Esti Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-08 / 83. szám
• Jó, hogy évenként megismétlik a szilveszteri műsort — ha csak részleteiben is —, mert így legalább a nézőnek alkalma van .„hideg fejjel’’ végignézni azt, amit az emelkedettebb hangulat miatt nem biztos, hogy látott, vagy, ha látott, akkor sem emlékszik rá. Alighanem sokan jártak, így tegnap is, amikor megismételték a Táncoljunk! című összeállítást. Bizonyára nem kevesen, úgy vélték, hogy ez nem is lehetett a műsorban, hiszen ők végignézték az adást. Nos, a Táncoljunk! azt bizonyítja, hogy érdemes időnként több energiát fordítani az ilyenfajta összeállításokra, mert a látvány egysége, a feldolgozás stílusának következetessége még a számok közötti Színvonalkülönbségeket is eltünteti és valóban egy műsort látunk, nem különálló számokat, amelyeknek egyikén-másikán külön-külön talán bosszankodtunk volna. Az időtartam is nagyjából ideális volt, körülbelül ez a 15—20 perc az, ami ebből a műfajból egyvégtében jó ízzel fogyasztható. Ajánlatos lenne, ha figyelembe vennék ezeket a tapasztalatokat. —bel— Kétszázadszor: Egy őrült naplója Ritka jubileumot ünnepeltek tegnap este a Pesti Színházban. Gogol monodrámája, az Egy őrült naplója, Darvas Iván alakításában 200-adszor került színre. A Vígszínház vezetői a ritka teljesítmény alkalmából, melegen köszöntötték Darvas Ivánt. Egyébként a Vígszínházban a napokban, újabb jubileumi előadások lesznek: 50-edszer adják elő Pirandello IV. Henrik és Csehov Ványa bácsi című drámáját. A SZOVJET ŰRKUTATÁS NAPJAI FILMMŰSORA: Az évszázad riportja Színes, magyar népszerűtudományos film. URÁNIA 15, 6. A nevük azonos Szovjet játékfilm. BEM este 6 és 19-kor. Mindenki a Holdra néz Kísérőműsor a SPORT MOZIBAN A kozmosz csillagai Kisérőműsor a MŰVÉSZ MOZI délutáni műsorán. Utazás az Esők tengerében Kísérőműsor a CSOKONAI MOZI délutáni műsorán. VIDÁM BALETTÚJDONSÁG A rosszul őrzött lány Rossini, és Donizettidallamokra épített vegyes zenei ,egyveleg, bőven adagolt francia paraszti humor az alapja Sir Frederick Ashton kétrészes balettkomédiájának. Az ismeretlen francia muzsikus zenei összeállítását sokan át- és feldolgozták 180 és egynéhány év alatt, itt most Herold változatát igazította John Lanchberg, a Covent Garden karmestere Ashton igényeihez. A vidám történet is sok alkalmi változtatáson ment át, mielőtt megszületett ez a tömör, hamisítatlan angol humorral színezett variánsa. A koreográfiának lehet legkevesebb köze az egykori eredetihez, hiszen ennek az alkotóművészetnek csak mostanában alakult ki néhány használható lejegyzési formája, azelőtt legfeljebb „szájhagyomány” alakjában maradtak fenn és változtak minden újabb interpretálásban a táncok. Angol vendégkoreográfusunk kompozíciója ezért tekinthető teljesen eredeti alkotásnak, melyben a balett klasszikus mozgásformái látványos, egyéni jellegű, virtuóz elemekben bővelkedő, a cselekményt világosan kifejező az alakokat jól jellemző stílusban és formákban élnek tovább. Ashton lépés- és szozgáskombinációi nagy felkészültségű táncosokat követelnek, helyenként igen nehezek, de igen hálásak is, mert sokszor nehezebbeknek tűnnek, virtuózabb látszatot keltenek, mint amilyenek. Ez nem kevesbíti, inkább növeli értéküket, mert hatásosságuk csökkentése nélkül nyújtanak alkalmat a színészies komédiázás, a jellemek és a játék teljes és élvezetet nyújtó kifejezésére. Mindezt egy kis füzetből, tánckottából Faith Worth kisasszony tanította be, Seregi László segítségével, majd Michael Somes adottvégleges formát a színpadi cselekménynek. A díszleteket Forray Gábor könnyed, vázlatos rajzok alakjában készítette, a balett vígoperai rokonságát hangsúlyozva, de elhanyagolta a játék és a mozgások színességét. Ezt Márk Tivadar kosztümjei vették messzemenően figyelembe, jótékony és kellemes tarkasággal élénkítve a mozgalmas jeleneteket. Operabalettünknek rendkívül rövid idő alatt kellett betanulnia e produkciót, méghozzá az eddigi gyakorlatától elütő módszerrel. Ennek ellenére — ha maradt is némi csiszolnivaló — az egész együttes, mindkét szereposztás megoldotta feladatát. A közönség kétségkívül azon mutat legtöbbet, hogy legférfiasabb táncosunk, Spartacus és a Mandarin markáns alakítója, Fülöp Viktor táncolja most Simone asszony szerepét. Kontyos-szoknyás figurája, szikár alakja, szögletes mozgása és ötletes, attraktív táncai ellenállhatatlan humort árasztanak, harsány derűt keltenek. Mesteri produkció! A szerep másik megformálója Pethő László, aki — helyesen — kerül Fülöp utánzását, másfajta komikummal, pipískedőbb groteszket nyújt igen jól. A címszerepet Kun Zsuzsa és Orosz Adél táncolja, Róna Viktor, illetve Dózsa Imre társaságáén. Négyük táncos felkészültségét, technikai és művészi adottságait nem kell külön méltatni. De azt igen, hogy Kun Zsuzsa humora, pajzán játékossága ugyancsak meglepetés azoknak, akik jól ismerik lírikus-drámai szörepeit, s hogy Orosz Adél és Dózsa Imre a rusztikus játékot, a klasszikus táncelemeket és az akrobatikus hatású mozgáskompozíciókat milyen nagyszerű egységbe tudják foglalni. A szereposztás másfajta meglepetése, hogy Róna Viktor nem Orosz Adéllal, hanem Kun Zsuzsával táncol, s a rövid próbaidő alatt nem tudtak eléggé összeszokni, harmonikus párrá válni. Ha ezt a szereposztást a művészi tekintélyhierarchia diktálta, akkor a színháznak (éppúgy, mint a Rózsalovag legutóbbi felújításának tapasztalataiból), le kell vonnia a kérlelhetetlen következtetést: a színpadon semmi más szempont nem érvényes, csakis a művészi. Ahol ekkora repertoárban a tartósnak ígérkező produkciók legalább két-három szereposztást igényelnek, s ahol a tehetségek örvendetes száma ezt megengedi, ott a második, sőt, a harmadik szereposztást sem lehet „tartalék” csapatnak kezelni, rangsorolás nélkül kell a legharmonikusabb együtteseket kialakítani. Márcsak azért is, mert különben a különböző előadások közönsége magát érzi rangsorolva, érthető elégedetlenséggel. Erre, balettkultúránk szerencsés helyzeténél, tehetségbőségénél fogva semmi szükség. Mennyire ellentétes például a darab negyedik főszerepe Sipeki Levente, illetve Forgócsi József megformálásában — mégis mennyire egyenértékű. Az esetlen, mafla kuláscfiút Sipeki vaskos bumfordi módjára, Forgách viszont akrobata ügyességű clownoséra emlékeztetően alakítja. Mindkettő jó, rendkívül mulatságos, hatásos és szórakoztató, Harangozó legjobb groteszk alakításaira emlékeztetnek — s ez nem kis dolog. A közönség hálásan fogadta a sok nevetésre ingerlő vidámságot, szívesen és hosszan tapsolta a koreográfust és munkatársait, a vezénylő Fráter Gedeont és Pál Tamást, és természetesen a kitűnő fő- és mellékszereplőket, a Gisell eket, és Bartók-főszereplőket magában foglaló tánckart. Sok ilyen vidámság kellene — nemcsak, a balett műfajában. Fodor Lajos KÖLTÉSZET ÉS SZÉPPRÓZA Pódium Április 13-án mutatja be a Rádió Heinrich Mann Az alattvaló című regényének rádióváltozatát Darvas Ivánnal a főszerepben. A mai cseh lírából ad körképet A XX. század cseh költői című összeállítás, többek között Nezval és Wolker műveivel. A cseh kultúra hetében Jaroslav Hasek írásaiból készült összeállítást is közvetítenek. Ivó Andrics neve is szerepel a következő időszak irodalmi műsoraiban. Novelláiból adnak elő részleteket Csuka Zoltán tolmácsolásában. A lengyel Tadeusz Borowski új könyvéből A hallgatás című regényből ugyancsak megszólaltatnak egyes fejezeteket. A Pódium ’71 legközelebbi száma Papp Zoltán szerkesztésében az arab népek irodalmáról nyújt majd képet. A Kilátó című irodalmi összeállításban az ír drámaszerző, Sean O’Casey Magyarországon eddig nem játszott darabját ismertetik, s chilei költők műveiből nyújtanak át egy csokrot. Robert Graves líráját Latinovits Zoltán és Gordon Zsuzsa előadásában a Kortársköltők-sorozat tűzte műsorára. DÖGLÖTT AKNAK TÍZ ZENEKAR ÁTALAKUL A neve: Lokomotív Új beat együttes indul Mozdony fújtat, kifutásra készül. Felfűtve dohog, gyanítható, hogy őrjítő sebességre képes. Teljesítménye rekord lehet, de vajon akad-e olyan vaspálya,amely a szupermozdony vágtatását kibírja? Vagy kisiklik az első kanyarnál? VIHART KAVART Meglehet, különös bevezető egy könnyűmuzsikai témához: milyen sebességről lehet szó, s egyáltalán, hogyan kerül ide egy mozdony? Azok, akik figyelemmel kísérik a hazai beatzene világát, nos, ők is meglepődtek a mozdony fölbukkanásán, s később a következményeken. Ám ne beszéljünk rébuszokban, a mozdony a Lokomotív. Új együttes, s olyan vihart kavart, amely óvatos becslések szerint is mintegy tíz beatzenekar felbomlásához vagy átalakulásához vezetett. Az Omega zeneszerzője, Presser Gábor, a dobos, Laux József, a Hungária szólógitárosa, Barta Tamás és a Metró basszusgitárosa, Frenreisz Károly alapította meg a Lokomotívot. Az indulatok elszabadultak, nagy nevű együttesek kerültek csávába — a Hungáriában éppen csak a zenekarvezető maradt meg, a Metró is meglehetősen csonka. Zenészek keltek útra, s a kisebb együttesek, mint a dominók, dőltek el. Helyenként tudomásul vették az oszlást, másutt áskálódás, gyűlölet jelezte az átváltozásokat. S a cserebere, vándorút még tart. Különös, mondhatni, talán ostoba dolog feladni egy páholyt, egy biztos, kényelmes helyet, megválni egy neves együttestől, a turnéktól, külföldi fellépésektől, a nagy lemezek jogdíjaitól — s fejest ugrani a bizonytalanságba. Elkezdeni valamit újra, de most már névtelenül — számolva a sikertelenséggel. A Lokomotív mindegyik tagja páholyból lépett ki. Meghatározott céllal, kész programmal. Tudomásul véve az ezernyi akadályt, amely egy együttes útjába kerülhet — például azt a veszélyt, hogy a szándék talán nem nyeri el a tetszést, nem értik meg. Valójában ez a lényeg: Presser Gábor zeneszerzői működése alatt nőtte ki magát az Omega-együttes. A zeneszerző most úgy érzi, a közönség belefáradt az egyhangú élménybe. Gépies lett az effajta zene, s annak művelése; félő, hogy a zenész mint egy ingoványba, elmerül. Meglehet, egyfajta színvonalat képvisel, de az új zenekar számára mindez már nem elegendő. Elfáradtak abba, amit idáig csináltak , mert már nem hittek benne. Most azoknak az embereknek akarnak játszani, akik a felszín alatt a zenét keresik. Lehet, sőt, bizonyos, hogy ez a réteg számszerűen sokkalta szerényebb, mint az Omega tábora volt A LEGJOBB GITÁROS Az olvasó természetesen azt is gondolhatja, hogy a Beatlesek szakadása után törvényszerű a majmolás, miért is ne bomoljanak a hazai együttesek. Mi úgy fogalmaznánk: miért is ne induljon meg az erjedés? Frenreisz Károly meg így: — Elkezdődött a beatvilágban a természetes kiválasztódás folyamata. A nyugat-európai zenészeknél szokásos, hogy úgynevezett szuper-gruppot alakítanak. Több zenész más-más zenekarból összeáll, játszanak egy ideig. A hazai szuperlistán — mert ilyen is létezik — a Lokomotív négy tagja mindig szerepel. Barta Tamást a zenészek kiáltották ki a legjobb gitárosnak. Most állandósítják a szupergrup állapotot. KÉNYELMES FEKHELYEK Egy új csapat nehezen törhet be a meglevők közé, s ha a játszandó zene nem a könnyű, felszínes, fülbemászó sláger, úgy még nehezebb a helyzet. De hisz épp ezért váltak meg korábbi híres együtteseiktől. Felfoghatjuk kísérletnek (amely jelentős áldozatokat is követel, hónapokig tartó próbákat, s új felszerelést tetemes összegért), csupán azért, hogy színvonalasabb, értékesebb muzsika propagálásával próbálkozzanak. S meglehet, utána a kudarc várja őket. Gyanítható: a többizenekar is felkel a kényelmes fekhelyekről, s új versenyre kelnek a közönségért. Az mindenképpen jól jár. Reméljük, ez a közönség jó szívvel veszi a kihívást, s garantálja a sínpár teherbírását , amelyen a Lokomotív elindult. (schiffer) A Katona József Színház Csurka István Döglött aknák című vígjátékának bemutatójára készül. Az előadást Iglódi István rendezi. Képünkön: Kállai Ferenc és a szerző az egyik próbaszünetben. Váci Mihály-est Április 16-án lesz egy esztendeje, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt Váci Mihály. A szomorú évforduló közeledtén, április 1-én, pénteken tűzi először műsorára az Irodalmi Színpad a költő legszebb verseiből összeállított új műsorát, Élj tiszta tüzeidben! címmel. □ LEZÁRULT A JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ a május második felében, megtartandó XVI. Szerija játékokra. A titkárság közölte, hogy az idei országos fesztiválra 311 színház hatvankét előadással pályázik. Ez minden eddigi részvételt felülmúl. A bejelentett előadások közül 34 eredeti mai dráma, 16 dramatizáció, 8 pedig a háború előtt íródott színmű. A szabadkai magyar társulat Deák Ferenc Légszomj című drámájával szerepel. • JÓZSEF ATTILA-emlékestet rendez a Kossuth Klubban a TIT irodalmi nyelvi szakosztálya 9-én, pénteken este 7 órakor. Bevezetőt mond Juhász Ferenc költő, közreműködik Bodor Tibor, Juhász Jácint és Major Tamás. □ ÖT FIATAL képződművész: Asszonyi Tamás, Csikszentmihályi Róbert, Götz János, Pataki Ferenc és Végh András munkáiból nyílik kiállítás szombaton a Műcsarnok kamaratermében. Megnyitóbeszédet Petényi Katalin művészettörténész mond.