Esti Hírlap, 1972. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-04 / 2. szám

• Az új esztendőt a te­levízió az irodalom jegyé­ben kezdte el. Indoka is volt erre, hiszen Petőfi szü­letésnapja jó alkalom, hogy az év első napja az ő ne­vében induljon. Kedves ke­retet találtak ki a Cserko­szorú és tintásüveg című műsorhoz, amelyben, az al­cím szerint, „Petőfi Sándort ünnepük barátai, összes művei megjelenése alkal­mából, 1847. március 15- én...” A korabeli, hangu­latos szobában rendezett színészt játszó színészek természetesen és a hangu­lathoz illően adták elő a zö­mében színész tárgyú Pető­­fi-verseket. A műsor ren­dezője Sipos András volt. • A Kalendárium díj műsor; havonta versben, dalban, táncban kíván szól­ni a hónapokról. Máris jól sikerült a januári: az Álla­mi­­Népi Együttes, Huszti Péter, Latinovits Zoltán és Venczel Vera olyan egység­ben szólaltatták meg a köl­teményeket, táncolták a táncokat, hogy nemcsak ja­nuárról, hanem a magyar folklór kezdeteiről is képet kaphattunk. • Nem volt érdektelen az Ady Endréről szóló összeállí­tás sem, amit az Iskolateleví­zió sugárzott elsősorban a fel­nőtt diákok részére. Legfeljebb műsorszerkesztési­ aggályaink lehetnek: az előző napi Petőfi és a néhány perccel korábban sugárzott Kalendárium után nem a legjobb pillanatban ér­kezett ez az összeállítás. Az elhangzott riportok, a megszó­laltatott versek azonban Ady majdnem teljes költői képét és teljes útját megrajzolták, sok nagyszerű, korábban alig lá­tott fényképes dokumentum­mal kiegészítve, s olyan inter­júritkaságokkal, mint a Dutka Ákossal és Franyó Zoltánnal készült beszélgetések. — bel — • Ígéretesen kezdődött A fekete város. Olyan volt az első rész, amilyennek egy népszerű sorozatnak lennie kell: cselekményes, fordu­latos, itt-ott humoros, má­sutt indulatos. Mindig tör­tént valami, aminek a ki­bontakozásán a néző izgul­hat, s dönthet, hogy érzel­mi voksát ki mellé tegye le. A bemutatkozás után van miért várni a folytatást. • A vallomások kissé fennköltté tették az ólom­­betűs vallomások első per­ceit, de megelégedésünkre, György István nem volt hajlandó az így felkínált pódiumra fellépni. Mester­ségéhez híven, elvitt min­ket kalandozni a mai élet­be, a legközelebbi múltba,­­ a még kézzel érinthető tör­ténelembe — nem kis meg­lepetéseket okozva a kame­rák előtt megszólaltatott ri­portalanyaival. Érdekes, jó, gondosan felépített műsor volt. Igazi dokumentum­film, amelynek nem is ke­vés kockáját érdemes meg­őrizni a tévé filmarchívu­mában. (bársony) Szent Péter esernyője A müncheni lapok tévé­kritikusai meleg hangon írnak a Sankt­­ Peters Regenschirm című új tele­víziós filmről. Mikszáth Kálmán Szent Péter eser­nyőjének tévéváltozata si­kert aratott. Helmut Pfandler rendezése jól si­került. Kedvesek a fősze­replők is: Karl Paryla és Christine Böhm. A kriti­kusok rámutatnak arra, hogy Mikszáth regénye több német fordításban is napvilágot látott. Országos színjátszó fesztivál A jókedv a kontosabb Megkezdődött a kazincbarcikai bemutató Önfeledt, valódi játék öt kisfiú cselleng a szín­padon egy mesés kert kö­rül: szeretnének bejutni. Iskolatáskájukat csapkod­ják csupasz térdükhöz és egymáshoz, hancúroznak, veszekszenek , élnek. Azután végre bejutnak a kertbe,­­ ott csodálatos dolgok történnek velük. És a csoda is természetes és magától értetődő. A gyerekek nem „gyerekszí­nészek”, hanem gyerekek. De minden mozdulatukon látszik, elfelejtették, hogy színpad van alattuk. A tegnap megkezdődött egyhetes, kazincbarcikai országos amatőr színjátszó fesztivál első szenzációját és nagy tanulságát egy vendégegyüttes nyújtotta: a brnói ifjúsági ház Pirkó gyermekszínpada. Tinka: A kert című mesejátékát adták elő. Amit láttunk, nem színjáték, hanem já­ték, önfeledt és valódi. Annyi szomorú gyermek­­színházi élmény után, ame­lyet a betanítottság, a pro­­dukáltatás erőszakol­tsága árnyékolt be — üdítő volt ezt a játék lényegéig visz­­szamenő játékot látni. Ho­gyan érte ezt el Jindra Derongova, a gyermek­színpad rendezője? •.. Elolvastatom velük a szöveget és kérem őket, hogy improvizáljanak rá. Nyáron mind együtt tá­borozunk és van olyan je­lenet, amivel egy fél na­pig eljátszadoztak. Nem adok rendezői „instrukció­kat”, legfeljebb tippeket. — Hogyan rögzítik eze­ket az improvizációkat? — A szöveg is, a játék is minden előadáson változik. — Hogyan válogatják össze a tehetségeket? — Nem a tehetség a leg­fontosabb, hanem a kedv. A játék tehetsége vele szü­letik minden gyerekkel, csak élni kell hagyni. — Hány éves korig le­hetnek az együttes tagjai? — Elvben tizenöt évesig, gyakorlatban „nem lehet elzavarni” őket a csoport­tól. Már rég túl vannak a húszon és még mindig visszajárnak, ők tervezik a jelmezeket is, s mint ahogy a valódi játékban sem kell jelmez és maszk ahhoz, hogy valaki elhigy­­gye és elhitesse, hogy ele­fánt, vagy kandúr, épp­úgy a színpadon sem igénylik ezt. — Ismerik ezek a gyere­kek a lámpalázat? — Nem. Csak felvilla­­nyozottabbak, boldogab­bak a színpadon. A fesztivál első napja az övéké és a többi gyerek­­színpadoké volt. Az ünne­pélyes megnyitót a feszti­vál névadójának, ifjabb Horváth Istvánnak szen­telték,­ a miskolci és a barcikai színjátszók egy róla szóló dokumentum­­műsorral, illetve egy,általa is előadott Szent György mirákulummal áldozott emlékének. Ki volt ifjabb Horváth István? .Még a színházi emberek közül is csak ke­vesen ismerik a nevét, pe­dig a magyar színháztörté­net nagy alakja lehetett volna, ha jut rá ideje. Ha élne, idén lenne 50 éves. Sugárzó tehetségű diák­színpadi színjátszó és főleg rendező volt. Sárospatakon diákokkal megrendezte AZ ember tragédiája előadását angolul, szegedi elsőéves egyetemista korában pedig olyan diákszínpadi Ham­letet rendezett, hogy mindkettőnek csodájára jártak. Csillogó tehetségről és tájékozottságról valló színházelméleti fejtegeté­sek maradtak utána. Meg­szállottan hitt az amatőr színjátszásban, annak megújító szerepében, és abban, hogy színházat csak „igehirdetői lelkesedéssel" szabad művelni. Azután jött 1941 ősze, a zsidótörvény pályáját és szerelmét egyszerre lát­szott összetörni. Együtt lett öngyilkos a lánnyal, akit szeretett. Tizenkilenc éves volt. Fencsik Flóra Bolgár grafika A ferencvárosi Pincetár­lat 1972. évi első kiállítása holnap délután nyílik. Mai bolgár grafika cím­mel mutat be összeállítást a IX. kerületi Tanács és a Bolgár Kulturális Központ. A tárlatot Zala Tibor két­szeres Munkácsy-díjas grafikusművész nyitja meg. A TŰZ OKA ISMERETLEN Megmaradt négy szobordísz előadását. A színház mű­sorában prózai és opera­­előadások váltakoztak: Shakespeare és Schiller művei mellett száztízszer játszották például Weber Bűvös vadászát és kilenc­­venegyszer Mozart Varázs­fuvoláját. Százhuszonöt évvel ezelőtt, 1847-ben tűzvész pusztította el a klasszicista épületet. A tragédia okát máig sem is­merjük: az épület beom­lott, elpusztult húszezer forint értékű díszlet és kosztüm, az utókorra csu­pán négy homlokzati szo­bordísz maradt. A színház később az Új Vásártéren — a mai Engels téren­­ ideiglenes faépületben ka­pott helyet, de az állandó színház pusztulása pontot tett a pesti német színház­­művészet fejlődésére. A mai Vörösmarty té­ren, a kultúrpalota helyén állt az egykori pesti Né­met Színház, amely 1812 februárjában tartotta első JÓ SZÓRAKOZÁS A TÉLI SZÜNIDŐBEN! Két kisfiú nagy barátsága. Szinkronizált, szovjet ifjúsági film. Bemutató: január 6. Nyelv és társadalom Érdekes feladatra vállal­kozott az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelenő Általános nyelvészeti ta­nulmányok legújabb köte­te, a Nyelv és társadalom. A nyelvészet társadalmi vonatkozásairól szóló íráso­kat gyűjti össze. Témái kö­zött van a nyelvjárások és a budapesti köznyelv vál­tozásainak leírása. Könyv­ismertetéseket is közöl: ezek közül kiemelkednek azok, amelyek a hátrányos helyzetben levő fizikai dol­gozók nyelvi problémáival foglalkoznak. A nyelv a tárgya az Aka­démiai Kiadó másik kiad­ványának is. A szemléletes­ség eszközei Németh Lász­ló nyelvében a címe K. Szoboszlay Ágnes tanulmá­nyának. A szerző három regényben, a Gyászban, az Iszonyban és az Irgalom­ban vizsgálta a szemléletes­ség nyelvi-stilisztikai esz­közeit. □ KORTÁRSAINK — PARTNEREINK címmel új sorozattal jelentkezik Sebestyén János, január 24-én a Kossuth adón. A műsor témája: az emléke­zés külföldön élő magyar muzsikusokra. A sorozat­ban k­ét-három adásban szerepel Sándor Árpád és Rózsa Miklós, valamint Kuttner Mihály és Székely Zoltán. A jégsziget foglyai J­OBILE: PETER FINCH A Nobile expedíció annak idején izgalomban tartotta az egész világot. A jég fog­lyaiként őrzött bátor kuta­tók utolsó híradását egy szovjet amatőrrádiós fogta, így indult el az expedíció, amely megmentette a még életben maradt sarkkutató­kat. Ezt a témát választotta a Szállnak a darvak és még sok más nagy sikerű szov­jet film rendezője, Mihail Kalatozov, hogy olasz ko­produkcióban, nemzetközi szereposztásban, színes filmváltozatot készítsen a történtekről, A vörös sátor címmel. A külföldi szerep­lőik közül a leghíresebbek: Claudia Cardinale és Peter Finch. Peter Finch neve nem ismeretlen Moszkvában, hi­szen 1961-ben éppen a moszkvai fesztiválon tün­tették ki a legjobb férfi­­alakítás díjával, azért a szerepért, amelyben Oscar Wilde-ot alakította. Azt azonban már kevesen tud­ják, hogy a kitűnő angol színész valójában Ausztrá­liában szüle­tett, s egy ideig újságíróskodott, mielőtt szí­nész lett. 1949 óta él Ang­liában, ahol számos film főszerepét játszotta, s né­hány filmet maga is rende­zett. Érdekesen nyilatkozott Peter Finch a filmezésről. „Napjainkban a filmművé­szet pokolian izgalmas kor­szakát éljük. Bármi meg­történhet. Kérem, ne gon­dolják, hogy nagyképűség, ha azt mondom, hogy a filmművészet ma azt a szerepet tölti be, mint a XIX. században a festészet. Az MGM (Metro Goldwyn Mayer) talán a Dávidja, de a Van Goghja Fellini, aki megmutatta, hogyan kell megtörni a szabályokat. Bármiben fogadok, hogy ami ma avantgarde, ötven év múlva ugyanolyan ha­gyományos lesz, mint a posztimpresszionisták.” Képünkön Peter Finch, mint Nobile, a Magyaror­szágon is hamarosan bemu­tatásra kerülő A jég,sziget foglyaiban. MAGYARÁZÓ FELIRATOT KÉRNEK Múzeumban több a nő A múlt években meg­nőtt a múzeumok látoga­tottsága. A Budapesti Tör­téneti Múzeum három in­tézményében, a Vármú­zeumban, az Aquincumi és a Kiscelli Kastélymúzeum­ban folytattak szociológiai adatgyűjtést, hogy megis­merjék a múzeumok kö­zönségre gyakorolt hatá­sát. Az adatok szerint­­a látogatók nemek szerinti összetétele 53—47 száza­lék a nők javára. A leggya­koribb múzeumlátogatók a 18—30, valamint a 41— 50 év közöttiek. A 18 éven aluliak általában csak is­kolai látogatás formájá­ban keresik fel a kiállítá­sokat. Hasznos adatokat szereztek a látogatók igé­nyeiről is, akik több kata­lógust, reprodukciót igé­nyelnek, s több magyarázó feliratot szeretnének látni. Az ezredik Népszerű műsorszáma a magyar televíziónak a Bernstein-sorozat. Ezért ér­dekes a hír, amely New Yorkból érkezett: Leonard Bernstein az ezredik hang­versenyét dirigálta az ot­tani filharmonikusok élén. A jubileum alkalmából ün­nepséget rendeztek Berns­tein tiszteletére. Száztizen­három év alatt 8113 hang­versenyen játszott a New York-i filharmonikus ze­nekar, és a koncerteknek csaknem nyolcadrészét ve­zényelte Bernstein. □ DR. SZAMARASZ ORESZTÉSZ: Napjaink Görögországa című könyve megvilágítja Görögország fejlődését, gazdasági struk­túráját, a társadalom ki­éleződött ellentmondásait. Választ ad a kérdésre, mi­lyen erők állnak a görög ezredesek kormánya mö­gött. □ AGGTELEKEN: meg­hirdették az idei évad bar­langhangversenyeit. Má­jus 2­7-én nagyzenekari hangversenyt, június 25-én egy operettrészletekből ösz­­szeállított koncertet, július 23-án egy beatzenei hang­versenyt, augusztus 20-án pedig tánczenei összeállítást hallgathatnak a vendégek, minden alkalommal vasár­nap, déli 12 órakor.

Next