Esti Hírlap, 1971. január (16. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-14 / 11. szám

A JORDÁNIAI VÁLSÁG Újabb megállapodást írtak alá Algéria önkéntesek küldését helyezte kilátásba Amman, január 14. A Palesztinai gerillák és az arabközi ellenőrző bi­zottság képviselői Araraan­­ban újabb erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy megegyezzenek a jor­­dán hatóságokkal az ellen­ségeskedés beszüntetésé­hez szükséges feltételek megteremtéséről. 2. Ezeknek az erőfeszítések­nek az eredményeképpen tegnap este, 13 pontos megállapodás jött létre a szembenálló felek között, azon a kedden megkezdő­dött tanácskozáson, ame­lyen a palesztinaiak részé­ről Ibrahim Bakr, a Palesz­tinai felszabadítási szerve­­zet hivatalos szóvivője, va­lamint a 27 tagú központi bizottság több tagja, a jor­­dán kormány részéről Vaszfl Teli miniszterelnök, az arabközi bizottság ré­széről pedig Ahmed Abdel Hamid Hilmi egyiptomi dandártábornok és Moha­med Amamah, Tunézia am­­mani ügyvivője vett részt. A tanácskozás a tunéziai nagykövetség épületében zajlott le. A megállapodás értelmé­ben négytagú bizottság alakult, amely kijelölte azokat a gerillaállásokat, ahová a Palesztinai fegy­vereseknek haladéktala­nul vissza kell térniük. A kormány kötelezte ma­gát, hogy az eddiginél na­gyobb mozgási szabadságot biztosít a partizánok szá­mára. A korábbi megálla­podásokhoz hasonlóan, ez az egyezmény is előírja, hogy a gerillák fegyvereit a Palesztinai felszabadítási szervezet központi bizott­ságának ellenőrzése alatt álló központi raktárakban fogják tárolni. A kormány visszaszolgál­tatja a palesztinai fegy­veres harc parancsnoksá­gának főhadiszállását a Szíriai határ mentén fek­vő Ramdha városában. Az egyezmény szigorúan megtiltja mindkét fél szá­mára, hogy bármilyen kö­rülmények között tüzet nyisson a hadsereg állásai­ra, illetve a gerillatámasz­pontokra. Mindkét fél ígé­retet tett arra, hogy be­szünteti az ellenséges pro­pagandatevékenységet. A tegnapi nap folyamán azonban Ammanban még folytatódtak az össze­tűzések. Emiatt a város­ban az élet csaknem tel­jesen megbénult. Az iskolák és az üzletek zárva maradtak, s a kor­mányhivatalokban sem folyt szervezett munka. Az Algérie Presse Ser­vice, a hivatalos algériai hírügynökség tegnap este közleményt adott ki, amely hangoztatja: Algéria enge­délyezni fogja önkénteseik­nek, hogy „részt vegyenek a Palesztinai forradalom védelmében”, ha Jordániá­ban nem enyhül a jelenlegi feszült helyzet. A jelentés, amely „jól tájékozott for­rásokra hivatkozik” közvet­ve megvádolja a jordán ha­tóságokat azzal, hogy a pa­lesztinai forradalom likvi­dálását tűzték ki célul. A közleménnyel kapcso­latban nyugati hírügynök­ségek megjegyzik, hogy bár Algéria mindig szi­lárdan támogatta a pa­­lesztinaiak küzdelmét, ez az első eset, hogy fegyveres segítség­­nyújtást helyez kilátásba. ,PAPI ÖSSZEESKÜVÉS" USA: kormány, kontra békemozgalom Washington, január 14. A Reuter hírmagyarázója szerint az amerikai kor­mány és a radikális "béke­­mozgalom között újabb nagy összecsapás várható, az állítólagos „papi össze­esküvés” bejelentése nyo­mán. Az ügy középpontjá­ban az a vietnami háborút ellenző csoport áll, amelyet azzal vádolnak, hogy Henry Kissingernek, Nixon elnök tanácsadójának el­rablásával akarta megzsa­rolni a kormányt. Az úgy­nevezett összeesküvők pe­re azonban még néhány hónapos előkészítésre szo­rul. A Berrigan-testvérek visszavágtak. Leszögezték: a kormány célja elég egy­szerű, de egyben pokoli is: „Szét akarják zúzni a béke­­mozgalmat azzal, hogy le­járatják a “ délkelet-ázsiai háborút ellenző elemeket’’. A Reuter elmondta, hogy a Berigan-fivérek — mindketten papok — szo­katlanul új koncepciót hoz­tak az amerikai békemoz­­galomba. Philip Berrigan egyik érve például az, hogy Krisztus és Szent Pál nem tiltotta a „polgári engedet­lenséget” akkor, amikor az emberi törvények szembe­kerültek az isteni törvé­nyekkel. Erőszakmentessé­get tanítanak Berriganék, de azzal a kiegészítéssel, hogy az emberi fejlődés alapvető személyi változás nélkül nem lehetséges. Hol az asszony...? A nyugat-né­metországi Mühldorf város­ka büntetőinté­­zetéből az egyik — különben 26 éves — fegyen­­cet a k­arácsonyi ünnepekre „be­csületszóra” ha­zaengedték. A szabadságolt ra­bot azonban kel­lemetlen megle­petés érte, ami­kor hazament: feleségét nem ta­lálta a lakásban. Ezek után több lakásba behatolt, hogy ifjú és hűt­len feleségét raj­takapja. Mégpe­dig ezzel a szö­veggel: „Kinyit­ni, itt a rendőr­ségi Maguknál állítólag egy gya­nús személy rej­tőzködik!” A féltékeny férj egyetlen la­kás hálószobájá­ban sem talált rá hitvesére. Vé­gül is ösztöne egy immár sza­badlábon levő, volt cellatársá­hoz vezette, aki­nek annak ide­jén, a közös zár­kában, részlete­sen beszámolt fe­lesége képessé­geiről a szerelem művészetében. Mire a rabtárs szabadulása után azonnal felkeres­te a szalmaöz­vegy menyecs­két. Mit részletez­zük? A kará­csonyra szabad­ságolt rab csak­ugyan egykori rabtársa ágyá­ban lelt felesé­gére. Parázs ve­szekedés után megbocsátott, és hazavitte az asz­­szonyt. Aztán visszatért a bör­tönbe, ahol né­hány hónapot még le kell ül­­nie. Az előző büntetéséből. Most azonban prolongáció is várhat rá, mert új vádat emeltek ellene a csalás és magánlaksér­tés miatt. Muskie Moszkvában Edmund Muskie amerikai szenátor ma , hajnalban Kairóból Moszkvába érke­zett. A szenátor, akit esé­lyesnek tartanak arra, hogy az 1972-es elnökválasztá­son a demokrata párt je­löltje legyen, három napot szándékozik a szovjet fő­városban tölteni. Koszi­gni­n, szovjet miniszterelnök, hol­nap valószínűleg fogadja az amerikai szenátort, s arra számítanak, hogy Gromiko külügyminiszterrel is talál­kozik majd. TEHERÁNBAN NEM VOLT EREDMÉNY Vihar az olajárak körül Vajon kitör-e az olaj­­háború? — teszik fel ma Párizsban a kérdést, amely nemcsak a Franciaország és Algéria között az utóbbi napokban különösen el­mérgesedett olajvitára vo­natkozik, hanem világ­viszonylatban a kőolajter­melő országok és a­ nagy nemzetközi olajtársaságok közötti viszonyra is. Mi­után Teheránban ered­ménytelenül ért véget az első találkozó az olajter­melő országok és a nagy olajtársaságok képviselői között, Párizsban úgy vé­lik, hogy e világviszonylat­ban folyó nagy vita kiha­tással lesz a francia—algé­riai tárgyalások kimenete­lére is. A kőolaj­kinccsel rendelkező országok egy­séges frontja ugyanis, alá­támasztja Algéria állás­pontját, amely azt követe­li, hogy a francia olajtársa­ságok nagyobb részt jut­tassanak az algériai nem­zetgazdaságnak, az algériai kőolaj révén szerzett pro­­­fitjukból. Hoveida iráni miniszter­elnök, aki magánlátogatá­son Párizsban tartózkodik, tegnap este nyilatkozott a francia televíziónak, s ki­jelentette, hogy az olaj­probléma elsősorban gaz­dasági kérdés és nem szabad „túlpolitizálni”. Hoveida rámutatott arra, hogy a nyugati világban egyre fokozódó inflációs irányzat jelentkezik, az iparcikkek ára állandóan drágul, a kőolajtára azon­ban változatlan maradt. Dobsa János Nemzetközi autószalon nyílt Tokióban. A kiállításon 1­­9 japán és 95 külföldi gépkocsit mutatnak be. Képünkön: japán gyártmányú, villamosteleppel üzemelő m­iniautó, amelyet a nagyvárosok forgalmához terveztek. PÁRIZSI KALEIDOSZKÓP Mi foglalkoztatja az új év elején a francus politi­kusokat? Mivel törődnek a párizsiak? " A diplomá­ciai naptár egyelőre csu­pán vázlatosan készült el, sokszor csak következte­tünk, mit hoztak át a po­litikusok a múlt évről — gondokat és tennivalókat —, amelyek majd felbuk­kannak, vagy már meg­fogalmazódtak a gazdasá­gi és politikai kalendá­riumokban. Végül tegyünk említést néhány párizsi furcsaságról, hétköznapi érdekességről is.­­Az elmúlt év végén Giscard d’Estaing pénz­ügyminiszter alig titkolt elégedettséggel bejelentet­te : „A francia gazdaság új korszakába lépett”. Tény,­­ hogy valóban fejlődésre van kilátás, de a jelenlegi kép egyáltalán nem meg­nyugtató. A kormány is elismerte: akad jó néhány aggasztó jelenség is. Több mint félmillió új munka­helyre lenne szükség, ám az elmúlt hat évben csu­pán ötvenezer új ipari munkaalkalmat teremtet­tek. A gazdasági fejlődés üteme sem kielégítő. A legfontosabb: az árak ijesz­tő mozgása. 1­971-ben is ár­emelkedéssel kezdődött az év. Az év első igen lénye­ges párbeszéde az algériai és francia kormány között alakult ki. Még a múlt évben megbeszélések kez­dődtek az olajkérdésekről. A tárgyalást előrelátható­lag január 18-án folytat­ják. Közben a kőolajhábo­rú kiélesedett. A CFP olaj­­társaság szállíthatja ugyan az árut, de az állami tu­lajdonban levő ERAP ha­jóit nem engedik­­kifutni az algériai kikötőkből. Al­géria célja az 1965-ös olaj­­megállapodás revíziója. Az első menet tehát elkezdő­dött. Január 25—26-án az Elysée-ben fontos tárgyalá­sok lesznek Pompidou és Willy Brandt között. Bizo­nyára szóba kerül a Közös Piac kérdése is, a meder lassan mégiscsak elkészül Anglia számára. (A fran­cia minisztertanács az év első ülésén tudomásul vet­te ugyanis, hogy Nagy- Britannia mezőgazdasága a belépést követő öt év alatt alkalmazkodik majd a piachoz. De Gaulle távo­zása óta ez könyvelhető el az egyik legjelentősebb fej­leménynek.) A kétszeri vé­tó után 1971-ben remél­hetnek az angolok... A jelek szerint nem vál­tozik a francia álláspont az atlanti katonai szerve­zet kérdésében. Debré hadügyminiszter év eleji nyilatkozata határozottan elutasítja azt a gondolatot, hogy Franciaország vissza­térjen a NATO-berkeibe, „így az ország egy nagy­hatalom politikájának függvényévé válna — szö­gezte le nem első ízben a hadügyminiszter. — Ez a kockázat számunkra elfo­gadhatatlan.” Érdekes eseménynek ígérkezik Pompidou afri­kai utazása, február 3—13. között. Gazdasági körök­ben még mindig különö­sen sok szó esik a francia elnök múlt évi moszkvai látogatásáról. A Szovjet­unió egyik legnagyobb ex­portpiacává vált Francia­­országnak, a forgalom az elmúlt években megduplá­zódott. Logikusnak hat a következtetés: e kereske­delmi kapcsolatok 1971- ben tovább mélyülnek., Amiről beszélnek még: március 14-én és 21-én községtanácsi választásokat tartanak. Hivatalos derű­látással úgy vélik, a vá­lasztások után a gaulle-is­­ták helyzete tovább erősö­dik. A közel-keleti feszült­ség kérdésében örvendetes eseménynek tekintik Mah­mud Riad párizsi látogatá­sát, eszmecseréjét Pompi­­douval. Korántsem pozitív ese­mények is akadnak. A francia fegyverkereskede­lem csodálatos hírnévre tett szert. Dassault Mi­­rage-ai Belgiumtól Argen­tínáig nagy sikert arattak. Dél-Amerikában rakétákat várnak, Görögország és Ausztrália tengeralattjáró­kat vásárol, Spanyolország páncélkocsikat. Mindent összevetve: ebben az év­ben több mint 7 milliárd új frank értékben expor­tálnak Franciaországból fegyvereket. Közben ja­nuár elején ismét csopor­tos elbocsátások voltak a Frederic Joliot-Curie inté­zetben. Az amerikai mono­póliumok a Westinghouse vezetésével — úgy tűnik — kiterjesztik hatalmukat a francia atomenergia­iparra. Kárpótlásul a fran­ciák Anglia felé közeled­nek, francia—angol közös nukleáris erőfeszítések vár­hatóak ebben az évben. Néhány politikai szemé­lyiség az év elejéről: J. J. S. S., vagyis Jean-Jacques Servan-Schreiber megírta új könyvét: „Kikényszerí­teni a sorsot” címmel. A dinamikus radikális, bor­­deaux-i vereségének gyógy­írjaként adta ki könyvét. Irt Raoul Salán, a hírhedt generális is. No, nem az OAS-ról, az kicsit korai lenne. Indokínai emlékei­ről adta ki művét. Harcos­társa, Soustelle, aki éve­ken át emigrációból irányí­totta a jobboldalt — de Gaulle ellen —, most is­mét politikai babérokra pályázik. A lyoni község­tanács segítségével pró­bálkozik, visszacsempészni magát a politikai színpad­ra. S egy érdekes politikai pletyka: Pierre Mendes France volt miniszterelnök feleségül vette Robert Ser­­van-Schreibernek a lányát, vagyis J. J. S. S. testvérét. Az elfáradt politikus és a feltörekvő új radikális így sógorságba került. Tél lévén, a franciák hó­dolnak a síelés örömei­nek. „Fehér kaviár” titu­lussal jelzik a téli vaká­ciót, amely valóban luxus, általában igen költséges. E téli kikapcsolódást megle­hetősen kevesen engedhe­tik meg maguknak. Szóba kerültek a tél tragédiái: óvintézkedésekkel próbál­ják elejét venni a szeren­csétlenségeknek. Múlt év­ben a hó Val d’Isère-ben 39, Le Plateau d’Assy­­ban 71, Tignes-ben 9 áldo­zatot szedett. Delon népszerűsége nö­vekvő. Lassan már Jeanne d'Arc-ként, Franciaország megmentőjeként emlegetik. A sikeres, de különösebb közkedvelt égnek ed­dig nem örvendő színész belopta magát a párizsiak szívébe. Tudvalevő ugyan­is, hogy egy harmincéves dokumentumot , — de Gaulle híres 1940-es felhí­vásának piszkozatát — há­romszázezer új frankért megvásárolt, így az nem jutott külföldre. Mi maradt még? Tart a civakodás a „hulló csillag” tere miatt Sokan követe­lik, hogy az Etoile marad­jon az, ami volt, s ne de Gaulle tér. Néhány szót a divatról: a hölgyek hosszú ruhájuk alatt kis shorto­­kat viselnek, a szoknyák le-, fel- és átgombolha­­tóak. Az apró nadrágok­hoz apró autók illenek, a régi dzsippek karosszériá­ját követő kis járművek. A Fiat, Citroen, Austin, VW, Autobianchi és a Honda már kihozta új szezonko­csijait. És végül, minden francia álma a nagy telje­sítményű repülőgép, a szu­perszonikus nagymadár, a Concorde. Ebben az évben talán már felrepül utasai­val. Sok gond volt vele, most éppen a tyúkokat za­varja. Több csirkefarm pa­nasszal élt, a szuperszoni­kus zaj árt a tojóknak. Schiffer Ferenc

Next