Esti Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-14 / 62. szám
MÁTÓL LÁTHATÓ Óra a hídverőknek Kossuth kardja, Bem szablyája ♦ Kiállítás 1848 emlékére Petőfi órája, Batthyány Lajos miniszterelnök íróasztala, tizenkét darabból álló pipatórium, amely Szemere Bertalané volt, Bem tábornok korallköves szablyája, nemzetőr karszalag, pompás ruhák, becses értékek láthatók a Magyar Nemzeti Múzeum ma délután megnyíló gazdag tárlatán. Az 1818-as forradalom 125. évfordulója tiszteletére rendezett emlékkiállítás rendezőjét, dr. Temesvári Ferencet kértük, kalauzoljon bennünket, telkor. Színes metszeteken láthatók a Széchenyi-féle híres lóversenyek. Kéziratérdekességeket is bemutatunk, egyebek között itt van Wesselényinek a szatmári közgyűlésen tartott beszéde, 1834. december 9-i keltezéssel. Kiállítottunk egy arannyal berakott, duplacsövű vadászpuskát is, amelyről Kossuth Lajos az 1842-es iparműkiállításon elismerően nyilatkozott. Ezt Kimer Josef világszerte ismert pesti puskaműves készítette és sok díjat nyert vele. A reformkor záróképe egy nagyméretű karikatúra-fotó, amely Metternich futását ábrázolja. Ez stílszerűen átvezet a forradalom és a szabadságharc történetét bemutató terembe állított értékes búcsúlevél, amelyet az aradi vértanúk írtak. (k. p.) A tárlat egyik becses emléktárgya: Batthyány Lajos miniszterelnök íróasztala. (Bozsán felv.) Műtárgyak Prágából, Berlinből — 1940 óta nem rendeztünk ilyen nagy szabású tárlatot, csak kisebb kamarakiállítások voltak. Az anyag legnagyobb része a Nemzeti Múzeum szerzeménye. Segítettek az összeállításban a társintézmények is, adott anyagot az Országos Levéltár, a Hadtörténeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Bélyegmúzeum és a Néprajzi Múzeum. Kölcsön kaptunk a prágai és a berlini nemzeti múzeumtól is néhány érdekes műtárgyat, a többi között nemzetőrzászlókat. Ezzel is jelezzük, hogy 1848 híres tavaszán Európa-szerte föllángolt a forradalom. Metszeteken, korabeli fotókópiákon bemutatjuk a forradalmi Prága, Milano, Berlin, Pest és Bécs képeit. — A kiállítás három termében a reformkor, az 1848-as forradalom és a szabadságharc, majd a megtorlás és a forradalmi hagyományok tárgyi emlékeit mutatjuk be. Igyekeztünk öszefüggő, áttekinthető képet adni történelmünk e nevezetes korszakáról Ezüst vakolókanál — A reformkor történetének ékes dokumentuma egy vitrinben elhelyezett kis óra, amelyet azok a munkások kaptak, akik a Lánchíd építésében közreműködtek. Ugyanitt állítottuk ki azt a, Lánchíd képével díszített, ezüst vakolókanalat, amelyet az uralkodó használt az alapkőleté Jókai, a jurátus — Bizonyára sokan elidőznek majd annál a vitrinnél, amelyben Kossuth Lajos személyes tárgyaiból látható néhány: poharai, távcsöve, levélnehezéke. A Kossuth-hagyatékot fia ajándékozta a múzeumnak. Látható Kossuth kardja is, amelyet Amerikából kapott, s korábban Georges Washington tulajdona volt. A szabadságharc emlékét idézi Bem szablyája, Damjanich tábornok pisztolykészlete. A múlt években sikerült olyan katonai igazolványt szerezni, amelyben egy 1848-as honvéd hadnagy igazolja katonai múltját. E teremben mutatjuk be Than Mór 1848-as bélyegtervezetét, de van bélyegérdekességünk 1919-ből is. Ekkor adtak ki először olyan bélyeget, amelyre Petőfi arcképét nyomtatták. Magánygyűjteményből kölcsönöztünk egy érdekes portrét: Jókai Mór látható rajta, mint 1848-as jurátus, ifjú. A képet állítólag Jókai festette. Ugyanebben a vitrinben van elhelyezve Laborfalvi Róza mandolinja. A következő korszakot jelöli Haynau táborszernagy és hadi főparancsnok felhívása, „Pest, September 1-én 1849” keltezéssel. — A megtorlás korszakának szomorú bizonyítékai között láthatjuk a kivégzett Batthyány sálját, szemüvegjét, halotti bizonyítványát. Legújabb gyűjtésünk során került múzeumunk tulajdonába az itt ki" TAVALY: HÚSZEZER Irha-export A Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrmekonfekció Vállalat jó évet zárt: 1972- ben húszezer irhakabátot gyártott exportra. Kabátjaik Európa szinte minden országába eljutnak, de nagy tételeket vásárolt Japán, Kanada és az Egyesült Államok is. Az idén további ezer kabáttal növelik a kivitelt. Emelkedik a panofix bundák külföldi értékesítése is: tízezret kívánnak exportálni. Háromezret a Szovjetunió vásárol meg, a többire norvég, holland, osztrák, angol, francia és NSZK-beli cégek adtak megrendelést. Palóc emlékek önkéntes gyűjtőknek és gyűjtőcsoportoknak pályázatot hirdetett a Heves megyei Múzeumok Igazgatósága. Feldolgozhatják a palóc társadalommal kapcsolatos témákat: gyűjthetnek paraszti életrajzokat, földrajzi és személyneveket, és sok más, szabadon választott néprajzi témát. A XXI. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat részeként kiírt felhívásra jelentkezők munkái az országos pályázaton is indulnak. KORSZERŰSÍTÉS A KORÁNYIBAN RÖNTGEN, KONYHA, EBÉDLŐ Ünnepség volt ma délelőtt az Alsóerdősor utcai Korányi-kórházban: befejeződött a rekonstrukció első szakasza, elkészült az új, korszerű gazdasági épület, a konyha és a dolgozók ebédlője. A BUVÁTI tervei alapján készült komplexum átadása a 3-as számú Építőipari Vállalat dolgozóit dicséri, mert — s ezt az intézet vezetői is állítják — kisebb hiányoktól eltekintve valóban szép munkát végeztek. EMELETRE BETEGLIFT A rekonstrukciónak ez az első létesítménye elsősorban a dolgozók munkáját teszi könnyebbé, de ez elválaszthatatlan a betegellátástól. Elkészült az új betegfelvételi rész, s összehasonlíthatatlanul szebb, alkalmasabb a réginél. Eddig minden fekvő beteget kézben vittek az emeletre az ápolók — most az új részben, amelyet folyosó köt össze a kórtermekkel, lift működik. Nemcsak a röntgen lett szebb, modernebb, hanem a várakozóhelyiség is sokkal kellemesebb a betegeknek, mint a régi volt. Az elavult konyhában nehezen tudtak megfelelni a sokfajta diétának, s dolguk az átépítés két éve alatt még nehezebb volt, mert a Péterfy Sándor utcai kórházból kellett szállítani a kosztot, ez pedig ott is zsúfoltságot okozott, s itt sem volt megfelelő megoldás. TOVÁBBI MUNKA Az új, korszerű konyhán tízfajta diétát készítenek, a szép raktár elé közvetlenül odaállhatnak a szállítókocsik. Minden tiszta, higiénikus. Az ünnepség megvolt, a munka most kezdődik. A fontosabb lépések ezután következnek. Költözködéssel, átcsoportosításokkal megoldják, hogy egyetlen beteget sem kell más kórházba szállítani, ilyen módon ürítik ki a most legelhanyagoltabb részt, a Dohány utcai szárnyépületet. A 20—25 ágyas kórtermek helyett 3—5 ágyasak lesznek, s a legfelsőbb emeleten modern szülészeti rész is épül. Az építők nem vonultak el, csak várják a helyet, hogy hozzáláthassanak a munkához. A következő években az öreg — több mint százesztendős — kórházból a mának megfelelő új gyógyító intézmény lesz. S. M. PETŐFI ÚTJÁN Százhuszonöt esztendeje a következő sorokat rótta a naplójába egy ifjú költő: „Üdvöz légy, születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Óh, szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar: ha neműzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!” Nem telik bele másfél esztendő, a segesvári síkon ez az ünnepelt és felmagasztosított szabadság borul szemfedőként a halott Petőfi Sándorra. Jelképként, mert Segesvárott nemcsak a XIX. század költészetének óriása hanyatlott le — a nemzet is halálos döfést kapott. Ahogy Petőfi neve és március tizenötödike a megújulás zászlóbontása a későbbi nemzedékek tudatában, úgy a Segesvár—Petőfi-kapcsolat a független, demokratikus Magyarország elbukása. Az utókor a kettős jelképből szívesebben választja az elsőt: a felemelőbbet, a biztatót — így válik március idusának ünnepe elválaszthatatlanná Petőfi Sándor nevétől, s így illik méltán a költő irodalmi életműve mellé a történelmi: március tizenötödike. A számok véletlenje csupán, de mégis milyen nagyszerű véletlen: Petőfi születésének 150. évfordulóját ünnepli az ország, s ugyanakkor a 125 év előtti márciusi forradalmat, s e forradalom hőseit: a márciusi ifjakat. A Petőfi-évforduló ünneplése hónapok óta zajlik: sok könyv, újságcikk látott napvilágot e témakörben, s köztük olyan is, mint például Mezősi Károly posztumusz kötete, amely a szokásos tisztelgésen túl új tudományos eredményeket is hozott. De ami ezeknél is nagyobb eredmény: a különböző korú foglalkozású emberek, mai magyarok érdeklődésének felébredése, az a fajta azonosulás márciussal, a forradalom részeseinek történetével, amely csak belső őszinteségből és tisztaságból fakadhat. Lapunkban — Petőfi útján... címmel — több héten át mi is sorozatot közöltünk, amely a költő életének állomásait, a még fellelhető emlékhelyeket próbálta bemutatni. A néma és holt tárgyak környezetében olyan embereket talált az újságíró, akik szívós csöndességgel munkálkodtak az emlékek megőrzésén az ünneplés halványabb napjaiban is, akik saját költségükön gyűjtötték a régi köteteket, nyomoztak egy-egy irat után, jegyezték az öregek emlékezéseit , az életüket tették rá, hogy a szellemi hagyományokat szemmel látható, kézzel fogható jegyekkel tartsák életben, s velük a ma emberének figyelmét felkeltsék. Alig akad olyan település, város vagy falu, ahol valaki ne vállalkozott volna erre a feladatra. Az írásainkra érkező levelek, megilletődött, lelkes sorok bizonyították: nem visszhangtalanul tették. Az ő vállalásuk igazolása is a társadalom széles rétegeinek híradása, jelentkezése. Petőfi örökségét számon tartja a szocialista Magyarország s vele együtt az igényt is, hogy becsülettel és tisztességgel gazdálkodjunk vele korunkban. Hiszen Petőfi nevével, életével történelmünk nagyszerű napjai fényesednek meg: a máig, s az ezentúl is példát adók. Közöttük március tizenötödike, amelyről abban a 125 év előtti naplóban már ott az értékrend: „Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben.” Kósa Csaba MINISZTÉRIUMI ÁLLÁSFOGLALÁS Ne sorsoljon autót, nyaralót a bolt A Belkereskedelmi Minisztérium állást foglalt a kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek tárgynyeremény-sorsolási akcióival kapcsolatban. A minisztérium nem ért egyet azzal, hogy egyes vállalatok és szövetkezetek — az utóbbi időben mind többen — nagyértékű tárgynyeremények, gépkocsik, víkendházak sorsolásával próbálják forgalmukat növelni. Ez a módszer — hangsúlyozza az állásfoglalás — nem alkalmas rá, hogy a vásárlókkal tartós kapcsolatokat teremtsen. A minisztérium hangsúlyozza: a forgalom növelésének, a vásárlók megnyerésének legjobb módszere változatlanul a magas színvonalú áruforgalmi munka, az igényekhez igazodó differenciált árukínálat, a figyelmes és udvarias kiszolgálás, egyszóval a kereskedelem alapvető feladatainak teljesítése. A minisztérium természetesen nem tiltja meg, hogy az áruforgalom növelését célzó propagandaakciókon tárgynyereményeket sorsoljanak ki a vállalatok, de ezek inkább az üzletekben árusított cikkekből álljanak, s a vásárlók szélesebb körét érintsék. Célszerűbb propagandamódszer azonban a vásárlásoknál adott kedvezmény, százalékos visszatérítés, amelynek előnyeiből a bolt minden vevője részesül. (MTI)