Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-15 / 12. szám

TEGNAP VOLT A GÁLAEST HURRA, CIRKUSZ! Emlékszel még? A meztelen porondra, az ásító be­tongyűrűre, a lelátó maradványára, mily csúf, bánatos romként feketéllett? Rég volt, az öreg fák sóhajával egy hangulat röppent el a Ligetből, szomorúbb lett a város. Közben egy korosztály csaknem lekésett a cirkuszról. Ülj fel a földalattira: odakint új reklámfény tün­dököl, próbálják hangsze­rüket a rézfúvósok, csalo­gat a menazséria. Ördöngős bűvészek, pajkos bohócok, okos állatok Várnak, fel­szisszensz a légtornászok merész mutatványa láttán, s belecsodálkozol a rejtel­mekbe. Ékes dísz, titkok vára kínálja ajtaját, te­kints be, a régi hangulat visszalopódzott. Ismét ta­lálkozol a manézs varázsá­val. Prológot mond a konfe­ranszié, kitűnő zenekar sújt­­ja a bevonulót. Százeszten­dős hagyományok elevened­n­ek fel. Játék kezdődik. Mint a hajóhinta Mint a hajóhintán — úgy lendül a kupola felé Simon Tibor. Talán átsza­kítja a tetőt, s elrepül va­lahová az égbe? A dob — első hangszer a zenekar­ban — borzongatóan pereg, a közönség felszisszen, az artista fejtetőn áll, szédí­­tően repül a trapéz jobbra, balra. De jaj! A kéz meg­csúszott, az egyensúly el­billent. A test mintha zu­hanna, láb csavarodik a kötélre, tízméternyi a mélység háló nélkül. Simon ismétel, s a jutalom, a dör­gő vastaps nehezen múlik. Lovak lépnek be, előke­lően. Elegánsan pukedliz­­nek, táncolnak, bókolnak. Hátukon a két Donnert. Szemgyönyörködtető a mu­tatvány. Most fehér pari­pák vágtatnak a porondra, majd apró lovacskák. S mily elragadó: két póni önfeledten libikókázik. Ügyes csalás Tíz lány libben a po­rondra — táncolnak. Üdítő, vidító kép. Zsonglőrpáros érkezik, Metroffék. Telve humorral, bájjal, a közön­ség kacag, a "ritmust, az ügyességet, a vidámságot honorálja. A három ocsai következik, majd Eötvösék." A bohóc, gombos orrá­val, méternyi cipőjével, os­toba hasraeséseivel — úgy tartják — nem ide illő fi­gura. Helyette az Eötvösö­ket láttuk, a zene-d­own­­okat. Végigkísérték az egész műsort, mindenütt fölbuk­kantak, elkápráztatták a nézősereget, csalafinta öt­letekkel, ezernyi tréfával, figyelemre méltó zenetu­­dással A gyermekkori emlék­tárból zsinóros, paszomá­­nyos, hegyes bajszú, har­sány úr lép elő, szavára a fenevadak engedelmesked­nek. Ám a vándorcirkuszok már messze járnak, talán föl sem lelhetőek. Orosz­lánszelídítővel régen talál­koztam. Tudom, mindent megírtak az új cirkusz if­jú idomárjáról. Korát, bá­torságát, kalandjait, életét veszélyeztető produkcióit. Mégis meglepő: a zordon ostorpattogtató helyett ez a törékeny, szelíd arcú fiatal­ember lépett be a nyolc ki­rályhoz. Imponáló bizton­sággal, Szent Ferenc jám­borságával közeledett a berberekhez. Kloss kapi­tány zenéjére rohamoztak az oroszlánok, veszélyesen mozogtak. Vér folyt a fő­próbán, igazi vér. Az egyik állat belekapott Komlós Sándor kezébe. (A ketrec a cirkusz érdekességeihez tartozik, a földből nő ki, nem egészen négy perc alatt.) Szaladjunk tovább: bi­zony, megérdemli mind­egyik artista a dicséretet. A négy Dunai, a Sirius 4 és a népes Eötvös-család másik három tagja: popofa, lom­ha víziló-produkciójával. Közeledik a játék vége. Richter József két elefánt­tal érkezik. Egy lábon áll a hatalmas monstrum, mi­közben az ifjabb Richter egy kézen az állat fején. Szaltóznak a földről föl, az elefánt fejére. Hirtelen fény gyullad. Lányok jönnek be, sipká­juk világít: Rodolfo, hirde­tik. A bűvész csal, mint mindig. Ügyesen, mint mindig. Mindent ellop, pénztárcát és nyakkendőt, elegánsan, magabiztosan. Szemkáprázta­tó a Vára­­di-csoport. Kék ruhában, frissen, tisztán, a férfiak daliásak, a lányok fessek. Pörögnek, forognak, szépen mozognak, pezsgődugóként röppennek a kupola felé, s fennakadnak egy vállon. Felemelő a mutatvány, vastaps kíséri a teljesít­ményt. Szép lány mosolya hirdeti az embertorony csúcsán: a cirkusz nagysze­rűségét, latványt. Ezúttal elmaradt: egy láb hirtelen kificamo­dott, igen sajnáljuk: job­­bulásit. Kiürül a kétezres néző­tér, a félhomályban valaki fölmászik a trapézra, va­laki, egy ifjú hölgy gyako­rol, az éjszakában nyúló estén. Artistákkal, művészekkel ismerkedtünk a Ligetben. Megannyi dadogó varieté­­szám után, éjszakai lokálok alkoholgőzös műsorának bérmunkásai helyett végre cirkuszban gyönyörköd­hettünk. Zsonglőrök, lég­­tornászok, levegőartisták, nagyszerű művészeik ma­radtak itthon a nyitóműsor­ra, hogy oly sok évnyi vi­lágvándorlás után ez egy­szer­­hazai porondon mu­tassák be a szépet, a szóra­koztatót, a szívet lelkesítőt. Schiffer Ferenc Komlós Sándor és a „királyok”. Megesik, hogy a pro­dukció alatt vér folyik a manézsban. •­­ (Wormser felv.) Világvándorlás után későre jár, a finálé kö­vetkezik. Csalódottak va­gyunk: nem láttuk a Rich­ter Jocrcey-számot, a fer­geteges ritmusú lovasmit- Édes is, erős is — Erről mit mond a kötet? — Válaszért Arisztote­lészhez fordul. Ő mondot­ta tanítványának, a ma­­kedóniai Nagy Sándor­nak: „Az első pohár bor, amit megiszol, az egész­ségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a ne­gyedik a gyalázaté.” Nagy Sándor, a világhódító, nem fogadta meg a bölcs in­telmet. Fiatalon, 33 éves korában halt meg, egy há­romnapos tivornya után. — Hallhatnánk valamit a kötet tartalmáról? — Elég nehéz, hiszen, ha­ elmondhatnám néhány Ének Leninről Ének Leninről címmel érdekes és hazai vonatko­zásban úttörő jellegű gyűj­teményes­­kötet jelent meg az egri megyei könyv­tár gondozásában. A Le­ninről szóló dalokat ma­gyar nyelven először Kijev környékén, 1917-ben a ma­gyar internacionalisták énekelték. A most Egerben megjelent bibliográfia többnyire azokat a Lenin­ről szóló és Lenin nevével kapcsolatos zeneműveket, dalokat, hangszeres műve­ket, oratóriumokat, zene­kari darabokat tartalmaz­za, amelyek magyar alko­tóktól származnak. □ OSCAR KOKOSCHKA festőművész Bécsben meg­nyílt kiállításának egyik ér­dekessége ifjabb Carlo Pon­ti — Sophia Loren kétéves kisfiának — portréja. • A Nyílt tárgyalás ki­tűnően sikerült. A felszóla­ló fiatalok, úgy is, mint ér­dekelt felek, okosan és in­dulatosan vitatkoztak, gát­lások nélkül, őszintén. Az eleven vita, mint ez várható volt, kiáradt med­réből, hiszen olyan szerte­ágazó témát érintett, mint a továbbtanulás, és a még élő társadalmi előítéletek. Hogy tovább tanulni való­ságos igény, ez majdnem minden vitázó szavaiból ki­derült. De ... mintha túlsá­gosan mindenekfölé emel­kedett volna a diploma­bűvölet; mintha az egye­tem ostromlott falain be­­lül kerülve, valami emel­ke­­dettebb légkör, más világ várná a fiatalt, mintha a tudásvágyon túl túlságos szerepe lenne a sokat em­legetett „felkerülésnek”, a „kitörésnek”, a „jobb kö­rökhöz”, a „menő fejek­hez” való tartozás­­ vágyá­nak. Még a közvetlen anya­gi hátrányok ellenére is! Mintha kialakulóban lenne valami újfajta parvenü­ség. Egy olyan értékrend, amelyben — hogy a film példabeszédéhez vissza­térjünk — az egyetemista lánynak eleve nagyobb be­csülete van, mint a „csak” szakmunkás fiúnak. Még akkor is, ha ez a lány a viselkedésével­ cseppet sem tett bizonyságot lelki, magatartásbeli kulturált­ságról! Megoldani a fel­adott problémákat, persze, száz vita sem képes, csu­pán konkrét intézkedések. Társadalmi előítéleteket többnyire valós társadal­mi különbségek okoznak. (fencsik) • Napfénytől ragyogó képeken léptek elénk Cecc­­herini álkatonái Dömölky János tegnapi filmjében. A békés táj, a vakítóan fe­hér házfalak, a sugárzásban szikrázó kövek, fák, füvek az élet idilli szépségét su­gallják. Pedig a néző az el­ső pillanattól tudja, hogy a természet derűje a hazug­ság. Háború van, s bár már a békéről beszélnek, tudjuk, érezzük, valamilyen várat­lan borzalom bármelyik pil­lanatban lecsaphat a kis ta­nyára. S tudjuk, az álkato­nák a véletlen folytán szabadult rabok, akiknek minden pillanatában jelen van a kétség: vajon a jövő, a béke nem jelenti-e szá­mu­kra újra a börtönt, a rabságot. Ez a kettős fenye­getettség és a képek idilli derűje közti ellentét teremti meg a film feszültségét. Ceccherini alaposan is­meri hőseit, a szökött ra­bokat. Évtizedeket töltött Olaszország börtöneiben. (Börtönregénye, a Rabszál­lítás nálunk is sikert ara­tott.) Tudja, mit jelent vá­ratlanul szabadnak lenni, Dömölky jó érzékkel teszi hitelessé Ceccherini hősei­nek lelkiállapotát. A film ritmusa lendületesen visz a kifejlet felé, átgondolt színészvezetés ad hangsúlyt az apró mindennapi mozza­natoknak. Bornyi Gyula ka­merája előtt Pécsi Ildikó, Koltay János, Szilágyi Ti­bor és­­ Tordy Géza ki­egyensúlyozott teljesít­ményt nyújtott. Az együt­tesből, anélkül, hogy meg­bontotta volna az egységet, Dégi István alakítása emel­kedett ki. (bársony) Az ezerarcú Kultúrhistória, italismeret ♦ A negyedik pohár Viadal a bőséggel A Széchényi Könyvtár olvasótermében, öreg új­ságok tár­saságában egy frissen gépelt kéziratkö­tetet lapozgatunk. A cí­me: Az ezerarcú alkohol. Szerzője: Puruczki Béla. Ramszesz ligája — Honnan merítette hozzá a szerző az ismere­teket ? — Hadd válaszoljak egy­­számmal: 14 835. Ennyi kötetet, tanulmányt gyűj­töttem egybe magyar szer­zők írásaiból az alkohol­ról. A bibliográfia példá­nyát átadtam az Alkoholiz­mus Elleni Országos Bi­zottságnak, talán egyszer nyomtatásban is megjele­nik. — Tudományos tanul­mányt írt? — Szakszerűt, de nem szakkönyvet. Hiteles ada­tokra és megállapításokra támaszkodva a legszélesebb körű olvasóközönséghez szeretnék szólni. Úgy gon­dolom, a szakember is ha­szonnal forgathatja, de a tárgyszerűségen túl igye­keztem érdekes olvas­mányt nyújtani minden érdeklődőnek. — Antialkoholista írás? — Nem hinném. Az embereket úgysem lehet teljesen eltántorítani a szeszes italok élvezetétől. II. Ramszesz fáraó 3300 évvel ezelőtt ligát alapí­­tott a józanság istápolásá­­ra, századunkban szeszti­lalmat vezettek be az USA-ban — az eredmény ismeretes. . mondatban, nem írtam volna róla 400 oldalt, s még így is a bőséggel kel­lett viaskodnom. Huszon­két fejezetre, ezen belül mintegy 200 cikkelyre ta­golódik, mindenütt az alko­holról van szó, de legalább harminc tudományágat érintek. Művelődéstörté­net, nyelvészet, kémia, ipari technológia (szesz­gyártás, sörfőzés, borászat), italismeret, világtörténe­lem, magyar történelem, a tokaji története, szakács­tudomány, biológia, az orvostudomány több ága (főleg belgyógyászat és pszichiátria), terápiás el­járások, gyógyszertan, jog­tudomány, kulturális kér­dések (zene, képzőművé­é­szet, tudomány), vallástör­­ténet, irodalom és iroda­lomtörténet, munkásmoz­galmi hatások (a Tanács­­köztársaság antialkoholiz­­musa), az alkoholellenes mozgalmak története, vé­gül közgazdasági kérdé­sek szerepelnek a könyv­ben. . — Nézzünk meg köze­lebbről egy fejezetet! — Itt van például a hatodik. A fejezetcím: „Italok világa, világok itala — Italismeret.” Kö­zelebbi mondanivalójáról némileg tájékoztatnak az alcímek: Mennyi benne az alkohol? Elképesztő ízesí­tés — Nemzeti italok — Sokféle pálinka — Édes is,­­ erős is — Mindenből egy keveset — Mi lehet a bor­ban? Borfajták — Milyen bor a pezsgő? — Készül­het-e gyümölcsből? — A nagyvilág híres borai — Hányféle sör létezik? Nyomdakész állapot — Mikor olvashatjuk nyomtatásban? — Könnyebb kérdést ké­rek. — Miért? — „Az ezerarcú alkohol” nyomdakész állapotban van, de éppen sokszínűsé­ge miatt nem tudom, hogy melyik kiadónak adjam át. Ki ebben az illetékes? —1. a mai BOLGÁR GRA­FIKA címmel nyílt kiállítás a Bolgár Kulturális Köz­pontban. SZERELEM Déry Tibor novelláiból készült, új magyar film Operatőr: Tóth János. Zene: Mihály András. Rendezte: MAKK KÁROLY Anya: Darvas Lili Fia: Darvas Iván Luca: Törőcsik Mari Bemutató: január 21.

Next