Esti Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
A NOVOJE VREMJA CIKKE: Miért nem tetszik a Zsenmin Zsipaónak a moszkvai szerződés? Moszkva, szeptember 17. Hável József, az MTI tudósítója jelenti: A Novoje Vremja legújabb száma egész oldalas elemző cikkben foglalkozik a Moszkvában megkötött szovjet—nyugatnémet szerződés kínai visszhangjával. A cikk mindenekelőtt rámutat arra, hogy az augusztus 12-én aláírt moszkvai szerződést általában a legkülönbözőbb véleményeket tolmácsoló megfigyelők is úgy értékelték, mint lépést a béke megerősítésének útján. Kivételt csupán a legmegrögzöttabb reakciósok — a Strauss-csoport politikusai és von Thadden pártjának újfasisztái — képezték. Ők újságjaikban nagy címbetűkkel a „német érdekek elárulásáról” „sötét összeesküvésről” cikkeznek. A legutóbbi időkig egyedül álltak ezzel az értelmezéssel, most azonban „támogatást” kaptak. A Zsenmin Zsipao szeptember 13-i számában terjedelmes cikk jelent meg „a szovjet—nyugatnémet szerződésről”. Mint a szovjet külpolitikai hetilap aláhúzza: a pekingi cikk akarva-akaratlan ” felidézi a Deutsche National Zeitungot: ugyanaz a kiabálás az „összeesküvésről, „a német nép érdekeinek elárulásáról”. Azzal a különbséggel, hogy míg a Deutsche National Zeitung Brandtot és politikáját veszi célba, addig a Zsenmin Zsipao kirohanásainak fő tárgya: a Szovjetunió. A Zsenmin Zsipao állítása szerint a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés nem más, mint „hallgatólagos beleegyezés” abba, hogy Nyugat-Németországnak joga van bekebelezni az NDK-t. Mint a Novoje Vremja rámutat, furcsa helyzet alakult ki: a Varsói Szerződés országai — köztük az NDK nem észlelték ezt a „hallgatólagos beleegyezést” a sok ezer kilométernyire fekvő Pekingben azonban „észrevették, hogy Moszkva — úgymond „engedélyezte az NDK annektálását”. A kínai állítások képtelensége nem követel hosszú bizonyítási eljárást — húzza alá a szovjet cikk — elegendő csupán elolvasni magát a szerződést, amely kategorikusan kimondja, hogy az NSZK és az NDK közötti határ megváltoztathatatlan. Éppen az a tény, hogy az NSZK kötelezettséget vállalt az európai határok tiszteletben tartására, tesz pontot az NSZK korábbi politikájának revansista törekvései után. Ez a Szovjetunió és az NSZK közötti szerződés eredményeképpen Európában kialakuló új helyzet lényege. Ezt nem fogja fel a Zsenmin Zsipao! A pekingi cikkíró úgy tünteti fel, mintha Moszkvában a Szovjetunió elfogadta volna „Nyugat-Németország feltételeit” Nyugat-Berlinnel kapcsolatban, a szerződésben azonban köztudottan nincs egyetlen szó sem Nyugat-Berlinről. Szemmel láthatóan Pekingben ugyanazt a módszert alkalmazzák, amely eddig a nyugatnémet reakció kedvenc eszköze volt: megpróbálni éket verni a Szovjetunió és az NDK közé. A Zsenmin Zsipao elégedetlenségének fő oka, hogy Pekingben nem csekély erőfeszítést fecséreltek annak bizonygatására: a békés együttélés a Szovjetunió javasolta programja nem reális. Most pedig bebizonyosodik, hogy e program alapján lehetséges olyan megállapodás elérése, amely az egész világon helyeslő visszhangra talál. Befejezésül a Novoje Vremja rámutat: a Zsenmin Zsipao cikkírója talán legtitkosabb gondolatát tárta fel, amikor a következőket leírta: „Ezzel a szerződéssel rosszabb, nélküle jobb lenne.” Más szavakkal: a szerződés, amely egyöntetű vélemény szerint az európai enyhüléshez vezet, nincs ínyére Pekingnek. GM-SZTRÁJK 100 millió dollár naponta Második napja tart a világ legnagyobb cégénél, a General Motorsnál mintegy 344 ezer amerikai és kanadai munkás sztrájkja. A társaság becslése szerint a munkabeszüntetés naponta több mint százmillió dollár kiesést jelent az üzleti forgalomban, a bérekben és a kormány adóbevételében. Heath-Wilson A Gallup közvéleménykutató intézet felmérése szerint Heath konzervatív kormánya továbbra is tartja népszerűségi előnyét Wilson Munkáspártjával szemben. A miniszterelnök személyes népszerűsége ezzel szemben nem növekedett lényegesen, a megkérdezettek többsége még korainak tartja véleményét nyilvánítani működéséről. HÚSZ PERC MÚLVA MEGHAL. Arat a halál a francia autósztrádákon A képen látható férfi húsz perc múlva meghal. A Paris Match című francia képes magazin közölte a fotót e drámai címmel. A 404-es és 304-es Peugeot karambolja a marseille- lyoni autóúton történt. Január 1. óta a képen látható férfi a nyolcezredik halálos áldozata a francia országainknak. Meglehet, hogy megdől a múlt évi szomorú rekord: akkor tizennégyezren lelték halálukat az utakon. Keresni az okot? Mindenki ezt teszi Franciaországban. Mitől ez a hatalmas méretű balesetözön, mi okozza, hogy az áldozatok számát illetően megelőzték az Egyesült Államokat is? Csaknem négyszáz szervezet, az egészségügyi minisztérium irányításával vizsgálja, bogozza az indítékokat, keresi a választ. Az utas, ha Párizsban jár, elámulhat a rengeteg gépkocsi láttán, csodálkozik, hogyan lehetséges az előrehaladás, az autótengerben. Ha figyelmesen néz, azt is észreveszi, hogy a legritkább tünemény a karambol. Kisebb összekoccanások előfordulnak ugyan, de olyan eset, amelyhez rendőrt és mentőt kell kihívni, alig-alig. Ám menjen ki egyszer az autósztrádákra. Ugyanolyan autófolyam fogadja, mint a Champs Elysée-n, csak éppen a sebesség nagyobb. Óránként 120—150 kilométerrel száguldanak a kocsik. A párizsi, aki megszokta, hogy városában csigalassúsággal közlekedik — tíz kilométer, óra a közlekedési átlagsebesség —, az autóúton nekiereszti kocsiját, hiába korlátozták a sebességet tavasszal. Mindez csak részben magyarázza a baleseteket. Akad egy sokkalta lényegesebb ok — az alkohol. Nemrégiben jót nevettek a párizsiak azon a plakáton, amely így óvta a vezetőket: „Az alkohol lassú halál.” A hirdetmények alá odafirkantották: nem baj, nem nagyon sietünk. Ám a tréfa mögött a statisztikusok adatai bizonygatják: a franciák, igenis sietnek a halálon. Az átlagfrancia évente százhúsz liter bort, harminc liter pálmát iszik meg. Minden százautóbaleset közül negyvenkilenc esetben az alkohol a bűnös. Nehéz feladat az alkohol ellen harcolni. Erőtlen kísérletek tapasztalhatók csupán. ..Igyok valamivel kevesebbet, vagy ha már ivott, vezessen óvatosabban, figyeljen jobban” — hirdetik a reklámműsorok. Az eredmény: nyolcezernél is több a halálos áldozat, csupán az országutakról. A franciák alkohol ürügyén Pasteurt szokták idézni: „A legegészségesebb ital a bor.” Csakhogy abban az időben nem okozott ilyen gondot a közlekedés, Pasteur különben is úgy értette, hogy Párizs vize egészségtelen, ihatatlan — a bor egészségesebb ... (sdi) JORDÁNIÁRÓL DIÓHÉJBAN (Folytatás az 1. oldalról.) Királyság Elő-Ázsiában, területe 96 610 négyzetkilométer, lakosságának száma mintegy kétmillió. Jeruzsálem óvárosa és Nyugat-Jordánia (az úgynevezett Cisz-Jordánia) 5600 négyzetkilométerrel és hozzávetőlegesen 700 ezer lakossal jelenleg izraeli megszállás alatt áll. 1917-ben brit mandátumterület, 1946-ban függetlenné válik, Transz-Jordánia néven. 1950- ben egyesül Arab-Palesztina megmaradt területeivel; ekkor veszi fel a Jordánia nevet. Nyugatbarát irányzatú, de 1964 után normalizálja kapcsolatait Egyiptommal. Reakciós belső rendszerében az 1967 júniusi háborút követően némi mérséklet mutatkozott. Jordánia lakosságának legalább fele palesztin származású, ezért a palesztin ellenállás egyik fő támaszpontja. A királyi kormányok és a palesztin szervezetek között (amelyek szintén nem képviselnek minden tekintetben egységes vonalat), a gyakori megállapodások ellenére, állandósultak a belső viszályok. A palesztin szervezetek a belső reformokat tekintve, sokkal haladóbb célkitűzéseket hangoztatnak, míg Huszszein király realistább álláspontot foglalt el a válság politikai rendezésének kérdésében. Amerikák loelinessban Az amerikaiak teljes „tudományos vértezetben”, hamarosan két újabb kísérletet tesznek a legendás, de aligha létező „lochnessi szörny” felkutatására. Az egyik csoport a sex fegyverével akarja felszínre csalogatni a szörnyet és ezért a legkülönbözőbb nagyhalak és tengeri emlősök jellegzetes nemi illatát tartalmazó anyagokat készül bevetni, a helyi lakosok általános elképedésére. Egy másik amerikai expedíció infravörös technikával akarja lefényképezni az állítólag teljes sötétségben, víz alatt rejtőzködő őslényt. POLITIKAI ROFIL Blum tiszteletes nevét márványtábla őrzi a belga Baudourban. Népszerű lelkipásztoruk emlékezetére aranybetűkkel vésették be a városka munkásai, kisiparosai és nincstelenjei: „A szegények oltalmazója, bátorítója és szószólója volt.” Arról már nem esett szó az emléktáblán, hogy a tiszteletes úr jóvoltából hétköznap is sűrűn benépesült a közös erőből emelt templom: falai között gyűltek össze az első munkásgyűlésekre Baudour szocialistái. Papjukkal az élen, hiszen ő is közéjük tartozott. — Ilyen körülmények között gyerekeskedtem — mondja Isabelle Blum, a Béke-világtanács elnökségének tagja, hosszú éveken át ügyvezető elnöke, alá az elmúlt napokban a békevilágmozgalom tisztikarának értekezletén vett részt hazánkban. — Elmondha- Malaysia elnöke Romániában A román kormány meghívására tegnap Bukarestbe érkezett Tan Abdul Razak, Malaysia elnöke. Isabelle, a lelkész lánya rám, hogy a belga szocialisták legjobbjai neveltek, hazám szervezett munkásmozgalmának bölcsőjét mondhatom szülővárosomnak. Az apai házban Marx és Engels jól megfért, a Bibliával. Isabelle a történelem- és irodalomtanári diploma mellett alapos marxista műveltséget szerzett. Mihelyt a belganők kiharcolták választási jogukat — egyelőre csak a községi tanácsok összetételébe szólhattak bele —, Isabelle Blum az elsők között lépett a szocialisták soraiba, a Belga Munkáspárt tagjai közé. Tanári állása mellett a párt nevelési osztályán titkár, egyúttal a felső káderképző tanfolyamon előadó. — Egy antimilitarista beszédem miatt 1928-ban elbocsátottak állásomból —■ emlékezik Blum asszony. — Akkor már tagja voltam a Belga Munkáspárt Központi Bizottságának, és a szocialista nőmozgalom irányításával bíztak meg. Nyolc esztendővel később parlamenti képviselőnek választottak. Nagy port vert fel megválasztása : akkoriban a belga nők még nem rendelkeztek általános politikai választói joggal, de — éppen a baloldal követelésére — választhatók voltak. Senki nem hitte, hogy a furcsa törvény értelmében valaki is bekerül a honatyák közé. Isabelle Blum volt a Belga Királyság első — és hosszú éveken át egyetlen — képviselőnője. Izig-vérig ellenzéki beszédei jó néhányszor kavartak vitákat a parlamentben. A jobboldal dühödten támadta: híre ment, hogy megalakította az Egyetemes Béketársaságot, amelyben nem kisebb tekintélyek foglaltak helyet, mint Joliot-Curie és Marcel Cachin. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a nyugati szocialisták és a szovjet szakszervezetek első tárgyalásainak létrejöttében. A spanyol polgárháború idején bátran, férfi módra küzd Madridban és Barcelonában a fiatal köztársaságért, majd hazatérve, az élére áll annak a szakszervezeti mozgalomnak, amely a munkások fizetett szabadságát követeli. A harmincas évek végén gyújtó hatású beszédekben figyelmezteti a belga közvéleményt a nácizmus veszélyére. Nem utolsósorban Isabelle Blum asszonynak köszönhető, hogy a belga határok megnyíltak az első németországi pogromok elől elmenekült baloldaliak és zsidók előtt. Hitlerek villámhadjáratai elől igen sok csehszlovák, magyar és osztrák hazafi keres menedéket Belgiumban. Neve fogalommá■ válik az emigránsok körében: a képviselőnő hamis papírokat, munkaalkalmat, letelepedési engedélyeket szerez számukra. A belga baloldal kimagasló személyiségeiről készített titkos náci listán az elsők között szerepelt a neve: a Gestapo elől, sok más honfitársával, Londonban keres menedéket. A háború éveiben a brit fővárosban, az emigráns belga kormány mellett működő tanács tagjaként a szigetországban dolgozó honfitársai szociális ügyeit intézi. — Amint lehetett, hazatértem — folytatja. — Parlamenti képviselőként felemeltem szavamat az európai népeket elválasztó katonai tömbök ellen. 1951- ben kizártak, a Belga Szocialista Párt soraiból. Indoklás: szembehelyezkedtem az akkori bonni revansizmussal, a nyugatnémet újrafelfegyverzéssel, ami a hidegháború idején súlyos bűnnek számított,egy NATO-ország parlamenti képviselője részéről. Blum asszony nevét azóta sűrűn olvashattuk a béke-vtág mozgalom eseményeiről keltezett hírekben. Hazánkban is gyakran megfordult. — Sok kitűnő magyar barátom emlékét őrzöm. Bensőséges jó barátság fűzött például Károlyi Mihályhoz és feleségéhez. Soha nem felejtem el, 1944- ben ott voltam Károlyiék szerény londoni lakásán, amikor híre jött, hogy megalakult az első demokratikus magyar kormány. Károlyiné éppen karfiolt főzött, s a jó hírre megfeledkezett az ebéd főzésről. A karfiol odaégett... Nem sokkal később az én lakásomról küldték haza Debrecenbe telefonon, a BBC továbbításával, történelmi jelentőségű üzenetüket a londoni magyar emigránsok, élükön Károlyival, együttműködésükrőlbiztosítva a demokratikus kormányt ... Gyapay Dénes MINI LEMEZ, MAXI SIKER Két sláger egy kislemezen A »Tessék választani« minden száma megjelent