyába. Ez a Deák tértől az Arany János utcáig vezető másfél kilométeres úgyne­vezett köralagút köti majd össze a két metróvonalat, a kelet—nyugatit és az észak —délit. A Szabadság téren megkezdődött az észak— déli vonal aknájának a süllyesztése. A Kun Béla téren júniusban kezdődik a munka: 110 négyzetméter alapterületű vasbeton­szekrényt süllyesztenek le. Ebből indul majd el a Ganz-MÁVAG-ban most készülő első két magyar gyártmányú fúrópajzs az Üllői út alatt a Kálvin tér felé. A kelet—nyugati metró Deák tér—Déli pályaud­var közötti második sza­kaszából már csak 250 méter hosszú alagútsza­­kasz van hátra. Kész a Vérmező—Moszkva tér, a Deák tér—Kossuth tér—Batthyány tér közötti alagút. A Duna és a Batthyány tér alatt átha­ladt két fúrópajzs jelen­leg a Kapás utca alatt dol­gozik, az egyes számú szep­tember 30-án, a kettes szá­mú november 15-én „fut,, be a Moszkva térre, s ez­zel szerkezetileg végig kész a kelet—nyugati metró alagútja. Ezt a két szovjet fúrópajzsot ezután átszál­lítják az Arany János utca és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződéséhez. Onnan kezdik meg — a Felszaba­dulás tér felé haladva — az észak—déli vonal fúrá­sát. A két irányból haladó fúrópajzsok a Kálvin tér alatt találkoznak majd. Tőke Péter FILLÉREKBE KERÜL Kék fény, lézerrel HANGOLHATÓ ♦ SZÍN­TETSZÉS SZERINT Folyadéklézer működik — az országban először — a szegedi József Attila Tu­dományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetében. — Az eddig ismert szi­lárdtest- vagy gázlézerek csak meghatározott hul­lámhosszúságú, tehát bizo­nyos színű fény kibocsátá­sára alkalmasak — mondja dr. Ketskeméty István, a fizikai tudományok dokto­ra, az intézet tudományos csoportvezetője. — A fo­lyadéklézer azonban „han­golható”, csak a fénykibo­csátó folyadék anyagát vagy töménységét kell megváltoztatni, hogy tet­szés szerinti hullámhosszú, illetve színű sugarakat kapjunk. Ez pedig sokszo­rosan növeli a lézer fel­használhatóságát. Vannak például kémiai fénykép­kísérletek, amelyekhez kék fényre van szükség, s er­re csak a folyadéklézer ad lehetőséget. A lézersugarak megfele­lő fajtái egyébként sok mindenre használhatók: fémmegmunkálásra, fura­tok készítésére, vezeték nélküli energiaátvitelre, biológiai vizsgálatokra, sőt, szemműtétekhez is al­kalmazták már. A lézersu­gárral egy sejt kis részét úgy lehet kiégetni, hogy közben a sejtfal nem ká­rosodik. A hagyományos szilárd­testlézerhez használt leg­kisebb rubinrúd is száz­ezer forintba kerül. A Sze­geden most „házilag” el­készített folyadéklézer „lelke”, a fénykibocsátó folyadék fillérekért előál­lítható. A szegediek eredményé­nek jelentőségét növeli, hogy a kutatók alig né­hány évvel a nemzetközi publikációk után szerkesz­tették meg ezt a tudomá­nyos műszert. Munkájuk­hoz sok segítséget adott a Szovjetunió Minszki Tudo­mányos Akadémiája, amely a felszereléshez alkatré­szeket is küldött. A folya­déklézerhez egyebek között olyan különleges tükrökre van szüksége, amelyeken a milliméter százezredrészé­nél nagyobb eltérés nem lehet a csiszolásban. (p. m.) Szakközépiskolába felvételt nem nyert, műszaki pályára készülő fiatalok! A VILLANYSZERELŐIPARI VÁLLALAT VILLANYSZERELŐ SZAKMUNKÁS­­TANULÓKAT ISKOLÁZ BE az 1970—71-es tanévre 3 éves, emelt szintű képzés, az ezt követő két év alatt középiskolai érettségi bizonyít­vány szerezhető A szakmunkásvizsga után, megfelelő tanul­mányi előmenetel esetén, az egyetemi vagy főiskolai jelentkezéseket támogatjuk Tanulmányi szerződéskötésnél a tanulmá­nyi idő alatt havi 250 Ft társadalmi ösztön­díjat fizetünk JELENTKEZÉS: Villanyszerelőipari Vállalat Budapest VII., Síp u. 23., szakoktatási csoport SZEMLÉLET — Hát érdemes lett vol­na kimenni az Expóra?! (Szűr Szabó rajzai) A vállalat csalódott a fiában Három évre ítélték az Engels téri rablót A per befejeződött. A vádlott az utolsó szó jogán azt mondta: — Szorult helyzetben voltam, úgy érzem, nem volt más választásom ... Pedig rengeteg lehetősé­ge volt, csak elmulasztot­ta. A kollégák még mindig nem ocsúdtak fel. — Egy rejtély — mondja az osztályvezető és elém tesz egy gépelt papírlapot. — Megpróbáltuk összefog­lalni mindazt, amit Sanyi­ról tudunk.. Az összefoglaló meglehe­tősen száraz. Egy fiatalember, frissen végzett technikusként, ti­zennyolc évesen, került a vállalathoz. Jófejű, értel­mes, szolgálatkész fiú, ha­mar megszeretik. Talán túlságosan is. Amikor meg­alakul a nagyvállalat, Sa­nyit a központba helyezik. Közgazdasági elemzéseket végez, munkaverseny-sta­­tisztikával foglalkozik. Közben megnősül, bekap­csolódik egy társasház­építésbe. — Ha látta volna Sanyit akkoriban — meséli egy­kori kollégája. — Úgy spó­rolt, hogy még a cigarettá­ról, feketéről is lemondott. Sokba került a lakás, még­sem akkor kezdődtek a pénzzavarai. Beszélik, hogy Sanyi nők­re költötte a pénzt. Ami a magánéletét illeti, megle­hetősen diszkrét volt. Sok mindent mesélnek. A mesék mögül kirajzo­lódik egy tíz évvel későb­bi fiatalember, aki már ko­rántsem olyan szolgálat­­kész és szorgalmas, mint annak idején volt. Fölé­nyeskedik, hetvenkedik. Kevesli a fizetését, holott jóval többet keres, mint régebben ott dolgozó munkatársai. Bizonygatja, hogy hamarosan neki lesz a legtöbb keresete az osz­tályon. Van oka a jóslásra: évek óta közgazdasági egyetemre javasolja a gyár, csak rajta múlik, mikor készül fel becsületesen a felvételire. Ha elvégzi az egyetemet — ígérik —, ma­gasabb beosztásba kerül, talán osztályvezető is le­het. Négy év alatt rájön, hogy a házasság nem neki való. A válópert az asszony ad­ja be, de mindenki tudja: csak azért, mert megunta férje kimaradásait, nő­ügyeit. Az asszony a lak­részért több mint harminc­ezer forintot adott Sanyi­nak. A fiatalember albér­letbe megy. Igaz, hétszáz forintot fizetett a szobáért, mégsem érti most senki sem, hová tehette a többi pénzt, s miért kellett neki végül közönséges rablásra vetemednie.­­ Hivatalos pénzt kezelt. A­­ KISZ pénzét. Ritkán néz­tek a körmére. Bíztak ben­­­­ne még akkor is, amikor­­ már jogos kifogások voltak , a magatartása ellen. Először talán csak száz­­ forintot vett el. Azzal, hogy­­ hamarosan visszateszi. Az­­­­tán egy másik százast, har­madikat. És elkövetkezett ’ az idő, amikor hétezer fo­­■­rinttal tartozott. A pénzt , másnap kellett volna befi­zetnie. " — Úgy éreztem, nem volt­­ más választásom ... . Azon a napon valóban szorult helyzetben volt. De­­ még mindig segített volna az őszinteség, a beismerés. A vállalatnál, ahol a fia­talember szépen induló pá­lyáját egyengették, most ki-ki szemrehányást tesz magának. — Egy kicsit a fiunknak tekintettük — mondja az osztályvezető. — Talán túl elnézőek voltunk... Az utóbbi időben el-el­­késett, napközben csavar­gott. Felelősségre vonták, de nem elég szigorúan. Most végigpergetik az el­múlt esztendőket, elemezni próbálják, hol követték el a hibát. És remélik, hogy a vád­lott is ezt teszi. Bősze Sándor huszon­nyolc éves közgazdasági technikust, az Engels téri rablót a Központi Kerületi Bíróság­­ nem jogerősen háromesztendei börtönre ítélte. Bende Ibolya Ш KVÁZI — Mi baj van Uszkve úr? USZKVE — Fáj a fejem. KVÁZI — Front­átvonulás. USZKVE — Fü­tyülök rá! Emelték a fizetésem, rend­kívüli prémiumot kaptam, becsülöm a főnökömet... nálunk nincs frontátvo­nulás. Egyszerűen fáj a fejem. KVÁZI — Miért nem vesz be egy fájda­lomcsillapítót? USZKVE — Mert, amit megszoktam, most éppen kifogyott. KVÁZI — Ne keseredjen el, jövőre lesz. USZKVE — De az én fejem most fáj. KVÁZI — Bírja ki. Nem kell már sokáig várnia. A londoni banktól kapott har­mincmillió dolláros hitel hamarosan megoldja gyógyszeriparunk gondjait. USZKVE — Még ez a szerencse. KVÁZI — Mi abban a szerencse, ha hi­telt adnak? USZKVE — Az, hogy mi elfogadjuk, így nem fenyegeti őket a csőd és nem fáj a fejük. KVÁZI — A hitelből mi is tőkét ková­csolunk majd. USZKVE — Nono, Kvázi úr, tőkét? KVÁZI — Hát, persze, végre van egy iparágunk, amelyik ennyire hitelképes. USZKVE — Miért van úgy oda, gyógy­szeriparunk eddig is dollárhitel nélkül érte el a világszínvonalat! KVÁZI — Ez most jó üzlet. USZKVE — Mi ebben az üzlet? Én ugyanis azt olvastam a napokban, hogy ... „a nyugathoz fűződő kereskedelmi kapcsolatunk sajátosan és kölcsönösen előnytelen.” KVÁZI — A konkurrensek ott is fúrják a hitelezőt! USZKVE — De én ezt itthon olvastam. KVÁZI — Ha így van, akkor miért hoz­zák ide a pénzüket? USZKVE — Mondtam már, vigyáznak az egészségükre. Csak azt nem értem, miért kellett ezt az ügyet így felfújni. A szerződés a nemzetközi pénzvilág normális ügylete. Mi is adunk hitelt az angoloknak!... KVÁZI — Forintban? USZKVE — Forintban. KVÁZI — És az­ az összeg mek­kora? USZKVE — Két forint. . . KVÁZI — ... Két forint? USZKVE — Kis ország vagyunk. KVÁZI — Szegény barátom, még mindig ennyire zavarja a fejfájás?! USZKVE — Ha elmondom, maga is mig­rént kap. Ide hallgasson: a Kecskeméti Konzervgyár százszázalékos garanciá­val zellerpelyhet és morzsolthagymát szállít Angliába ... KVÁZI — Na látja, ez például előnyös üzlet! USZKVE — De mennyire, pláne, ha még némi készpénzt is mellékelnek hozzá. KVÁZI — Készpénzt? USZKVE — A kecskemétiek legutóbbi hagymaszállítmányában például egy kétforintost is találtak az angolok. KVÁZI — És ez miért olyan nagy baj? USZKVE — Először is, ez valutakiaján- ■ lás. Másodszor, ha idegen anyag került a szárított hagyma közé, jön a kártérí­tés, elúszik a felár. KVÁZI — Szóval maga szerint idegen anyag a forint? USZKVE — Forint között a hagyma is idegen ... Próbálta már, hogyan lehet két forinttal ételt ízesíteni? KVÁZI — Hátha azért küldték, hogy leg-­­közelebb nagyobb kedvük legyen vá­sárolni. USZKVE — Fontért forintot? KVÁZI — Maga mondta, ha elúszik a felár, olyan magasra ugrik a forint árfolyama, amilyen még nem volt. USZKVE — Így van, és mégsem kellett nekik, visszaküldték a kettest. KVÁZI — Hogyan küldhetnének vissza Londonból egy kettest? USZKVE — Levélben. „Szeretnénk kö­­­­zölni Önökkel, hogy kárpótlásul mi szívesebben vennénk a szárított vörös­hagyma árának leszállítását, mint az ilyen alkalmi pénzadományokat.” KŐLÁZS — Mit gondol, ha nagyobb ösz­­szeg van a hagymában, azt is vissza­küldik? USZKVE — Persze hogy visszaküldik, őket a haszon érdekli... NÖVÉNYVÉDELEM: Egy forintra, öt forint A növények védelmére fordított költségek — a legújabb statisztikai ada­tok szerint — világviszony­latban, átlagosan két-há­­romszorosan térülnek meg. Ezzel szemben a Somogy megyében végzett vizsgála­tok szerint a tsz-ekben és az állami gazdaságokban a növényvédelemre kiadott minden egyes forint 5 fo­rint hasznot hoz a gazda­gabb terméssel. Avar kori venyige A Balaton vidékén fel­tárt régészeti leletek érté­kes adatokat szolgáltatnak a vidék növényföldrajzi múltjáról. Ezek is bizonyít­ják, hogy a Dunántúlon már több évezrede foglal­koznak gyümölcstermesz­téssel. Az egyik legrégibb emlék az a körte, amelyet egy háromezer éves sírban találtak. Balatonszent­­györgy környékén avar kori sírokból szőlőmagvak és venyigemaradványok kerül­tek elő.

Next