Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-05 / 3. szám
Újdonság a vázkerámia Téma: a tégla Száz gyár leállt • Előnyösebb a panel A lakásépítés nemcsak az állami vállalatok gondja: mind több, új otthon készül magánerőből. De hogy a tervezett több százezer lakás elkészüljön, mindenekelőtt építőanyag kell. Főleg tégla, az viszont sokszor nem kapható. Bizonyos gépesítés Két évtized alatt száz téglagyár állt meg vagy anyaghiány, vagy új városrendezési elképzelések miatt. Mindössze három új épület. S mégis, a növekvő igényeknek megfelelően a termelés — a két és fél évtizeddel ezelőttinek — majd háromszorosára, pontosan egymilliárd 700 millióra nőtt. Egy téglagyári munkás naponta 30—40 tonnát mozgat meg. Az átlagkeresetük mégis az iparban megszokottnál is 10—15 százalékkal alacsonyabb. A következmény : a munkaerőhiány igen jelentős. 1965-ben megindult bizonyos gépesítés. Ez további termelésnövekedést eredményezett: 1970-ben már 2 milliárd 100 millió tégla készült, de ez sem fedezi a szükségletet. — A jelenleg működő 180 —190 téglagyárnak csak a tíz százaléka dolgozik, úgy ahogy korszerűen — mondja dr. Csekme István, a Tégla- és Cserépipari Tröszt műszaki—gazdasági tanácsadója. — A korábbi években az építőiparban egy sor új elképzelés valósult meg. Nekünk is rá kellett jönnünk: a hagyományos tégla már nem felel meg a mai követelményeknek. Új termékünk a vázkerámia, amely a téglánál négyszer-ötször nagyobb, üreges, lyukacsos test. Fele annyi anyagból készül, mint elődje, mégis szilárdabb, jobb hőszigetelésenként 15—20 mázsa cement takarítható meg, s fele annyi betonvas kell. Az előállításukhoz jóval kevesebb ember kell, mint amennyi a régi gyárakban dolgozott. Míg 1949-ben egymillió téglát több mint 16 ember állított elő, addig 1970- re ez a szám 6,7-re csökkent. Nem beszélve azokról a fejlett technikájú országokról, amelyekben ugyanehhez a mennyiséghez kéthárom ember kell. Tehát a mai létszámmal is az eddiginek a többszörösét termelhetnénk. Békéscsabán és Szekszárdon már működik egy-egy téglapanelgyár, de az országban még csak minden nyolcadik-tizedik panellakás épül ezekből a szerkezetekből. —ét éve kezdődött el az új szerkezet kidolgozása, a tervezés, a számolgatás. Azóta is igen sok tanácsot adtak a Budapesti Műszaki Egyetem és az ÉGSZI kutatói,akik a laboratóriumi vizsgálatok egész sorával, gazdasági számítások elvégzésével segítenék munkánkat. A tervek szerint jövőre elkészül Bátaszéken az első igazán korszerű vázkerámiagyár, s szó van a törökbálinti téglagyár korszerűsítéséről is. Szűcs Gábor Többszörösét termelhetnék Nem volt elég új téglát tervezni, szükség volt olyan szerkezetre is, amely könynyű, s megvalósítható, véle az iparszerű építkezés. A téglapanel betöltötte ezt a feladatot. Az új módszernek sok előnye van. A gyártó folyamatok gépesítésével a vázkerámia előállítási ideje mindössze egyötöde a hagyományos tégláénak. Téglapaneles építkezéssel lakó Alapítvány a tehetségekért A tehetségek és az alkotókedv kibontakozásának elősegítésére alapítványokat létesített legutóbbi ülésén a Szabolcs-Szatmár megyei tanács: tanyai diákotthoni, középiskolai, egyetemi és főiskolai, valamint alkotói alapítványokat, pályadíjakat, nívódíjakat. Az alapítvány rendszerének elő kell segítenie a tehetségek felkutatását, azok oktatási és nevelési feltételeinek biztosítását, a kiemelkedő tanulmányt elérő egyetemi, vagy főiskolai végzettséggel rendelkezők letelepedését. Az alkotói alapítványok legfőbb célja a természettudomány, a társadalomtudomány, a művészet és a népművészet körébe tartozó elméleti és alkotói munka elismerése, tudományáganként 30—20—10 ezer forintos díjjal. Évenként egy díjat adnak ki. (MTI) GYŰJTÖTTE, GONDOZTA Elnevezte Patajikumnak Az Alföld legrégibb tájmúzeuma a dunapataji. A gazdag néprajzi anyagán kívül igen értékes a múzeum írásos dokumentumtára. Pastyik István, a múzeum vezetője tizenöt év alatt több mint ötszáz olyan könyvet gyűjtött össze, amely valamilyen formában a község életével foglalkozik. Legértékesebb Bél Mátyás tíz magyar vármegyéről szóló könyvsorozatának harmadik kötete, amelyet 1737-ben nyomtattak Bécsben, s amely leírja Pataj mezővárosa földajzi helyzetét, gazdaságát, lakosságát. A német Hübner-féle földrajzkönyv nagyvárosként tünteti fel a kétszázharminc év előtti Patajt. A könyvtárat — mert teljes anyaga Dunapatajjal kapcsolatos — gyűjtője és gondozója „Patajikum”nak nevezte el. .................■ * ««»« «■■«■ OSZ Ilial SAPAT Harc a kalózerőd ellen. Színes, szélesvásznú szovjet kalandfilm. — Nagy filmsiker — A BÁSTYA (du), a BÁNYÁSZ (de) és a TÁTRA (6—9) mozi műsorán. Két felvétel a múlt év fontos beruházásairól: mindkettő a közlekedéssel kapcsolatos. A Sió-csatorna gemenci szakaszán épül a torkolati mű: az árvízkapu. Hatalmas markolók és földgyaluk több ezer köbméter földet mozgattak meg, míg megkezdődött a vasbeton elemek készítése. A 350 millió forintos építkezés 1973-ban fejeződik be. Beváltotta a hozzáfűzött reményeket hazánk legnagyobb és legkorszerűbb gépkocsitelepe. A Mogyoródi úton felépült létesítmény tárolóterület, de javítócsarnokával alkalmas a gépkocsik gyors és szakszerű gondozására is. A mintegy tíz hektárnyi területet elfoglaló telep felépítése 140 millió forintba került. (MTI Fotó : Bajkor és Hadas felv.) KRIMI A férfi, sovány, markáns arcú, ötven körüli amerikai volt, de nem hazánkfia, hanem azokhoz a kevesekhez tartozott, akik sohasem voltak magyarok, hanem mindjárt ott kezdték, hogy Amerikában születtek. Jelenleg a világot járja, pénze van bőven, s beszélgetésünk tizedik percében elmesélte amerikai életének legizgalmasabb kalandját. — Harmincéves lehettem akkor, s még nem tartottam jóformán sehol. Ez az a kor, amikor az embernek meg kell alapozni az életét. A sorsdöntő pillanat az volt, amikor beszálltam ócska Ford kocsimba, elhelyeztem gondosan a gyermeket —, gyönyörű ötéves kislány volt — s elindítottam a kocsit. Ekkor vettem észre a két idegen férfit a hátsó ülésen. A kislány mellettem ült és aludt. A visszapillantó tükörből láttam, hogy a két hatalmas, erős férfi kezében megvillant a revolver. Az egyik, aki termetéhez képest valószínűtlenül vékony hangon beszélt, a gyerekre fogta a fegyvert. — Az első gyanús mozdulatra szétlövöm a gyerek fejét. A társam meg a tiedet... Megértetted? — Mit akartok? Hét dollár van nálam, azt szívesen odaadom. A vékonyhangú felröhögött: — Hülye vagy? Most raboltunk ki egy bankot, a fenének kell a hét dollárod, menekülünk, hajts, szabályosan, egyenesen előre. Aztán majd megadom az irányt. Most jobbra hajts, előre. Ha hirtelen megállsz, vagy valamiféle jelt adsz a forgalmi rendőrnek, nyomban halott vagy... le nem válaszoltam. Vezezettem egyenletesen, szabályosan, nehogy megállítson a forgalmi rendőr. A visszapillantó tükörből láttam a három pénzeszsákot, amelyet most raboltak a bankból. A szívem öszszevissza vert, amikor elhagytuk New Yorkot, s az országúton vezettem a kocsit tovább, ki tudja meddig, ki tudja hova? Most a másik rabló szólt hozzám: — Hány éves vagy? — Harminc leszek — felettem. — Van, aki a harmincat sem éri meg. Volt egy kedvenc öcsém. Még nem volt húszéves, amikor agyonlőtték a rendőrök, menekülés közben. Csendben vezettem tovább. Hiába gondolkoztam, nem láttam semmi kiutat. Csak egy esélyem lehet az életbenmaradásra, ha ezek nem tartják szükségesnek az agyonlövésemet. De ez nem valószínű. Már teljesen elhagyott helyen gurult a kocsi. Hatalmas, százéves fához közeledtünk az országúton. — Annál a fánál állj meg — mondta a vékonyhangú. Megálltam. — Most kiszállsz és a gyereket is viszed — parancsolta a rabló. Tudtam, hogy ez a vég. Agyonlőnek engem is, meg a kislányt is. Hetek is elmúlhatnak, mire felfedezik a holttestünket. De az is lehet, hogy elásnak, s akkor talán soha senki nem fog keresni bennünket. Felemeltem a kislányt, aki még mindig aludt. A gyerek alatt volt a revolverem. Egyik kezemmel a kislányt fogtam, a másikkal lőttem. A rablókat hirtelen érte a támadás. Az egyik gyorsan felemelte a fegyverét. De nem volt elég gyors. Addigra már két golyót kapott. A mássik, a vékonyhangú, hár- ' mat. Kettő a fejébe, egy a mellébe fúródott. Milég volt egy pillantást !- vetni rájuk, nyomban láttam, hogy mindketten meghaltak. A pénzeszsákokat eldugtam a kocsi csomagtartójába, s elindultam. Megérkeztem egy nyilvános telefonautomatához. Kezem, lábam remegett az idegességtől, amikor tárcsáztam, s felhívtam a kislány szüleit, hogy közöljem velük, mikor és hol veszem át a gyerekért a váltságdíjat. Királyhegyi Pál • • Ösztönzés - busszal Jó ötlet volt, hogy a héen forgalomba került két legkorszerűbb busz egyikét — a 200-as család 100 férőhelyes tagját —, a 144-es vonalon járatják. Mert hova is visz ez a vonal? Az Örs vezér tértől — az Ikarushoz. Az Ikarus-gyárban dolgozók közül sokan a 144- essel járnak be, s most közvetlenül élvezhetik munkájuk gyümölcsét, az eddiginél gyorsabb, kényelmesebb buszt. Hasznos lehet az is, hogy elsőnek ismerhetik fel az új jármű esetleges hibáit. De többről van szó: a terven kívül beállított 144-es busz, naponta meggyőzheti az Ikarus vezetőit és munkásait, hogy milyen sokat tehetnek a fővárosért. S ha jobb, korszerűbb, s főként olcsóbb buszokat készítenek, akkor előbb és tülekedés nélkül érnek be a munkahelyre az itt dolgozók is. S ha a kocsikat határidő előtt szállítják, akkor határidő előtt csökken a zsúfoltság is. Az 1971-re rendelt 16 csuklós busz csak most, 1972-ben jelenhetett meg a pesti utcákon, mert a kocsikat december közepén szállította az Ikarus. Az első negyedévben 34 csuklós érkezik, s reméljük, a többi nagykocsi sem marad decemberre. Több jel bizonyítja, hogy az idén az Ikarus vezetői jobban kívánják segíteni a fővárost. Egyebek közt felajánlották terven kívül újabb buszok eladását is. Sok gyárban vállalták, hogy 1972-ben is közvetlenül támogatják a budapesti tervek megvalósítását. Lakást, utat építenek, vagy közös beruházáshoz járulnak hozzá. Hatalmas segítség ez a fővárosnak. De a legfontosabb mégis a termelés fejlesztése. Újpalota, Óbuda és Dél- Zugló felépítése száz és száz üzem közös alkotása. Hogy több, szebb és korszerűbb lakás készüljön, száz és száz üzemtől várnak jobb munkát. Hányszor láttuk, hogy felépült a tízemeletes sávház, s hónapokig (!) nem költözhettek be a lakók, mert vagy a gépi felszerelés, vagy a fűtőmű nem készült el. S amikor végre beköltöztek a lakók, késett a boltok, az óvodák átadása, vagy nem jöttek meg az új negyedekbe szánt buszok. Közismert az is, hogy emelkedtek az építési árak. Mit tehet a Fővárosi Tanács? Vagy olcsóbb lakásokat építtet, vagy kevesebbet. De vajon más lehetőség nincs? Valóban nincs mód, hogy a vállalatok — jobb szervezéssel, meggondoltabb tervezéssel, műszaki fejlesztéssel — csökkentsék a költségeket? Tia olcsóbban készít buszokat az Ikarus, több új kocsit vehet a BKV. Ezzel, a szó szoros értelmében, jól járnak az Ikarus munkásai is. De ugyanúgy: ha több új otthon készül el, több lakáshoz jutnak az építők, a felvonók és a beépített konyhák szállítói is. Aczél Kovács Tamás