Esti Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 26-49. szám)
1971-02-25 / 47. szám
• Emeletes házak Jánoshalmán. Ez az egyszerű kijelentő mondat volt Surányi Lili tegnapi riportfilmjének címe. Jól esett látni az emeletes házakat falun, az okos beosztással megtervezett, folyóvizes, fürdőszobás lakásokat. Itt már nincs használatlan tisztaszoba („mert mi úgyis meghúzódunk a konyhában”), itt már igazi lakás van, civilizáció és kultúra. Tetszett az értelmes faluját szerető és tövirőlhegyire ismerő tanácselnök, aki szépítés nélkül mutatott rá minden, még meglevő jánoshalmi bajra, problémára is. • Alkalmi beugró, s nem állandó tv-kritikus lévén, eddig látókörömön kívül maradt a Radar című ifjúságvédelmi műsor. Gondoltam, mint néző, nem hozzám szól, ehhez idős korosztály vagyok már. Tegnap „dolgozásból’’ néztem a Radart és rájöttem, érdemes ezt a műsort szórakozásból is figyelni. Hiszen itt teljesen közérdekű és érdekes dolgok hangzanak el. Külön öröm, hogy nem is eredménytelenül: a műsor elején korábbi adásaik visszhangját ismertették, pozitív elintézést nyert volt problémákról számoltak be A friss anyag is változatos és érdekes volt, különösen a karcagi ifjúsági klubot bemutató riport. Ahogy a korábban sugárzott műsorból kiderült, hogy Jánoshalma már nem falu a szó régebbi értelmében, úgy itt meg az tűnt ki, hogy a karcagi ifjúság is messze van már attól, amit hajdan a „vidéki gyerek” fogalmán értettünk. (bt) Proust-év 1971: a Proust—Valéry-év. Július 10-én Marcel Proust, október 30-án pedig Paul Valéry születésének 100. évfordulója lesz. A Figaro Littéraire február első hetét a „Marcel Proust-év” témájának szentelte: tanulmányokat és rávonatkozó emlékezéseket közölt és „Megemlékezések” címszó alatt a Proust-év legfontosabb rendezvényeiről (előadások, kiállítások) számolt be. KÖZÖS MŰSOR Pécsi művész alkotása nyomán született színházi bemutató az elmúlt napokban Kassán. Tóth Sándor, a Pécsi Balett igazgatója készítette az ott bemutatott My fair Lady balettszámainak koreográfiáját, s tanította be egy hónapon át a szlovák balettegyüttest. Az együttműködés alatt újabb terv született: március második felében közös műsort ad ugyanott a Pécsi és a Kassai balett. Infanteriszt Bodrogi Színész, mint író ♦ Musical a Svejkből Svejk, a derék katona ismét megelevenedni készül. Ezúttal dallal-tánccal körítve, azaz musicalhősként, a József Attila Színház színpadán. Infanteriszt Svejk életrekeltője: Bodrogi Gyula. Éspedig nemcsak színészként, hanem a szövegkönyv írójaként is. Először Bodrogit, a szerzőt kérdezzük: Dalra fakadnak — Hogyan született az ötlet? — Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor színházunk elkezdett minden évad végén egy-egy zenés darabot műsorra tűzni, sokan öszszehúzták szemöldöküket, komoly prózai társulat, amelynek tagjai dalra fakadnak?! A publikum viszont szerette ezeket a produkciókat. Azóta csaknem valamennyi színház rá-rákap a megzenésített darabokra. Nincs ebben semmi meglepő. A zenés színpadnak ez a vissza-visszatérő kultusza törvényszerű. De nemcsak erről van szó. Régóta tűnődöm, hogyan csinálhatnánk mi valami mást. — Mi az a más? — Valahogyan oldottábbá kellene tenni a színházi világot. — Hogyan? erősen kötődik majd a színpadi változat. — Milyennek képzelik az előadást? Meghal a cirkusz — Fiatal színház vagyunk, még mindig. Tán épp ezért nem akarjuk, hogy a vállunkra veregessenek majd érte: összehoztatok egy aranyos zenés tréfálkozást... A zene ott szólal majd meg, ahol a cselekmény ezt kívánja, ahol beszélhetnének ugyan prózában is, de dalban jobb. Ez a munka valóban közösen, demokratikusan készül. — És a színész Bodrogit mi vonzza a szerepben? — Színész-életem során mindig izgattak az „Okos De Nem Látszik Rajta”szerepek, a fondorlatos, sumákos népi hősök. Nézni is, játszani is szerettem mindig. Svejk ráadásul „meg is van írva”, halhatatlanul méghozzá, úgyhogy öröm lehet eljátszani. — Még egy kérdés: a komoly drámai szereptől a komikuson át a táncos-zenés szerepekig mindent játszott már, azonkívül koreografál, és most már ír is, mit nem csinált még? — Cirkuszban még nem léptem fel — feleli kapásból. — De nem is mernék. A cirkusz mindig meghal és a végsőkig felkavar. Túlságosan tisztelem a műfajt. Fencsik Flóra A közönségnek tetszeni . Eloszlatni például azt a ködöt és titokzatosságot, amely a darabválasztást és a szereposztást körülveszi. Véget vetni annak az állapotnak, hogy egy ifjú rendező abban a percben, hogy diplomáját kézhez kapja, függetlenül tehetségétől, automatikusan hatalom birtokába jut. Rangos, nagy tapasztalatú színészek gyötrik magukat: „vajon tetszem-e neki?” Mármint az ifjú rendezőnek. Nem a közönségnek. Ezt a kiszolgáltatottságból fakadó eltolódást volna jó megszüntetni. Nem ismerek célt a közönségen kívül. Ha nem a játékért, a jó játékért, akkor semmiért sem érdemes színházat csinálni. — És hogyan kapcsolódik ez a szándék a Svejkhez? — A homályt és a kiszolgáltatottságot valamelyest csökentheti, ha olykor-olykor a színész keres darabot és gyűjt maga köré lelkes munkatársakat, s ebből jön létre az előadás. Ezeket a lelkes munkatársakat én Herényi Imre rendezőben találtam meg, aki vendégként rendezi majd a darabot, valamint Szenes Ivánban és Aldobólyi Nagy Györgyben, akik a dalszöveget, illetve a zenét írják. És hát mindenekelőtt: Jaroslavo Hősökben, akinek szövegéhez OTP-hitel 10 százalék előleg Hűtőgépcsere Díjtalan házhoz szállítás MOST ÉRKEZETT, ÚJBÓL KAPHATÓ KÜLÖNLEGES MINŐSÉGŰ HŰTŐGÉP 5 éve qwtattol. A gép 220 literes, mélyhűtőtere 24 liter. Ára: 6900 forint. A Mit vesztett el kisasszony című Fényes Szenes-operett holnapi premierje még a Fővárosi Operettszínház ideiglenes otthonában lesz. Képünkön az előadás főszereplője: Lehoczky Zsuzsa. CERVANTES — DARVAS IVÁN Áprilisban költözik az Operettszínház Befejezéséhez közeledik a Fővárosi Operettszínház felújítása. A több mint 60 millió forint költséggel korszerűsített színházépületbe az építők ígérete szerint áprilisban költözhet a társulat. A megújított színházépületben 1080 kényelmes ülőhely várja a közönséget. A színház Mozsár utcai oldalán új balettpróbaterem és zenekari próbaterem épült. Kényelmesebb lesz a színészek munkája is. Új, 6 emeletes öltözőépületben 40 öltöző várja a művészeket. Az épület földszintjén új díszletraktár kap helyet, az előcsarnokban pedig a tervek szerint felállítják Latabár Kálmán és Sárdy János mellszobrát, Kisfaludi Stróbl Zsigmond alkotásait. Az elképzelések szerint az új színházban még ebben az évadban megtartják az első premiert: Seregi László rendezésében lesz hazai ősbemutatója a világsikert aratott musicalnak, Leigh Waserman: La Manche lovagja című, Cervantes életéről szóló zenés játékának. Cervantest, illetve Don Quijote-ét vendégként Darvas Iván alakítja majd. Bajok vannak Soamesszal Elöljáróban tisztázni kell: nem nekem volt bajom Soamesszal, hanem szinte valamennyi nőismerősömnek tíztől hetvenéves korig. Szidták: miért ilyen nyámnyila ez a klassz fickó, éppen a feleségével szemben? Miért nem lép fel erélyesen, s egyáltalán hogy jön ahhoz az a féleszű tyúk, hogy egy ilyen korrekt, abszolút megbízható, ráadásul szerelmes férfiút így semmibe vegyen? Soames ügye mindenesetre ■ két tanulsággal jár. Az egyik: a nők többsége változatlanul a legfőbb ellensége a női emancipációnak, ennek taglalása azonban nem tartozik rám. A másik: a Forsyte Saga országos téma lett. Úgy beszélnek az emberek Soamesról, az építészről, az öreg Jolyonról és a többiekről, mint közeli ismerőseikről, netán családtagjaikról. Persze, nem először s nyilván nem utoljára fordul elő ilyesmi a tévé történetében. Most is például a Twist Olivér vagy régebben A rózsák háborúja ugyanilyen téma volt, hogy csak a klasszikus művek filmváltozatait említsem. Természetesen, ez ellen senkinek semmi kifogása nem lehet: a tévének műsorokat kell sugároznia, s a műsorok közül mindig jobb, ha az ilyen típusú szórakoztató sorozatokat választja. Mindez tehát nem baj addig, amíg nem gondoljuk azt, hogy most a művészettörténet klasszikus értékeivel találkozunk. S erre azért kell figyelmeztetni, mert a nézők egy része úgy érzi: ők most Galsworthyvel, Dickensszel, Shakespeare-rel ismerkedtek meg. Ez pedig már súlyos veszélyekkel jár. Miért? — kérdezhetik sokan —, hát Soames nem a Forsyte Sagóból való? És a kis Olivért nem Dickens találta ki? És a púpos Richard A rózsák háborújában, nem Shakespeare figurája? S a helyzetek, amelyekben látják őket, nem azonosak azokkal, amelyeket a klaszszikus írók megírtak? De igen, azonosak. És mégis... íme, egy történet. Az enyhén neuraszténiás fiatalember előtt megjelenik elhalt apja szelleme és közli: saját testvére ölte meg, méghozzá a felesége, a fiú édesanyja közreműködésével. A fiú — mellesleg királyfi — kétségek között hányódik: mindez igaz-e? A szellem kicsit gyanús neki. Végül egy rögtönzött színielőadás közreműködésével megbizonyosodik arról, hogy a szellem igazat mondott: megöli hát apja gyilkosát, a királyt, de meghal az anyja, s végül ő maga is. Ki mer ezek után kételkedni abban, hogy most a Hamlet történetét olvasta? Azokról a szereplőkről és azokról a helyzetekről volt szó, amelyeket Shakespeare megírt drámájában. De gondolja-e valaki, akár csak egy másodpercig is komolyan, hogy az előbb elmondott, leírt pár szó, az maga a Hamlet? Nyilván senki. Pedig nem sokkal több joggal gondolják a nézők, hogy Galsworthyt vagy Dickenst látják, amikor a tévésorozatokat nézik. Eljátsszák, megelevenítik a történteket, azonosaik a szereplők, csak éppen nem az igazi műalkotást látjuk, pusztán egy történetet nézünk végig. Azért nem a műalkotást látjuk, mert az nemcsak a tartalmával, hanem a formájával is azonos. Ebbe a formába a nyelvi stíluselemeken, a szerkezeten át a gondolatok logikájáig, minden beletartozik, s ez a forma ugyanolyan fontos tartalmi elemeket közvetít, mint a történet. Mindez nem azt jelenti, hogy például filmben nem lehet műalkotást létrehozni. Csak akkor a filmformákat kell megtalálni, a film nyelvi stílusának — mert ilyen is van —, dramaturgiájának olyan formáit, amelyek képesek ugyanazt, vagy valami hasonlót közvetíteni, mint az eredeti mű. Ezek a formák olyan fontosak, hogy rendszerint a történetet is át kell alakítani miattuk. Nem véletlen, hogy az igazán jelentős filmművészek, ha klasszikus irodalmi anyagot dolgoznak fel, bátran elrugaszkodnak a részletektől, éppen azért, hogy egy más műfajban, egészében hasonló értékű művet hozzanak létre. A Forsyte Saga film készítői azonban nem élnek ilyen, eszközökkel. A Twist Olivér vagy A rózsák háborúja készítői sem. Ők illusztrációkat gyártanak; ezek jelzik, körvonalazzák, utalnak rá, hogy milyen az igazi műalkotás, de maguk nem azok. Szerencsére, egyre türelmetlenebb a közönség. Nagyon sokan várják, hogy a könyvtárakban megkapják a Forsyte Saga köteteit. S ha ez így van, akkor még haszna is van annak, hogy annyit foglalkozunk Soames ügyes Vajos dolgaival. Bernáth László SZÓLJATOK, SZÉP SZAVAK Második félidőhöz érkezett az amatőr színjátszómozgalom országos vetélkedője, a Szóljatok, szép szavak több mint féléves eseménysorozata. A január óta zajló járási fordulókon nagy érdeklődéssel kísérte a közönség a vetélkedőn részt vevő több mint félezer színjátszó csoport bemutatkozását. A továbbjutott társulatok a március 7-i megyei elődöntőkön mérik össze tuódásukat. A mérce itt már magas: minden elődöntőből csupán a legjobb megyei együttes jut tovább. Áprilisban tovább szűkül a kör: Győrben, Kaposvárott, Szegeden, Egerben és Budapesten mérik össze erejüket öt tájegység győztesei. S a középdöntők műsorát már hangszalagra rögzíti a rádió is. Végül júniusiban, a budapesti döntőn, a rádió és a televízió országos nyilvánossága előtt vizsgázik az öt legjobb csoport. Az értékes fődíjak, egy teljes stúdióberendezés, valamint egy művelődési autó. Ezenkívül a döntő résztvevői közös külföldi utazáson vesznek majd részt. □ A WUPPERTALI OPERAHÁZ február 28-án — német színpadon elsőnek — bemutatja Petrovics Emil „Bűn és bűnhődés” című operáját, amelynek budapesti premierje 1969. őszén volt. □ GERARD PHILIPE „Királylány a feleségem” című emlékezetes filmjét most musical formájában viszontlátja a francia főváros közönsége. A musicalt február végén mutatja be a Teatre de Paris. A főszereplő: Michel Carre. □ MIHÁLY ANDRÁS vezetésével Nyugat-Berlinbe repült a Budapesti Kamaraegyüttes. Rádiófelvételt készítenek velük. Az együttes szólóénekese Csengery Adrienne, az Operaház ösztöndíjasa. □ GDANSKBA UTAZOTT GIRICZ MÁTYÁS, a debreceni Csokonai Színház főrendezője és Gyarmathy Ágnes díszlet- és jelmeztervező, akik Az ember tragédiája nyári bemutatóját készítik elő.