Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-26 / 226. szám
A luzitáa szörny Peler* Weiss bemutató a Katona József Színházban „Pontosan tudom, mit akarok, és hová megyek. Az ország tanulmányozhatja a terveimet, sőt, vitatkozhat is rajtuk. De ha utasításokat adok, csak egyetlen tennivaló van: a feltétlen engedelmesség.” „Isten nékem azt sugallja / hogy terjesszem szent igeit / ez a küldetésem / Az ember a maga erejéből / nem is tudja merre menjen ” Az első idézet dr. Antonio de Oliveira Salazartól, a luzitánok kései leszármazottjától származik, méghozzá több mint negyven esztendővel ezelőttről, amikor pénzügyminiszterré nevezték ki. A második idézet a szörnytől, a madárijesztőről, azaz Peter Weiss A luzitán szörny című darabjából való. A két idézet között semmi lényegbevágó különbség, ami a mondanivaló tartalmát és hangnemét illeti. Ez a párhuzam érzékeltetheti, hogy a legelvontabb iskoladrámának ható szöveg majdnem dokumentum hitelességű. Nem lehetnek kétségeink, hogy a ma is létező legbarbárabb gyarmati kizsákmányolás példái, amit A Tuzitán szörny epizódjai felidéznek, lehet, hogy szóról szóra így igazak. A kérdés ,csak az, érdemes-e nálunk most ezeket, az újságok híradásaiból is közismert, elemi tényeket, igazságokat elmondani. Alighanem Major Tamásnak van igaza, aki úgy vélte: minden azon múlik, hogyan mondják el, hogyan játsszák el egy színen a közismert helyzeteket, mármár frázisszerű igazságokat a gyarmati kizsákmányolásról. Érdekesen, hatásosan mondják el. Major Tamás olyan előadást rendezett, amely igazolja a vállalkozást. Nem azért, mert a még világos nézőtéren a teljes szereplőgárda jelmezesen privatizál a nézőtéri ismerősökkel, majd fülharsogtató üvöltéssel indítják a játékot, s hasonlóképpen fejezik be. Ezek inkább olyan divatos sokkolási sallangok, amelyeket külföldi útjain, vagy hírből, már a magyar közönség is megismerhetett. Az előadás igazi újdonságát az adja, hogy a színház minden hagyományos és minden új eszközét szervesen ötvözve, igen sokféle hatással, bombázza a nézők érzékszerveit. Ha ezekből most külön-fülön próbálunk néhányat bemutatni, az csak arra jó, hogy jelezzük, mi minden történik a színpadon. Nézzük a mozgást. A szereplők szinte állandóan változtatják a helyüket, de ezt a mozgást a legváltozatosabb stilizáció szabja meg. Sokat — és jól — táncolnak, egy afrikai jellegű folklór elemeit idézve. Természetesen, nem hiányzik a pantomim sem, bizonyos jelenetekben pedig a leghagyományosabb színpadi mozgás szabályai szerint játszanak. Teljesen groteszk, bábszerű, gépi mozgásokat is imitálnak, és nem hiányzott a leghétköznapibb, sietős, vagy lassú helyzetváltoztatás sem. (A koreográfia Szigeti Károly munkája.) A zene nem betét. Hol hanghatásokat illusztrál a színpad jobb oldali előterében ülő beategyüttes, hol songokat adnak elő a szereplők, hol az afrikai folklórt idézik zenében is, hol olyan lázító ritmusú kórus dalol, mint egy jószínvonalú zenedrámában. (A valószínűleg önállóan is nagyon élvezetes zenét Daróczi Bárdos Tamás szerezte.) A színészek legfeltűnőbb tulajdonsága volt, hogy — magyar színpadon szokatlan intenzitással — egész testükkel részt vettek a játékban, egész testük önállóan, szöveg nélkül is bele volt komponálva az előadásba. Ezt a stílust, úgy látszik, Törőcsik Marinak találták ki. Hibátlan precizitással érzi emelt hangjainak azt a határát, ahol 3. Beszélőként mintegy kívülről,de mégis átélve az író véleményét, vagy a dokumentumokat tolmácsolja. Aztán az egyes epizódokban női sorsok és jellemek széles skáláját vonultatja fel; másodpercek alatt teremt szemrebbenésekkel vagy megállással, kézmozdulattal és mindig változó hanggal egy egész életet felvillantó teljes emberi karaktert. S hozzá nagyszerűen énekel, ha kell, táncol. Az előadás lelke. A másik két Beszélőnek vitathatatlanul kisebb a játéklehetősége. Ezt Iglódi István tölti meg inkább mozgalmassággal, a szó minden értelmében. Horváth Józseftől leginkább az „assimiláció” jelenet emlékezetes. S beszélni kell a főiskolás karról. Nem statiszták, így együtt egyenrangú főszereplői a darabnak. A gyarmatosítók figuráit vitathatóbban állította színre Major Tamás, lejátsszák a „rossz embereket”, pedig a színpadon ezt szimbolizálja a szörnyeteg. Még az ő szövegei is minden kacsingatás nélkül valódi, mai, létező gyarmatosító érvként mondhatók. Erőteljesebb lett volna a hatás, ha a szörny és a többi negatív figura objektíven, a maguk valódi modorában mondják ezeket a dialógusokat. A kötéldíszletek, a zsákruhák (Keserű Ilona tervei) ugyancsak kitűnőek. Körülbelül ezeknek a hatásoknak az összessége fogalmazható úgy, ez az előadás sikeres kísérletet tett egy, a hagyományosnál öszszetettebb színházi élmény megteremtésére. Bernáth László Pelé írni tanít Világosság Világéve Kisiskolások rajzolnak nagy igyekezettel egy üvegtáblára. Kezük nyomán jelenik meg a cím: ABC... Vasárnap délután az UNESCO analfabétizmus ellen meghirdetett Világosság Világévének szentel majd egy órát a tévé. Az embléma, amely a képernyőn megjelenik, Vasarelly munkája, s a dokumentumösszeállítás a világ távoli pontjairól, s közvetlen környezetünkből ad érdekes képet. Balogh Judit szerkesztő mondja a műsorról: Külföldi és hazai dokumentumfilmekből válogattuk össze az anyagot, amellyel igyekszünk bemutatni, milyen problémát jelent világszerte ma is a tömeges analfabétizmus, és megszüntetéséért milyen módon folyik a küzdelem. Áttekintést adunk arról, hogyan alakult ki az írás, mit tesznek a fiatal függetlenné vált államokban az írás-olvasás elsajátításáért. Egyik filmrészlet például a Dacarban működő kísérleti audiovizuális oktatásról ad képet, ahol televízió segíti a tanulást, de a diákok még földön ülve nézik a technikának ezt a vívmányát. Hírt adunk Dél-Amerikáról is: bemutatunk egy fotót Peléről. Brazíliában ugyanis a világhírű futballista személyes vonzását használják fel a betű iránti kedv felébresztésében. A brazil tévében jelenik meg ez a kép az analfabétáknak tartott tanfolyam előtt azzal a felhívással, hogy aki Pelé önéletrajzi könyvét olvasni akarja, legyen a tanfolyam diákja. Dokumentumfilmen mutatjuk be, hogyan tanulják a Dél-afrikai Köztársaságban a néger gyerekek illegális dzsungeliskolában a betűvetést. Megjelennek a képernyőn az eszkimó és a lapp gyerekek is. Részleteket mutatunk be a Kincskereső kisködmönből, a Szomjúság című magyar dokumentumból, amely a hazai felnőtt analfabéták oktatásáról készült. A műsort Sinkó László vezeti. — y — HÁZGYÁRAK, TERVEZŐK, TÁRSASHÁZÉPÍTŐK! A korszerű követelményeknek megfelelő, új és régebbi házakba egyaránt beszerelhető kaputelefont hoz forgalomba a BAVILL KERESKEDELMI VÁLLALAT Érdeklődni lehet viszonteladóknak: Villamostömegcikk Osztályunkon, Budapest IX., Üllői út 47—49. Telefon: 331—186, közületi és magánvásárlóknak: az ECHO Elektroakusztikai Szalonban, Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 19/a. Telefon: 117—693 BUDAPESTI MŰVÉSZET HETEK, 1970 - NYITÓHANGVERSENY AZ ERKEL SZÍNHÁZBAN Lorin Maazel nagyszerűen tolmácsolta a tegnap esti hangversenyen Bartókot. A műsort indító két kép a zenetörténet folyamába illeszkedő, a természet megragadásában Debussyt folytató és a továbbfejlesztő, a hangszerek felhasználásában . Richard Strauss gazdag színskáláját kibővítő mestert szólaltatta meg. Maazel már itt nyilvánvalóvá tette minden szempontból maradéktalan felkészültségét: a mű elmélyült ismeretét, a bartóki hangvétel és közlési szándék megértését, a zenekarral való fölényes bánni tudást és azonosulást, mindent sugallata, erővel kifejező vezényléstechnikáját. A III. zongoraverseny vezető szólamát romantikus hévvel tolmácsoló Fischer Annie készséges alkalmazkodó partnerre talált a karmesterben, kizökkenthetetlen „felelgetőre”, kísérőre és vezetőre — mikor mi volt a dolga. Itt már a magányos óriás, a beethoveni egyéniség senki máséhoz nem hasonuló hangján szólalt meg Bartók, ellenállhatatlanul kényszerítve a hallgatót az elmélyülésre, katarzikus megrendülésre, önmagunk és általában az emberi sors gyarlóságának és nagyságának átélésére. Aztán a koncert második felében megszólalt a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a mi korunk egyik legcsodálatosabb művészi alkotása, melyet igen tökéletes egészként, ilyen maradéktalannak a részletek feltárásában, ilyen szépnek még aligha hallhattuk. Legalábbis most, a friss élmény hatása alatt — így tűnik. Maazel a pár év előtti bemutatkozása óta, generációnyit érett, elmélyült, a külsőségek utolsó, felesleges maradékát is levetette. Intim viszonyba tud lépni a remek művekkel és alkotójukkal, legalábbis ami Bartókot ileti. Jó, hogy őt hívtuk erre az alkalomra, jó, hogy eljött — méltóvá avatni az emlékezést és a budapesti művészeti hetek nyitányát. Fodor Lajos Fischer Annie és Lórin Maazel y (MTI Foto — Molnár Edit felv.) Négy bemutató A budapesti zenei hetek alkalmából Mihály András vezényletével szeptember 30-án adja első koncertjét a Budapesti Kamaraegyüttes a Zeneakadémia kistermében. Négy bemutató hangzik fel, Kocsmár Miklós, Decsényi János, Balassa Sándor és Mihály András műveiből. A koncerten Bartók Falun című művét is előadják, ez először hangzik fel kamarazenei változatban az 1927-es bemutató óta. Közreműködik Sziklai Erika és a Győri Leánykar, karigazgató Szabó Miklós. □ A BARTÓK-MŰVEK között számozásban nem is szereplő hat hegedű-zongora szonáta hangzik fel három esten a budapesti zenei heteken, a Zeneakadémia kistermében. A műsorokat a már népszerűvé vált Bartók-kompozíciók egészítik ki. A hangversenysorozatban a fiatal művészek mellett Kovács Dénes és Bacher Mihály is fellép. Az első koncertet október 14-én tartják. • Tessék vigyázni, a cím csalóka: a tartalom egyre-másra rácáfol arra, amivel a sorozat biztat, azaz, hogy a novellairodalom gyöngyszemeit látjuk tévéfilmen. A könyvkiadás az ilyen gyűjteményeket más jelzővel szokta ellátni, valahogy így: „izgalmas novellák”, „érdekes novellák”, „érzelmes novellák” stb. A tévéműsorra is inkább illenék ezekből választani, semmint gyöngyszemeknek titulálni a tévésített elbeszéléseket. Bizonyságul akár a tegnapi adást is felhozhatnánk. Aki az Oscar Wilde-novellát eredetiben olvasta, annak a Lord Arthur Saville gyilkossága című tévéfeldolgozás láttán olyan érzése támadhatott, mint amikor egy viccet rosszul mondanak el. Az eredeti tenyérjós saját végzetét olvasta ki a fiatal lord tenyeréből, amit persze nem árult el. A történet megváltoztatása a cinikusan ironikus novellából lapos, jelentéktelen sztorit csinált. A Turgenyev-elbeszélés után bizonyára sokan kérdezték önmaguktól, vajon mi is a történet megfejtése. Megnyugtatásukra : semmivel sem több, mint amit a közhelyes cím mond: A győzelmes szerelem. A nagy orosz írónak ez a novellája már abban az alkotói korszakában született, amikor erősen hatottak rá a nyugati dekadens irodalmi áramlatok. A sejtelmes, misztikus, finomkodó történet semmivel sem több egy mesteri kézzel kimunkált falvédő-jelképnél. Még jó, hogy a novellák előtt Elbert János kapott szót, aki nagyon okosan, kulturáltan, érzéssel ezúttal is elmondta, minek kellene benne lennie a tévéfeldolgozásokban. • Mindennapi beszélgetéseinkben szereplő gazdasági fogalmakról, mint például nyereségrészesedés, anyagi ösztönzés, már jó néhány tévéműsor készült. Úgy is, hogy munkásokat kérdeztek meg ezekről a témákról. Az Emberek és nyereségeit című riportfilm egy lépéssel tovább lép ezeken a filmeken: nemcsak azt kívánta bemutatni, hogy a hétköznapi demokratizmussal hogyan élnek az emberek, azaz mennyire figyelnek oda saját vállalatuk ilyen fajta helyzetére, hanem azt bizonyította, hogy az odafigyelés vagy oda nem figyelés menynyire hat az emberek egyéni munkájára, végső soron anyagi helyzetére. Érdekesen és jól oldotta meg választott feladatát a film stábja, mert érdeklődést keltett a nézőben önmaga dolgai iránt. (bársony) Már Tihanyban bővítették a tihanyi apátsági épület pincéjében levő kőtárat, ahol a Balaton-vidék gazdag régészeti, építéstörténeti anyagát mutatják be. Különösen a római anyag rendkívül gazdag. A kőtár bővítése során feltárták az egykori kolostor alápincézetlen részén a földtani érdekességű gejziritréteget, a felette levő édesvízi származású lerakódásokkal együtt. A lapidárium végén metszetfal van, s itt a kőtár látogatói eredeti helyén szemlélhetik meg ezt a földtani ritkaságot. (MTI) □ MAJOR KÁLMÁN festőművész,, akinek legutóbb három évvel ezelőtt volt önálló kiállítása Párizsban, most ismét szerepelt a párizsi Raymond Duncan galériában,, a „Salon de Septembre 1970” című tárlaton.