Esti Hírlap, 1974. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1974-05-10 / 108. szám

• Ritka szép élményt adott egy nálunk ismeret­len szovjet író, Alekszej Kolomijec tévéjátéka, a Hat köpeny, öt ismeretlen katona kerül össze éjszaka — a hatodik már nincs kö­zöttük —, a bunkerben. Felderítőként kísérlik meg az átjutást a német vona­lakon. Az öt halálraszánt ember várja az indulást. Félnek és emlékeznek. Számot vetnek életükkel. Azzal, amit itthagynak, s­ azzal is, ami várna rájuk, meg azzal is, amiért ön­ként vállalkoztak erre a feladatra. Félnek, és le­győzik a félelmüket. Ahá­­nyan vannak, annyiféle­képpen. Ki a még nem is látott gyermeke jövőjét idézi, ki a családját. Az öreg paraszt kenyeret sza­­goltat félelem ellen, s van, aki Omar Khajamot olvas. Értelmiségi, író létére ki­beszéli, megfogalmazza fé­lelmeit, hogy legyőzhesse azokat. Alekszej Kolomijec műve, amelyet Benedek Árpád kitűnő érzékkel for­dított és nagyszerűen al­kalmazott televízióra, nem könnyíti meg a szereplők dolgát. Kiderül az öreg pa­rasztról, hogy egykor ku­­láklistán szerepelt­ az író­ról, hogy nem mindig írta­ meg azt, amit igaznak gon­dolt. S azzal is szembesíti hőseit: lehet, hogy elfelej­tik őket. A halál közelsé­ge, a sűrített percek pátosz nélkül hozzák felszínre a nagyszerű tulajdonságo­kat ezekből az emberek­ből. A tévéjátékok immár klasszikusnak mondható formáját, a zárt helyszínt, a kevés szereplőt. Nemere László jó rendezése, Cza­­barka György érzékeny ka­merája mutatta be. Az ope­ratőr az arcokra, a születő gondolatokra, a tárgyakban mutatkozó személyes je­gyekre figyelt, s így nem lefényképezett színpadi művet, hanem valódi tévé­játékot láttunk, öt egé­szen kiváló színészi alakí­tással. (Avar István, Koncz Gábor, Madaras József, Sol­ti Bertalan, Schütz Va.) Az utóbbi hónapok, ha nem az utóbbi évek legjobb tévé­játékét láthattuk tegnap este, a győzelem napja év­fordulóján. —bel— VILÁGHÍRŰ alkotás Hamu és gyémánt A lengyel írók és költők A harmincéves Népi Len­gyelország irodalma repre­zentatív sorozattal köszön­tik az ország felszabadulá­sának közelgő 30. évfordu­lóját. E sorozat első kötete­ként Jerzy Andrzejewski Hamu és gyémántja került az olvasók kezébe. A „Hamu és gyémánt” a felszabadulás utáni lengyel irodalom világviszonylat­ban legismertebb alkotása. Külföldön eddig 32 ország­ban — köztük hazánkban — jelent meg, és filmválto­zatát Andrzej Wajda rende­zésében csaknem 100 or­szágban játszották. Len­gyelországban eddig 22 ki­adást ért meg. A 65 éves Andrzejewski néhány évi szünet után is­mét új művekkel jelentke­zik. A Hamu és gyémántból drámát írt; a darab három hónapja nagy sikerrel sze­repel a poznani és a lódzi színház műsorán. A Tworczosc című irodal­mi folyóirat márciusi szá­ma közölte Mise a költőért című új regényének első részét. M. Gy. 1971. május 10., péntek MOZGÉKONY MŰFAJ Grafikák az NDK-ból Szikrázó táj, munkába tartó férfiak, nagyvárosi forgatag, harcoló vietna­miak, boldog szerelmespár , a valóság, az élet sokar­­cúsága néz ránk a barátság és kultúra napjainak alkal­mából rendezett, Grafikák az NDK-ból című kiállítá­son. A Műcsarnok termei­ben negyvenhárom művész több mint száz lapjával ta­lálkozhatunk. A tartalmi gazdagság, az ábrázolás sokfélesége, a bravúros technikai megoldások iz­­galmassága jellemzi a be­mutató. Pedig a most lát­ható anyag csupán egy része annak a rendkívül gazdag grafikai termésnek, amely az NDK-ban a múlt esztendőkben született. A válogatás átgondolt, idő­rendben és tematikában jól szerkesztett. A kiállítók között egyéni tárlatokról Magyarországon már ismert művészek — így például Lea Grundig és Fritz Cremer — vannak. Fritz Cremer a többi között egyik legizgalmasabb szob­rának — a Budapesten is kiállított Galileinek — grafikai vázlatát is bemu­tatja a tárlaton. És talál­kozhatunk legújabb mun­káival, a Victor Jaranak és Pablo Nerudának ajánlott lapokkal. Sok munka vall a tájról, a dolgozó emberről, és találkozhatunk jelentős írók, így például Bertolt Brecht, Babel, Bulgakov műveinek ihletésére szüle­tett illusztrációkkal is. Ez a kiállítás is bizonyít­ja, hogy a grafika a legak­tívabb képzőművészeti mű­faj, hiszen az itt bemutat­kozó művészek már a leg­újabb történelmi esemé­nyeket — mint például a chilei nép harcát — is fel­dolgozták. Az NDK grafikai kiállí­tás június 2-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. (h. m.) A grafikai kiállítással egyidőben nyílt meg a Műcsarnok­ban Walter Womacka NDK-beli festőművész tárlata. Képünkön: Fekvő pár című munkája. (MTI fotó - Benkő Imre felv.) A BÉKET SZOLGÁLÓ ATOM Iván hajója, vendégségben Változatos programmal várja májusban látogatóit a budapesti Szovjet Kultú­ra és Tudomány Háza. Máris igen na­gy népszerű­ségnek örvendenek az is­meretterjesztő filmműso­rok. Május 12-én délután a Szovjetunió elektromos hőerőműveiről szóló filme­ket tűznek műsorra, 15-én pedig a sugárzás hatásai­ról bemutató filmeket. A május 19-i műsor címeiből: A békét szolgáló atom; Dubna; Egy probléma há­rom határa. Az e havi utolsó filmdélután május 26-án lesz, amikor a többi között az olajkutatásról láthatnak a nézők filmet. Mind gyakrabban vendé­geskednek a szovjet kul­­túrcentrumban MSZBT- tagcsoportok. Május 14-én az Egyesült Izzó szocialista munkabrigádjai keresik föl a központot. Május 16- án szovjet és magyar út­törők baráti találkozójára kerül sor. Érdeklődésre tarthatnak számot a kü­lönböző ismeretterjesztő előadások is. A szocialista gazdasági integráció komp­lex programjáról és a KGST-tagállamotok tudo­mányos-műszaki együtt­működéséről május 17-én lesz tájékoztató. Május 22- én A szovjet ifjúság rész­vétele a kommunizmus építésében, 23-án A szov­jet vegyipar és tudomány legújabb eredményei, 24- én pedig A városi közle­kedés és a nagyvárosok fejlődése a Szovjetunióban címmel tartanak előadást a magyar szakemberek­nek. Bővelkedik a kultúr­­centrum műsora zenei és irodalmi eseményekben is. Május 15-én a nemzetközi Csajkovszkij-verseny ma­gyar résztvevői vendég­szerepelnek, 30-án pedig egy litván amatőr művész­­együttes mutatkozik be. Zsolnai Hédi orosz és szovjet szerzők dalait ad­ja elő május 31-án. Pus­kin születésének 175. év­fordulójáról május 21-én emlékeznek meg. A Mik­roszkóp Színpad két alka­lommal vendégszerepel a centrumban: május 22-én és 28-án este az Iván ha­jóját játsszák. A gyerme­keknek több szovjet film­­újdonságot mutatnak be. (MTI) MA KEZDŐDIK Pécs játszik Budapestnek Egy hétig vendégszerepel Budapesten a Pécsi Nem­zeti Színház társulata. A ma este kezdődő vendégjá­ték előtt mondja Nógrádi Róbert igazgató.­­ A Pécsi Nemzeti Szín­háznak öt tagozata van: prózai, balett-, opera-, gyer­mekszínház- és operett-ta­gozat. Ezek közül a balett európai hírű. A vendégsze­replésen játszott műsoruk­nak (Liszt—Eck: Faust szimfónia és Bartók—Tóth: Két arckép) a fővárosban volt a premierje. Az utóbbi években sikerrel vállaltuk az új magyar prózai drá­mák bemutatását. E soro­zatból Illyés Gyula: Test­vérek és Csák Gyula: Teré­zia című művét játsszuk most a Madách Színház­ban. Prózai műsorunk nemcsak az új magyar drá­mákkal hívta fel a figyel­met színházunkra, hanem klasszikus alkotások szín­­padraállításával is. Ilyen a Tévedések vígjátéka, ame­lyet ugyancsak elhoztunk Budapestre. Szeretnénk, ha legközelebbi alkalom­mal operarészlegünk is bemutatná sikeres produk­cióit. F. D. Interstart '74 Interstart ’74 címmel há­romnapos könnyűzenei ta­lálkozót rendeznek május 24—26-án a székesfehérvári Vörösmarty Színházban, az Alba Regia napoli kereté­ben. Bulgária, Csehszlová­kia, Jugoszlávia, Lengyel­­ország, az NDK, Románia, a Szovjetunió és Magyar­­ország képviseletében egy­­egy férfi- illetőleg női éne­kes lép fel. Hazánkat Szűcs Judit és Horváth At­tila képviseli. Gazdag a késő tavasz és nyár könnyűzenei prog­ramja is. Május 20-tól jú­nius 3-ig vendégszerepel Magyarországon a nyolc fiatal leányból álló Gyer­­csáta szovjet beat-együttes. A Tolcsvay-trió Tábortűz címmel ad zenés irodalmi műsort, főképpen vidéki városokban. A Halló itt Balaton ’74 műsorában Ko­vács Kati, Koós János és Sztef­anovity Zorán külön­­böző üdülőhelyeken lép fel az Express-együttes kísé­retével. (MTI) □ CSEH ISTVÁN FES­TŐMŰVÉSZ grafikai ki­állítása ma délután fél hatkor nyílik a Fényes Adolf Teremben. AKADÉMIAI DÍJAT KAPOTT A népi írók bibliográfiája Minden esztendőben a Magyar Tudományos Aka­démia évi rendes közgyű­lésén osztják ki az akadé­miai díjakat. Az elismerést olyan önálló tudományos kutatásról számot adó mű­vel, műszaki alkotással, kísérlettel lehet elnyerni, amelyet a kritika kiemelke­dő értékűnek minősít. Az idén — a díj történetében először — egy bibliográfia is díjat kapott, Varga Ró­zsa és Patyi Sándor A né­pi írók bibliográfiája című munkája. 1920.TÓL 1960-IG A csaknem ezeroldalas kötetet az Akadémiai Ki­adó jelentette meg 1972- ben. A szerzőpár tizenhét népi író — Darvas József, Erdei Ferenc, Erdélyi Jó­zsef, Fája Géza, Gulyás Pál, Illyés Gyula, Juhász Géza, Kodolányi­­ János, Kovács Imre, Nagy Imre, Németh László, Sértő Kál­mán, Sink­a István, Szabó Pál, Szabó Zoltán, Tamási Áron és Veres Péter — teljes életművét, a róluk és általában a népi írók irodalmi irányzatáról szóló irodalmat, a mozgalomnak, valamint az előzmények­nek és rokonmozgalmak­nak az irodalmát dolgozta fel 1920-tól 1960-ig. — Miért választották ezt a témát? — Mindketten 1959-ben kerültünk az Akadémia Irodalomtudományi Inté­zetének bibliográfiai osztá­lyára. Egy évvel korábban, 1958 júliusában jelent meg az MSZMP Központi Bi­zottsága mellett működő el­méleti munkaközösség ál­lásfoglalása a népi írók­ról. Ennek alapján az in­tézet tudományos üléssza­kon határozta meg a népi írókkal kapcsolatos iroda­lomtörténeti feladatokat. A terv egyik programpontja volt a további kutatásokat elősegítő bibliográfia elké­szítése. Tetszett mindket­tőnknek ez a téma, elvál­laltuk, és 1959 végén, 1960 elején munkához láttunk — mondja Varga Rózsa. — Ha föl tudtuk volna mérni, mire vállalkozunk, bizonyára visszariadunk a feladat nagyságától — ve­szi át a szót Patyi Sándor. — A kötet mintegy negy­venezer címet tartalmaz, de a felkutatott adatoknak csaknem egyharmadát még így sem tudtuk közzéten­ni. Sokszor magunk is azt hittük, nem leszünk képe­sek befejezni munkánkat. Szerencsére azonban min­dig tovább tudtuk lendíte­ni egymást. Ha egyikünk csüggedt, a másik biztatta. Mindig akadt egy olyan probléma, amelynek meg­oldása izgatta valamelyi­künket. ÁTFOGÓ TÜKÖR A népi írók mozgalma — mint ismeretes — nemcsak irodalmi mozgalom volt. A két világháború közötti és a felszabadulás utáni ma­gyar valóság teljességét fogta át munkásságuk. Ezért kutatásainknak a tár­sadalomtudományok egész területére ki kellett terjed­nie. És természetesen en­nek a szerteágazásnak kö­szönhetjük, hogy nemcsak azoknak a tudósoknak le­het hasznos a munkánk, akik a népi írókkal akar­nak foglalkozni, hanem mindazoknak, akik ezt a történelmi korszakot ku­tatják. — Milyen további ter­veik vannak? — Talán furcsa, hogy ilyen nagy munka elvégzé­se ellenére, egyikünknek sem fő területe a bibliográ­fia — mondja Varga Ró­zsa. — Én éppen a népi írókkal foglalkozva jutot­tam el a csehszlovákiai magyar, majd pedig a szlo­vák és a cseh irodalomhoz. Jelenleg másfél éve a prá­gai Károly Egyetem ma­gyar nyelvi és irodalmi tanszékének vagyok a lek­tora. Egyelőre nagyon le­het oktatói munkám, de ha időm és erőm engedi, ma­gyar—szlovák—cseh ösz­­szehasonlító irodalomtu­dományi tanulmányokat szeretnék írni. Patyi Károly az MTA I. nyelv- és irodalomtudo­mányi osztályának tudo­mányos titkára. — Elsősorban tudomány­politikus és tudományszer­vező vagyok, emellett azon­ban több mint két évtizede foglalkozom a finn iroda­lommal. Nem tudom, ho­gyan alakul az életem, de ha módom lesz rá, hogy hosszabb időt Finnország­ban töltsek, szeretném fel­dolgozni a XX. századi finn regény motívumrendszerét. Morvay István A műsorban közreműkö­dő Takács Gyula szavaival: az ország legnagyobb „föld­­birtokosa”, a nádudvari Vörös Csillag Tsz látta ven­dégül nemrég az irodalmi élet képviselőit. Erről a ta­lálkozóról számolt be a leg­utóbbi Gondolat. Pontosab­ban: a találkozó egy rész­letéről, az irodalmi estről­. (Az írók és a tsz-tagok kö­zötti besz­élgetésből azon­ban — pedig bizonyosan ilyen is volt — kimarad­tunk.) A hangszalagra rög­zített irodalmi esten jó volt hallani, hogy a szokat­lan, első alkalomra nehe­zebben érthető verseket — a tapsból ítélve — megér­téssel, szeretettel fogadta a közönség. Az, hogy a jelen­levő írók műveinek bemu­tatásán kívül klasszikuso­kat is megszólaltattak, vi­tatható. Hiszen, érzésünk szerint, ennek a találkozó­nak a célja az élő irodalom és az olvasó kölcsönös is­merkedése. Talán a rádió­­hallgatók is szívesebben vették volna, ha ez alka­lommal a vendégségbe hí­vott írók legfrissebb mun­káiból kapnak bővebb vá­logatást. (ró­ta)

Next