Esti Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 101-125. szám)
1970-05-23 / 119. szám
Rendkívüli minisztertanács Cipruson Fegyveres álarcosok megtámadták a limaszoli rendőrséget A rendőröket saját celláikba zárták Nicosia, május 23. Jól tájékozott forrásból származó értesülés szerint 80 fegyveres férfi mára virradóan — magyar idő szerint 0.30 és 1.30 óra között — megtámadta Ciprus második legnagyobb városa, Limaszol központi rendőrségi épületét, hatalmába kerítette az épületben található valamenynyi fegyvert és lőszert, s megkötözte a szolgálatban levő rendőröket. Az álarcos támadók katonai pontossággal hajtották végre akciójukat. A támadást megelőzően elvágták a rendőrség telefonvonalait, majd őrszemeket állítottak az épület valamennyi bejáratához. Egyes értesülések szerint több rendőrségi dzsipet is elloptak. A támadók a törvényen kívül helyezett Nemzeti Front tagjainak mondják magukat. A Nemzeti Front az enoziszt, Ciprusnak Görögországgal való egyesülését követeli. A támadással összefüggésben riasztották Ciprus egész rendőrségét. Hírek érkeztek arról, hogy a támadók otthonából megszöktették Trifolviszt, az egykori EOKA földalatti mozgalom egyik vezető személyiségét. A rendőrség egyelőre nem erősítette meg az erről szóló híreket. A limaszoli központi rendőrségi épület elleni támadás végrehajtói röplapokat szórtak szét, amelyek figyelmeztetnek minden rendőrt, „súlyosan megbüntetik őket”, amenynyiben nem engedelmeskednek a Nemzeti Front utasításainak. A röplapok ezenkívül felszólítják a rendőröket, hogy adják meg magukat a frontnak, majd közlik: a Nemzeti Front jelenlegi harcának célja „Ciprus megmentése az anarchiától és a feldarabolástól”. A legfrissebb hírek szerint a 80 támadó több mint 200 fegyvert zsákmányolt. Mintegy 15 rendőr teljesített szolgálatot az épületben, valamennyiüket lefegyverezték és bezárták saját celláikba. Jól tájékozott forrásból származó értesülés szerint a ciprusi kormány rendkívüli minisztertanácsot hív össze a helyzet megvizsgálására. SCHEEL SZERINT Szovjet-NSZK érdemi tárgyalások Bonn, május 23. Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter nem tartja kizártnak, hogy hamarosan érdemi tárgyalásokra kerülhet sor a Szovjetunióval. Scheel tegnap a bonni sajtó képviselői előtt kijelentette: Bonnban és Moszkvában az eddigi megbeszélések eredményei alapján megvizsgálják, hogy van-e „megfelelő alap” a tárgyalásokra. A szovjet kormánnyal folytatandó jövőbeni tárgyalásokat — mondta Scheel — ezentúl a külügyminisztérium képviselői vezetik majd. Monumentális London, május 23. Wilsont hivatalosan is képviselőjelöltté nyilvánították eddigi választókerületében a liverpooli Huytonban, ahol kijelentette, reméli, hogy sikerül gyarapítania több mint 20 ezer szavazatnyi többségét. Anthony Barber, a konzervatív párt elnöke, annak a véleményének adott kifejezést, hogy Wilson „monumentális baklövést” követett el, amikor túlbecsülte 99 pártja választási esélyeit és június 18-ra tűzte ki a szavazást. ÖN TUDJA, HOGY MI A CÉLJA, MI TUDJUK, HOGYAN ÉRHETI EL Bízzák meg a Hírlapkiadó Vállalat Reklámszerkesztőségét megtervezzük cégük és termékeik ötletes, igényes, nívós sajtópropagandáját. Önöknek csupán reklámcéljaikat kell megjelölniük és az információkat megadniuk. Mi az Önök szolgálatába állítjuk reklámszakembereinket, írógárdánkat, grafikus- és fotóművészeinket. Velük együtt kezeskedünk arról, hogy mindenki megismeri vállalatuk nevét és termékeiket ! A MEGBÍZÁSUK ALAPJÁN NÁLUNK ELKÉSZÍTETT REKLÁM MINDAZOKAT ELVEZETI ÖNÖKHÖZ, AKIKRE SZÁMÍTANAK! Bármikor szívesen látjuk Önöket a BNV-n, a Vajdahunyad vár udvarán levő pavilonunkban Vásári telefonszámunk: 592 HÍRLAPKIADÓ VÁLLALAT REKLÁMSZOLGÁLATA Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. félemelet NSZEP levél Berlin, május 23. Az Indonéz Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulója alkalmából a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága teljes sikert kívánt az indonéz népnek boldogulásáért folytatott harcában. A Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára által aláírt levél erőteljesen elítéli az indonéz kommunisták gyilkolását és kegyetlen üldözését. ART BUCHWALD: NIXON EX „Inkább lennék egyfordulós elnök, mint kétfordulós annak az árán, hogy közben Amerikát lássam másodrendű hatalommá süllyedni.” Nixon elnöknek a nemzethez intézett 1970. április 30-i beszédéből. Jó estét, hölgyeim és uraim, Walter Cronkite vagyok (az egyik legnépszerűbb amerikai tv-riporter. — A ford.), és ma, 1973. május 12-én itt ülök a kaliforniai San Clementeben, Richard Nixon volt elnökkel, aki mint tudják, úgy határozott, hogy 1972- ben nem indul másodszor az elnökválasztási küzdelemben. „Elnök úr, ön most már néhány hónapja távozott a Fehér Házból. Milyen érzés?” „Hát Walter, szeretném, ha valami tökéletesen világos lenne. A Fehér Ház nekem éppúgy hiányzik, mint mindenkinek, aki valaha ott élt, de semmit sem sajnálok. Mint tudja, beléptem a Nixon—Agnew— Mitchell—Carswell ügyvédi irodába, és nagyon jól megy az üzletünk.” „Elnök úr, meg tudná pontosan határozni a pillanatot, amikor elhatározta, hogy másodszorra nem indul?” „A pontos időt nem tudom megmondani. Talán akkor történt, amikor John Lindsay legyőzött a New Hampshire-i előválasztásokon. Akkor elhatároztam, hogy a békéért fogok dolgozni, s ennek egyetlen módja volt: ha nem jelöltetem magam elnöknek. Amellett Pat sem akarta, hogy újra induljak. (Pat Nixon felesége. Utalás arra, hogy Johnson egyik legutóbbi tv-nyilatkozatában azt a meglepő kijelentést tette: 1968-ban a felesége nem akarta, hogy újra jelöltesse magát elnöknek. — A ford.) „Elnök úr, azt az elhatározását, hogy be kell avatkoznunk Kambodzsában, sokan úgy interpretálták, mint okát annak, hogy ön nem fog még egy fordulóban indulni. Egyetért ezzel?” Nos, szeretném, ha valami tökéletesen világos lenne. Azért döntöttem a kambodzsai behatolás mellett, mert ezt a háború befejezése egyik módjának tartottam. Azonban a kommunisták ezt nem így látták, ezért benyomultak Thaiföld északi részébe, így kénytelen voltam megtámadni Thaiföldet, hogy megtisztítsam azt a kommunisták utánpótlási támaszpontjaitól. Miután ezt megtettük, a kommunisták még mindig nem óhajtottak békéről tárgyalni és Burmából kezdtek el, szállítani Észak-Thaiföldre. Nem engedhettük meg nekik, hogy Burmát tőrként használják fiaink ellen, tehát offenzívát indítottunk Burma ellen, remélve, hogy Hanoi most már észhez tér. Ehelyett az történt, hogy az észak-vietnamiak elkezdték szállításaikat Burmába vörös Kínán át, annak érdekében tehát, hogy megvédjük fiainkat, közös támadást dolgoztunk ki a dél-vietnamiakkal vörös Kína ellen. Ezt a stratégiát az egyesített főparancsnokság jóváhagyta és én csak három elnök: Eisenhower, Kennedy és Johnson politikáját folytattam. „Miért gondolja, hogy a kommunista erők soha nem egyeznek bele a békébe?” „Hát, amint tudják, elköteleztem magam csapataink Vietnamból való visszavonására. Mennél több csapatot vontam viszsza, annál több katonai akciót hagytam jóvá. Ez nagy megterhelést jelentett fegyveres erőinknek. Amikor megtámadtuk Kínát, már csak 100 amerikai katonám maradt. Amikor az agreszszorok inváziónkra nem kerekasztal mellett válaszoltak, arra kellett kérnem az amerikai népet, hogy adjon nekem még egymillió katonát.” „Így volt. Ez történt 1971 őszén. 2 390 876 embert kellett bebörtönöznünk a behívó parancs megtagadása miatt.” „Mint tudják, nem volt elegendő számú börtönünk ahhoz, hogy mindenkit lecsukhassunk, így hát egy rendkívül drága börtönépítési programot kellett jóváhagynom. Ezt a pénzt azonban a katonai kiadásokra kellett volna fordítani, emiatt fokozódott az infláció, így hát elhatároztam, hogy leértékelem a dollárt, ami zavargásokat okozott, ez pedig arra kényszerített engem, hogy katonaságot vezényeljek ki, s nekik, sajnos, nem volt más választásuk, minthogy az utcákon tiltakozó amerikaiakra tüzeljenek.” „Elnök úr, véleménye szerint a diákoknak milyen szerepük volt az ön abbeli elhatározásában, hogy nem indul újra az elnökválasztáson?” (A műsorból kivágták a további részeket, biztonsági okokból, Mr. Nixon kérésére.) Eddig 20 halott, 40 sebesült Libanon tiltakozott a BT-nél az újabb izraeli támadás miatt New York, május 23. Edouard Chorra, Libanon ENSZ-nagykövete tegnap este sajtóértekezleten jelentette be, hogy a libanoni kormány tiltakozott a Biztonsági Tanácsnál a dél-libanoni városok és falvak ellen intézett tegnapi izraeli támadásokmiatt. Ghorra elmondta, hogy kormánya megbízásából tiltakozó levelet juttatott el a BT soros elnökéhez, valamint U Thant ENSZ- főtitkárhoz. A tanács összehívását nem kérte. Ghorra elmondta, hogy az izraeli támadás következtében eddig húsz polgári személy vesztette életét, negyvenen megsebesültek, százötven ház romba dőlt. A libanoni nagykövet rámutatott, hogy a támadás alig néhány nappal a Biztonsági Tanács azon határozata után történt, amely elítélte Izraelt a május 12-i déllibanoni invázió miatt. A tegnapi támadást Ghorra újabb láncszemnek nevezte Izrael Libanon elleni agresszióinak sorában. A dél-libanoni határvidéket a Vöröskereszt megbízottai járják, hogy segítséget nyújtsanak a tegnapi izraeli támadást túlélő sebesülteknek. A libanoni minisztertanács Heleu elnök vezetésével tegnap délután rendkívüli ülést tartott és utasította a hadsereget, valamint az illetékes hatóságokat, hogy minden segítséget adjanak meg a támadás áldozatainak. Thor Heyerdahl papiruszhajója — mint ismeretes — ismét nekivágott az Atlanti-óceánnak, Dél-Amerika partjai felé. Képünkön a Ra II. nemzetközi legénysége (balról jobbra): Carlo Mori (olasz), Norman Baker (amerikai), Thor Heyerdahl, a norvég parancsnok, Kei Ohara (japán), Santiago Genoves (mexikói), Madani Ait Ouhani (marokkói), Sourial Georges (egyiptomi) és — az előtérben — Jurij Szenekevics (szovjet) tengerész. WASHINGTON CÁFOL Az amerikai külügyminisztérium tegnap cáfolta az Al Ahram című kairói lapnak azt a jelentését, amely szerint az Egyesült Államok 130 Sikorsky típusú helikoptert szállít Izraelnek. Carl Bartsch, a külügyminisztérium szóvivője szerint a kairói lap értesülése nélkülöz minden alapot. A szóvivő elismerte azonban, hogy az USA a múltban szállított helikoptereket Izraelnek. PÉNZÜGYEKRŐL TÁRGYAL a „foszfátköztársaság“ elnöke London, május 23. Stanley Levinson telefonjelentése. Londonban tartózkodik a világ legkisebb köztársaságának az elnöke. De Robertról van szó, aki a Csendes-óceánon levő Nauru szigetköztársaság államfője. A sziget hosszú éveken át közös angol—ausztráliai gyarmat volt és 1968-ban vált függetlenné. Lakóinak száma mindössze hatezer, kiterjedése pedig alig 20 négyzetkilométer. Egyetlen értéke — de erről aztán híres — nagy foszfátkészlete. De Robert, aki életében először utazott külföldre, pénzügyi kérdésekről tárgyal Londonban, ahonnan Washingtonba utazik tovább.