Esti Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-14 / 62. szám

MÁTÓL LÁTHATÓ Óra a hídverőknek Kossuth kardja, Bem szablyája ♦ Kiállítás 1848 emlékére Petőfi órája, Batthyány Lajos miniszterelnök író­asztala, tizenkét darabból álló pipatórium, amely Szemere Bertalané volt, Bem tábornok korallköves szablyája, nemzetőr kar­­szalag, pompás ruhák, be­cses értékek láthatók a Ma­gyar Nemzeti Múzeum ma délután megnyíló gazdag tárlatán. Az 1818-as forra­dalom 125. évfordulója tiszteletére rendezett em­lékkiállítás rendezőjét, dr. Temesvári Ferencet kértük, kalauzoljon bennünket, telkor. Színes metszeteken láthatók a Széchenyi-féle híres lóversenyek. Kézirat­­érdekességeket is bemuta­tunk, egyebek között itt van Wesselényinek a szat­mári közgyűlésen tartott beszéde, 1834. december 9-i keltezéssel. Kiállítottunk egy arannyal berakott, duplacsövű vadászpuskát is, amelyről Kossuth Lajos az 1842-es iparműkiállításon elismerően nyilatkozott. Ezt Kimer Josef világszerte is­mert pesti puskaműves ké­szítette és sok díjat nyert vele. A reformkor záróképe egy nagyméretű karikatú­ra-fotó, amely Metternich futását ábrázolja. Ez stíl­szerűen átvezet a forrada­lom és a szabadságharc tör­ténetét bemutató terembe­ állított értékes búcsúlevél, amelyet az aradi vértanúk írtak. (k. p.) A tárlat egyik becses emléktárgya: Batthyány Lajos miniszterelnök íróasztala. (Bozsán felv.) Műtárgyak Prágából, Berlinből — 1940 óta nem rendez­tünk ilyen nagy szabású tárlatot, csak kisebb kama­rakiállítások voltak. Az anyag legnagyobb része a Nemzeti Múzeum szerze­ménye. Segítettek az össze­állításban a társintézmé­nyek is, adott anyagot az Országos Levéltár, a Had­történeti Múzeum, az Or­szágos Széchényi Könyvtár, a Bélyegmúzeum és a Nép­rajzi Múzeum. Kölcsön kaptunk a prágai és a ber­lini nemzeti múzeumtól is néhány érdekes műtár­gyat, a többi között nemzet­őrzászlókat. Ezzel is jelez­zük, hogy 1848 híres tava­szán Európa-szerte föllán­­golt a forradalom. Metsze­teken, korabeli fotókópiá­kon bemutatjuk a forradal­mi Prága, Milano, Berlin, Pest és Bécs képeit. — A kiállítás három ter­mében a reformkor, az 1848-as forradalom és a szabadságharc, majd a megtorlás és a forradalmi hagyományok tárgyi emlé­keit mutatjuk be. Igyekez­tünk öszefüggő, áttekinthe­tő képet adni történelmünk e nevezetes korszakáról Ezüst vakolókanál — A reformkor történe­tének ékes dokumentuma egy vitrinben elhelyezett kis óra, amelyet azok a munkások kaptak, akik a Lánchíd építésében közre­működtek. Ugyanitt állítot­tuk ki azt a, Lánchíd képé­vel díszített, ezüst vakoló­kanalat, amelyet az uralko­dó használt az alapkőleté­ Jókai, a jurátus — Bizonyára sokan el­időznek majd annál a vit­rinnél, amelyben Kossuth Lajos személyes tárgyaiból látható néhány: poharai, távcsöve, levélnehezéke. A Kossuth-hagyatékot fia ajándékozta a múzeumnak. Látható Kossuth kardja is, amelyet Amerikából ka­pott, s korábban Georges Washington tulajdona volt. A szabadságharc emlékét idézi Bem szablyája, Dam­janich tábornok pisztoly­készlete. A múlt években sikerült olyan katonai iga­zolványt szerezni, amelyben egy 1848-as honvéd had­nagy igazolja katonai múlt­ját. E teremben mutatjuk be Than Mór 1848-as bé­­lyegtervezetét, de van bé­lyegérdekességünk 1919-ből is. Ekkor adtak­ ki először olyan bélyeget, amelyre Petőfi arcképét nyomtat­ták. Magánygyűjteményből kölcsönöztünk egy érdekes portrét: Jókai Mór látható rajta, mint 1848-as jurátus, ifjú. A képet állítólag Jó­kai festette. Ugyanebben a vitrinben van elhelyezve Laborfalvi Róza­ mandolin­ja. A következő korszakot jelöli Haynau­­ táborszer­nagy és hadi főparancs­nok felhívása, „Pest, Sep­tember 1-én 1849” keltezés­sel. — A megtorlás korszaká­nak szomorú bizonyítékai között láthatjuk a kivég­zett Batthyány sálját, szemüvegjét, halotti bizo­nyítványát. Legújabb gyűj­tésünk során került múzeu­munk tulajdonába az itt ki" TAVALY: HÚSZEZER Irha-export A Pannónia Szőrmekiké­szítő és Szőrmekonfekció Vállalat jó évet zárt: 1972- ben húszezer irhakabátot gyártott exportra. Kabát­jaik Európa szinte min­den országába eljutnak, de nagy tételeket vásárolt Japán, Kanada és az Egye­sült Államok is. Az idén további ezer kabáttal nö­velik a kivitelt. Emelke­dik a panofix bundák kül­földi értékesítése is: tíz­ezret kívánnak exportálni. Háromezret a Szovjetunió vásárol meg, a többire nor­vég, holland, osztrák, an­gol, francia és NSZK-beli cégek adtak megrendelést. Palóc emlékek önkéntes gyűjtőknek és gyűjtőcsoportoknak pályá­zatot hirdetett a Heves megyei Múzeumok Igazga­tósága. Feldolgozhatják a palóc társadalommal kap­csolatos témákat: gyűjt­hetnek paraszti életrajzo­kat, földrajzi és személyne­veket, és sok más, szabadon választott néprajzi témát. A XXI. országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpá­lyázat részeként kiírt fel­hívásra jelentkezők mun­kái az országos pályázaton is indulnak. KORSZERŰSÍTÉS A KORÁNYIBAN RÖNTGEN, KONYHA, EBÉDLŐ Ünnepség volt ma dél­előtt az Alsóerdősor utcai Korányi-kórházban: befe­jeződött a rekonstrukció el­ső szakasza, elkészült az új, korszerű gazdasági épület, a konyha és a dolgozók ebédlője. A BUVÁTI tervei alap­ján készült komplexum át­adása a 3-as számú Építő­ipari Vállalat dolgozóit di­cséri, mert — s ezt az in­tézet vezetői is állítják — kisebb hiányoktól eltekint­ve valóban szép munkát végeztek. EMELETRE BETEGLIFT A rekonstrukciónak ez az első létesítménye elsősor­ban a dolgozók munkáját teszi könnyebbé, de ez el­választhatatlan a betegel­látástól. Elkészült az új be­tegfelvételi rész, s össze­hasonlíthatatlanul szebb, alkalmasabb a réginél. Ed­dig minden fekvő beteget kézben vittek az emeletre az ápolók — most az új részben, amelyet folyosó köt össze a kórtermekkel, lift működik. Nemcsak a röntgen lett szebb, moder­nebb, hanem a várakozóhe­lyiség is sokkal kellemesebb a betegeknek, mint a ré­gi volt. Az elavult konyhá­ban nehezen tudtak megfe­lelni a sokfajta diétának, s dolguk az átépítés két éve alatt még nehezebb volt, mert a Péterfy Sándor ut­cai kórházból kellett szál­lítani a kosztot, ez pedig ott is zsúfoltságot okozott, s itt sem volt megfelelő megoldás. TOVÁBBI MUNKA Az új, korszerű konyhán tízfajta diétát készítenek, a szép raktár elé közvetlenül odaállhatnak a szállítóko­csik. Minden tiszta, higié­nikus. Az ünnepség megvolt, a munka most kezdődik. A fontosabb lépések ezután következnek. Költözködés­sel, átcsoportosításokkal megoldják, hogy egyetlen beteget sem kell más kór­házba szállítani, ilyen mó­don ürítik ki a most leg­elhanyagoltabb részt, a Do­hány utcai szárnyépületet. A 20—25 ágyas kórtermek helyett 3—5 ágyasak lesz­nek, s a legfelsőbb emele­ten modern szülészeti rész is épül. Az építők nem vonultak el, csak várják a helyet, hogy hozzáláthassanak a munkához. A következő években az öreg — több mint százesztendős — kór­házból a mának megfelelő új gyógyító intézmény lesz. S. M. PETŐFI ÚTJÁN Százhuszonöt esztendeje a következő sorokat rótta a naplójába egy ifjú költő: „Üdvöz légy, születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöt­tem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet! Óh, szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar: ha nem­űzetünk utósó fia meghal, borulj rá szemfedő gya­nánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélkü­led gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség!” Nem telik bele másfél esztendő, a segesvári síkon ez az ünnepelt és felmagasztosított szabadság borul szemfedőként a halott Petőfi Sándorra. Jelképként, mert Segesvárott nemcsak a XIX. század költészeté­nek óriása hanyatlott le — a nemzet is halálos döfést kapott. Ahogy Petőfi neve és március tizenötödike a megújulás zászlóbontása a későbbi nemzedékek tu­datában, úgy a Segesvár—Petőfi-kapcsolat a függet­len, demokratikus Magyarország elbukása. Az utókor a kettős jelképből szívesebben választja az elsőt: a felemelőbbet, a biztatót — így válik már­cius idusának ünnepe elválaszthatatlanná Petőfi Sán­dor nevétől, s így illik méltán a költő irodalmi élet­műve mellé a történelmi: március tizenötödike. A számok véletlenje csupán, de mégis milyen nagyszerű véletlen: Petőfi születésének 150. év­fordulóját ünnepli az ország, s ugyanakkor a 125 év előtti márciusi forradalmat, s e forradalom hő­seit: a márciusi ifjakat. A Petőfi-évforduló ünneplése hónapok óta zajlik: sok könyv, újságcikk látott napvilágot e témakörben, s köztük olyan is, mint például Mezősi Károly posz­tumusz kötete, amely a szokásos tisztelgésen túl új tudományos eredményeket is hozott. De ami ezeknél is nagyobb eredmény: a különböző korú­ foglalkozású emberek, mai magyarok érdeklődésének felébredé­se, az a fajta azonosulás márciussal, a forradalom ré­szeseinek történetével, amely csak belső őszinteség­ből és tisztaságból fakadhat. Lapunkban — Petőfi útján... címmel — több hé­ten át mi is sorozatot közöltünk, amely a költő életé­nek állomásait, a még fellelhető emlékhelyeket pró­bálta bemutatni. A néma és holt tárgyak környezeté­ben olyan embereket talált az újságíró, akik szívós csöndességgel munkálkodtak az emlékek megőrzé­sén az ünneplés halványabb napjaiban is, akik saját költségükön gyűjtötték a régi köteteket, nyomoztak egy-egy irat után, jegyezték az öregek emlékezéseit , az életüket tették rá, hogy a szellemi hagyomá­nyokat szemmel látható, kézzel fogható jegyekkel tartsák életben, s velük a ma emberének figyelmét felkeltsék. Alig akad olyan település, város vagy falu, ahol valaki ne vállalkozott volna erre a feladatra. A­z írásainkra érkező levelek, megilletődött, lelkes sorok bizonyították: nem visszhangtalanul tet­ték. Az ő vállalásuk igazolása is a társadalom széles rétegeinek híradása, jelentkezése. Petőfi örökségét számon tartja a szocialista Magyarország s vele együtt az igényt is, hogy becsülettel és tisztességgel gazdál­kodjunk vele korunkban. Hiszen Petőfi nevével, éle­tével történelmünk nagyszerű napjai fényesednek meg: a máig, s az ezentúl is példát adók. Közöttük március tizenötödike, amelyről abban a 125 év előtti naplóban már ott az értékrend: „Ered­ményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történetben.” Kósa Csaba MINISZTÉRIUMI ÁLLÁSFOGLALÁS Ne sorsoljon autót, nyaralót a bolt A Belkereskedelmi Mi­nisztérium állást foglalt a kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek tárgynye­­remény-sorsolási akcióival kapcsolatban. A miniszté­rium nem ért egyet azzal, hogy egyes vállalatok és szövetkezetek — az utóbbi időben mind többen — nagyértékű tárgynyeremé­nyek, gépkocsik, víkendhá­­zak sorsolásával próbálják forgalmukat növelni. Ez a módszer — hangsúlyozza az állásfoglalás — nem alkalmas rá, hogy a vásárlókkal tartós kap­csolatokat teremtsen. A minisztérium hangsú­lyozza: a forgalom növelé­sének, a vásárlók megnye­résének legjobb módszere változatlanul a magas szín­vonalú áruforgalmi mun­ka, az igényekhez igazodó differenciált árukínálat, a figyelmes és udvarias ki­szolgálás, egyszóval a keres­kedelem alapvető felada­tainak teljesítése. A mi­nisztérium természetesen nem tiltja meg, hogy az áru­forgalom növelését célzó propagandaakciókon tárgy­nyereményeket sorsoljanak ki a vállalatok, de ezek inkább az üzletekben árusított cikkekből áll­janak, s a vásárlók széle­sebb körét érintsék. Célszerűbb propaganda­módszer azonban a vásár­lásoknál adott kedvezmény, százalékos visszatérítés, amelynek előnyeiből a bolt minden vevője részesül. (MTI)

Next