Esti Hírlap, 1973. február (18. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-24 / 47. szám

• A tegnapi „elektroni­kus vitaműsor” a vasas művezetők országos ta­nácskozásának első napja után jelentkezett. Évek óta visszatérő problémákat vil­lantott fel, végleges meg­oldás igénye nélkül. A teg­napi tanácskozás rámuta­tott, hogy a gondok még ma sem megoldottak, sok kérdés vár még tisztázásra, pontosabb meghatározásra. Itt végletek vannak. Van olyan vállalat is, ahol ez a munkakör nem más, mint nyeretlen bicska penge nélkül, vagyis a döntés, a hatáskör és a felelősség el­válik egymástól. Ugyanak­kor a Csepel Műveknél a művezető olyan altiszt, aki jutalmazhat, fegyelmezhet, beoszthatja a munkát. Va­lóban vezethet. Balogh Mária és Bán János tegnap este sokszí­nűen mutatta be ezt a két tűz között dolgozó, jobban mondva edződő, rendkí­vül fontos munkát végző réteget. Sajátos gondjaik kicsengtek a kérdésekre adott válaszokból.A mű­vezetők jogosan vetik fel, hogy a rajzasztalokon meg­álmodott gépeket, a mű­szaki vezetők, a piackuta­tók elképzeléseit ők való­sítják meg a munkások százezreivel együtt A tegnapi műsor nem­csak arra adott választ, hogy miért tartják kevés­nek a jelenlegi bérezési, jutalmazási, fegyelmezési lehetőségeket, hanem egyúttal erkölcsi rangra is emelte ezt a fontos posz­tot. Ezért kell üdvözölnünk a tv gyorsaságát, hogy szinte helyszíni közvetí­tésben, a szekcióülésekről kilépő művezetőkkel foly­tatta az eszmecserét. A vasasszakszervezet, úgy véljük, jó módot választott a Központi Bizottság no­vemberi határozata meg­valósításának segítésére. Kulcsembereket hívott ösz­­sze, akik az ország vezetői jelenlétében őszintén tár­ták fel gondjaikat, mond­ták el, hogyan lehetne job­ban, eredményesebben dolgozni a műhelyekben. (dolecskó) □ PETŐFI vidám költe­ményeiből áll a Petőfi Iro­dalmi Múzeum ma délután 5 órakor kezdődő emlék­­műsora, amelyen Sellei Zoltán előadóművész és Pribojszky Mátyás ciitera­­művész lép fel. □ RAJZFILM ALKO­TÓK estje lesz ma este 8 órai­­kezdettel a Kossuth Klubban. Közreműködik: Szabó Miklós és Temesi Miklós rajzfilmrendező. A MŰCSARNOKBAN Fritz Cremer szobrai Robusztus, felszegett fe­jű férfi térdel a fahasábo­kon. Jobbját esküre emeli, bal kezének mozdulatával világokat mérlegel. Szeme a távolba réved, arcán a meg­­alázottság keserűsége és a törvényeket tudó ember bölcsessége. Fritz Cremer Galileo Galilei című szobra a művész egyik legutóbbi, gondolatilag pontosan fel­épített, nagy tehetséggel, tapasztalattal és emberi böl­csességgel elkészített alko­tása. A világhírű, Berlinben élő kommunista szobrász gyűjteményes kiállítása a közelmúltban nyílt meg a Műcsarnokban. Az egykori kőfaragó inas sokat látott és tapasztalt mindabból, ami a német munkásosztály századeleji sorsa volt. Ez az élménye meghatározta gon­dolkodását, művészetét. Ennek volt tudatosult kife­jezése, hogy 1929-ben belé­pett az akkori Európa egyik legerősebb munkás­párt­jába, a Német Kommunista Pártba. A másik nagy, mű­vészetét befolyásoló, meg­határozó élmény: a fasiz­mus elleni harc. S bár mű­vészete eszközeiben is hatá­rozott fejlődési vonalat mu­tat, ami ennél is fontosabb, emberi és művészi gondol­kodásának fejlődése és en­nek felismerhet­ősége a mű­veken. Cremer művészete — első periódusában minden­képpen — grafikus foganta­tása, s nem azért, mert ilyen a művész karaktere, hanem azért, mert együtt lélegzett korával. Ifjúságá­nak egyik legnagyszerűbb műve a Gyászoló asszo­nyok. Közvetlen kompozi­cionális megjelenésével is sugallja a gyász, az elve­­szet­tség, a fenyegetettség érzését, de általánosabb erővel is kifejezi azt, ami a szobor eredeti címe volt: Gestapo, fejező Spanyolországi sza­badság­harcos című kompo­zíció. Fritz Cremer művé­szete a tiszta szándékú em­ber legyőzhetetlenségének kifejezése. Ez a felnőtt ér­telemmel talpra álló és széttekintő ember bontako­zik ki az ötven éve októ­berben , a Felemelkedők című tervezett sorozatban. A figurák és a kompozíciós megoldások sokféleségével keresi a művész azt a végső megoldást, amelyben szinte művészete egészét össze­gezve mondhatja ki, mit jelent az emberiségnek az az október, amely valóságo­san és szimbolikusan is egyenértékű az ember talp­ra állásával­­és felemelkedé­sével. Fritz Cremer nemcsak szobor­tervekben keresi a megoldást, hanem grafikák­ban is. Egy-egy plasztiká­ját a papírra vetett elképze­lések egész sorozata előzi meg, s nemcsak olyan kom­pozíciók, amelyek közvet­lenül hozzá tartoznak a megszületendő szobor külső megjelenéséhez, hanem olyanok is, amelyek annak gondolati, tartalmi hátterét, mélységét térképezik fel. A Galilei-szobor (MTI fotó: Szebellédy felv.) Végső megoldás Később megjelennek művészetében az áldozatok. Három nagy emlékművet alkotott, ezek közül itt lát­hatjuk a buchenwaldi em­lékmű egy 1952-es tervét, majd a megvalósult alkotás két mellékalakját, vala-­­­mint a ravensbrücki Anyák kompozíció megrendítő fi­guráját. Komor, fájdalmak­tól, megviselt, de törhetet­len asszonyalak az „Ó, Né­metország, sápadt anyánk” című, a mauthauseni em­lékmű ismert figurája. Ugyanebbe a gondolati ívbe tartozik az együttérzést­ől­ AZ „ERDÉRT” VÁLLALAT BUDÁN IS NYITOTT SZAKÜZLETET Címe: XII., Lékai János tér (a piacon). Telefon: 258—598. Lemezfélék, bútorlapok és gyalult deszkák bő választéka Előzékeny, gyors kiszolgálás. • ERDÉRT-ÜZLETEK A VÁROS TÖBBI PONTJÁN: XIII., Hegedűs Gyula u. 5. Telefon: 117—477. XXI. (Csepel), Széchenyi u. 8. Telefon: 147—278. Budakeszi, Pátyi út (a 22-es autóbusz végállomásánál). Grafikus fogantatás Külön kellene itt szól­nunk Fritz Cremer nagy­szerű, egész munkásságát végigkísérő portrészobrá­­szatáról is, s arról, hogy nemcsak a szervedést és til­takozást képes művészi erő­vel megidézni, hanem az életet élvezni tudó embert is. A látogató egy szuverén alkotót ismerhet meg a Műcsarnok gondosan szer­vezett és felépített kiállítá­sán. TIT-SOROZAT A katonaéletről a fiataloknak Amit a magyar néphad­seregről, a katonai szolgá­latról tudni kell címmel előadássorozatot rendez a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Budapesti Szervezetének Hadtudomá­nyi Szakosztálya. A tíz előadás elsősorban sorkötelesekhez szól, és üzemi, területi KISZ-szer­­vezetek, kultúrházak, szakszervezeti bizottságok részére tartják. A bevonu­lás előtt álló fiatalok kato­nai szolgálatra való előké­szítését kívánják segíteni. A sorozat azonban — ame­lyet a hallgatók korának, érdeklődési körének mesz­­szemenő figyelembevételé­vel állítottak össze a kö­zépiskolák, iparitanuló-is­­kolák és -otthonok fiataljai körében is megrendezhető, honvédelmi tájékozottságuk szélesítésére. Az előadások megismer­tetik a fiatalokkal a Ma­gyar Népköztársaság fegy­veres erőit, annak felosztá­sát, szerepét, rendeltetését. Bemutatják a haditechnika fejlődését, a korszerű had­sereg fegyvernemeit. A tíz előadáson a fiatalok megis­merkednek a katonaélet mindennapjaival. Tájéko­zódhatnak arról, hogy mi­lyen kulturális és sportolási lehetőségekkel élhetnek majd. A sorozat végül megis­merteti a bevonulás előtt állókkal a honvédelmi tör­vény legfontosabb tudniva­lóit, és hasznos gyakorlati útmutatásokat ad a katonai szolgálatra való felkészülés­hez. ISTEN VELED, MONARCHIA BEMUTATÓ A THÁLIA SZÍNHÁZBAN Franz Theodor Csokor alig hagy kétséget afelől, hogy némi nosztalgiája volt a monarchia után, amikor ezt, az eredetileg 1918. no­vember 3. című darabját megírta. Rögtön tegyük hozzá: nem azután a csá­szári és királyi monarchia után, amely oly dicstele­nül hullott szét pillanatok alatt. Egyik szereplőjével fogalmaztat így: Az a mo­narchia nem is érhetett másképp véget. Egy lehe­tőség nosztalgiája az, amely talán — Csokor leg­alábbis így érzi — a kü­lönböző nemzetiségek szá­mára együttesen valami­vel nagyobb esélyt adott volna a békéhez, a gyorsabb fejlődéshez, a nagyobb távlatokhoz. S még valami­hez: egy nacionalista-fa­siszta veszélyektől mentes világhoz. A jogos ellenérvek hadát sorakoztathatjuk fel Cso­kor ellen, de egyet nem te­hetünk: a fasizálódás első tünetei ellen személyes bá­torságával is harcoló író szándékát nem hagyhatjuk figyelmen kívül: a monar­chia széthullásának képé­vel is a nacionalista-fasiszta veszélyekre akart figyel­meztetni ebben a darabjá­ban. S ez akkor is tisztelet­re méltó, ha tudjuk, hogy a történelem visszafordít­hatatlan folyamat, ha érez­zük, hogy Csokor ábránd­ja egy császártól-királytól mentes, egyenlőségen ala­puló szövetség a monar­chia egykori népei között, éppen az osztály­viszonyok­ról és azok következmé­nyeiről feledkezik meg. Mert megfeledkezik akkor is, ha egy matrózzal­­, aki mintha Wolf Cattarói mat­rózai közül szökött volna át, a karinthiai tiszti sza­natóriumba —, a közös for­radalom lehetőségét is fel­csillantja. Tiszteletre méltó nosz­talgia hát ez, különösen, ha a darab megírásának idejére gondolunk. S nem kevésbé tiszteletre méltó a T­hália Színház vál­lalkozása, hogy színre hoz­ta Csokor művét. A da­rab nem kínál semmiféle direkt aktualizálási lehe­tőséget, s Gosztonyi János rendezése szerencsésen el is kerül minden ilyen eset­leges buktatót. Inkább azt kínálja, hogy ismét gon­dolkozzunk a monarchiá­ról, s ez nem feltétlenül korszerűtlen igény. Nem­csak a bokacsattogtatás, a Radetzky-marsch, a pofa­szakállas Ferenc Jóska, a feszes­ formák és falvédő­érzelmek modorában gon­dolhatunk vissza a monar­chiára, ahogyan jobbára tenni szoktuk, hanem egy kicsit olyan felelősséggel is, ahogyan minden népnek illik saját történelmét be­csülettel végiggondolnia. Pikus felhangjai miatt kap­nak helyet ezek a rekvizi­­tumok, hanem a játék természetes formájaként, amelynek világához mind­ez szervesen hozzátartozik. Csokor darabja nem vállal­kozott színpadi újításokra, hiszen nemcsak egyetlen helyszínen, hanem nagyjá­ból egyetlen időpontban, mintegy 48 óra leforgása alatt pergeti le az esemé­nyeket. A pergeti szó kissé talán túlzás, mert egy-egy feszesebb drámai pillanat között hosszabb elbeszélő­­anekdotázó részeket hal­lunk (nem is ártott volna egy kicsit szigorúbb drama­turgiai nyesegetés). Goszto­nyi János számára tehát a „monarchikus kellékek” ép­pen úgy jól szolgálták az atmoszféra megteremtését, mint néhány találó képe Rajkai György nagyon jól funkcionáló, tágas, látvá­nyos díszleteiben. (A napo­­zási pillanatok, az „utolsó vacsora” képei, a záró jele­net és így tovább.) Általá­ban azonban az előadás egyetlen gyengéje a tem­­pótlanság, illetve gyakran a tempóváltások hiánya. Vitathatatlan erénye vi­szont a színpadon megfor­duló tizenkét szereplő ti­­zenkétféle karakterének ál­talában pontos kimunkálá­sa. Ilyen mindenekelőtt Ja­kó László ezredese, aki tisz­teletet parancsoló őskato­natisztként már-már az absztrakt katonaeszményt testesíti meg, annak minden lehetséges jó és rossz tu­lajdonságával. Ilyen Harsá­­nyi Gábor, egy születő náci­jellem előttünk kibontako­zó típusaként. Ilyen Nagy Attila magyar tisztje, aki visszafogottan játssza el ennek az általunk talán legjobban ismert típusnak minden korlátoltságát, svá­­dája mögötti teljes bizony­talanságát. Ilyen Szilágyi Tibor kétezer éves elnyo­­mottságot — s némiképp az író lelkét is — megszólalta­tó ezredorvosa, Kautzky József félelemtől, betegség­től, féltékenységtől hiszté­­riázó tisztje, György László altisztje, aki társadalmi gyökértelenségét a háború­ba is magával hozza. Franz Theodor Csokor bemutatko­zása a magyar színpadon nem sikerült hát rosszul: egy elgondolkodtató darab élményével búcsúzhat a né­ző a monarchiától és az elő­adástól. Bernáth László Ehhez mindenképpen hoz­zásegít Csokor és a Thália Színház előadása. Ez az elő­adás egyébként őrzi a boka­­csattogtatást, Ferenc Józse­fet a falon, zenében még a Radetzky-marshhot is. Csakhogy itt most nem íro­ Cseh Tamás estje A 25. Színház hónapok óta folytatja sikeres iro­dalmi sorozatát. Ezúttal egy fiatal előadóművész mutat­kozik be, Cseh Tamás, aki foglalkozására nézve rajz­tanár. Cseh Tamást egy íz­ben televízióban Réz Ádám Ágyúra verébbel című mű­sorában láthatta a közön­ség. Ez lesz az első önálló­­estje március 1-én, délután fél hatkor. A műsorban saját szerzeményeit adja elő gitárkísérettel, a ver­sek írója Bereményi Géza. A műsorban modern son­gok, sanzonok, sanzon­­persziflázsok és más ételtí­pusok szerepelnek. Szobrok bölcsője 120 kő- és bronzszobor készül el idén a Képzőmű­vészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben. A Budapes­ten és vidéken felállítandó műalkotások között több Petőfi-szobor található. A Margitszigeten találkozhat­nak majd a sétálók Vigh Tamás Petőfi-szobrával, a művész Petőfi-mellszobra Nyíregyháza dísze lesz. A Csongrád megyei Sándor­­falván helyezik el Kelemen Kristóf másfélszeres Petőfi­­szobrát, a költő Mohácson felállítandó bronz mellszob­rát pedig Schaár Erzsébet készíti. A FIATAL NÉPMŰVÉ­SZEK kamarakiállítását rendezik a Csepel Művek munkásotthonában. A tár­lat holnap délután 4 óra­kor nyílik.

Next