Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

Műszer­bemutató Ergonómiai műszerkiál­lítást rendez az MTESZ Központi Ipargazdasági Bi­zottsága szeptember 3. és 10. között az Országos Piackutató Intézet V., Sza­­lay utca 4. szám alatti be­mutatótermében. A II. Országos Ergonómiai Kon­ferencia alkalmából rende­zett kiállításon a magyar vállalatok termékein kívül dán, francia és osztrák műszereket is bemutatnak. Ma délelőtt átadták Ma délelőtt átadták Nagykőrösön az 1. számú Autóközlekedési Vállalat tízmillió forintos költség­gel épített új, telephelyét. A teherautók nagykőrösi modern bázisa elsősorban a lakosság és a konzerv­gyár fuvarfeladatait szol­gálja, 100 gépkocsinak, 40 pótkocsinak berendezett hellyel, hat javítóállomás­sal és 120 személyes szo­ciális részleggel. Automata A Baross téri Patyolatban felállított, érembedobós vegytisztító gép jelesre vizs­gázott. Újabb berendezést állítanak üzembe, ezúttal a Ferenc körút 24. szám alatt levő 23-as számú Patyolat­fiókban. Előreláthatóan már a jövő hónaptól igény­be lehet venni a közked­velt szolgáltatást. Évente 22 kilométer cső­munkát keresett a betongyár Minden kellék egy helyen készül Munkát keresett a gyár. Egy esztendeje azért ala­pították, rendezték be a legkorszerűbb felszerelés­sel, hogy évente 200 ezer köbméter kiváló minőségű betont készítsen. Az élet azonban megvál­toztatta a szándékot. A fel­használók egyes napokon az üzem — az Észak-Pesti Betongyár — teljesítőké­pességét messze meghaladó mennyiségben kérnek be­tont, más napokon lénye­gesen kevesebb a rendelés, sőt: van olyan nap, ami­kor egyáltalán semmit sem kérnek. A gazdának, a Mélyépítő Vállalat vezetői­nek gondot okozott: ho­gyan lehetne egész éven át, folyamatosan, teljesen ki­használni az Észak-Pesti Betongyárat, vagyis füg­getleníteni a gyártást a vállalatok szeszélyes meg­rendelésétől. Ebből a szán­dékból ered a terv: készít­sen csöveket a Betongyár. A közművek fejlesztésének programját ugyanis jelen­tősen hátráltatja a cső hiá­nya. Fia a Betongyár kihasználat­lan idejét a csőgyártás­ban hasznosítják, ezzel munkát szereztek, s első­rendű, közérdekű felada­tot teljesítenek. A terv valóság lesz. A Mélyépítő Vállalat olasz berendezést vásárolt üzembehelyezésével évente 22 ezer méter — egy-más­­fél méter átmér­őjű — be­toncsövet állítanak elő. Hazánkban eddig ilyen tí­pusú és méretű betoncsö­vet nem készítettek. S fon­tos még: a csöveken kívül a csatornaépítéshez szüksé­ges minden szerelési kellé­ket ebben az üzemben ál­lítanak elő. A beruházás 40 millió forintba került, ezt részben a vállalat saját erőforrásá­ból teremtette elő, más részben költségvetési hoz­zájárulásból fedezték. (b. a.) Csak annyi történik... A­z ajtó felé fordultam. ■cl Ingerült voltam, s ezt a mozdulat is elárulta an­nak, aki engem néz. Senki sem nézett, a képek előtt álltak, a felnagyított fotó­kat nézték. A nyitott ajtó előtt, ment el valaki, s nye­­kergette táskarádióját. Be­jött a zene és fülöncsapott. Erre lettem ingerült, meg azért, hogy egy nő az élet­­ és halál közötti láthatat­lan ponton vajúdik, s akkor jön ez ... Nem ismerem a gallyakon fekvő nőt, a má­sik nőt sem, aki mellette áll, tarka ruhában, üteg a férfit, aki derékig meztele­nül, szemüvege mögül fi­gyeli a fekvő testet. Felet­tük húsos levelekből tető, négy rúd tartja. Mindhá­rom arcot megkeményíti a feszültség, némák, a szájak szorosra zártak. A tarkaru­hás leül a fekvő nő mellé, ez átkulcsolja a hátát, ujjait a fájdalom széttéphetetle­­nül fonja össze. A szemüve­ges bal kezével úgy fogja össze bokájánál a kicsi gye­reket, akár egy csirkét, jobb kezében álló villog. Fullasztó a hőség, párás, nehéz a dzsungel levegője, a növényzet buja tenyészet. Három néger segít a ne­gyediknek. Vajon a hang irányába fordulnak-e a vadállatok, ha először fel­sír a gyerek? S mi lesz belőle? ... A dzsungel egy másik tisztásán hanyatt fekszik a­ katona. Néger. Karja, ló­ba széttárva, mintha pi­henne, a szeme hunyva, mintha a nap ellen véde­kezne. Közelében pihen a sűrű fűben a géppuskája. Mintha pihenne. Halott ka­tona ... Ő már nem fog me­netelni, kúszni az ellensé­ges állások felé, a puskája is néma marad. A dzsungel, ahol életek születnek, éle­tek pusztulnak, Portugál- Guinea. Nevetés. Csak annyit ér­zek, hogy egy nő nevetett. Próbálom kitalálni, hogy fiatal, idős-e, s miért nevet, de ez annyira mellékes, hogy abbahagyom. A neve­tés is része az életnek. D­e nevet-e a temetőőr? !-f Nem úgy általában a temetőőrök, hanem ez a feketébe burkolózott öreg. Körülötte napszítta. Szürke, a kopár homok, a mészkő­ből emelt házak is szürkék mögötte. Csak ő fekete, meg az arca ... Próbálok a sze­mébe nézni, de nem sike­rül. Takar a millió ránc, meg a homlokába húzott, fehér humusz árnyéka. Próbálom kitalálni, ho­gyan élhet a temetőőr. Csak annyit tudok, hogy Gardaiában lakik, Algír­ban. Van-e felesége, van­nak-e gyerekei, unokái? Harcolt-e a franciák el­len? Elég öreg ahhoz, hogy harcolhatott ellenük. Egy­szer legalább szívesen hallgatnám háborús emlé­keit, a fehér falú ház előtt üldögélve, vacsora után. Ez kiderülne, mint nálunk is, hallgatva az öregeket, hogy mennyire egyszerű a harc. Semmi más nem történik, csak az ember méltóságát védi. De az is lehet, hogy hallgatna a temetőör, ahogy most is hallgat. Semmit nem tudok az öregről, még azt sem tudtam, hogy náluk is van temetőör. Nézem a feketébe burkolt alakot, de úgy, mint régi ismerőst. A ruhája idegen, rrjeg a kör­nyezet is, de az ember na­gyon ismerős. Ilyen az utca zaja is. Nem látom, de tudom, hogy villamos húz el a Tanács körúton. Hallom a csöröm­pölést, a kerekek csattogá­sát, az ablakok lehúzva, az utasok beszélnek, olvasnak, bámészkodnak. A buszt se látom, de tudom, hogy most feszül meg a vezető rá bíznia a fékpedálon és sikoltozik a fékdob a roppant szorítás­ban. A három nőt viszont le­­­cl­tem. Ketten guggolnak és a harmadik kényelme­sen ácsorog a falusi kút­­nál. Ágra közelében. A hangjukat nem hallom, de tudom, hogy beszélnek. Va­lami vidám történet lehe­tett, mert derűs az arcuk- Melyikük mesélhetett? .. . Talán, aki közvetlenül a kút mellett guggol. Bádog­kannába folyik a víz, köz­ben a föld is nedves a ki­loccsant víztől. Mióta le­hetnek a kútnál, s merre indulnak vajon a tele kan­nákkal? Utoljára Pest­­imrén láttam három asz­­szonyt a sarki nyomóskút­­nál. A ruhájuk, az arcuk, a beszédük egészen más volt, mint ennek a három asz­­szonynak, akiket a véletlen összehozott az agrai kút­nál. És mégis ismerősek Meg a négy férfi is, ahogy kártyákkal a kézben körbe­ülték a földre terített zsákdarabot. Hindu em­berek Indiában .... Más az étel íze, más a nyelv, az ízlés, a szokások, a hitünk, de szeretünk játszani, ne­vetni, beszélgetni, lakoda­lomba táncolni és szeretünk élni Afrikában, Ázsiában, nálunk és az egész kerek Földön. Emberek i­ágyunk, s olyan egyformák. A Tanács körúton dél­­ets után 5 óra, csúcsforga­lom, villamoson, buszon, járdán. Egy pillanatig be kell hunyni a szemem az éles napfényben. Tulaj­donképpen csak annyi tör­tént, hogy egy délután be­tévedtem az MTI kiállítási helyiségébe és láttam Bara István, Fényes Tamás és­­Molnár Edit fotóriporterek képeit. Pesold Ferenc A Vértes fája Indiában Nagy mennyiségű gyer­tyánfa szállítását kezdte meg a tengeren túlra a vér­tesi Állami Erdőgazdaság. A nemzetközi fafeldolgozó iparban egyre nagyobb hír­névnek örvendő gazdaság Indiába küld a vértesi gyertyánból. A rendkívül szívós, jól megmunkálható fából az indiai szövőgyárak részére orsókat készítenek. A vértesi gazdaság hó­­napról-hónapra növeli ex­portját. Olaszországba és Görögországba például nyersparkettát, Angliába és az NSZK-ba bútorléceket és rakodólapokat küldenek. A múlt évben 29 millió, az idén pedig már 47 millió forint értékű nyersfát és félkész termékeket szállít külföldi megrendelőinek a gazdaság. (MTI) 1930. SZEPTEMBER 1. Meghalt Darnyik János... Zsebében 4 fillér volt ♦ Barikád a Városligetben „Munkát! kenyeret! Munkát! kenyeret! Jön a tömeg, jön a tömeg!.. (József Attila) Negyven esztendővel ez­előtt, 1930-ban József Atti­la a Székely Bertalan utca 71-ben lakott. Mint azt Jó­zsef Jolán könyvében le is írta, Attila maga is végig­élte a tüntetést, s ennek hatására írta meg „Szep­tember 1.” című versét, amelynek címét később a cenzúra követelésére a„Tö­­meg"-re változtatta. Mi történt negyven év­vel ezelőtt, szeptember 1- én? A fővárosi proletariá­tus, a munkanélkülivé vált és az éhbérért robotoló tö­megek néhány órára bir­tokba vették Budapest ut­cáit. Úgy jegyezte fel ezt a napot a történelem, mint az ellenforradalmi korszak legnagyobb munkástünte­tésének napját. Az egykori krónikák ta­núsága szerint a munkás­tömegek követelései nyo­mán — s az indulatok le­vezetésére is — a legális Szociáldemokrata Párt ve­zetői a Szakszervezeti Ta­nács nevében 1930. szep­tember 1-én 11 órára csen­des felvonulást, majd a Városligetben nagygyű­lést hirdettek. A kommu­nista p­árt erről értesülve, saját — november 1-re ter­vezett — éhségfelvonulá­sának időpontját előbbre hozta, vagyis a munkásság együttes erejét a szeptem­ber 1-i tüntetésben látta helyesnek egyesíteni. Az egykori röplap: „Munkások! Munkanél­küliek! Elvtársak! Nem csendes sétára, hanem har­cos, bátor tüntetésre hív benneteket szeptember 1- én a déli órákban a Nagy­körútra a Kommunisták Magyarországi Pártja. Tüntessetek a régi, győzel­mes elszántsággal. Mun­kát! Kenyeret! Állami munkanélküli segélyt a tő­kések terhére...” Az emlékezetes nap ese­ményeiről talán a legpon­tosabban a Sarló és Kala­pács egykori tudósítója számolt be. Már reggel nyolc óra tájban feltűntek az első munkáscsoportok a Soroksári úton. Nyolcas, tízes csoportokban halad­tak Csepel felől a Rákóczi tér felé. A rendőrség 35 ponton állított fel készen­létet, a Rákóczi úton, a Nemzeti Sz­ínház előtt már elzárták az úttestet, a New York — a mai Hungária — kávéház előtt, lovas rendőrök vágtattak a tö­meg­­közé. „Az Oktogontól — a mai November 7-e tér­től — a milleneumi em­lékműig nagy harctér az Andrássy út — írja a kró­nikás. — Lovas és gyalo­gos rendőrök zárt csopor­tokban át-áttörik a tünte­tők tömegét, amely azon­ban újra összekapcsolódik. Az úttest szélén álló kő­­halmazok egy pillanat alatt eltűnnek és kőzápor zúdul a rendőrökre. A­­mentők tízével szállítják el úgy a sebesült tüntetőket, mint a megsérült rendőröket ...” Vesztegel a Szíve utcánál egy brikettet szállító sze­neskocsi. Kapóra jön a tö­megnek a „fegyver”. Meg­­zavarodnak a rendőrök, szétbomlanak a soraik, többen lebuknak a lóról, s az elszabadult lovak riad­tan keresik a menekülést. Katonaság, csendőrség­­érkezik a rendőrök segítsé­gére. Kezdődik a kardla­pozás, a tömeg kezében csupán néhány brikett és kődarab — és a végtelen elkeseredettség, azoknak az embereknek az elkesere­dettsége, akik érzik: rosz­­szabb már nem lehet a sorsuk. Páncélautó fut be a Millenniumi Emlékmű­höz, a tömeg áttör a vá­rosligeti tó kis hídján, ahol újabb rendőrattakkal kell szembenéznie. Itt áll a Weingruber-féle vendég­lő. Az asztalok márvány­lapjaiból barikádok vál­nak — most már a rendőr­­sortűz ellen kell védekez­niük a tüntető munkások­nak. Újabb és újabb rendőr­­sortüzek. Csaknem­­száz se­besült és egy halott. Meg­maradt a dokumentum, az egykori halotti bizonyít­vány. Az elhalt neve: Dar­nyik János állványozó munkás, anyja Mihók Ró­za, vallása római katoli­kus, életkora 28 év, a ha­lál ideje 193­. szeptember 1. délelőtt 11 óra, helye Budapest, a Széchenyi-für­dő előtt, a halál oka: mell­kasi lövés. Az már nem áll a halotti bizonyítványban, hogy a halott zsebében négy fil­lért találtak. És munka­könyvét, amely azt bizo­nyította, hogy ő is egy volt a sok százezer munkanél­küli közül. A tüntetés szomorúan végződött — másként nem is végződhetett —, a törté­nelem azonban mégis ki­emelkedő napként jegyezte fel, amikor utcai harcok­ban először jött létre 1919 óta a munkásosztály for­radalmi akcióegysége. Sárdi Mária JÖVŐRE ÚJ GYÁR Fontos állomáshoz érkezett az Ajkai Új Timföldgyár építése. Elkészültek az alap­építmények, s már a tech­nológiai berendezéseket szerelik. Jövőre az új gyár­ban megindul a próba­­üzemelés. A virágüzletek sztárja Az utóbbi hónapokban a magyar virágüzletek sztár­ja , a Florasca-virágföld. Alapanyaga az a Győr-Sop­­ron megyében talált, ritka­ságszámba menő kiváló mi­nőségű tőzeg, amelyben mohamaradvány halmozó­dott fel, könnyen meleg­szik, s jól tartja a nedves­séget. A tőzeghez különféle virágföld-keveréket ada­golnak és ehhez pontosan kiszámított recept szerint adják hozzá a szükséges tápanyagot. A dísznövény­­termesztők Európa kiváló virágföldjei közé sorolják a Florescát, amelyről a kuta­tóintézeti szakemberek, újabb ellenőrzések után, megállapították, hogy a leg­jobb francia virágföldekkel vetekszik. TÍZEZER ETŰD GYEREKEKNEK Az OFOTÉRT 1969-ben 40 ezer fényképezőgépet és felvevőt vásárolt a Szovjet­unióban, 1970-ben pedig már 70 ezret. Az idén 100 ezer gépre emelték jövő évi rendelésüket. Újdonság lesz az ETŰD fényképező­gép, amely 4,5x5 centiméte­res képméretével a Skol­­nyik-típust helyettesíti. Még ebben az évben kap­hatnak a magyar gyerekek 10 ezer darab jó minőségű ETŰD tanuló-fényképező­gépet. Újdonság lesz a SZMENA M. fényképező­gép, amely a SZMENA fényképezőgép módosított változata. Új diavetítők és filmvetítők beszerzéséről is tárgyalnak.

Next