Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám

A határszituációkat te­remtő háború ma is téma az irodalomban. Különösen, ha olyan mélyen összefonó­dik egyének és nemzetek sorsával, életével és halá­lával, mint a második vi­lágháború. A Rádiószínház bemutatóján Claus Hubalek NSZK-beli író Az erőd cí­mű hangjátéka bizonyította ismét, hogy milyen művé­szi töltettel bír az a határ­­helyzet, amelyben csupán a körülmények különös ala­kulásától és a szerencsétől függ: túléli-e valaki vagy sem. A történet szerint a háború utolsó napjaiban, 1945 tavaszán egy hídfőál­láshoz vezényelt német ka­tonai egység és parancsno­ka csak a kapituláció, vagy a teljesen értelmetlen pusz­tulás között választhat. A drámai pillanatot jól hasz­nálja ki az író, lélektanilag hitelesen mutatja be a kü­lönböző emberek karakte­rét, magatartását, lelki ru­góit. Különösen érdekes volt a Gáti József által kitűnően megformált Kress tábornok figurája, aki nem csupán a hitleri hadsereg parancsra nevelt és parancsot végre­hajtató katonatisztje, ha­nem egy egész militarista múlt nemzeti és családi ha­gyományaiban őrződő alak­ja. Számára a parancs, bár­mily értelmetlen is, szent és sérthetetlen, s amikor már önmaga tragédiáját is megértette volna, nem vál­toztathat többé az életén, halálra ítélik. Ez a sors va­lamennyi problémájával együtt izgalmas, jól dolgoz­ta fel a hangjáték. Csak azt sajnáljuk, hogy a lehetőség szerint legizgalmasabb pil­lanatokban a drámai, mon­dandó drámai erejű kibon­tása helyett elvont filozo­­fálgatás fogta el a helyet a valóságos személyek erköl­csi, érzelmi és gondolati válságának, kiútkeresésé­nek bemutatása helyett. A darabnak ezt a problémáját jól ismerte fel a rendező, Cserés Miklós dr. és ellen­súlyozandó: úgy rendezte meg, mintha a művészi ív valóban ilyen teljes lenne. A sikerben Gáti József mellett komoly része volt­­ Fülöp Zsigmondnak, Ung­vári Lászlónak és Velen­­czei Istvánnak. ★ Kinek milyen lecke jut, milyeneket kap, kér, keres magának, megkerüli-e, megküzd-e vele? Erre a kérdésre keresett választ a Húszas Stúdió A lecke fel van adva című adása. A műsor különleges emberi sorsokra épített, amelyek lehettek volna érdektelenek vagy bántóak is. Az ered­mény, a siker Hegyi Imre riporternek köszönhető, aki ismét bebizonyította azt a kitűnő képességét, hogy ér­deklődő, együttérző és se­gíteni kész szándékkal tud leülni beszélgető partnere elé, képes megteremteni azt a bizalmaskodás nélküli bensőséges viszonyt, ami után nem érzi az ember, hogy a riporter alanya ma­gánéletében vájkál. (harangozó) Negyvennyolc színház készül Magyar drámfesztivál a Szovjetunióban — Ez év első felének, te­hát a színi évad második részének számunkra leg­szebb feladata — tájékoz­tattak a Művelődésügyi Minisztérium színházi fő­osztályán — a magyar drá­ma hetének megrendezése a Szovjetunióban. A Szov­jetunió 48 színháza mutat be 19 magyar drámai mű­vet. A bemutatók sorát moszkvai színházi premie­rek nyitják meg április elején. A moszkvai Kis Színház Darvas József Szakadék című darabját tűzi műsorára, Kazán Ist­ván rendezésében. A moszkvai Mosszovjet szín­házban játsszák Molnár Ferenc Liliomát. A Tóték című Örkény-mű bemuta­tójára a Szovremenyik Színházban kerül sor. A szovjet szakemberekkel közösen tervezzük azt is, hogy színházi találkozón megbeszéljük közös dol­gainkat: a magyar dráma útjáról, továbbá az orosz klasszikus és szovjet szín­padi művek eddigi ma­gyarországi múltjáról adunk számot. Ugyanakkor tájékoztatást kapunk a ma­gyar drámák Szovjetunió­ban elért eredményeiről. — A fesztivál eseményei április első hetére koncent­rálódnak — a bemutatott műveket zsűri bírálja el, s a legjobb drámát, a leg­jobb férfi és női alakítást s rendezést díjakkal, együt­tesek, illetve egyes művé­szek meghívásával kíván­juk jutalmazni. — A második félév ki­emelkedő hazai színházi eseménye lesz több új ma­gyar színpadi mű pre­­mierje. A Madách Szín­házban műsorra tűzik Dar­vas József A térképen nem található című művét, amelynek ősbemutatója Miskolcon volt. A Madách Kamarában játsszák majd Görgey Gábor Cápák a kertben című új darabját. A József Attila Színház­ban lesz a premierje Káro­lyi Mihály Ravelszkijének. Itt játsszák először Tabi László Karikacsapás című vígjátékát is.­­ A vidéki színházak is több magyar darab ősbe­mutatójára készülnek. A Miskolci Nemzeti Színház például vígjátékpályázatot hirdetett; a beküldött da­rabok közül műsorra tű­zik Darvas József komé­diáját, továbbá Kállai Ist­ván Segítség, nyertünk cí­mű művét. Kun Zsuzsát jónéhány hónapja nélkülözte a balettked­velő közönség. Képünkön a távolmaradás oka látható: az ifjú Sipeki Ferenc, édesapjának, Sipeki Leventének kar­jában. Baloldalon a primabalerína, új szerepkörében. VASÁRNAPTÓL BUDAPESTEN VARSÓI KULTURÁLIS NAPOK Január 17-ről, Varsó fel­­szabadulásának­­ 26. évfor­dulójáról gazdag rendez­vénysorozattal emlékezik meg a magyar főváros. A varsói kulturális napok nyitányaként a XXII. ke­rületi Radnóti Miklós Mű­velődési Házban holnap ün­nepi estet rendeznek, amelynek programjában lengyel tájakról, városok­ról készült útifilmek vetí­tése szerepel. Az ünnepi est alkalmából a művelődési házban a lengyel főváros felszabadítását dokumen­táló kiállítást nyitnak meg. A Lengyel Kulturális Központ és a Fővárosi Ta­nács közös rendezvénysoro­zatának következő állomá­sa, a Műcsarnok kamara­termében Varsó a mai fes­tészetben című, szombaton nyíló kiállítás. A lengyel festőművészek jeles képvi­selőinek bemutatóján mint­egy 40 alkotás eleveníti fel Varsó felszabadításának, újjáépítésének és fejlődé­sének f eseményeit. Ugyan­csak szombaton a csepeli Munkásotthon látogatói­nak zenei élményt ígér a lengyel—magyar est műso­ra, amelyben varsói éne­kesek, táncosok és zenemű­vészek lépnek fel. Hétfőn, a Fehérvári úti Művelődési Központban lengyel költők verseiből összeállított irodalmi estet rendeznek. Január 20-án, a Puskin Filmszínházban, a lengyel filmművészet jeles alkotása, a Közjáték című film ünnepi bemutatójára kerül sor. Ezzel egyidőben a Puskin Filmszínház és a Duna mozi előcsarnokában a lengyel filmplakátterve­­zők mintegy félszáz mun­kájából rendeznek kiállí­tást. (MTI) A Lear király — filmen Moszkva, január 14. ’Adriano Guerra "telefon­­jelentése. A Hamlet után újabb nagy filmsiker a Lear ki­­rály. Shakespeare művei­nek avatott és biztos kezű szovjet filmrendezője, G. Kozincev két évig tanul­mányozta a Lear királyt, mielőtt hozzálátott volna a forgatókönyv megírásához. Leningrádi stúdiókban és a város környékén forgatták a filmet, amely a napokban került a szovjet közönség elé. Az első kritikák és a mo­zik állandó „táblás háza” jelzi, hogy Kozincev ismét sikerfilmet készített. Vala­mennyi eddig megjelent kritikus elismeréssel szól a film zenéjéről. Szerzője: Sosztak­ovics.­­ □ A BUDAPESTI Egye­temi Színpad példájára, Pécsett is életre hívják az egyetemek és a főiskolák közös művészeti együtte­sét. □ A MISKOLCI Nem­zeti Színház Lovas Edit®1 rendezésében újította fel Fall Leo Pompadour című nagyoperettjét. □ FÉJA GÉZA szerzői estjét rendezik január 20- án a Kossuth Klubban. Szabó B. István mond be­vezetőt. KIK RENDEZZENEK? TÉKOZLÁS A KAPACITÁSSAL A Magyar Televízióban 20—40 filmrendező dolgo­zik, akik közül többen, évi 3—4 televíziójátékot készí­tenek, nem is beszélve egyéb közvetítések, élő és vegyes műsorok forgatásá­ról. A Magyar Filmgyártó Vállalatnál 30—40 filmren­dező dolgozik — köztük a magyar filmművészet nem­zetközileg is rangos élgár­dáját jelentő 8—10 mű­vész — akik legjobb eset­ben, évente egy, de inkább két-három évenként egy filmet készíthetnek. Köztudott: a magyar filmeknek a mozikban jó esetben 500—800 ezer láto­gatója van (az egymillió ritka kivétel), a televízió­ban a gyengén nézett film­műsoroknak egymillióra tehető a közönsége, de az átlag közelebb áll a két­­két és fél millióhoz. (A 3—4 milliós nézőszám ma már a tv-nél is csak ritka, szilveszteri kivétel.) Nemcsak a kritikus, ha­nem a filmszakmától tá­vol álló néző is jogosan kér­dezheti: vajon indokolt-e a tehetségek ilyen pazarlá­sa? Mert igaz, hogy az el­múlt évtized a televízióban is teret adott néhány ere­deti filmművész-egyéniség kiteljesedésére. Igaz az is, hogy néhány filmgyári ren­dező több-kevesebb rend­szerességgel dolgozik a te­levízióban. A tájékozottab­bak azt is tudják: jelenleg a tv csak olyan anyagi le­­hetőségeket tud biztosítani, hogy azok egyetlen film­gyári rendező számára sem csábítóak. Nemcsak sze­mélyes munkájuk után járó, jóval szerényebb ho­norárium , hanem minde­nekelőtt, a produkcióra fordítható alacsonyabb költségek miatt. (Bár a kü­lönböző elszámolási szisz­témák miatt a költségveté­sek számadatai nem mu­tatják megbízhatóan, mi a különbség az egyik és a másik gyártási összeg kö­zött.) A nézőt viszont mindez — természetesen — nem érdekli. A közönség azt hallja, látja: filmet csinál a televíziónak az olasz Fel­lini, a lengyel Wajda, a svéd Bergmann. S a néző közben kénytelen arra gondolni: vajon tényleg olyan gazdag ország va­gyunk-e pénzben, tehetség­ben, vajon olyan színvona­lasak-e a televízió műsorai, hogy megengedhetnénk magunknak: filmművé­szeink java elvétve, vagy egyáltalán nem jelentkezik a képernyőn. (Vagy, ha igen, nem egészen azt csi­nálja, amit tehetsége, s egyéni ambíciói szerint leg­inkább szeretne.) A megoldás — mint min­­denütt, ahol pénzről is szó van — ellenállásba üt­közik. Ám, a megoldás mégsem várathat sokáig magára. Ismerjük a tv má­sodik csatornájának prog­ramját, távlati terveit. Eh­hez tartozik, hogy Magyar­­országon rövid időn belül, a 20 mozifilmen kívül, évente 150—180 tv­-filmet, illetve tv-játékot kell ké­szíteni. Ha csak nem akar­ja a televízió minden má­sod asszisztensét egyszerre, rendezéssel megbízni — mert persze ez is egy lehe­tőség, amit ugyancsak nem lehet teljességgel mellőzni — ekkor meg kellene egyezni a technikai kapaci­táson kívül a magyar film szellemi kapacitásainak jobb kihasználásáról is. Ha az egyeztető tárgyalások tegnap kezdődtek volna, akkor sem lennének túl koraiak. Ám, egyelőre ilyen tárgyalásoknak híré­­ről sem lehet hallani. Bernáth László Rágyújthat az ember gyűlölő MAI MOLIÉRE ♦ ESZMÉNYI GYILKOS UTÁN ALCESTE A Madách Színház Ka­maraszínházában 1971 első premierje: Moliére Mizan­trópja lesz. A próbák foly­nak, cigarettaszünetben beszélgetünk. — Philinte alkalmazko­dik a világhoz — mondja Márkus László Gábor Mik­lósnak —, nem akar rajta változtatni. Szerinte az a moralitás ugyanúgy hozzá­tartozik az emberiséghez, mint­ a humanitás. — Az én Ancestem viszont em­bergyűlölő, de tulajdonkép­pen ő az igazi emberbarát — mondja Gábor Miklós. — Elvárná az emberiségtől, hogy megnevelhető legyen, ő cselekszik, és mindig is ajok vitték előre az embe­ri nemet, akik szembeszáll­tak a hibáival. — Milyen érzés az Esz­ményi gyilkos rendezőjé­nek újra játszani ? — Ez a jobbik — vála­szol Gábor Mik­ós, magatartást enged a játék­ban. Rá lehet gyújtani, ze­nét hallgatni, így talán jobban megközelítjük a mű mélységeit. NAGY SZEREPEK — A darabban nincs sok szerep, valamennyit vezető színészek játsszák: Demján Edit, Psota Irén, Márkus László, Gábor Miklós. Ez biztosíthatja a­ sikert, de a rendezőt nem állítja nehe­zebb feladat elé? — Nem. A színháznak kialakult, egységes játék­stílusa van. Egyetértünk abban, hogy mi a modern színjátszás, és ezt igyekez­nek elsajátítani a fiatalab­bak is. Bálint András, Pi­ros Ildikó és Deák B. Fe­renc, akinek a Kaviár és lencse óta ez az első na­gyobb szerepe. A bemutató február 6-án lesz. (erdő­s) AKTUÁLIS — Miért játszatja a da­rabot Vámos László modern ruhában? — A Moliére-korabeli ru­ha klasszikus előadást igé­nyel. Ugyanakkor a darab mondanivalójában és for­májában sok a mával való azonosság. Lehet-e megal­kuvás nélkül tisztességes­nek maradni ? Hol a határ a megfontoltság és az op­portunizmus között? Ma is olyan átmeneti korban élünk, amely bizonyos er­kölcsi normákat gyorsab­ban változtat meg, mintsem felkészülhetünk rá. Ez az egyik oka, hogy tízéves kor­­különbségnél is sokszor már generációs ellentétről be­szélünk. Alcestek és Phi­­lintek felismerhetők a vi­lág bármelyik nagyvárosá­ban. Az, hogy mai környe­zetben rendezem, oldott • Igazán hálás feladatot kaptak a Hajrá, magyarok! készítői: aligha lehet a ma­gyar nézők fülébe szebb nótát muzsikálni, mint a magyar sportdiadalok tör­ténetét. Mégsem tudták ki­hozni azt, ami a témában benne volt. Erőltetettnek éreztük a keret­játékot és teljesen" feleslegesnek a filmtrükköket; fogalmunk sincs, mi szükség volt Papp Laci borotvaecsetjére, és arra, hogy szegény Kárpáti Györgynek fürdőnadrágban és vízipólós sapkában kell­jen a stúdióban nyilatkoz­nia. Túlságosan „megirt”, megrendezett volt a kom­mentáló szövegek többsége is. A régi híradókból­ fel­használt kurta részletek, persze, megdobogtatták a honi szíveket, és egyné­mely nosztalgiákat is éb­resztettek. A magunk ré­széről főleg a tömegsport­mozgalmak, mezítlábas fo­cibajnokságok és más üd­vös kezdemények eltűné­sén sóhajtottunk. Jobb lett volna egyébként a régi hír­adóképek mellé többször bevágni az utólagos kon­­ferálás helyett az eredeti Szepesi-közvetítések hang­ját, sokkal jobban felidéző­­dött volna az egykori hős­kor emlékezetes hangulata. (f. f.) □ A BBC 1971-BEN is megrendezi az Énekeljenek a népek elnevezésű kórus­­versenyt. A Magyar Rádió mind a négy meghirdetett kategóriában nevezett. A zsűri munkájában részt vesz Sebestyén András, a rádió osztályvezetője.

Next