Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-15 / 12. szám
TEGNAP VOLT A GÁLAEST HURRA, CIRKUSZ! Emlékszel még? A meztelen porondra, az ásító betongyűrűre, a lelátó maradványára, mily csúf, bánatos romként feketéllett? Rég volt, az öreg fák sóhajával egy hangulat röppent el a Ligetből, szomorúbb lett a város. Közben egy korosztály csaknem lekésett a cirkuszról. Ülj fel a földalattira: odakint új reklámfény tündököl, próbálják hangszerüket a rézfúvósok, csalogat a menazséria. Ördöngős bűvészek, pajkos bohócok, okos állatok Várnak, felszisszensz a légtornászok merész mutatványa láttán, s belecsodálkozol a rejtelmekbe. Ékes dísz, titkok vára kínálja ajtaját, tekints be, a régi hangulat visszalopódzott. Ismét találkozol a manézs varázsával. Prológot mond a konferanszié, kitűnő zenekar sújtja a bevonulót. Százesztendős hagyományok elevenednek fel. Játék kezdődik. Mint a hajóhinta Mint a hajóhintán — úgy lendül a kupola felé Simon Tibor. Talán átszakítja a tetőt, s elrepül valahová az égbe? A dob — első hangszer a zenekarban — borzongatóan pereg, a közönség felszisszen, az artista fejtetőn áll, szédítően repül a trapéz jobbra, balra. De jaj! A kéz megcsúszott, az egyensúly elbillent. A test mintha zuhanna, láb csavarodik a kötélre, tízméternyi a mélység háló nélkül. Simon ismétel, s a jutalom, a dörgő vastaps nehezen múlik. Lovak lépnek be, előkelően. Elegánsan pukedliznek, táncolnak, bókolnak. Hátukon a két Donnert. Szemgyönyörködtető a mutatvány. Most fehér paripák vágtatnak a porondra, majd apró lovacskák. S mily elragadó: két póni önfeledten libikókázik. Ügyes csalás Tíz lány libben a porondra — táncolnak. Üdítő, vidító kép. Zsonglőrpáros érkezik, Metroffék. Telve humorral, bájjal, a közönség kacag, a "ritmust, az ügyességet, a vidámságot honorálja. A három ocsai következik, majd Eötvösék." A bohóc, gombos orrával, méternyi cipőjével, ostoba hasraeséseivel — úgy tartják — nem ide illő figura. Helyette az Eötvösöket láttuk, a zene-downokat. Végigkísérték az egész műsort, mindenütt fölbukkantak, elkápráztatták a nézősereget, csalafinta ötletekkel, ezernyi tréfával, figyelemre méltó zenetudással A gyermekkori emléktárból zsinóros, paszományos, hegyes bajszú, harsány úr lép elő, szavára a fenevadak engedelmeskednek. Ám a vándorcirkuszok már messze járnak, talán föl sem lelhetőek. Oroszlánszelídítővel régen találkoztam. Tudom, mindent megírtak az új cirkusz ifjú idomárjáról. Korát, bátorságát, kalandjait, életét veszélyeztető produkcióit. Mégis meglepő: a zordon ostorpattogtató helyett ez a törékeny, szelíd arcú fiatalember lépett be a nyolc királyhoz. Imponáló biztonsággal, Szent Ferenc jámborságával közeledett a berberekhez. Kloss kapitány zenéjére rohamoztak az oroszlánok, veszélyesen mozogtak. Vér folyt a főpróbán, igazi vér. Az egyik állat belekapott Komlós Sándor kezébe. (A ketrec a cirkusz érdekességeihez tartozik, a földből nő ki, nem egészen négy perc alatt.) Szaladjunk tovább: bizony, megérdemli mindegyik artista a dicséretet. A négy Dunai, a Sirius 4 és a népes Eötvös-család másik három tagja: popofa, lomha víziló-produkciójával. Közeledik a játék vége. Richter József két elefánttal érkezik. Egy lábon áll a hatalmas monstrum, miközben az ifjabb Richter egy kézen az állat fején. Szaltóznak a földről föl, az elefánt fejére. Hirtelen fény gyullad. Lányok jönnek be, sipkájuk világít: Rodolfo, hirdetik. A bűvész csal, mint mindig. Ügyesen, mint mindig. Mindent ellop, pénztárcát és nyakkendőt, elegánsan, magabiztosan. Szemkápráztató a Váradi-csoport. Kék ruhában, frissen, tisztán, a férfiak daliásak, a lányok fessek. Pörögnek, forognak, szépen mozognak, pezsgődugóként röppennek a kupola felé, s fennakadnak egy vállon. Felemelő a mutatvány, vastaps kíséri a teljesítményt. Szép lány mosolya hirdeti az embertorony csúcsán: a cirkusz nagyszerűségét, latványt. Ezúttal elmaradt: egy láb hirtelen kificamodott, igen sajnáljuk: jobbulásit. Kiürül a kétezres nézőtér, a félhomályban valaki fölmászik a trapézra, valaki, egy ifjú hölgy gyakorol, az éjszakában nyúló estén. Artistákkal, művészekkel ismerkedtünk a Ligetben. Megannyi dadogó varietészám után, éjszakai lokálok alkoholgőzös műsorának bérmunkásai helyett végre cirkuszban gyönyörködhettünk. Zsonglőrök, légtornászok, levegőartisták, nagyszerű művészeik maradtak itthon a nyitóműsorra, hogy oly sok évnyi világvándorlás után ez egyszerhazai porondon mutassák be a szépet, a szórakoztatót, a szívet lelkesítőt. Schiffer Ferenc Komlós Sándor és a „királyok”. Megesik, hogy a produkció alatt vér folyik a manézsban. • (Wormser felv.) Világvándorlás után későre jár, a finálé következik. Csalódottak vagyunk: nem láttuk a Richter Jocrcey-számot, a fergeteges ritmusú lovasmit- Édes is, erős is — Erről mit mond a kötet? — Válaszért Arisztotelészhez fordul. Ő mondotta tanítványának, a makedóniai Nagy Sándornak: „Az első pohár bor, amit megiszol, az egészségé, a második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté.” Nagy Sándor, a világhódító, nem fogadta meg a bölcs intelmet. Fiatalon, 33 éves korában halt meg, egy háromnapos tivornya után. — Hallhatnánk valamit a kötet tartalmáról? — Elég nehéz, hiszen, ha elmondhatnám néhány Ének Leninről Ének Leninről címmel érdekes és hazai vonatkozásban úttörő jellegű gyűjteményeskötet jelent meg az egri megyei könyvtár gondozásában. A Leninről szóló dalokat magyar nyelven először Kijev környékén, 1917-ben a magyar internacionalisták énekelték. A most Egerben megjelent bibliográfia többnyire azokat a Leninről szóló és Lenin nevével kapcsolatos zeneműveket, dalokat, hangszeres műveket, oratóriumokat, zenekari darabokat tartalmazza, amelyek magyar alkotóktól származnak. □ OSCAR KOKOSCHKA festőművész Bécsben megnyílt kiállításának egyik érdekessége ifjabb Carlo Ponti — Sophia Loren kétéves kisfiának — portréja. • A Nyílt tárgyalás kitűnően sikerült. A felszólaló fiatalok, úgy is, mint érdekelt felek, okosan és indulatosan vitatkoztak, gátlások nélkül, őszintén. Az eleven vita, mint ez várható volt, kiáradt medréből, hiszen olyan szerteágazó témát érintett, mint a továbbtanulás, és a még élő társadalmi előítéletek. Hogy tovább tanulni valóságos igény, ez majdnem minden vitázó szavaiból kiderült. De ... mintha túlságosan mindenekfölé emelkedett volna a diplomabűvölet; mintha az egyetem ostromlott falain belül kerülve, valami emelkedettebb légkör, más világ várná a fiatalt, mintha a tudásvágyon túl túlságos szerepe lenne a sokat emlegetett „felkerülésnek”, a „kitörésnek”, a „jobb körökhöz”, a „menő fejekhez” való tartozás vágyának. Még a közvetlen anyagi hátrányok ellenére is! Mintha kialakulóban lenne valami újfajta parvenüség. Egy olyan értékrend, amelyben — hogy a film példabeszédéhez visszatérjünk — az egyetemista lánynak eleve nagyobb becsülete van, mint a „csak” szakmunkás fiúnak. Még akkor is, ha ez a lány a viselkedésével cseppet sem tett bizonyságot lelki, magatartásbeli kulturáltságról! Megoldani a feladott problémákat, persze, száz vita sem képes, csupán konkrét intézkedések. Társadalmi előítéleteket többnyire valós társadalmi különbségek okoznak. (fencsik) • Napfénytől ragyogó képeken léptek elénk Ceccherini álkatonái Dömölky János tegnapi filmjében. A békés táj, a vakítóan fehér házfalak, a sugárzásban szikrázó kövek, fák, füvek az élet idilli szépségét sugallják. Pedig a néző az első pillanattól tudja, hogy a természet derűje a hazugság. Háború van, s bár már a békéről beszélnek, tudjuk, érezzük, valamilyen váratlan borzalom bármelyik pillanatban lecsaphat a kis tanyára. S tudjuk, az álkatonák a véletlen folytán szabadult rabok, akiknek minden pillanatában jelen van a kétség: vajon a jövő, a béke nem jelenti-e számukra újra a börtönt, a rabságot. Ez a kettős fenyegetettség és a képek idilli derűje közti ellentét teremti meg a film feszültségét. Ceccherini alaposan ismeri hőseit, a szökött rabokat. Évtizedeket töltött Olaszország börtöneiben. (Börtönregénye, a Rabszállítás nálunk is sikert aratott.) Tudja, mit jelent váratlanul szabadnak lenni, Dömölky jó érzékkel teszi hitelessé Ceccherini hőseinek lelkiállapotát. A film ritmusa lendületesen visz a kifejlet felé, átgondolt színészvezetés ad hangsúlyt az apró mindennapi mozzanatoknak. Bornyi Gyula kamerája előtt Pécsi Ildikó, Koltay János, Szilágyi Tibor és Tordy Géza kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. Az együttesből, anélkül, hogy megbontotta volna az egységet, Dégi István alakítása emelkedett ki. (bársony) Az ezerarcú Kultúrhistória, italismeret ♦ A negyedik pohár Viadal a bőséggel A Széchényi Könyvtár olvasótermében, öreg újságok társaságában egy frissen gépelt kéziratkötetet lapozgatunk. A címe: Az ezerarcú alkohol. Szerzője: Puruczki Béla. Ramszesz ligája — Honnan merítette hozzá a szerző az ismereteket ? — Hadd válaszoljak egyszámmal: 14 835. Ennyi kötetet, tanulmányt gyűjtöttem egybe magyar szerzők írásaiból az alkoholról. A bibliográfia példányát átadtam az Alkoholizmus Elleni Országos Bizottságnak, talán egyszer nyomtatásban is megjelenik. — Tudományos tanulmányt írt? — Szakszerűt, de nem szakkönyvet. Hiteles adatokra és megállapításokra támaszkodva a legszélesebb körű olvasóközönséghez szeretnék szólni. Úgy gondolom, a szakember is haszonnal forgathatja, de a tárgyszerűségen túl igyekeztem érdekes olvasmányt nyújtani minden érdeklődőnek. — Antialkoholista írás? — Nem hinném. Az embereket úgysem lehet teljesen eltántorítani a szeszes italok élvezetétől. II. Ramszesz fáraó 3300 évvel ezelőtt ligát alapított a józanság istápolására, századunkban szesztilalmat vezettek be az USA-ban — az eredmény ismeretes. . mondatban, nem írtam volna róla 400 oldalt, s még így is a bőséggel kellett viaskodnom. Huszonkét fejezetre, ezen belül mintegy 200 cikkelyre tagolódik, mindenütt az alkoholról van szó, de legalább harminc tudományágat érintek. Művelődéstörténet, nyelvészet, kémia, ipari technológia (szeszgyártás, sörfőzés, borászat), italismeret, világtörténelem, magyar történelem, a tokaji története, szakácstudomány, biológia, az orvostudomány több ága (főleg belgyógyászat és pszichiátria), terápiás eljárások, gyógyszertan, jogtudomány, kulturális kérdések (zene, képzőművéészet, tudomány), vallástörténet, irodalom és irodalomtörténet, munkásmozgalmi hatások (a Tanácsköztársaság antialkoholizmusa), az alkoholellenes mozgalmak története, végül közgazdasági kérdések szerepelnek a könyvben. . — Nézzünk meg közelebbről egy fejezetet! — Itt van például a hatodik. A fejezetcím: „Italok világa, világok itala — Italismeret.” Közelebbi mondanivalójáról némileg tájékoztatnak az alcímek: Mennyi benne az alkohol? Elképesztő ízesítés — Nemzeti italok — Sokféle pálinka — Édes is, erős is — Mindenből egy keveset — Mi lehet a borban? Borfajták — Milyen bor a pezsgő? — Készülhet-e gyümölcsből? — A nagyvilág híres borai — Hányféle sör létezik? Nyomdakész állapot — Mikor olvashatjuk nyomtatásban? — Könnyebb kérdést kérek. — Miért? — „Az ezerarcú alkohol” nyomdakész állapotban van, de éppen sokszínűsége miatt nem tudom, hogy melyik kiadónak adjam át. Ki ebben az illetékes? —1. a mai BOLGÁR GRAFIKA címmel nyílt kiállítás a Bolgár Kulturális Központban. SZERELEM Déry Tibor novelláiból készült, új magyar film Operatőr: Tóth János. Zene: Mihály András. Rendezte: MAKK KÁROLY Anya: Darvas Lili Fia: Darvas Iván Luca: Törőcsik Mari Bemutató: január 21.