Esti Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-23 / 45. szám

Baloldali egységlisták a francia választásokon MA:­FKP-NAGYGYŰLÉS A SPORTPALOTÁBAN Párizs, február 23. Párizsban megvalósult a baloldal választási egysége, a legjelentősebb baloldali pártok fővárosi szerveze­tei, közös megállapodással, tegnap este nyújtották be egységlistáikat a Párizs ti­zennégy választókerületé­ben március közepén tar­tandó községtanácsi vá­lasztásokra. A főváros kör­nyékén, Seine-Saint-Denis megyében a Francia Kom­munista Párt és a Szocia­lista Párt megyei szerveze­tei ugyancsak megállapod­tak abban, hogy jelöltjeik közös listán indulnak a választáso­kon. A kommunista párt ma este a párizsi Sport­ palotá­ban tartandó nagygyűlésen nyitja meg a választási csatát. Alain Savary, a Szocia­lista Párt főtitkára hang­súlyozta, hogy a baloldal kedvező helyzetben van, a községtanácsi­­ választáso­kon most jóval több balol­dali egységlista indul, mint legutóbb, 1965-ben. „Fő tö­rekvésünk az — hangoz­tatta Savary —, hogy meg­hiúsítsuk az UDR offenzí­­váját.” A Szocialista Párt főtitkára hangsúlyozta, hogy Tomasini UDR főtitkárnak legutóbbi kijelentései „le­leplezték az UDR igazi ar­cát.” (Mint ismeretes, Toma­sini, nyilatkozataiban a rendőrséget magasztalta, gyávának minősítette a bí­rói kart és még Chaban- Delmas miniszterelnököt is bírálta.) Az Express e heti címoldalán „A jobb­oldal támadásba lendül” címmel közli Tomasini fényképét és kommentárjá­ban rámutat arra, hogy a korzikai születésű politikus, aki nemrég ke­rült az UDR főtitkári tisztébe, határozottan a jobboldal, sőt a szélső­jobboldal irányába akar­ja fordítani a kormány­koalíció legnagyobb pártjának kormányrúd­­ját. Tomasini brutális őszin­teséggel megfogalmazott kijelentései zavart okoztak az UDR vezető köreiben is. Pompidou elnök most ami­att aggódik, hogy meglazul majd a különböző csopor­tosulásokból álló kormány­párt egysége és hogy Toma­sini dühös kirohanásai csak újabb lökést adnak a baloldali egység fokozatos kialakulásának. Dobsa János „NE HAJOLJATOK LE!» Rövid szoknya — rövid börtön Egy római bí­ró „csábítás” vádjával öt napi börtönbüntetés­re ítélt több ró­mai lányt, mert olyan rövid szoknyát hord­tak, hogy kilát­szott alóla a fe­hérneműjük. Va­lamennyi eset­ben rendőrök tanúskodtak ar­ról, a lányok nadrágocská­­ja olyannyira kilátszott, „alig­szoknyájuk” alól, hogy a ta­núk még azt is el tudták monda­ni, milyen volt a színük és a sza­básuk. Az ítéletet egy 12 évvel ezelőtt érvénybe lépte­tett törvény alapján hozták, ami eredetileg a prostitúció ellen irányult. Az egyik vádlott ügyvédje azt kö­vetelte a bírótól: ahelyett, hogy rövid szoknyát viselő, becsüle­tes lányokat tartóztatnak le, inkább próbál­janak meg leszá­molni a botrá­nyos call-girl­­hálózatokkal. A Momento Sera című olasz napilap az ügy­gyel kapcsolat­ban első oldalán azt tanácsolja a lányoknak: „Ne hajoljatok fel”. Szovjet elektromos autó Jereván, február 23. Az „Erpi—L” jelzésű szovjet elektromos autó kaukázusi 70 kilométeres kísérleti útja során órán­ként 50 kilométeres sebes­séget ért el. Az autó 18 szabvány típusú akkumu­látorból álló erőforrással rendelkezik. • A TÖRTÉNELEMBEN ELŐSZÖR utazik a japán császár Hirohito japán császár és Nagako császárné ez év őszén látogatást tesz hét európai országban — kö­­zölte ma a japán külügymi­­nisztérium. Hivatalosan mennek Angliába, Nyugat- Németországba és Belgium­ba, Dániát és Hollandiát pedig nemhivatalosan ke­resik fel. Magánjellegű lá­togatást tesznek Párizsban és Genfben. A császári pár szeptember 27-én indul el Tokióból, és európai kör­útját október 14-én fejezi be. Hirohito az első japán császár, aki külföldre uta­zik. REPÜLŐGÉPRABLÁS ÜGYBEN Kubai-kanadai tárgyalások Véget ért a Kuba és Ka­nada között folytatott tár­gyalások első fordulója, amelynek célja, hogy kétol­dalú megegyezés jöjjön lét­re a két ország között a re­pülőgéprablások ügyében. A tárgyalásokat hamarosan folytatják Ottawában. Popielnóban, a Lengyel Tu­dományos Akadémia Kí­sérleti Állattenyésztési és Genetikai Központjában 1958 óta kísérleteznek az európai hód zárt farmon való tenyésztésével. Ma már a mazuriai Wiartel köz­ség állami gazdaságában felállították az értékes pré­mesek első tenyészfarmját, ahol egy újabb kísérlet is eredménnyel járt. Egy-egy hódfiút ugyanis két had­­lánnyal szoktattak „közös háztartásra”. AZ IDŐ SODRÁBAN □ Dél-Amerika, a zöld kon­tinens egyharmada pirosas színt mutat, ám könnyel­műségnek minősülne egy olyan vélemény, miszerint egyértelműen vörös is. A színskála meglehetősen gaz­dag: megtalálható a gerilla­­rubinvöröstől a mérsékelt bíborpiroson át egészen a halvány rózsaszín árnyala­tokig, csaknem valamennyi fázis. S valóban nem fölös­leges az a félelem észak felől, hogy miként tisztítás­kor a színes holmi, e te­nyérnyi elütő szín átterjed­het, „megfoghatja” a többi országot is. A feltételezés nem nél­külözi az okokat. A dél­­amerikai kontinens igen fogékony az áramlatokra, indulatosan reagál a külön­böző előjelű mozgalmakra. A múlt évtizedben 21 ál­lamcsíny, 60 kormányvál­tozás, 18 határviszály, egy­­egy háború, 9 amerikai ka­tonai beavatkozás és in­­váziós kísérlet tette zak­­latottá az életet Latin- Amer­ica 24 országában. A kubai forradalom, ír majd a három éve elkezdődött progresszív hullám — oly­kor nacionalista, haladó nemzeti­­ érzéseikre apelláló vagy éppenséggel marxis­ta nézetekre támaszkodó, mint Chilében — olyan er­jedést váltott ki, mint a 60- as évek főként reakciós megmozdulásai. Még az év elejéről való KÖZELEDÉS ITALIA ÉS AZ USA KÖZÖTT? Colombo és Moro ma tér haza Róma, február 23. Gino Pallotta telefonje­lentése: Ma délután, valamivel 2 óra után érkezik vissza Ró­mába hivatalos amerikai útjáról Colombo olasz mi­niszterelnök és Moro kül­ügyminiszter. Látogatásuk idején igen sok cikk, tudó­sítás és kommentár foglal­kozott Nixonnal és Rogers­­szel folytatott eszmecse­réikről. A szocialista és a kommunista lapok egytől egyig kifogásolták, hogy a jövőben várhatóan köze­lebb kerül egymáshoz az amerikai és az olasz állás­pont sok nemzetközi kér­désben, elsősorban a NATO és a kelet-nyugati kapcso­latok megítélésében. Az olasz kormányfő nyomban hazaérkezése után viták és összecsapások forró atmoszférájába ke­rül. A jobboldali erők — elsősorban az MSI, a neo­fasiszta párt felbiztatására — most nemcsak a Reggio di Calabria-i elégedetlenséget szít,­, hanem tömegmeg­mozdulásokat szerve­zett Binh asszony, a DIFK külügyminiszterének olasz­­országi látogatása elleni tiltakozásul. Át akarják rabolni Sophia Loren kisfiát? Betörők a „Villa Saradban „Cipi” élete veszélyben forog. Sophia Loren és Car­lo Ponti kisfiára ezentúl Ruth Bapston, a svájci daj­kán kívül két fegyveres magándetektív vigyáz. Kiszivárgott hírek szerint a világhírű művészházas­pár újabban több névtelen telefonhívást és levelet ka­pott. Ezekben megfenyegették őket, hogy elrabolják gyermeküket. Kiderült az is, hogy a kö­zelmúltban betörők jártak Pontiék Róma közelében, Marinóban levő otthoná­ban, a „Villa Sarában”. Ivetten hatoltak be éjszaka a villába, elloptak két ér­tékes festményt, két gyer­­tyatartót és egy antik órát. Valószínű, hogy a villa éj­jeliőre vagy a kertben sza­badon engedett házőrzőik megzavarták a betörőket, azok ugyanis zsákmányu­kat egy bozótba rejtve el­menekültek. Állítólag a karabinierik elfogták őket, de nevüket — a nyomozás érdekében — nem hozták nyilvánosságra. Tudni vé­lik ugyanis, hogy a betörés és a „Cipi” elrablására vo­natkozó terv között bizo­nyos összefüggést találtak a nyomozók. Eddig egy-egy alkalma­zott felváltva éjjel-nappal őrködött Pontiék villájá­ban és a környező park­ban. Most két-két magánde­tektív fegyverrel és ido­mított kutyákkal állandó ügyeletet tart, elsősorban az esetleges gyermekrab­­lási kísérlet meghiúsítá­sára. A „Villa Sara” bejárataira új biztonsági zárak, az ab­lakokra vastag vasrács ke­rült. Nem először jártak hí­vatlan vendégek a Ponti­házaspár mesés szépségű és fényűzően berendezett otthonában. Egyszer elra­bolták Carlo Ponti teljes ruhatárát, Sophia Loren felbecsülhetetlen értékű antik szelencegyűjtemé­nyét, különböző becses dí­jait, köztük a „La ciociara című film főszereplőjeként kapott Oscar-díjat. A szí­nésznőt később Londonban, majd New Yorkban ismét kirabolták. A fenyegető hangú tele­fonok és levelek ügyében a római rendőrség „nagy tapintattal és körültekin­téssel” széles körű nyomo­zást folytat. (gy­ d.) zöld kontinens piros árnyalatai a hír, mely szerint Uru­guay, Paraguay, Brazília és Argentína szövetkezni ké­szült a progresszíveb­bek: Chile, Peru és Bolívia el­len. Érdemes idézni a há­rom ország vezetőinek rea­gálását a hír hallatára. Mintegy bizonyságként, hogy valóban sokféle ár­nyalat létezik. (Chile sze­rint: „Illúzió abban re­ménykedni, hogy bárki is megdöntheti a törvényesen megválasztott kormányt.” A bolíviai külügyminiszter válasza: „Ébernek kell len­ni az imperialista összees­küvésekkel szemben.” Ve­lasco Alvarado perui elnök viszont tiltakozott olyan feltételezés ellen, hogy kor­mánya „kommunista irány­vonalat” követne.) El Az ellenszövetség nem üres fecsegés. Bolíviában rövid idő leforgása alatt két puccskísérletre került sor. Torrez tábornokot mostaná­ban „vörös ügynöknek” be­cézik. A korábbi Miranda­­féle összeesküvés nyilván­való célja volt, hogy a mér­sékelt kormányt egy Ame­­rika-barát juntával cserél­jék föl, amely megbolygat­ta volna Chile népfrontkor­­mányát is. Az amerikai nagykövet terve akkor nem járt sikerrel, januárban, a következő próbálkozás al­kalmával sem. De, miként egy mexikói lap írja , ré­sen kell lenni. Brazil és ar­gentin katonai körökben komolyan gondolkodnak egy Bolívia elleni fegyveres beavatkozás tervén. Ar­gentínában ugyanis egyes jobboldali körök úgy véle­kednek: „ragály” veszi őket körül.­ ­ Mindent összevetve: Wa­shingtont rendkívüli mó­don nyugtalanította 1968- ban Peru, 1969-ben Bolívia, s 1970-ben Chile. A három ország együttesen már több mint nyugtalanító. Veszélyt jelent, esetleg nagyobbat, mint Kuba. Meglehet, kép­telenségnek hangzik, de mégsem elképzelhetetlen egy inváziós kísérlet gon­dolata. Bizonyára nem olyan típusú, mint 1965. áp­rilisában Dominikában — az effajta durva beavatko­zás ma már nem járna si­kerrel. De sem a bolíviai birtokuktól megfosztott föl­desurak, sem a chilei, perui nagygazdák, részvényesek és birtokosok nem fognak simán belenyugodni a vál­tozásba. Még a szelíd re­formokba sem. És az ame­rikai nagytőke sem tér na­pirendre afelett, hogy az olajforrásokat, az ón- és rézbányák kincsét elvesz­tette. Nincs is ebben sem­mi meglepő — az amerikai olajmonopóliumok az évek során 380 százalékos profi­tot vittek ki egyes orszá­­gokba. Harmadik éve hangzik mind erélyesebben a jel­szó: a nemzeti kincsek a földrész lakosságát illetik meg. A csaknem 300 millió lakosú Latin-Amerikáb­an hozzávetőlegesen 140 mil­lió ember éhezik, a mun­kanélküliek száma 25 mil­lió fölött van. Holott me­sésen gazdag vidék. Ismétlésnek hangzik hi­vatkozni a haladó, nacio­nalista programra, amely Peruban útnak indította az erjedést, s a példakövető­t már az eredeti modellt túlszárnyaló Bolívia csen­des forradalmára. Vagy Chilére, amely jelenleg az egész amerikai félteke leg­izgalmasabb, a haladás szá­mára legfontosabb országa. Ellenpuccskísérletekről, összeesküvésekről beszél­nek, s úgymond, „kommu­nista fertőzésről”. Csak­hogy a peruizálás, a ban­kok, bányák államosítása, a földek szétosztása egyelőre messze nem szocialista utat jelent. Inkább egy polgári demokratikus progresszív folyamatot, mondhatjuk úgy is, egy kísérletet, hogy Dél-Ameriika felnőjön a XX. századhoz. S­ ennek éppen ideje. Nyolcadik év­tizedét tapossuk e század­nak. a A példák kétségtelenül ragadósak. A hatalom haj­dani birtokosaitól elveszik a jogot, hogy azzal vissza­éljenek. A külföldi kizsák­mányolás csatornáit betö­mik, hogy az országok kin­cseit saját boldogulásukra használják­­ fel. Ezt, ter­mészetesen, észrevette­ a többi ország is. A brazíliai éhezők, az argentin föld­művelők vagy a panamai­ak, akik ma már a csator­na amerikai ellenőrzése mi­att berzenkednek. Mindez ok lehet a félelemre, az uralkodó köröknek Brazí­liában, Uruguayban, Para­­guayban, de főként Wa­shingtonban. Schiffer Ferenc

Next