Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-03 / 128. szám

KEDVEZMÉNY A NYUGDÍJASOKNAK A családtagokra is vonatkozik Tájékoztató a kórházi ápolásról • Egyszerűbb a jogosítás ♦ Érvényes: július 1-től Nemrég közültük a SZOT Társadalombiztosítási Fő­­igazgatóságnak tájékozta­tóját egy új rendeletről, amely enyhítette az ötéves megszakításhoz fűződő nyugdíj­jogi hátrányokat. Most információt kaptunk, egy másik rendeletről, amely igen kedvező a nyugdíjasoknak: megszűnt a kórházi ápolás 60 napos határa. A felszabadulás előtt a munkavállalók egy évig, a családtagok év­enként mindössze 42 napig része­sülhettek kórházi á­pólás­ban. Nyugdíjasoknak, já­radékosoknak, családtag­jaiknak egyáltalán nem járt ez a kedvezmény. Az első kedvező rendelet 1947-ben született, ami­kor 60 napig, majd 52- től 90 napig kórházi ápo­lásra vált jogosulttá a dolgozó családtagja. A nyugdíjasok, a járadéko­sok és családtagjaik 1950- től évenként 30 napi kór­házi ápolást kaptak, majd ez az idő 90 napra emelke­dett. Ám ez a 90 nap is nagy teher volt annak, akit érintett: a nyugdíjasoknak vagy családtagjaiknak, akiken az összeget behajt­hatták, de gondot okozott a társadalombiztosítási ad­minisztrációnak is. Az ese­tek többségében ugyanis a túlápolási költségeket a tanács vagy a társadalom­­biztosítási bizottság elen­gedte, átvállalta, s végső soron sem a beteg, sem a hozzátartozója nem fize­tett. Társadalombiztosításunk fejlődése lehetővé tette, hogy ezen változtassanak. Az új rendelet minden családtagnak és minden nyugdíjasnak időbeli kor­látozás nélkül biztosít kórházi ápolást. A SZOT Társadalombizto­sítási Főigazgatóságtól ka­pott információnk tartal­mazza azt is, hogy kikre nem vonatkozik az új ren­delet. Ha valakinél a biz­tosítási jogviszony meg­szűnése után a 3. és 15. nap között kerül sor a kór­házi ápolásra­ és az utolsó biztosítási­­ jogviszony 90 napnál nem tartott to­vább, akkor a kórházi ápo­lás legfeljebb 13 hétig jár. Érintheti ez a rendelet a családtagokat, a tanulókat vagy az olyan rok­kant­nyugdíjasokat, akik­nek rokkantsági nyugdíjuk megszűnt, de munkavi­szonyt nem létesítettek. Az új rendelet előnye az is, hogy egyszerűsíti a jo­­­gosítással kapcsolatos el­járást: szükségtelen például a kórházi utalvány kiállí­tása, a kórházi ápolás időtartamának feljegyzé­se az egyéni segélyezési lapra. A rendelkezés sok em­bert érint, s bár csak jú­lius 1-től lép életbe, azok­ra a betegekre is alkalmaz­ni kell, akik hamarabb ke­rültek kórházba, s július 1-én vagy később is még tart a gyógykezelésük. S. M. LEGSZOMJASABB AZ ELEFÁNT Naponta egy hektót iszik KÜLÖN VEZETÉK MINDEN KETRECBE FELÚJÍTÁS AZ ÁLLATKERTBEN Felújítás előtt áll az Ál­lat- és Növénykert 50 éves, elavult vízhálózata. A régi, kiismerhetetlenül összeku­­szálódott vezetékeket és ak­nákat teljes egészükben használaton kívül helyezik. Helyettük három kilométernyi új csővezetéket fektet­nek le, hogy fedezzék az Állatkert napi, 800—990 ezer literes vízszükségle­tét. A legszomjasabb lakó — terjedelménél fogva is — az elefánt. Napjában két­szer itatják: 8—10 vödör, azaz 80—100 liter vizet fo­gyaszt. A legtöbb vizet a fókamedence igényli, nyá­ron 200—210 köbméter víz­zel töltik fel hetente. Nem sokkal kevesebb az akvá­rium—terrárium fogyasz­tása sem: napi 15—20 köb­méter. Rendkívül igényte­len viszont a négy fesiráf, egy nap összesen egy vödör vizet isznak. Újdonság lesz, hogy min­den állatházat külön víz­mérővel látnak el. Jelenleg ugyanis központi vízmérő van, s ezért, ha valahol csőtörés volt, az egész Ál­­latkertben el kellett zárni a vizet. Gondot okozott eddig az is, hogy a ketrecek előtti vályú közös itató volt, így ha az egyik állat beteg lett, a többit is megfertőz­te. Ezért most minden ket­recbe külön bevezetik a vi­zet. A felújításhoz hegesztett kötésű acélcsöveket hasz­nálnak, hogy a dús nö­vényzet és a fák gyökerei ne veszélyeztessék a ve­zetékek kötéseit. A zavartalan vízellátásért — biztonsági okokból — há­romágú körvezeték-rend­szert terveznek. A munkát úgy ütemezték, hogy az Ál­latkert lakói egy napra se maradjanak víz nélkül. VÉDJE EGÉSZSÉGÉT, LEGYEN MÉG CSINOSABB! MEGNYÍLT az automata fogyasztószalon A felesleges zsírrétegeket eltávolítja az automata fogyasztógép* Sürgősen jegyeztesse elő magát egy kezeléssorozatra! A fogyasztószalon címe: II., Török u. 2., Telefon: 153—390 Június 1-től június 30-ig 10 kezelést fizet, 11-et kap. VEGYE IGÉNYBE JÚNIUSBAN KEDVEZMÉNYÜNKET: 10 + 1 AKCIÓNKAT! Külön fülkék • Gondos kiszolgálás • Pontos időbeosztás BELKERESKEDELMI KÖLCSÖNZŐ VÁLLALAT FOGYASZTÓSZALONJA Budapest II., Török utca 2. Telefon: 153—390 A tengeren túlról is megérkezett a századik külföldi résztvevő­ jelent­kezése az idei borsodi nyá­ri egyetemre. A baráti or­szágokból, többek között az NDK-ból, Csehszlovákiá­ból és Lengyelországból érkező vendégeken kívül a július 20—31. közötti ren­dezvényre az Egyesült Ál­lamokból és Finnországból is érkeztek jelentkezések. A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemmel baráti kapcsolatokat tartó külföl­di felsőoktatási intézmé­nyek — többek között a freibergi, a magdeburgi és a kassai műszaki főiskolák — is jelezték részvételü­ket. HAJÓÚT AZ ÁRTÉRI FÁK KÖZÖTT Robbantás a fűzfaerdőben 9 Ladikén jön a lőmester 9 Ezüstös tornyok az olajvidéken 9 A tápéi „tapétosok" 360 kilométer töltéssza­kaszból — ennyit véd most Szeged — tizenhat. Az az ölelő kar, melyet a térkép így jelöl: „algyői—tápéi öb­lösei”. Az az ív, amely­ a SZEOL-pályánál, Tápé ha­tárában indul ki, s az al­győi hídnál fogja szorosra a tájat. De milyen tájat is?! A ballagó Tisza partján a füzeseket, a csendes ártéri erdőket (de ez is már csak egy tartalmatlan, üres ki­fejezés: hol itt az ártér?, vízierdők ezek!), de ha há­tat fordít az ember a Ti­szának, a háromszög befogó szárában a kéken rezgő pá­rás égboltra magas tornyok, tartályok ezüstös hengerei rajzolódnak. Az olajvidék. Ez a 16 kilométernyi kis töltésszakasz a 360-ból, ezt védik. A dorozsmai Szél-brigád­hoz (Szél Sándor 36 gyalog­embere, kik zsákokkal ma­gasítják a rájuk bízott 500 méternyi szakaszt) ma egy teherautónyi könnyűbúvár érkezett. Szélékhez, de a többiekhez is: végig ezt az öblöt, koronától lábig, ki­­bélelik fóliával. Kik ezek a búvárok ? A pesti Amphorások (így nevezték el a fiúk csoport­jukat a II. kerületi Termé­szetjáró Szövetségben) mis­kolci s debreceni MHSZ-es fiúk. Vissi Ferenc gyönyörű — egy esztendeje talán még éppen hippinek mondtam volna — fekete torzonborz körszakállával emelkedik ki a vízből, újabb tekercs fóliát kér a csónakostól. A miskolci, Neptunos. Egye­temista, az olajbányász szakon harmadéves. Épp a vizsgaidőszakban merül. A pesti fiúk javarészt techni­kusok, mérnökök. Makón vannak elszállásolva. Mert oda érkeztek, s most min­den reggel Makóról ide Tá­péra jönnek át a folyót „ta­pétázni”. A katonák híradós lánca pontosan délben figyel­meztet: a merülést minde­nütt abba kell hagyni. Rob­bantás lesz. Elcsendesedik a part, a füzesek közül egy ladik bú­jik elő, tiszai halász hozza ki az erdőből a lőmestert. Aztán robbanás, felvágódik a víz és 10 — talán még Juhász Gyula látta őket —, szomorú faóriás eldől. Utat, hajózó utat kell az ártéri fák közt vágni. Ha gyorsan kő kellene, az uszályok út­ját a parthoz ne állja el semmi. Az uszályok a kővel már itt vannak. Hol? Künn az élő Tiszán. Tökéletes volt a felkészülés: ott hor­gonyoznak már második napja a súlyos kövekkel, napoznak, várnak. Ha kel­lene , csak ne kelljen! —, az erdőségen át szépen a tápéi töltéshez állhassanak. Micsoda világ: fűzfaerdő­ben egy tiszai halász és egy pesti lőmester 10 méter szé­les hajózóutat vág. Az erdőn túl már Algyő határánál két férfi őriz egy parthoz állt vízi páncélost. Nem páncélos az — úszótag a hivatalos neve —, de ha­­jónyi fedélzete, mint egy cirkáló. Hajócsavarok a fe­délzetén: gépek, piros lakk, kompresszor, cölöpverők — kész hadihajó. Ők a székes­­fehérvári ÁKSZ. A vizesek rohamcsapata, az Árvízvé­delmi Készenléti Szolgálat. Az olajkutak védelmére — készenlétre csak — ren­delték ide őket. A­­gépkocsikaraván veze­tője: Császár Barna. Hu­szonhét teherautó szállítja az osztagot, ha felkereked­nek. Most például Máté­szalkáról kerekedtek fel. Május 14-től a tunyogma­­tolcsi gátszakadáson dol­goztak — még szombat dél­előtt is az utolsó simításig — aztán délután, hajót, mo­tort, gépeket felpakolva Mátészalkáról útnak kel­tek Szegednek. Egész éjjel haladtak, vasárnap délben érkeztek meg. „Öt­ven kilo­méterenként 5—10 percre állunk csak meg. Egyszer ittunk csak, feketét. Derecs­kén. Éjfél volt, már épp zárt a presszós. De látta a 27 árvizes autót Fellökte a rolót, s főzött 00 feketét.” Ring a töltésnél a lehor­gonyzott úszótag, cölöpve­rő, gátépítő, gátmentő hajó. Ketten napoznak rajta, két tolnai ember, a sofőr, s Mu­rányi János, a gépész. A többieket a paksi töltésre hívták át pátr­alemezt ven­ni. „Jó lenne — mondja a gépész —, ha nem lenne ránk itt szükség­, pakolhat­nánk mihamarább, s me­hetnénk haza Tolnába. Mert a mi csapatunkban minden ember tolnai.” Kőbányai György Költő a portásfülkében K. Benével elég minden­napi eset, egy kis karam­bol hozott össze. Az tör­tént ugyanis, hogy a Ker­tész utcai garázzsal szem­ben állítottam le Trabant kocsimat. Mire három órá­val később visszaértem, a motort fedő karosszérián labdányi lyukat ütött vala­mi. Tanácstalanul álldogál­tam néhány résztvevő, de semmiről sem tudó ember gyűrűjében. Ekkor vettem észre a kocsi ülésén egy cé­dulát, a véletlenül nyitva hagyott ablak résén csúsz­tathatta be valaki. Menjek be a garázs portájára, üzenték. A portán egy kis levél várt. A balesetet okozó te­herautó rendszáma, veze­tőjének neve és lakáscíme, egy tanú neve és címe, vé­gül pedig K. R.-né portás neve, aki nekem mindezt ismeretlenül összegyűj­tötte, de közben a szolgála­ti ideje lejárt. Így már nyugodtan tá­voztam, este jelentkezett is a teherautó vezetője, közöl­te, hogy megtéríti a kárt. Pontosan tudtam: ha K. R.-né nem írja fel az ada­tait, nem jelentkezett vol­na ilyen sürgősen. Mélyen meghatva, más­nap személyesen akartam megköszönni K. R.-nének, amit tett. Szabadkozott. Hallotta a csattanást, ki­szaladt, felírt mindent, ez a kötelessége. A teherau­tón két fiatal, erős férfi ült. K. R.-né gyönge, szelíd, ősz hajú, már nem fiatal asszony. Mégis rájuk kia­bált. Miért? Mert látta, hogy ők a hibásak, és ahol tud, és ahogy tud, harcol az igazságtalanság ellen. Ha­csak ennyi történt volna, akkor is érdemes lett vol­na feljegyezni K. R.-né kis tettét. De a nagyobb meglepe­tés a személyes ismeretség után ért. A portásnő, aki szíves szóval mesélt gyere­keiről és unokájáról, hall­ván, hogy újságíró vagyok, egy szívességre kért: ol­vassam el a verseit. S egy vastag, kézzel teleírt füze­tet adott át. Mondjam majd meg, érdemes-e ne­ki írni? Délután kezdtem olvas­ni, este lett, mire letettem a füzetet. A portásfülke, amelyben K. R.-né dolgo­zik, olyan kicsi, hogy ket­ten talán le sem tudnak ül­ni benne, de a világ, ame­lyet innen észlel — óriási. A garázs egyik vezetőjének embertelen viselkedése, egy fiatalasszony kedves csókja, takarítónők gondjai éppúgy írásra késztetik ezt a szelíd nagymamát, mint a szabadság szépsége, a Vietnami háború szörnyű­ségei, s egy tizenöt év után először vásárolt új szalap feletti vidám öröm. Régi, lánykori szerelem emléke, az anyai szeretet forró édessége, a feleség türel­mes hűsége, egy kibomló rügy, egy meleg tavaszi szellő —, az élet a maga teljességében lüktet a ver­seiben. Hogy a jelzők néha kicsit sziruposak? A rí­mek olykor sántítgatnak? Nem az irodalmi ítész —, az olvasó szemével és szí­vével olvastam, éreztem, szerettem meg a versekből K. R.-nét. Érdemes-e írnia? — kér­dezte. Nem azt, hogy meg­jelenhet-e valaha egy is, leközölné-e valamelyik új­ság, folyóirat? Csak azt mondjam meg, érdemes-e? Persze, hogy érdemes, fo­gom mondani, teljesen fe­leslegesen. Akiben ennyi meleg emberi érzés feszül, aki a szűk pafásfülke ki­csiny ablakából ilyen óriá­si darabot lát a világból, az úgyis ír a maga örömé­re ezután is, akármi is a válaszom. A madár sem kérdezi, érdemes-e dalol­nia. Pongrácz Zsuzsa A budapesti közönség a Corvin Áruház homlokzatáról már ismeri színes ,,Publicolor” reklámtábláját. Ezt a be­rendezést a VBKM VILI ESZ gyárában készítik több más, világszerte ismert és használt elektromos ered­ményhirdető rendszer mellett. Képünkön: a gyár egyik újdonsága, a hordozható Publicolor reklámtábla.

Next