Esti Hírlap, 1970. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-19 / 245. szám

KIÁLLÍTÁS AZ ELŐCSARNOKBAN Műteremben nem lehet Lear... Színészportrék • Olaj helyett grafika Egressy, Blaha Lujza, Déryné A budapesti művészeti hetek alkalmából, Magyar színészportrék címmel ren­dez kiállítást a Színháztu­dományi Intézet a Víg- és a Nemzeti Színházban. Festmények, grafikák, szob­rok; több mint 100 alkotás elmúlt évtizedek kiváló művészeiről, akiknek arcát már csak képekről ismer­jük, alkotásaiknak emlékét azonban kritikák, színház­­történeti munkák, s a ma színpadának népszerű mű­vészei őrzik. Színművészek a képzőművészetben — ilyen kiállítást még nem láthattunk, a Színháztudo­mányi Intézet és a Színház­­történeti Múzeum gyűjte­ményének nagy része együtt most először kerül a közönség elé. Próba közben — A legtöbb kép az anyagban grafika, jóval ke­vesebb az olajfestmény, kü­lönösen olyan, amely sze­repben örökíti meg a mű­vészt. A szobrok száma alig néhány, s ezek is portrék — mondja dr. Cenner Mihály, a két kiállítás rendezője. — Sokszor foglalkoztatott a gondolat: a képzőművészek olajfestményen miért nem örökítik meg szívesen sze­repükben a művészeket? A színész szerepében él, mo­zog, beszél, a színészethez hozzátartozik a rivaldafény, a kulissza és a közönség, s ha a művészt kiszakítják ebből a légkörből, a műte­rem díszlet nélküli néma­ságában, mozdulatlanságra kárhoztatva már nem lehet olyan, mint a színpadon. Meghal a szerepében, s ma­rad: civil modell. A színész csak a színpadon tud Lear király lenni, a műteremben már nem. A grafika lazább műfaj, készülhet öltözőben vagy a próbák alatt. Ezért az ilyen művek száma igen sok. Rejtőző festmény A XIX. század színművé­szeiről — Egressy Gábor, Blaha Lujza, Újházi Ede, Déryné­l készült alkotá­sokat a Nemzeti Színház emeleti előcsarnokában ál­lítják ki, s itt kapnak he­lyet azok a művek is, ame­lyek olyan színészeket örö­kítettek meg, akik száza­dunkban éltek, vagy élnek, s művészetük összefonódott az ország első színházával: Ódry Árpád, Gobbi Hilda, Major Tamás. A Vígszínház büfé előtti előcsarnokában XX. századi művészek port­réit állítják ki, látható lesz Szigethy István tusrajza Várkonyi Zoltánról, Peti Sándorról és Rak­kai Évá­ról, Barna Elek ceruzarajza Honthy Hannáról és Bulla Elméről. — Tulajdonképpen ne­héz kiemelni egy-egy alko­tást az anyagból. Nekünk az egyik legkedvesebb az az olajfestményt, amelyet Glatter Gyula készített Gombaszögi Fridáról. Ezt a képet a művésznő végren­deletében múzeumunknak ajándékozta. Medgyaszay Éveimről kevesen tudják, hogy Hegedűs Gyula első felesége volt. Évekig keres­tem Boross Gyula róla ké­szült olajfestményét, hi­szen a művészettörténészek tudtak ennek létezéséről, a festményt azonban sehol nem leltük fel. Egyszer el­látogattam Máriabesnyőre Hegedűs örököseihez és fel­kiáltottam örömömben, amikor a képet megláttam. A Nemzeti Színházban mu­tatjuk be a színész Gellért Lajos Amerikában élő, Im­re nevű fivérének 1958-ban Hollywoodban Beregi Osz­kárról festett képét. Az olajfestményt a művész hozta magával Amerikából s múzeumunknak ajándé­kozta. Ugyancsak itt kap majd helyet Izsó Miklós Egressy Gábor-szobrának gipszmásolata. Az eredeti márványszobor a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. Szeretnénk a rendkívül ér­tékes miniatúrákat is kiál­lítani vitrinekben. HALÁSZBÁSTYA KUPOLATEREM ÚJ MŰSOR : HERMES POLIES Vasárnap kivételével minden este 11 órakor 2 részben: KAVALKÁD LÁSZLÓ’S Solveig­h László Nagay Kati Koltai-trió Tauz Lajos Koltai Róbert Gátos Iván Tycho Marianne Barát Ibolya DÉLI RITMUSOK Tycho Marianne Payer András Maurer Erika Nagy Margit Tauz Lajos Svéd Judit Barát Ibolya Zene: Soós-trió Nyitva: minden este 8 órától éjjel 2 óráig - Szom­baton és ünnep előtti napokon reggel 4 óráig - Meleg- és hidegétel-különlegességek KUPOLA ÉTTEREM Nyitva: 12 órától PINCEBOROZÓ Nyitva: du. 6 órától éjjel 2 óráig ESZPRESSZÓ Nyitva: de: 10 órától este 8 óráig Asztalfoglalás: a 161—533-as és a 354—363-as telefonszámon Hermes Alt Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Kevés a hely Sajnos a hely mindkét színházban nagyon kevés, ezért a kiállítás nem lehet teljes. Jó lenne egyszer együtt látni az anyagot, ki­egészítve a magángyűjte­ményekben és a közintéz­mények tulajdonában levő alkotásokkal, talán valame­lyik múzeumban. A Víg­színházban egyébként októ­ber 19-én, a Nemzetiben pe­dig október 25-én nyílik meg a Magyar színészport­rék című kiállítás. (sebes) Hurrá, jótett! ÚJ KISFILMEK Lakatos Vince befejezte Kalocsa című filmjét, amely a Duna menti né­pek néprajzi jelleg­zetességeit megörökítő hosszabb sorozat része. Bu­dapestről készített filmet Kollányi Ágoston Kossuth­­díjas rendező. Kis József Vámbéry Árminról készü­lő műve bejárja Vámbéry egykori keleti útjait. Co­­menius Ámos János halálá­nak 300. évfordulójára ké­szíti tiszteletadásul filmjét Kelemen Ferenc. EMBERFARAGÓK Emberfaragók címmel a katonai parancsnokok ne­velőmunkájáról forgatott filmet Korompay Márton. Helytállás a címe Glósz Róbert kisfilmjének, amely honvédeink árvízi csatájá­nak állít emléket. Lestar János új filmjét Sziklai Sándor emlékének szente­li. Lestar János másik, egész estét betöltő alkotá­sa Sallai Imre és Fürst Sándor életéről, harcáról szól. Ifj. Schiffer Pál Skandi­návia és Japán után most a Szovjetunió nagyváro­saiba kíséri el a magyar divat hírnökeit, és erről készíti el filmbeszámolóját. STUX ÚR KARRIERJE A Pannónia Filmstúdió­ban elkészült Dargay Atti­la, „A farkas és a gida” cí­mű epizódja, a La Fontaine­­sorozatból. Nepp József új alkotásának címe: Yetti dala. Cseh, András folytat­ja „Hurrá”-sorozatát, új epizódjának címe: „Hurrá, jótett!” Nemsokára a film­színházakba kerül Macs­­kássy Gyula Jó embere, Kovásznái György Fény és árnyékja, Vajda Béla Fe­leslegképzése, valamint Gémes József: Temetés cí­mű alkotása. Folytatják a stúdióban a Kukori és Kot­­koda-sorozatot, amelyet Mata János rendez, s eb­ben készül a Tojásfesztivál, valamint a Hattyú és a vég­telen giliszta, Imre István új filmjének címe pedig: Stux úr karriert csinál. Macskássy Gyula Segítség és Öngyilkosok, Nepp Jó­zsef Ezért, Ternovszky Bé­la Edzésmódszerek címmel forgatja egy-egy új alko­tását. ELŐSZÖR MEG AKARTA OENI Szigetek az áramlatban POSZTUMUSZ HEMINGWAY Október első napjaiban jelent meg New Yorkban egy 466 oldalas regény — a címe: Szigetek az áramlat­ban. Már előre biztonság­gal megállapítható: bestsel­ler lesz, írója ugyanis a század egyik legnagyobb írásművésze, az 1961-ben meghalt Ernest Heming­way. Hagyatékában talál­ták ezt a vaskos, tulajdon­képpen három önálló rész­ből álló kéziratot, amelyet a mester 1952 táján fejezett be. Főhőse egy Thomas Hudson nevű amerikai fes­tőművész. A regény első részében Hudson a 30-as években magányosan él a Bimini-szigeteken, s fogad­ja három fia, Tom, Dave és Andrew (az egyik az első, a másik kettő a második feleségétől) látogatását. A következő rész színhelye Havanna a második világ­háború idején, amikor a festőművész Tom nevű fia elesik a háborúban. A har­madik részben Hudson ha­lászhajóján egy elsüllyesz­tett német tengeralattjáró menekülő matrózait üldözi, s az ágyútűzben három go­lyó találja el a festőt. Ma­ry, az író özvegye, aki nemrég magyarázatokat fű­zött a kézirathoz, elmond­ta: arra beszélte rá férjét, hogy ne „ölje meg” regény­hősét, adjon neki esélyt. „Santiagót is először meg akarta ölni. Az öreg halász és a tengerben, én könyö­rögtem neki. Olyan drága ember ez, hagyd életben! S megkegyelmezett neki” — mondotta Mary Heming­way, majd hozzátette: „Hudsont is kedves jel­lemnek, aranyos fickónak éreztem, ebben Ernest is egyetértett, bár azt mond­ta: ha meghal, ez szép és egyszerű módja lenne a re­gény befejezésének. Mégis hallgatott kérésemre, s a könyvet úgy fejezte be, hogy Hudson sebesült ugyan, de ha megfelelő or­vosi kezelést kap, megme­nekülhet. Ernest ezt nyitva hagyta...” A kézirat ismerői azt mondják, Thomas Hudson alakjában, sorsában bizo­nyos önéletrajzi elemeket fedeztek fel. Feleségei ha­sonlítanak Hemingway fe­leségeire, gyermekei az író gyermekeire. Hemingway is törzsvendég volt a Flori­­dita nevű bárban, Havan­nában, mint Hudson és Pi­lar nevű halászhajóján He­mingway is vadászott náci tengeralattjárókra a Karib­­tengeren, bár sokkal ese­­ménytelenebbül és keve­sebb izgalommal, mint re­gényhőse, Hudson. (bt) Napraforgó Sophia Loren és Marcello Mastroianni játssza a két főszerepet a szovjet—olasz koprodukcióban készült Napraforgó című filmben, amelynek felvételeit is Olaszországban, illetve a Szovjetunióban forgatták. Képünkön: Sophia Loren, férjével, Carlo Pontival, a film producerével és fiúk­kal, a kis Carlóval, New Yorkba érkezésük után. A művésznő a Napraforgó cí­mű film New York-i bemu­tatójára utazott az Egyesült Államokba (MTI Külföldi Képszolgálat.) • Film és valóság cím­mel láttunk összeállítást szombaton. S mivel a tele­vízió általában elhanyagol­ja a testvérműfajt, külön öröm volt, hogy most a film is helyet kapott a képer­nyőn. Azt viszont kevéssé értettük, miért volt szükség ehhez olyan nagy lélegzet­­vételre, hogy kapásból in­tézze el a műsor a szovjet film fejlődésének egész tör­ténetét. • Kitűnő ötlet a Krono­­vízióé, és dicséretes a mód­szer, ahogyan a tiszai ve­gyikombinátot bemutatták, néhány fontos alapelvet ma­gyarázva el az automatizá­lásról. Legfeljebb azt saj­nálhatjuk, hogy a kísérleti eszközök mellett nem segí­tette néhány sematikus rajz a megértést, így, a technikailag kevesebb fan­táziával rendelkezők számá­ra, feltehetően, változatla­nul érthetetlen maradt né­hány automata működése. • Másodszor jelentkezett A Hét, a televízió hétvégi folyó­irata. Ez alkalommal is két fontos és jelentős beszélgetés szem- és fültanúi lehettünk. Kár, hogy ez alkalommal a külpolitika szegényesebb volt, mint az első adásban. Az új öt­let: a hét 7 érdekes embere nyilván sok fáradozást és ener­giát igényel szerkesztőktől, rendezőktől, riportertől. Talán nem is kellene ragaszkodni a 7-es számhoz, sokkal inkább a héten felbukkant, valóban ér­dekes nevekkel kellene kísér­letezni. Akár eggyel vagy ket­tővel, de olyanokkal, akiket nem művi úton neveznek ki az adott hétre érdekeseknek. • Németh László Eklé­zsia-megkövetés című da­rabját láttuk tegnap este a képernyőn, igen szép elő­adásban. Ez a kifejezés, hogy „előadásban”, azt is jelzi, hogy Siklós Olga, aki a művet televízióra alkal­mazta, és Hajdufy Miklós rendező ízléssel, mértékkel állította a stúdió tévészín­padára a művet. Segítettek, hogy Németh László törté­nelmi vádbeszéde a legha­tásosabban szólaljon meg a képernyőn. Érdekes, izgal­mas dráma ez, amit a ren­dezés mellett Horváth Sán­dor rendkívül meggyőzően elevenített meg. Jó volt Császár Angéla is. Csak azt nem értjük, miért vágták le az utolsó mondatokat a közvetítésből? —bel— □ A 22-ES SZÁMÚ SZA­BÓ ERVIN KÖNYVTÁR (VII., Kertész utca 20.) ok­tóber 19-től kazánszerelés miatt bizonytalan ideig zárva lesz. A nyitás idő­pontjáról az olvasókat a sajtóban tájékoztatják. Vendégművészek A hónap végén sorra ke­rülő szovjet kultúra hete alkalmából több neves szovjet vendégművész sze­repel az Operaház és az Erkel Színház előadásain. Zurab Szotkilava, a tbili­szi opera vezető tenoristá­ja, az 1968-as szófiai nem­zetközi énekverseny első­díjasa, október 25-én a Pa­rasztbecsület Turiddáját énekli. A hazánkban is jól ismert balettművész-pár, Natalja Besszmertnova és Mihail Lavrovszkij két al­kalommal lép fel: október 28-án a Giselle, október 31-én pedig A hattyúk ta­va főszerepeiben. Jevge­­nyij Nyeszterenko, a lenin­­grádi Kirov Operaház ve­zető basszistája október 29-én Mephisto szerepét énekli a Faust című ope­rában. Október 30-án az Anye­gin előadásán három neves szovjet vendégművész lép fel: Jurij Mazurov, a Moszkvai Nagyszínház ba­ritonistája a címszere­pet, Vlagyimir Atlantov Lenszkijt és Tamara Szi­­nyavszkaja, a Moszkvai Nagyszínház fiatal énekes­nője, az idei nemzetközi Csajkovszkij énekverseny elsődíjasa Olga szerepét énekli. Vlagyimir Atlanto­­vot még egy este hallhat­ják az operabarátok, no­vember 3-án a Traviatában Alfréd szerepében lép fel.

Next