Esti Hírlap, 1970. június (15. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-19 / 142. szám

• Operett­­­szirup nél­kül. Már a kiválasztás jó volt: Suppé zenéje a műfaj nemes hagyománya; a Paj­kos diákok jóféle muzsiká­ja nincs­­ is agyonnyúzva. Meséje odébb az átlagnál, és szerencsére kilép a köz­helyes hercegi operettbu­­doárokból. Seregi László sikerrel küzdött meg a képernyő követelte realitás és az operettstílus ellent­mondásaival. Édeskés ízek helyett humort és fiatalos bájt kevert a főzetbe. Eb­ben segítségére volt a te­hetséges fiatal szereplőgár­da. A felvétel ismét bizo­nyította: nem a műfaj avult el, csak a hozzá ta­padt rossz beidegződések. Ha ezeket leválasztják, az operett értékei újabb nemzedékek számára is át­­menthetők. (f. f.) Elektra útra kel A Nemzeti Színház nagy sikerű műsordarabja, Gyurkó László Szerelmem, Elektra című drámája az 1970/71-es színházi évad­ban megkezdi pályafutá­sát a nyugati színpadokon. Erre vall a göttingeni szín­ház intendánsának beje­lentése a mű bemutatásá­ról. Lázadó évtized Kabdebó Loránd Szabó Lőrinc lázadó évtizede cí­mű kötete jelenik meg a Szépirodalmi Kiadónál. A szerző ebben a munkájában Szabó Lőrinc indulásának éveit, az 1918 és 1928 közöt­ti évtizedet dolgozta fel. Elemzésébe a költő kiadat­lan naplójegyzeteit, leveleit és a kortársi emlékezéseket is bekapcsolta. .□ SZABÓ GYÖRGY Na­póleon és Napóleon című darabját az idei évadban június 22-én, hétfőn játssza a Vígszínház utoljára. A színmű az új évadban is műsoron marad. FELTÁMAD VITÉZ LÁSZLÓ Gulás Miska, Vérpohár Belépődíj, kalapozás nincs ♦ Néma ábrázolat, kintornával „Lopot lovon nyargal szép Gulás Miska, / S ra­bolt szerelmesével messze­­fut; / Csikós Pali rohan, hogy hozza vissza, / De ne­ki már csak a ló farka jut.” Az idézett szöveg az itt látható képhez való, amit ezzel az ékes strófával ma­gyaráz majd a kikiáltó, Gulás Miska és Káposzta Sá­ri érzékeny históriájá­ban. A kép é­s a többi kép­­ eredetijét a Színháztu­dományi Intézetben őrzik, s ennek alapján készített Vincze Lajos némileg na­gyított másolatokat, ame­lyeket majd a szentendrei Fő téren kiraknak, méghoz­zá a Teátrumhoz felállított nézőtér háta mögött. Mint ismeretes, az idén a Szent­endrei Teátrum, a tavalyi nagy sikerre való tekintet­tel, az akkor játszott két darabot, a Comico-Tragé­­diát és a Jutka Perzsit újítja fel idén is. A szerve­zők, a művészeti vezető Békés András és a darabo­kat gondozó Békés István azonban idén is szeretné­nek újdonsággal szolgálni a nézőknek, ezért a Fő téren, egy órával a rendes elő­adás kezdete előtt, vásári komédiákat adnak elő. A plakát hirdeti: „Mindenár­ra járó érdemes közönség­nek ingyen előadattatik”, s hogy semmi kétely ne ma­radjon: „Belépődíj és kala­pozás nincs!­’ Mulatság a mi portékánk! / Nem tartjuk a kalapunk: / Mindent semmiért adunk!­­ El ne menjen senki in­nen: / Mókát láthat ingyen­­ingyen!” Az első produkció a már idézett című Gulás Miska históriája lesz, „ékes rig­musokban, eredeti színes ábrázolatok mutogatásával". A rigmusok a ránk maradt rontott, torzított népi szö­veg rekonstrukciói. A dal­lamot — mert a kikiáltó, természetesen, énekel is — az egész produkció zenei gondozója, Baross Gábor karnagy alkalmazta a rig­musokhoz. A képmutogató mellett kis pódium áll majd, itt mutatják be a második számú produkci­ót, amely ilyen elborzasztó címet visel: „Vérpohár, vagy rangáldozatja”. Ennek az eredetijét is a Színház­tudományi Intézetben őr­zik, Balogh István „aggszí­nész”, ahogy magát nevez­te, a XIX. századi színigaz­gató hagyatékában maradt fenn ez a „néma ábrázo­lat tizenkét jelenésben, kin­torna kísérete mellett”. Meg kell jegyezni, hogy a kintornát csak nehézségek árán tudták a produkcióhoz beszerezni az Iparművésze­ti Múzeumból, s előbb meg kellett javíttatni, hogy­­ szóljon is ... egységbe. A műsor végén sorsolás, amelynek díját csak az utolsó percben tud­ja meg a közönség, s amit a régi szövegeket megújító, kiegészítő, az összekötő rig­musokat író, „összveszerző” Békés István még a ripor­ternek sem volt hajlandó elárulni. Premier június 27- én. Bernáth László Lopott lovon Gulás Miska . A szentendrei Fő téren A két darabban játszó fő­iskolai hallgatók mutatják be a vásári komédiákat. Az öltözőből három-négy ki­kiáltó dobpergés és egyéb ramazuri közepette érkezik majd a térre, hogy a többi között imigyen invitálja az arra járó­kelőket: „Nincsen iicénk, nincsen vékánk, / „CENTRUM“ LUXUS KIVITELŰ KERÉKPÁR SZÍNES, 26-OS rssssss­sssssssss­sssssssssssss­ssssss. -------------------------------------------------------­férfikerékpár 1690 Ft női kerékpár 1680 Ft Fehér gumival, első, hátsó világítással Elátkozott malom A képmutogatás, s a pan­tomim pódiuma mellett felállítják az egykori vásá­rok elmaradhatatlan báb­színházas sátrát is. Ke­mény Henrik, az Állami Bábszínház tagja, a népmű­vészet mestere, a szentend­rei komédia keretébe il­lesztve adja elő a rá ha­gyományozott évszázados eredetű magyar bábjátékot: „Az elátkozott malom, vagy hogyan győzte le Vitéz László a gonosz szellemeket és a rusnya ördögöket.” Kemény Henrik maga moz­gatja és szólaltatja meg az összes figurákat. Végezetül a negyedik produkció: régi magyar dallamra énekelt csípős da­locska egy 1754-ben megje­lent ponyvafüzetből: „A farsangban szerencsét és örömet talált bús és édes leányzóról szóló pajzán ének.” A díj: titok A négy számot kikiáltó szöveg köti össze, s fogja THÁLIA ÚJONCAI Színészszerződtetések Lezárultak a szerződés­­kötések a fővárosi színhá­zakban. A Nemzeti Szín­házhoz szerződött Ronyecz Mária és Blaskó Péter. Megvált a társulattól Schweiz András és Gór Nagy Mária. (Utóbbi a Tháliába szerződött.) A Thália Színház új tagja Csikós Gábor is — a múlt évadban a kaposvári szín­ház vendégművészeként ismerhette meg a főváros közönsége. A Madáchtól senki sem távozott: két végzős főiskolást: Piros Il­dikót és Papp Jánost szer­ződtették. Dózsa László a debreceni színházból, Schütz Ila pedig a Mik­roszkóp Színpadtól ment a társulathoz. Békéscsabára szerződött a Mikroszkóptól Agárdi Ilona, Szegedre Margittai Ági. Új tagja a Mikroszkóp Színpadnak Pécsi Ildikó. A Vígszínházban kezdi színészi pályafutását a most végzett Detre Anna­mária és Kern András. A Vígszínháztól megvált Márton Andrást, a követke­ző évadtól a József Attila Színházban láthatjuk. Ide szerződött Gyöngyössy Ka­talin is. A távozók: Budai István és Ráday Imre. Rá­day nyugalomba vonult. MSKOLCTÓL TIHANYIG Orgonaprogram Szép vidéki templomaink kitűnő orgonái idén nyáron is sok hangulatos hangver­senyre adnak lehetőséget. 22-én este Miskolcon lép fel Hans Otto (NDK) orgona­művész, Lajos Attila fuvo­laművész és a Miskolci Ka­marazenekar Lukács Ervin vezényletével. 24-én este a tihanyi apátsági templom­ban Leholka Gábor orgo­nái, Réti József és Kovács Lóránt közreműködésével. 27-én ugyancsak ők adnak hangversenyt Békéscsabán. Július és augusztusi hó­napban további orgonakon­certek lesznek Tihanyban, Gyulán, Kőröshegyen, Fó­ton, Szegeden, Kőszegen, az egri székesegyházban, Pan­nonhalmán és Miskolcon. A koncerteken az orgona leg­kitűnőbb hazai művészein kívül több külföldi vendég­­művész is közreműködik. Lammermoori Lucia Donizetti felújítás az Erkel Színházban A felújítás zenei meg­formálásban általában ki­elégítette a hallgatókat. Erdélyi Miklós jól mérle­gelte Donizetti muzsikájá­nak mai sikertényezőit, en­gedte csillogni a bravúrha­tásokat, ízléssel állította helyükre az érzelmes dal­lamokat. Jó tempót diktált az előadás folyamatának, ahogy a zenei részformák­ban is a kitűnő tempóval dominált. A drámai mozza­natokban szenvedélyessé fokozta a hangot, komo­lyan véve a játékot. Enél­­kül a (gyakran hiányozó) komolyság nélkül a leg­naivabb darabok irányítói­nak sem szabadna pálcát venniök a kezükbe! A rendező Kenessey Fe­renc éppen a legnaivabb operai játéksematizmustól nem tudta megszabadítani a színpadi történést, az összefüggéstelen „marco­na” gesztusoktól, a zené­nek ellentmondó, üres ágá­­láshoz vezető helyzetfelfo­gásoktól. A képek kialakí­­tá­sához ideális partnert választott: Varga Mátyást, akinek látványfantáziájára és szakmai tapasztalatára egyformán nagy szükség volt, hogy a rendelkezésre álló szűk teret és a fogya­tékos eszközöket jól ki tudják aknázni. Ízléses, kellemes, harmonikus része a látványnak a kosztümök kaleidoszkopikus mozgása, Szeitz Gizella tervei sze­rint. Mindkét tervező mű­vész igazi színházi szakem­ber: mindig az eleven, mozgó szereplőkre gondol­nak, s ez akkor válik fel­tűnővé, ha a mozgás meg­törik, iskolás állóképbe merevedik (mint a hárfa­­szólós élőképben és az őrülési jelenet előtti pilla­natokban). Kevés nyomósabb indok szól a felújítás mellett, mint hogy ismét van ope­ránknak egy kivételes ké­pességű szopránja, aki vir­tuozitással, melodikus ér­zékkel és drámai alakító képességgel nemcsak győzi a címszerep nehézségeit, de jelentős egyéni színnel is fel tudja ruházni. Agay Karola Luciája a műfaj nagy alakításai közé tarto­zik, igézően szép és meg­­rendítően drámai élmény­pillanatok füzére, a fegyel­mezett technika és az önfe­ledt muzsikálás, a kimun­kált játék és a teljes átlé­­nyegülés ideális egyensú­lya. Színes, fordulatos, ha­tásos. Az őrülési jelenetig. Ott megszűnik az ellen­őrizhetőség, az elemezhe­­tőség. Túllép a szavakkal leírhatom A férfi főszerep jóval kevesebb teátrális igényt támaszt, elsősorban és csaknem kizárólag a szép éneklés lehetősége. Réti József ezt szereti. Muziká­lisan, szép tónussal eléne­kelni szép dallamokat. Ezért egyik legsikeresebb szerepe Edgardo. Jó hall­gatni. Jámbor László mos­tani jó formáját már mél­tattuk. Lord Ashton szere­pe megfelelő súlyt kap ná­la a darab drámai ellen­tét feszültségének kialaku­lásához. Szalma Ferenc, Eszenyi Irma, Turpinszk­y Béla és Szellő Lajos epi­zódalakításai jók. A kórus számára ru­­tinfeladat ez a darab, s rutinszínvonalon oldja is meg. Ahogy a zene­kartól is csak figyelmet kíván már, ha olyan kar­mester áll a pulton, mint Erdélyi. Új helyzetbe ke­rült viszont Rohmann ta­nár úr és Lubik Hedvig a hárfaszóló színpadra ülte­tésével, ami méltó fénybe állítja produkciójukat, de nem használt a szólóhang­szer és a zenekar közötti hangzásegyensúlynak. Hangzásélmény dolgában elmarad a premier együt­tesétől a második szerep­­osztás. Köröndi György minden adottsággal ren­delkezik ugyan Edgardo szólamához, csak éppen a szezonvégi fáradtság, egy számára néha ijesztő szé­riákat hozó szezon jogos kimerültsége érződött raj­ta. Palócz László is többet tudna nyújtani szerepében, ha egy sor görcsöt és erő­­szakoltságot feloldana. Al­bert Miklós hang-alap­anyagán kívül semmi re­ményt keltőt sem tudott felmutatni. Ez pedig, meg­felelő bánni tudás nélkül , nagyon kevés. Ütő End­re, Divéky Zsuzsa és Köve­cses Béla azonban problé­mamentesen oldja meg feladatát. Magasan az együttes fö­lé emelkedik viszont Le­­hoczky Éva a címszerep­ben. Elég hányatott mű­vészpályát futott eddig, mely helyenként igen fá­rasztó lehetett, helyenként viszont olyan tapasztala­tokhoz juttatta a muziká­lis, szép hangú énekesnőt, melyek most kamatoznak. Éneklése könnyed, színes, kellemes. Stílusérzéke biz­tos és természetes. Színpa­di jelenségként is meggyő­ző, alakítását bájos mozza­natok tarkítják, a III. fel­vonás nagy jelenetében komoly elhitető erőt sugá­roz. Az Opera előbb is szerződtethette volna, de­hát — jobb későn, mint so­ha. A második premiert Dőry Dénes vezényelte, a kelleténél valamivel maga­sabb premierlázban, ez azonban csak rokonszenve­sebbé tette kiállását, szak­mai felkészültségét, össze­fogó képességét, tehetségét. Fodor Lajos

Next