Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
Tizenegyedik alkalommal jelentkezett a 168 óra. A politikai magazin máris a Rádió egyik legmarkánsabb, felépítésében és részleteiben egyaránt színvonalas, kitűnően politizáló műsora lett. Az igényes, valóban rádiós riportok jól kapcsolódnak a publicisztikus hangvételű írásokhoz és átkötőszövegekhez. Az adásban egyéniségek szólalnak meg, akiknek van véleményük és mondandójuk, akikre nemcsak oda lehet — hanem oda is kell figyelni. (A zenei átkötések sem követik a rossz hagyományt, hogy egy riport — egy lemez, többnyire összefüggés nélkül, itt a zeneszámok is mindig valamely apropó kapcsán, aktuális módon tartoznak a műsor egészéhez.) Különösen emlékezetes volt a múlt programokban néhány riport, így például Rapcsányi László Közel-Keleten készített interjúja, Petress István pesterzsébeti választási riportja, az „örökké nyüzsgő” Gobbi Hilda megszólalása, vagy a szombati adásban a felelős szerkesztő, Ipper Pál jegyzete a pingpong-diplomáciáról és a magyar művészek tengerentúli haknijáról, és Gácsi Sándor riportja a gyakori csőtörésekről. Reméljük, ez a műsor a továbbiakban sem fárad ki, tartani tudja fiatalos formáját, amelyet például éppen a műsorvezető, Mester Ákos kölcsönöz neki. Kitűnő volt Nagy Piroska Dal a névtelenekről című riportműsora. A riporternő vasárnapról vasárnapra újabb és újabb érdekes témákat tár a hallgatók elé. Mindegyikből sugárzik az emberközelség, a sorsok és élethelyzetek értő, érző megragadása, finom, tapintatos feltárása és kibontása. Nagy Piroska sohasem riporterkedik, hanem beszélget, mindig tudva, mikor kell közbeszólnia, s minden műsorát áthatja, átszövi egyénisége, néha szinte már írói formálóereje. Legutóbbi műsorában az agrármozgalmak névtelenjeivel beszélgetett, finoman ötvözve az egyedit, a kuriózumot, megcsendítve a jellemzőt, s kirajzolva a társadalmi meghatározót. A vésztői parasztkongresszus egykori részvevőjének mondatai így simultak finom egésszé a Veres Péterhez a megismerkedés szándékával elkerékpározó parasztember szavaival. Felfedezés és tiszteletadás is volt e műsor • (harangozó) MOST ELŐSZÖR EGYÜTT A teljes Czóbel Kiállításának megnyitóján a Rádió riporternője megkérdezte az idős mestertől: mit csinál majd az életművét összegező tárlat után? A 88 éves művész így válaszolt: — Kimosom az ecseteimet, megtisztítom a palettámat és ismét munkához látok. Ez a mondat művészete lényegének összefoglalója. Mindig nagy természetességgel kezelte a festészetet. Több országban élt, sok városban járt, élete külső mozzanatait tekintve is nemzetközi formátumú művész, s különösen az értékét, elismertetését illetően. Képeit — hazája a nagyvilági múzeumokból, a világ minden tájáról hozták Budapestre, s ezeknek jó részét, például az 1917—19 között Hollandiában festetteket a magyar közönség most láthatja először a Műcsarnok termeiben. Az eddig töredékeiben ismert életmű tehát most fejlődése egészében, próbálkozásai és eredményei teljességében áll előttünk. Mégis mindez tulajdonképpen csak kiegészíti Czóbel Béláról alkotott ismeretünket, mert ez a munkásságában századunkkal egyidős művész szinte minden képében művészete egészét adja. S itt tulajdonképpen arról van szó, ha voltak is bizonyos változások és átmenetek művészi fejlődésében, formailag és tartalmilag törés nélkül, korszakok nélkül, egyenletesen és egyetemesen fejlődött érett, marandandó alkotóvá. Ha életének és művészetének állomásait tekintjük, a meghatározó kiindulástól, Nagybányától kezdve Münchenen és Párizson át Hollandiáig, majd a kibontakozás időszakáig — Berlinig, azt tapasztalhatjuk, hogy sok hatás érte, a legkülönbözőbb és legellentmondásosabb stílusokkal, alkotói módszerekkel találkozott, de végérvényesen soha nem szegődött egyik mellé sem. Az azokban látott értéket a maga festői világának meghatározottságában felhasználta, beolvasztotta művészetébe, lett légyen szó akár a természetszerűségre törekvő nagybányai iskoláról, a MIÉNK és a Nyolcak csoportosulásáról, Cézanne művészetéről, a fauves törekvéseiről, vagy éppen a német expresszionizmusról. Ezek a hatások nem feszítették szét művészetének kereteit még akkor sem, ha a térszerűség bizonyos időszakban a síkszerűségbe is hajlott művészetében, ha a meghatározott kontúrokat időnként elmosódott vonalvezetés, vagy a tér bizonytalansága váltotta is fel. 1919 után megtalált művészete mindinkább kibontakozott, s ezután a festészetet nem a látvány egy részének, hangulati egészének fogta fel, hanem öntörvényű , esztétikai rendnek: az anyag festőjeként indult és az anyag festője maradt. Csendéletei, szobabelsői, portréi, utcai és tájrészletei, aktjai szinte végtelen rendben és gazdagságban követik egymást, hatásoktól érintetten, de a megtalált szóbeli festészeten belül. A század külső változásai, nagy társadalmi átalakulásai, szégyenletes háborúi és hősi harcai Czóbel már Nagybányán megtalált tartalmi világába nem tudtak betörni, csak itt-ott érintették azt. Ha nincsenek nagy művészi korszakváltásai, akkor még inkább elmondhatjuk, hogy tartalmi szemléletváltási korszakai sincsenek. Egész életén át hű maradt az emberhez, azt sem lebecsülni, sem megváltani nem akarta. Művészetében mind gazdagabban és bensőségesebben, formailag mind kiteljesedettebben jelentkezett mindaz, ami elindította a nagyvilágba, s ahonnan 1945 után hazahozta Szentendrére mindazt, ami ebbe az indításba belefért, s ami számára az emberi értékek megőrzését jelentette. Művészete a képzőművészet nagy vállalkozásainak korszakában indult és a magyar művészetben korszakos értékűvé vált. Alkotómunkássága időtállóságát úgy érte meg, hogy ma is képes az időtálló alkotásra : színeinek gazdagodása, finom átváltozásai mindig összhangban való jelentkezése tünékeny izmusok feltámadása és elhúnyása közepette, szép értéket őrző és továbbadó századunkban. Harangozó Márta Képek a világ minden tájáról a Műcsarnok termeiben ei AGYAR BEMUTATÓK Solloquium Altamira nált Soliloquium című művét, valamint Sáry László fuvolára ás zongorára írt Pezzo Concertato című alkotását hallgatta meg rangos fesztiváli közönség. Royan városában ugyanis immár hagyomány, hogy minden tavasszal megrendezik a modern zene fesztiválját, amelyen már számos, azóta világsikert aratott zeneművet mutattak be. A neves francia zeneszerző, Olivier Messiaen, a fesztivál védnöke még egy mai magyar zenemű műsorra tűzését szorgalmazta. Ennek eredményeként a royani fesztiválon a párizsi rádió zenekara Bruno Maderna vezényletével bemutatta Durkó Zsolt kamarai kórusra és zenekarra írt Altamira című kompozícióját. Mindhárom mű kottájanemrég jelent meg nyomtatásban a Zeneműkiadó és a Boosey and Slawkes kiadó közös gondozásában. A kottákat — több modern magyar zeneművel együtt — kiállítják a fesztivál keretében sorra kerülő kottakiállításon, amelyre a fesztivál szervező bizottsága meghívta a Zeneműkiadót is. Két modern magyar zenemű bemutatója zajlott le egy dél-franciaországi kisváros hangversenytermében. Jeney Zoltán szólófuvolára kompo- ÚJONNAN MEGNYÍLT BUDAPRINTOSZTÁLYUNKON KAPHATÓ: SOM SZÉLES NYLPRINT 48 FT-TÓL 70,50 FT-IG NAGYON KELLEMES ÉS DIVATOS VISELET! □ SZABÓ ENDRE magángyűjteményéből nyílt kiállítás Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban. A gyűjteményben Medgyessy Ferenc, Kohán György, Kondor Béla és Németh József művei is megtalálhatók. □ SZÍNHÁZ ÉS POLITIKA. Ez a témája az idei szemináriumnak, amelyet a Bécsi Színháztudományi Intézet július 6—12. között az eisenstadti Esterházykastélyban rendez. □ STÚDIÓ VESZPRÉM címmel a KISZ támogatásával megalakult a Veszprém megyei fiatal képzőművészek egyesülése, amely most nyitotta meg első nagyobb szabású kiállítását a Kisfaludy Művelődési Központ színháztermében. Öt ifjú képzőművész festményei és grafikái, valamint két fotóművész munkái láthatók a kiállításon. □ NAGY ISTVÁN Özönvíz előtt című darabját mutatta be a marosvásárhelyi Állami Színház magyar tagozata. A SZÍNHÁZ- ÉS FILMMŰVÉSZETI KLUB alakult az ÉVIG Művelődési Központban. Első vendége Sinkovits Imre lesz. □ FÜST MILÁN Feleségem története című regénye szlovák nyelven is megjelent. A pozsonyi kiadás fordítója és az utószó szerzője M. M. Dedinszky. □ VÁCI MIHÁLY nevét veszi fel Óbudán a Körösi Csoma Sándor Gimnázium pinceszínháza. Az egy éve elhunyt költő munkásságát Czine Mihály méltatja. A ma délután 5 órakor kezdődő ünnepélyre Váci Mihály özvegyét is meghívták az iskola tanulói. □ RÁKOS SÁNDOR Meztelen arc címmel gyűjtötte össze 30 év válogatott verseit. A Magvető gondozásában megjelent kötet keresztmetszetet ad a költő eddigi lírai életművéről. ÖDÖN VON HORVÁTH: MESÉL A BÉCSI ERDŐ PREMIER A VÍGSZÍNHÁZBAN Mesél a bécsi erdő. A cím idillt ígér. A függöny felmegy, Strauss-keringő szól, a Fehér Miklós tervezte pazar színpadon körhinta forog, a rivalda körül színes fények villódznak, zöld lombokra emlékeztető háttér, egymást váltják az „idilli” színhelyek: kedélyes családi piknik a Duna menti Wienerwaldban, nyájas mulatság egy bécsi kiskocsma kertjében, görbe este a Maximban, békés-csendes utcácska az osztrák főváros nyolcadik kerületében... Mindez csak keret, a császárvárosban tovább vegetáló életforma kelléke egy évtizeddel az első világháború után. Az emberek, akik e kellékek közt élnek, ostobák, korlátoltak, gonoszak és közönségesek. Rosszkedvű darab a Mesél a bécsi erdő. Tipikusan osztrák—magyar keveréknek nevezte magát Ödön von Horváth, akinek művét most a Vígszínház mutatja be. Lélekben átutazó maradt egész életében. Talán ezért is jellemű Bécset s a Bécs légkörét részben meghatározó nyárspolgárt ilyen hideg tekintetű józansággal, enynyi alig titkolt gyűlölettel, a kedély iránti megbocsátás nélkül. A közhelyekben érintkező nyárspolgárt közhelyein át ábrázolni: furcsa, kockázatos vállalkozás. A lapos fecsegés a megtévesztésig hasonlóan csörgedezik darabjában, mint a korabeli szórakoztató darabokban. A történet hétköznapisága szándékosan a giccs határát súrolja. Ám e hétköznapiság alól elő-elővullan a démoni. A kedélyes, sablon-életvitel mögül a beteges önzés, a majdnem perverz gonoszság. Itt az öreganya meggyilkolja saját dédunokáját, egy kisfiú haldoklókat ábrázoló ólomkatonákkal játszik, gyűlöli egymást szülő és gyermek, gyűlölik egymást a szeretők. Ebben a darabban a figurák egyik része kegyetlen, a másik érzelgős, a harmadik pedig kegyetlen és érzelgős. Nincs kibe kapaszkodjunk közülük, viszolyogva nézzük haláltáncukat, ezt az önpusztulás felé valcerozó társaságot, ezeket az önző, maguknak élő, kicsinyes és kisszerű bécsieket. Hogy útjuk hová visz, csak érezhette Horváth: darabjának ősbemutatója két évvel Hitler hatalomra jutása előtt volt Berlinben, Bécset még később érte utól az elszabadult kegyetlenség áradata. E látnoki erő, ez a kegyetlenül ábrázolt kegyetlenség ma már csak enyhén borzongat meg. Temérdek figurát mozgat a kissé epikus szerkezetű darab, amelyet Mészöly Dezső fordított magyarra. A szereplők közül jónéhány nem annyira a cselekményhez szükséges, hanem a körkép teljességéhez. Csupán percekre villan fel egy elszegényedett,vak bárókisasszony kiszolgáltatott alakja (a ritkán látott Schubert Éva hatásos kabinetalakítása), ugyancsak percekre vonul át a színen a nyugdíjas osztrák katonatiszt paranitikus figurája (Csákányi László formálja, elpusztíthatatlan komédiázókedves). A darab egyik legjobban megint alakja a porosz dinák, a fontoskodó, harcias ifjú fasiszta (a maga nemében igen jó Kern András enyhén paródiába hajtó alakítása). Kapás Dezső rendező hatalmas anyaggal dolgozott, látványosan és erőteljesen. Ám mintha nem döntött volna: az álidillit játszassa el, vagy ami mögötte van? A nyájasságot hangsúlyozza, vagy az ordenáréságot? így a nagy szereplőgárda tagjai néha más-más stílust hoznak. Sulyok Mária banyája valóságos fenevad, Békés Rita megformálásában az anya mintha mármár egy Ilse Koch előképe lenne. Jó ifjú komikussal gyarapodott a társulat Balázs Péter személyében, aki a szerelmes mészáros szerepében dicséretesen tartózkodó. Benkő Gyula jó az önimádó, önsajnáló babakereskedő siralmasan komisz figurájában. Tábori Nórának egy öregedő, férfiéhes hisztérika szerepe jutott, fegyelmezett, jóízű humorral formálta meg. A legnehezebb leckét a két főszereplő kapta. A babakereskedő lánya, aki eljegyzése napján beleszeret egy léhűtő fiatalemberbe, később gyermeket szül neki, elhagyják, züllésbe taszítják, elveszti gyermekét is, mindez túlságosan is könnyfakasztó, hogy igazán tragikus legyen. Venczel Vera a lehetőségekhez képest szépen, tisztán, emberien játszotta el helyzeteit. Partnerével az író izgalmas volt, a figura szélhámosságát gyengeségével mentegeti, s Ernyei Béla ebbe a tulajdonságba fogózik a három hosszú felvonás során. Fencsik Flóra Tábori Nóra és Benkő Gyula