Esti Hírlap, 1972. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-12 / 36. szám

A magyar sportnyelv története Az Akadémiai Kiadó új­donsága Juhász Ferencné monográfiája Bródy Sándor életéről, munkáiról. Katona Béla tanulmánya Krúdy Gyula pályakezdését ismer­teti. Magyar Miklós esszéje, a Regény vagy „új regény” , a mai idők írói magatartá­sát, s a modern regény technikáját tárgyalja. Keszt­helyi Tibor könyve az af­rikai irodalom kialakulá­sával és fejlődésével, Bán­­hidi Zoltán kötete pedig A magyar sportnyelv történe­tével és jelenével foglalko­zik. S megjelent Mikszáth Kálmán összes művei kriti­kai kiadásában az író 1883. áprilisától augusztusáig publikált cikkeinek, kar­­colatainak gyűjteménye. E­ly sikerből élt A svájci Morgesből jelen­tik: elhunyt Alfred Gehri, a század egyik sikeres színpadi szerzője. 76 éves volt. ★ Kevés színműíró dicse­kedhetett korunkban olyan vonzó és népszerű színházi „bestseller”-rel, mint Gehri, a „Sixième étage”-zsal. Az idősebb színházlátogató kö­zönség nálunk is emlékez­het rá, mert a női főszere­pet egy vak leányt, Tolnay Klári alakította a Vígszín­ház kamaraszínházában, a Pesti Színházban. A darab magyar címe „Hatodik emelet” volt. Negyven or­szágban került színre, s több mint húszezerszer ad­ták, megfilmesítették, sőt rádió- és tévéváltozat is ké­szült belőle. Gehri negyven darabot írt, de igazi sikere csak a „Hatodik emelet”-­nek volt. Egyébként a francia és svájci színpadokat Gehri számos spanyol és orosz adaptációval is gazdagítot­ta, s lefordította Gogol mű­veit. (K.) MITŐL JÓ A 168 ÓRA? Ami rossz, azt eldobják Levélözön­­ Az ötvenedik étlap Délelőtt tíz óra nulla per­cet mutat a Rádió villany­órája, amikor teljes pontos­sággal összefut a 168 óra című műsor agytrösztje — Rapcsányi László, a mai műsor vezetője, Dénes Má­ria, Földi Iván, Gerencsér Ferenc — élükön Ipper Pál felelős szerkesztővel. Szín­hely a 7-es magnónak ne­vezett csöppnyi szoba. Hét­főn találkoztak utoljára ebben a felállásban, mint minden hétfőn csaknem egy éve, pontosan 50 hete. Hétfőnkint mondta el ki-ki riportötletét, vagy kapta meg feladatát. A témák­ból, amelyeket a munka­társak jártukban-keltükben hallottak, amiről az embe­rek beszélnek — összeállt a műsor terve, hogy az­után a hét végére termé­szetesen fölboruljon és át­alakuljon aszerint, ahogy a hét újabb eseményei, a múló százhatvannyolc óra mindegyike, más szóval „az élet” diktálta. És egyebek között épp friss, társalgó hangú, élet­közeli voltától olyan jó ez a szombat délutánonként másfél órában jelentkező rádiómagazin. A Százhat­vannyolc órának egycsa­­pásra sikerült olyan nép­szerűséget, akkora­­tömeg­visszhangot elérnie, mint amilyet eddig a Rádióban csak kívánságműsoroknak, tánczenei vagy sportadá­soknak sikerült —, és ezt deklaráltan politikai mű­sorral! Az asztalon most is ott tornyosulnak az e he­ti levelek. Vannak, akik még mindig töretlen szen­vedéllyel szólnak hozzá a szexuális felvilágosításról több hete elhangzott ri­porthoz —, pedig ezt a dis­putát az ismétlések elke­rülése végett zárszóban be­fejezte már a szerkesztő­ség. Özönlik a levél az ál­lami kocsik és gépkocsi­­vezetők használatáról is, meg a halált okozó gyógy­szercseréről és csaknem minden témáról, ráadásul gyakran cseng a telefon adás közben is a 4-es stú­dió rendezői fülkéjében ülő felelős szerkesztő asz­talán, a drót végén az épp elhangzottakkal egyetértő, vagy azokon méltatlanko­dó hallgatóval. Hang Santiagóból Ami még csak ötlet volt, az most már többségében szalagon, dobozokban so­rakozik. A vágó, F­legier Bea sorra teszi fel őket, a szerkesztők hallgatják, a műsorvezető stopperral fi­gyeli és jegyzi az időtarta­mot, utána gyors, nyílt véleménynyilvánítás: ami nem üti meg az igényes műsor színvonalát, azt el­­­­dobják. Hallgassuk meg Dénes Sándor bútorriportját. Be­­játsszák az előzményeket: tavalyi riport arról, miért nincs a lakótelepi laká­sokba alkalmas bútor. A BUBIV válasza: téves in­formáción alapult a riport. Mi az igazság, mi a hely­zet: ma kiderül a riport­ból. Vályi Zsuzsa hangját re­pülőposta hozta Santiagó­ból. A szalag elején egy „pro domo” mondat: „a most következő anyagot Ip­­per Pálnak küldöm a 168 órába”, majd következik a tudósítás a chilei politikai és meteorológiai időjárás­ról. Regős Sándor a lengyel szejm elnökével készített interjút. Schranz fogadtatása Valaki bedugja fejét az ajtón: „Itt van Prága, Flesch István a telefonnál, d de elég pocsék a hang”. Ip­­per kisiet belehallgatni, majd visszajön: a hang kicsit recseg ugyan, de ért­hető. És főleg érdekes. Egy perc és már szalagról hall­gatjuk a valóban­ fantasz­tikus beszámolót a Cseh­szlovákia felett felrobbant jugoszláv gép lezuhant és csodálatos módon életben maradt légikisasszonyáról. A lány gyógyul és súlyos sérüléseiből magához térve angolul beszélget már a prágai kórház orvosaival, ám semmire nem emlék­szik, nem tudja, mi történt vele. Belgrádban hiszi ma­gát, egy autóbaleset sebe­sültjének. Borbás Katalin riport­ja kerül a vágóasztalra: egy hallgató látta ablakából, amint egy teherautó plató­ján a szállítók a teli kan­nákból üresekbe töltögetik le a fűtőolajat. Nyilatkoz­nak a „vétkesek” a főnö­kök. Lopás volt, vagy kö­teles óvatosság? Fegyelmi jár érte, vagy dicséret? Megtudjuk a riportból. Bécsből Bokor László je­lentkezik, az olimpiáról ki­tiltott Schranz osztrák sí­bajnok hazaérkezéséről, fogadtatásáról adna ripor­tot. Hadd jöjjön. A hangszóróból most dal­lamos olasz szavak szól­nak: Radnóti László egy Pesten élő olasz fiatalem­berrel készített interjút: azért jár nálunk, mert Katona Józsefet, Balassit, Radnótit fordít olaszra. (Kedves olvasó, ha ezentúl olasz rendszámú kocsiból kiszálló fiatalembert látsz, ne gondolj rögtön rosszra. Hátha ő az, aki Balassi Bá­lint miatt jött ide.) Mi van még? „Az én ri­portom ,­mondja Ge­rencsér Ferenc, a főváros költségvetéséről szól, ösz­­szevetve egy érdekes törté­nelmi visszapillantással. Rendben. Hát még? Vincze Péter a Pesten forgató amerikai filmről írt glosz­­szát, Földi Iván pedig arról a szoborról, amely megér­kezett egy vidéki városba, de már nincs meg az, aki megrendelte. Vértes Csaba esik be az ajtón. Ipper máris a kezé­be nyomja az állami gépko­csihasználatról elhangzott riportjára érkezett levél­­halmazt: „Van köztük egy csomó demagóg levél, de néhány jó javaslat is — mondja a szerkesztő — csi­nálj belőlük azonnal egy friss anyagot, jövő hétre pedig szerezd meg végre az illetékesek állásfoglalá­sát !” A GÁZMŰVEK ÉRTESÍTÉSE A Fővárosi Gázművek értesíti kedves fogyasztóit, hogy a földgázra történő átállítás 15 éves program­jának munkálatai miatt részben megváltoztatta a szerelési kirendeltségek működési területeit. Az alábbiakban közöljük az egyes kirendeltségeink cí­mét, telefonszámát, valamint a hozzájuk tartozó kerületeket. I., Feszty Árpád u. 1—2. I., II., III. és XII. kerület Telefon: 354—368. IV. , Munkásotthon u. 32. Telefon: 492—302. V. , Királyi Pál­ u. 5—7. Telefon: 385—598. VIII., Nap. u. 22. Telefon: 139—656. XI., Fehérvári út 17. Telefon: 452—971. XIV., Angol u. 2/b. XIV., XV. és XVI. kerület Telefon: 831—972. XX., Nagy Sándor u. 100. X., XVII., XVIII., XIX., Telefon: 479—316. XX. és XX. kerület IV. és XIII. kerület V. és VI. kerület VII., VIII. és IX. kerület XI. és XXII. kerület Dicséret Ferihegyről Még két nagyágyú érke­zik frissiben. Ferihegyen a Vietnamból megjött kor­mányküldöttség rádiós kí­sérőjével, Róbert Lászlóval készült interjú, de „terven felül” mikrofonvégre ke­rült Fock Jenő miniszter­­elnök is, aki nem mulaszt­hatja el, hogy ne dicsérje ez alkalomból is a 168 órát. „Ezt kellő szerénységgel bennehagyjuk...” — moso­lyognak a szalagot hallgat­va a munkatársak. A másik anyag vonalon érkezik — Sapporóból. Vit­­ray Tamás vérbeli színes tudósítást ad: ez igen! Nagyjából együtt az anyag. Elkészülhet az „étlap”-nak titulált tartalomjegyzék a műsor elejére, amely egy­­egy kiszakított jó mondat­tal csinál étvágyat az egyes riportokhoz és az egész adás végighallgatá­sához. Ma délután négy órakor pedig megszólalhat a Kossuth rádión Ipper Pál hangja: — Jó napot kívánok. Itt a Százhatvannyolc óra, a Rádió politikai magazinja, ötvenedik adásunk követ­kezik. Fencsik Flóra PRO ARTE DOMANOVSZKY ENDRE KITÜNTETÉSE A budavári palota ter­meiben rendezett tárlaton tíz esztendő legszebb mű­veit mutatta be legutóbb Domanovszky Endre, akit a Fővárosi Tanács ma a Pro Arte Emlékéremmel jutalmazott. 1961—1971 kö­zött alkotott műveit sora­koztatta fel. A többi között az Országos Műemléki Fel­ügyelőség nemrég elkészült mozaikjának kartonját, ha­talmas, Disputa című, a Miskolci Műszaki Egyetem rektori tanácstermét díszítő gobelinjét, a Lovakat, a Nyár című kompozíciót, a Gyümölcsszedést és leg­utóbb készült hatalmas go­belinjét, a Fonót. Domanovszky művészete humánus, közösségi művé­szet, a munka értelmet adó szépségét, nyugalmát, teremtő nagyságát sugall­ja. Színeinek gazdagságából és harmóniájából az élet öröme és vállalása árad. A teremtő gondolkodás folya­matot éppúgy bemutatja, mint a munka egy-egy pil­lanatát. Ezek a művei tar­talmuknál és méretüknél fogva is nem néhány em­ber, hanem a nagyobb kö­zösség gyönyörködtetését szolgálják. Életművének e kiemelkedő, monumentális alkotásokat hozó periódusa nem valamilyen programot sugall; a lírai fogantatású kompozíciók a művésznek a világhoz való viszonyát fejezik ki, oldottan finom áttételességgel. Nem vé­letlen, hogy az utóbbi évek­ben készült munkái hang­súlyosan a színek erejére, harmonikus gazdagságára épülnek. Az élet erejét, tüzét fel­­lobbantó pirosak, a nyu­galmat árasztó zöldek, me­legbarnák, és az itt-ott fel­villanó lilák nagyszerű színkompozícióban simul­nak össze, s adják meg go­­belinjei, mozaikjai és fest­ményei érzelmi mélységét Az elmosódó foltok, a figu­rák lágy körvonalai egy­­egy mű egészében szilárd, meghatározott helyet kap­nak, hogy azután ez az egész a művész belső láto­másának erejével nyilat­kozzék meg. (h. m.) Móra Ferenc halálának 38. évfordulóján Kiskunfélegy­házán megnyitották az író emlékmúzeummá alakított egykori szülőházát. Képünkön: Móra Mártonnak, az író édesapjának szűcsműhelye. (MTI fotó : Karáth felv.) Egy vonóval négy búrt HANGVERSENY MAGYARÁZATOKKAL A Zeneakadémia nagy­termének nevezetes pódiu­mán sok érdekes és nagy sikerű műsor hangzott már el, de ilyen bizonnyal ke­vés, min­t mostanában. Hány dollárba kerül egy jó olasz hegedű? Hogyan szállítják a nagybőgőt? Mi­ért nem lehet a mai vonó­val egyszerre három vagy akár négy húrt megszólal­tatni? Milyen volt a vonó régen, s miért ilyen a mai? Miért ilyen jellegzetes a formája a vonós hangsze­reknek? Hány hangkülönb­ség van a hegedű, a brá­csa, a gordonka és a nagy­bőgő között? Másképp kell-e játszani a brácsán, mint a hegedűn? Miiből készül a hegedű hátlapja, miből a fedőlapja? Ho­gyan határozza el magát valaki, hogy nagybőgős lesz? Vannak-e nagybőgő­re írt számok? Milyen erő­vel kell nyomni a hege­dű húrját? A kérdésekre Földes Imre, a Zeneakadémia ta­nára pontos válaszokat ad, vagy inkább válaszokat kér a pódiumon ülő Kodály­kvartett tagjaitól, s az együttest kiegészítő nagy­bőgőstől. A zenetörténet, a zeneesztétika tanára mint­egy riporterkedik a közön­ség előtt, az előtt a közön­,­ség előtt, amelyik nem na­gyon szokott a Zeneakadé­miára járni. Ez a sorozat ugyanis A hangszerek világa címmel a szocialista brigádok tag­jait kívánja bevezetni a komoly­zene birodalmába. — Viszonylag kevés szó esett magáról a zenéről — kérdeztük Földes Imrétől —, ez nem nehezíti-e meg a hallgatók dolgát? — Nagyon sokféle módja van a komoly muzsika nép­szerűsítésének. Amit itt próbálunk, az az egyik le­hetséges út. Hallgatóink nagyobb részt kétkezi mun­kások, akik nagyon értéke­lik azokat a fizikai és tech­nikai nehézségeiket, ame­lyekkel a muzsikusok szembekerülnek hivatá­suk közben. — Úgy gondol­juk, ez olyan kapaszkodót jelent a zenéhez nem szo­kott nézőknek, ami feljebb segíti őket az elfogadás, a megértés színvonalára, ak­kor is, ha a beszélgetések­ben magukról a zenemű­vekről viszonylag kevés szó esik. — Valóban a szocialista brigádok tagjai vannak je­len? — kérdeztük dr. Ha­lák Lászlót, a budapesti TIT-szervezet titkárát. — Az üzemi lapokban hirdettük meg a sorozat­­ot, mert szeretnénk előse­gíteni, hogy a szocialista brigádok művelődési, kul­turálódási elképzeléseit a legjobb tartalommal tölt­sék meg. Zömében üze­mekből jelentkeztek, na­gyobbrészt fiatalok, s a Bánky Donát technikum­ból diákok. Az egész ház bérletben elfogyott. Amint tapasztalhatja, a nézőtér most is tele van, s a zene­számok, az előadóművé­szek sikert aratnak. A TIT először szervez itt, a Zeneakadémián, de úgy gondoltuk, hogy jó lenne beszoktatni ide az új kö­zönséget — végül is itt zaj­lanak a magyar zenei élet legizgalmasabb eseményei. A sorozat utolsó koncert­je április 10-én lesz, ami­kor a téma a zenekar, s a MÁV-szimfonikusok mű­ködnek közre. —bel—

Next