Esti Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-23 / 45. szám

MEGNYERTÉK A KŐCSATÁT Rőzseszőnyeg az ingoványon Út, csatorna az olajnak ♦ Traktorok a sár­tengerben Az olajvidék felülről: óriási ellipszis. Közepén: belvíz. Fénylik, csillog a sártenger. A­ munka — az olajvidék építése — mégsem állhat. Utat, csatornát, vezetéket, vasutat, tartályokat, ÁFOR- telepet, száztonnás tornyo­kat, négy méter vastag, ki­lenc méter széles vasbeton­alapot kell építeni. Átlövik a töltést Az idén hatvanmillió forint értékű munkával vesz részt az algyői olajvi­­dék építésében az Út- Vasútépítő Vállalat. Hek­tárnyi területeket kell le­fedni, betonmezőt borítani az egykori kaszálóra; ezt követeli, sürgeti a mélyből feltörő, fekete olaj. S mind­ezek között a nagy kérdés: sikerül-e „átlőni”, átsajtolni a Tisza ártéri töltése alatt azt a csatornát, amely ha elkészül, tavaszonként a Tiszába emeli a mélyen fek­­vő olajvidékről a hólevet, a belvizet. Birkózni a sárral. Két hernyótalpas traktor von­­tatja a sártenger közepébe süllyedt munkagépet. Igaz,­ egy métert jön előre egy óra alatt — de jön. Recseg, ropog a kötél. Minden pil­lanatban elszakadhat. A sártenger szélén rőzse­­szőnyeget „szőnek” az ingo­ványon ; a laza,­ lágy talaj tetején ideiglenes utat épí­tenek. Azután követ horda­nak a rőzseszőnyegre, s ez­zel megfogják a sarat — jö­het a fúrótorony, csapatához háromszáz építő katonára számít. Velük, az ő segítségükkel szeretne tervet, idei programot tel­jesíteni. Pótolni az ötszáz­ezer forintos veszteséget. Ennyibe került ugyanis a téli hadjárat, ennyi mí­nusszal kezdték az évet... Januárban történt. Az olajvidékre befutott egy vagonsor. A kocsikban ka­vics. A dermesztő hidegben vagon és kavics, egybefa­gyott. A kavicsot ki kellett vágni. Vassal verték, vág­ták, hasították, szinte szem­ről szemre, s minden ütés­től szikrázott a kő. Minden­ki ott volt: nyolcvan em­ber küzdött idővel, hideg­gel, kaviccsal. Miért indították a téli ka­vicsháborút? Miért vágták a kőkeményre fagyott kö­vet, amikor az idővel ma­gától is kienged? Mert az idő: pénz. Rá­adásul: ha nem rakják, ki a kocsikat — álláspénzt kell fizetni. A veszteségszámla összegét levonják a nyere­ségből. Azonkívül: a ka­vics — kincs. Algyőn igen sok kell belőle. A téli kavicsháborút megnyerték. Ám a kőcsata ötszázezer forintba került. Ha nem győznek, a veszte­ség még nagyobb. S most ezt az ötszázezer forintot is pótolni kell, miközben az előrehaladást a végtelennek tűnő sártenger fékezi. Békés Attila Sártenger szigetében lábra­­állt az olajfúrótorony. Ott, ahol a gép felmondja a szolgálatot, kézbe kell ven­ni a lapátot, mert csak így lehet építeni a szennyezett olajat elvezető csatornarendszert. Mínusz félmillió­ ­ jöhetne már a jó idő. A sarat szárító szél, hogy mi­nél nagyobb ütemben, mi­nél több ember dolgozhas­son, építhessen. Langer Ist­ván építésvezető a munka­ A sárga Rolls Royce E '*é­rtesültem róla, hogy a Rolls Royce, a világ leghíresebb legösszkom­fortosabb, legdrágább autóit gyártó cég csődbe ju­tott és kétséges, folytatja-e valaha is tevékenységét? Ahogyan a hírt olvastam, sötét kétségek rohantak meg. Mit fog ehhez szólni szerelmem, a szépséges Me­linda? Nem tehetek róla, nekem mindenről ő jut eszembe. Úgy kezdődött a dolog, hogy megismertem Melin­dát, aki ellenállhatatlan hatást tett rám. Mi sem természetesebb, hogy már második találkozásunkkor visszategeztem, majd ostro­molni kezdtem, úgyszólván nem is kezdtem, csak foly­tattam, hiszen közöltem ve­le, hogy születésemtől kezd­ve reá várok. — Te kis hízelgő — mon­dotta, mialatt ujjai köré csavart. Aztán eljött hozzám, de előzőleg szavamat kellett adnom, hogy nem mutatok se bélyeggyűjteményt, se akváriumot, mivel a rác­pontyon kívül minden halat utál. Ránk szállt az alkony, s én mondottam! — Melinda, drágám, sze­ress örökké, te kétkarú mi­lói Vénusz! — Mit adsz, ha örökké szeretlek? — kérdezte. — Nem ígérhetek többet mint amim van. Megkapod az akváriumot. És veszel neked egy sárga Roll: Royceot. — Esküdj! — Esküszöm! — liheg­tem, s nem is találtam es­kümet túlzásnak. Ugyanis ígérhettem volna azt is hogy lehozom néki a csil­lagokat az égről, a nők az is el szokták hinni, akkor már a Rolls Royce mégis valószínűbb. Elhitte. És eltűntek ezüst fényben csillogó szemei mert reájuk borult a zöl­deskék szemhéj. ★ Tegnap roskatag térdek­kel álltam Melinda előtt. — Mi baj, kisfiú? — kér­dezte. — Melinda önhibámon kí­vül esküszegő lettem. Nem tudom megvenni a sárga Rolls Royce-ot. — Figyelmeztettek, hogy nem fogadok el helyette sárga tengeralattjárót! Nem élünk a fellegekben! — Hiába, nincs többé Rolls Royce. Csődbe jutott a gyár, nem gyártják töb­bé. És te most megvetsz engem. Egy férfi, aki eskü alatt tett ígérettel magához láncol egy nőt, majd csőd­be jut ... — Kisfiú, nem te jutot­tál csődbe, hanem a gyár — szólott tapintatosan. — és ha mindent tudni akarsz, nekem mindjárt gyanús volt egy kicsit az esküd. De örültem neki. — Akkor, most, mi lesz? — ígérj valami mást. — Akkor nem hagysz el? — Nem én! — Jó. Hát hogy lásd, ki vagyok, kapsz tőlem egy sárga Cadillacot. — Te gavallér, te lovag, te édes kisfiú! — rebegte rajongva. ★ Most izgatottan várom: csődbe jut-e a Cadillac­­gyár? Szánthó Dénes Legyen kisebb a zaj Évente csaknem félmillió forintot fordít a Péti Nit­rogénművek azokra a kuta­tásokra, amelyek eredmé­nyeképpen javíthatják a dolgozók munkakörülmé­nyeit. Megbízták a SZOT munkavédelmi kutató inté­zetét, valamint a Veszpré­mi Nehézvegyipari Kutató Intézetet, hogy dolgozzanak ki különböző módszereket a légszennyeződés csökken­tésére, a zaj és a hőártal­mak megszüntetésére. Ezek a strandon Mostanában meglepő kép szemtanúi lehetnek a Tiha­nyi-félszigetre látogatók. Az autósstrandot gyakran keresi fel egy őrcsapat és sokszor órákig tanyázik a gépjárműveknek kijelölt parkírozóhely gyepszőnye­gén. MEGJEGYEZZÜK a­mikor a vádlott letölti ate rövidebb-hosszabb büntetését, megígéri, hogy új életet kezd. Ezt az ígé­­­retet tiszteletben kell tarta­nunk, sőt lehetőséget kell adnunk a megtévedteknek, hogy megpróbáljanak tisz­tességesen, becsületesen él­ni. Az egyre sokasodó bíró­sági ügyek azonban olyan veszélyre figyelmeztetnek, hogy néhány vállalat és szövetkezet vezetői sajátos módon értelmezik a segít­ségnyújtást. Többszörös tol­vajokat alkalmaznak por­tásnak, volt sikkasztókat, csalókat helyeznek bizalmi állásokba. Olyan pozíciókat teremtenek számukra, ame­lyekben ismét alkalmuk nyílik lopásra, csalásra, sikkasztásra. Nem kétséges, hogy a túl­zott bizalmat egyesek való­ban tisztességes munkával hálálják meg. A tárgyalá­sok tapasztalatai azonban azt bizonyítják, hogy jó né­­hány­an újabb bűncselek­ményeket követnek el. Hoz­zátehetjük: nem egyedül vétkesek a visszaesésben. Cinkosul szegődnek — akarva vagy akaratlanul — azok is, akik alkalmat ad­tak nekik az újabb bűntett­re. Hosszas tanulmányt, pszi­chológiai és egyéb vizsgá­lódást igényelne, miért ez a túlzott és sok esetben ért­hetetlen nagyvonalúság. Miért nem fontolják meg jobban egyes vezetők a dol­got, miért, nem tudakozód­nak, tájékozódnak, miért bíznak kecskére káposztát. Miért nem tartják távol a bebizonyítottan ingatag jellemeket, a bűnözésre hajlamosakat azoktól a he­lyektől, amelyek újabb bűnre csábítják őket. Senki sem vonhatja két­ségbe a volt bűnöző megja­­vulási szándékát. Senki sem cáfolhatja e szándék őszin­teségét addig, amíg az el­lenkezője be nem bizonyo­sodik. Sajnos, sok példa bi­zonyítja azt is, hogy a bör­tönből szabadultakat ide­genkedéssel, bizalmatlan­sággal fogadják, még a tel­jesen semleges munkakö­rökben sem szívesen alkal­mazzák. Túlzott óvatosság az egyik oldalon, szemhá­­nyás, felelőtlenség a mási­kon. Valahogy közös neve­zőre kellene hozni ezeket a dolgokat! Senkinek nincs joga egy életre elítélni az egy­szer megtévedt embereket, megfosztani őket attól, hogy visszatérjenek a be­csületes dolgozók közössé­gébe. De mielőtt ezeket az embereket részlegvezetés­sel, pénz és érték kezelésé­vel bíznák meg, előbb bizo­nyítaniuk kell. Legalább annyi ideig, olyan módon és körülmények között, mint azoknak, akik büntetlen előéletűek. Bende Ibolya Végletek Narancsvirágzás a Tisza-parton Tavaszi virágpompába öltözött a narancsfa a szegedi József Attila Tudományegyetem botanikus kertjének üvegházában. Még le sem szedték az utolsó gyümölcsöket a 25 éves fáról és ágai máris tele vannak illatos virágokkal. A kellemes, bódító illat betölti az üvegházat, amelynek már a tetejéig ér a délsza­ki növény, a 20—25 dekás gyümölcsöket érlelő fát tavasszal és nyáron szabadban tartják és csak szeptember végén viszik vé­dett helyre. Az idei rendkívüli dús virágzás — amely 3—4 hétig tart — gazdag narancstermést ígér. ACÉL, CSŐ, RADIATOR Öt év alatt plusz kétmilliárd A VASMŰ - TONNÁKBAN ♦ NAGY BERUHÁZÁSOK A Dunai Vasműben meg­tartották a szakszervezeti tanácsot újjáválasztó kül­döttértekezletet. A szakszervezet beszá­molója szerint évi 12 szá­zalékkal növekedett a ter­melés üteme a múlt öt év­ben. 1966-ban a vállalat 4,33 milliárd forint értékű terméket állított elő, 1970-ben pedig túlhalad­ta a 6,4 milliárdot. Az acéltermelés ez idő alatt 646 ezer tonnáról 900 ezer­re, a hengerelt ára 522 ezer tonnáról 800 ezerre nőtt. Az utóbbi években a Vasmű rátért az ónozott lemezek, a spirálisan he­gesztett csövek, a hajlított profilok és a radiátorok gyártására. A gyors fejlő­dés lehetővé tette, hogy a Vasmű 1968-ban visszafi­zethette a népgazdaságnak a beruházási kölcsönöket. A fejlődés a következő tervidőszakban is töretlen marad: a termelési érték mintegy 50 százalékkal emelke­dik, tehát meghaladja majd a 9 milliárd forin­tot. A Vasmű cső termelési ka­pacitása például az orszá­gos földgázprogramot se­gítve a jelenlegi 25—30 ezer tonnáról 45 ezerre emelke­dik. . Százmillió a hortobágyi nyájakra A nagy kiterjedésű le­gelők, ősgyepek jobb hasz­nosítására a Hortobágyon korszerű juhászatot szer­veznek, s erre a negyedik ötéves terv időszakában mintegy 100 millió forintot költenek. Jelenleg 65 ezer juhot tartanak a pusztán. Az állományt nem növelik, de termelését fokozzák. A hús- és tejtermelést helye­zik előtérbe. A Hortobá­gyon tartott juhokat kivá­ló külföldi fajtákkal ke­resztezik. A következő esz­tendőkben nagy, korszerű juhtenyésztési központokat alakítanak ki, amelyek mindegyikében 4000 juhot tartanak majd. Gépesítik az etetést, itatást, a takar­mányszállítást. T­űzikovácsmunkát, kisebb alkatrészek kovácsolását 200 mm-es 0-ig, illetve 10 kg-03 súlyhatárig, továbbá SZÖG- ÉS LAPOSACÉLOK HAJLÍTÁSÁT 3000 mm-es 0-ig, sürgős esetben SORON KÍVÜL IS VÁLLALJUK. BUDAPESTI VEGYIPARI GÉPGYÁR X., Gyömrői út 76—80. Felvilágosítást ad Csömör művezető, a 273—446-os telefonszámon.

Next