Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

AMIRŐL AZ EMBEREK BESZÉLNEK Négy év a naptárban Vélemények, gondolatok a kongresszusi irányelvekről Az ország politikai életének fontos színhelyei ezekben a napokban az ilzemi, vállalati, hivatali pártszervezetek: most tanácskoznak a taggyűlések a kongresszusi irányelvekről, a szervezeti szabályzat módosításának terveiről, s most döntenek arról is, kik kerüljenek a pártalapszervezetek új vezetőségébe. Milyen kérdések vetőd­nek fel leggyakrabban a kongresszusi irányelvek vitájában, hogyan véleked­nek a felszólalók az ország helyzetéről, az előttünk álló feladatokról, a jövő terveiről, elképzeléseiről? Erről beszélgettünk dr. Péter Jánossal, a Budapes­­ti Pártbizottság osztály­­vezetőjével. — Eddig a főváros mint­egy kétezerötszáz párt­­alapszervezetében zajlottak le a kongresszusi irányel­vekről és a szervezeti sza­bályzat módosításáról is tárgyaló vezetőségválasztó taggyűlések — mondja az osztályvezető. — Az a ta­pasztalatunk, hogy szinte mindenütt igen eleven vi­ta bontakozik ki ezeken a taggyűléseken, amelyek a vártnál is élénkebbek, ál­talában a párttagság egy­­harmada felszólal a vitá­ban. Nyugodt, bizakodó lég­kör jellemzi ezeket a ta­nácskozásokat, amelyek vonzó szókimondással ér­zékeltetik nemcsak a szocialista építő munka eredményeit, hanem a további haladás gondjait is. A hozzászólók világos­nak,­ érthetőnek tartják az irányelveket, elfogadják, reálisnak tartják az utób­bi négy év munkájáról adott értékelést, s helyes­lik, hogy a párt az ered­mények mellett őszintén beszél a problémákról is. Sokan állapították meg: az irányelvekből is látható, hogy a Központi Bizottság ismeri az élet által felve­tett gondokat, s napirenden tartja azok megoldását.­­ Az egyetértő, helyeslő megjegyzések mellett sok kritikai megjegyzés, renge­teg hasznos javaslat, szám­talan új gondolat is el­hangzik ezeken a taggyűlé-­­seken. Szinte mindenütt igen élénken vitatják a munkaerőhelyzet és a munkafegyelem alakulá­sát. A közgazdasági sza­bályozók hatékonyságá­nak fokozásán kívül egyéb intézkedéseket is várnak például a káros munkaerővándorlás csök­kentésére. Több nagyüzemi pártszer­vezetben tették szóvá, hogy a ktsz-ek és a ter­melőszövetkezetek elszip­pantják a jó munkásokat az üzemektől, állami vál­lalatoktól. Szóvá­­tették azt is, hogy a gyárak nem ren­delkeznek elegendő beru­házási eszközökkel ahhoz, hogy a létszámigényt jelen­tősen csökkentő műszaki fejlesztést valósíthassanak meg. Sok taggyűlésen ve­tették fel: a gazdasági ve­zetésnek határozottabbnak kell­ lennie a munkafegye­lem megszilárdításában, hatékonyabb intézkedése­ket kell hoznia a termelé­kenység további fejleszté­séért, az anyagi érde­keltség fokozásáért, a mun­ka szervezettségének és műszaki színvonalának magasabb szintre emelé­séért. — Sok kritikát kapott a felszólalásokban az épí­tőanyagipar lassú fejlő­dése. Félő — fogalmaz­ták meg többen —, hogy ez gátolja majd a lakás­­program megvalósítását. A közgazdasági kérdések­ben járatos értelmiségiek körében a vidéki ipartele­pítés fonákságait tették szóvá sokan: miközben vi­déken új, modern üzemek épülnek, Budapesten sok gondot okoz az iparválla­latok korszerűtlensége, el­avultsága.­­ Szinte minden taggyű­lésen hangot kaptak az életszínvonal alakulásának problémái is. Az eddig ho­zott intézkedéseket helyes­léssel, elismeréssel fogad­ják,­ széles körben igénylik azonban a többgyerme­kes családok fokozottabb támogatását, az alacsony nyugdíjak felemelését, az egészségügyi ellátás további javítását. Kórházi, rendelőintézeti pártszervezetekben szóvá teszik, hogy nagyobb anyagi eszközöket kellene fordítani az egészségügy fejlesztésére.­­ Nagyon sok helyen beszélnek a felszólalók ar­ról, hogy határozottabban kell fel­lépni az önzés, a hará­­csolás jelenségeivel szemben. A tudatformá­­­­lás mellett adminisztra­tív intézkedéseket is sür­getnek a kirívó esetek ellen. Azt is szóvá teszik ezzel kapcsolatban, hogy fokoz­ni kell a szocializmus hí­veinek, a társadalmi hala­dást aktívan segítők, a köz javára fáradhatatlanul te­vékenykedők megbecsülé­sét. Mint a Budapesti Párt­­bizottsághoz eddig beérke­zett jelzésekből kitűnik, néhány helyen bizonyos egyoldalúság is tapasztal­ható a taggyűlési viták­ban: sok szó esik a saját jogokról, és mások portá­járól, s kevesebb a köte­lességekről, a saját tenni­valókról. Általános és jel­lemző azonban, hogy megfelelő politikai érett­séggel, , a további hala­dás előmozdításának szándékával szólnak a vitázók a párt, az ország egész népe előtt álló fel­adatokról. A pártszervezetekben gondosan feljegyezték a kongresszusi tézisek vitája során elhangzott észrevéte­leket, javaslatokat, s már­is megkezdték a pártbizott­ságokon azok elemzését, hogy a további munkában értékesíthessék, felhasznál­hassák az okos gondolato­kat. Sz. G. TANULNAK A TANÍTÓK „Ha tilos volna, akkor is..." Az inasból, a „nasiból” előbb ipari tanuló, később szakmunkástanuló lett —, az elnevezés változása is jelzi, hogy a társadalom fokozottabban törődik , a munkásutánpótlással­ megadja a szakma becsüle­tét. A Budapesti Közlekedési Vállalat tanműhelyeiben egy év óta elmélyültebb fi­gyelemmel foglalkoznak a fiatalokkal. Az okot nem­csak abban kell keresni, hogy lassan egyéves a szak­munkásképzésről hozott új törvény. NEM ELÉG A SZAKTUDÁS — A munkaerő-vándor­lás legjobb ellenszere a pe­dagógiailag megalapozott szakmunkásképzés — mondja Vogel László, az oktatási osztály munkatár­sa. — Harmincöt függetle­nített oktató közül tavaly huszonöten kezdték el a Munkaügyi Minisztérium hároméves pedagógiai tan­folyamát, ahol bevezetik őket a fejlődéslélektan rej­telmeibe is. Ma már nem elég a „mesterek” szaktu­dása — a gyerekekkel jó pszichológiai érzékű peda­gógusoknak kell foglalkoz­niuk. A tanfolyam hasznát az oktatók is elismerik. Az el­ső évi minisztériumi vizs­ga után egy szaki azt mondta: „Akkor is elvé­gezném a másik két évet, ha tilos volna!” Ők maguk is látják: képzett szakem­berek, villamosjármű­­szerelők, forgácsolók, vil­lanyszerelők kerülnek ki a kezük alól — nem mind­egy, hogyan nevel az a kéz, mikor simogat, mikor fényit. Olajkályha-sorakozó. A Szellőző Művek hajdúnánási gyáregységében, a szerelők az utolsó simításokat végzik a nagy teljesítményű olajkályhákon (MTI fotó : Balogh felv.) Közhírré tétetett: permeteznek... Mérget ettek a méhek Ilyen is van: méhmérge­­zés. Az ügyet legtöbbször a méhész és a növényvédő, vagy a növénytermesztő egymás közt elintézi. Ha nem tudnak megegyezni, a­­ bírósághoz fordulnak. A bíróság pedig, ha nem ki­elégítő a szakértők elem­zése, az Állatorvostudomá­nyi Egyetemtől kér „felül­­véleményt”. Az utóbbi években mindössze négy ilyen eset volt. Közülük három. A községben megszólalt a hangosbeszélő: vegysze­res gyomirtás lesz. A mé­hészeket levélben is érte­sítették a növényvédelmi munkáról. A gyümölcsöst Tinoxszal, a gabonatáblá­kat Dikonirttal permetez­ték. Néhány nap múlva több méhcsalád elpusztult. A tulajdonos méhész kár­térítésért a bírósághoz for­dult, s perelt, akit tudott: a tsz-t, a községi tanácsot, a megyei növényvédő állo­mást. A méhész azonban több hibát vétett. Fölöslegesen perelte a községi tanácsot, mert kiderült: időben érte­sítették a permetezésről. A gabonatábláról nem vett mintát, ezért a növényvédő állomást is hiába hívta perbe, a Dikonirt ártal­­masságát nem tudta iga­zolni. A tsz pedig azzal vé­dekezett, hogy elhárítha­tatlan ok miatt permete­zett a gyümölcsösében, s a felperesnek a legalkalma­sabb napszakban — éjsza­ka — alkalma lett volna méheit bezárni. A bíróság a méhész kár­térítési igényét elutasította, sőt, a perköltség megfize­tésére kötelezte. A tanyai méhésznek hat­van méhcsaládja volt. Egy reggel arra lett figyelmes, hogy a tsz közelben levő kukoricaföldjét permetezik. A virágzó vadrepcén ép­pen gyűjtögettek a szor­galmas méhecskék. Meg­kérte a permetezőket: hagyják abba a munkát. Hiába. Másnap a tanácsel­nököt, a tsz-elnököt és a főagronómust helyszíni szemlére hívta. Mintát vettek, s elküld­ték a vizsgáló intézethez. Az ügyből per lett, s az elsőfokú bíróság 7600 fo­rint kártérítésre kötelezte a termelőszövetkezetet. Az alperes fellebbezett, de a másodfokú bíróság — a felülvéleményt adó bizott­ság javaslatára — helyben­hagyta az elsőfokú döntést. Az esetből tanulhattak a tsz vezetői: a növényvé­delmi munkák előtt érte­sítsék a környék méhészeit, zárják el a méheket. A következő perben a kártérítés összegéről mond­tak véleményt az Állat­orvostudományi Egyete­men. A felperes szakértője 26 ezer forint kárt állapí­tott meg, egy másik szak­értő ennek csupán a felét. A vizsgálattal mérlegelni kellett, hogy akácvirágzás előtt drágább, „akác után” olcsóbb a méhcsalád ára. Figyelembe vették azt is, hogy a megtermelt mézből a méhek is ettek volna, ha nem pusztulnak el. Mind­ezek alapján a bíróság úgy döntött, hogy a második szakértő által megállapított kárt fogadja el. (h. i.) ÚJ OTTHONOK A BKV KISZ-szervezete is sokat tesz a munkásfia­talokért. Egyik munkabi­zottságaként működik a Szakmunkástanulók Taná­csa. A megbecsülés apró, mégis élményt adó. ..emberi jelei: tanévkezdéskor ün­nepélyes tanévnyitót ren­deznek, mint a gimnáziu­mokban — idáig nem volt! —, a végzősök számára pe­dig szakmunkásavatót, ahol a legjobbakat külföldi uta­zással jutalmazzák. (Leg­utóbb a Magas-Tátrában járt egy csoport.) Vogel László — ezúttal mint a KISZ-vezetőség tag­ja — így folytatja: — Két lakásépítési ak­ciót kezdtünk el, a vállalat húszmillió forintos hozzá­járulásával. Mindkét he­lyen 92 lakás épül. A je­lentkezőknek az eltöltött időtől függően tizenöt-, húsz-, illetve huszonötezer forintos induló pénzt álla­pítottunk meg. SÁTRAK GÖDÖN A vállalatvezetőség át­gondolt bőkezűségét jelzi, hogy Alsógödön sátoros nyári tábor létesítéséhez telket bocsátott a KISZ rendelkezésére. Némety László AZ ÉVSZÁZAD ÁRVÍZÉNEK TÖRTÉNETE Emlékutjak a Szamosközben A Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács végrehajtó bi­zottsága a szamosközi árvíz­­katasztrófáról és a negy­venkét község újjáépítésé­ről dokumentumfilmet ké­szíttet. A társadalmi és tö­­megszervezetek, valamint a szamosközi lakosság ké­résére a segítésnyújtásban élenjáró építőipari vállala­tokról utcákat neveznek el, s emlékoszlopot emelnek az ifjúsági táborok helyén. Emlékplaketteket is készí­tenek, s azokat elhelyezik az újjáépülő középületek alapjaiba. A szatmári ár­vízről könyvet adnak ki, amely beszámol az árvizes időszaktól a teljes újjáépí­tésig, a példa nélkül álló, önzetlen segítségnyújtás­ról. (MTI) Újító erdészek, vízügyi feltalálók Országos tanácskozásra készülnek a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi újítók és feltalálók­ az újítómozga­lom 25 éves évfordulója al­kalmából. Az újítómozga­lom eredményeiről, s a to­vábbi feladatokról dr. Ger­gely István, a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi mi­niszter helyettese, és Vin­­cze József, az OVH elnök­­helyettese tart előadást. Tanácsadás az építtetőknek Meggyorsult az építési engedélyezési eljárás a II. kerületben. Ebben nagy ré­sze van az építési és köz­lekedési osztályon létreho­zott úgynevezett tervta­nácsnak. A testületben ne­ves építési szakemberek, tervezők kaptak helyet, akik hasznos javaslatokkal, ötletekkel látják el nem­csak a tanácsi szakembere­ket, hanem az építtetőket, a tervezőket is, az engedé­lyezési eljárás megkezdése előtt. A tervtanács műkö­dése óta az építési és köz­lekedési osztályon meg­szűnt az ügyirat-restancia. (MTI) Értesítjük kedves vásárlóinkat, hogy az „ALADDIN védjegyű cikkeket, petróleumfőzőket és ezeknek alkatrészeit a Fővárosi Vas- és Edénybolt Vállalat VL, Szondy u. 46. sz. alatti szaküzlete hozza forgalomba. Az üzlet nyitva: hétköznap 9-től 17 óráig, szombaton 9-től 14 óráig. Telefon: 110—675.

Next