Esti Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-25 / 21. szám

Automatizált GYSEV állomás Sopronban elkezdődött a GYSEV új állomásának építése. A régi már nem fe­lel meg a követelmények­nek, mert mind a teher-, mind a személyforgalom többszörösére nőtt az utób­­bi években. A 90 millió fo­rintos beruházás eredmé­nyeként az állomás befo­gadóképessége tetemesen emelkedik. A jelenlegi vágányrend­szert érintetlenül hagyják, de mellette újabb sínpáro­kat fektetnek le. A vágá­nyok száma kétszer annyi lesz, mint most. Az állo­mást automatizálják, a biz­tonsági berendezések értéke megközelíti az építését. El­sőként a felvételi épületet készítik el, amelyet az uta­zó közönség használ. Az épületeket és a berendezést két év múlva adják át a forgalomnak. A VÁROSLIGETBE Trolivonalat terveznek kis­buszok a palotához Hogyan érkezzék a szó­rakozni, a pihenni vágyó a Városligetbe? Amikor 1973- ban megszüntették a Május 1. úti 25-ös villamosjáratot, helyette K jelzésű autó­buszt indítottak. Ekkor még a millenniumi földalatti ré­gi útvonalán járt, megállt az Állatkert főkapuja köze­lében. Azóta módosították a földalatti útvonalát, s bár van meg­álló a Széchenyi-fürdő előtt, hiányzik a 25-ös villamos. A budapesti közlekedés ve­zetői most azzal a tervvel foglalkoznak, hogy troli­buszvonalat építenek, majd a 72-es útvonalát módosít­ják. A 72-es az Állatkert előtt járna a Május 1. útig, onnan tovább az Ajtósi Dü­rer soron a Thököly út és a Hungária körút sarkáig, a mostani végállomásig. Ez a terv, de a kivitele­zés ideje bizonytalan. A Május 1. út keskeny, az­­ egykori villamosvonal he­lyén szükség lenne megépí­teni a trolibusz második út-, pályáját, a Kacsóh Pongrác út és az Ajtósi Dürer sor között. S ehhez előbb anya­gi fedezetet kell teremte­ni. A várpalota megközelí­tésének lehetőségét is javítani kell. Immár közismert, hogy a palota hamarosan több új, nagy közönséget vonzó ki­állításnak ad helyet. A Várhegy keleti lejtőjén épített út, amely a Clark Ádám tértől a Savoyai-szo­­borig vezet, öt és fél mé­ter széles, de az útvonalon négy kapu van, ahol az út­pálya két méter 80 centi­méterre keskenyedik. Ezen az útvonalon csak kisebb autóbuszokat közlekedtet­hetnek. Az Ikarus 211-esek erre alkalmasak. A BKV elhatározta: négy ilyen buszt vesz át, s állít for­galomba április 4-től a Várhegy keleti útvonalán. A KERTÉSZETI KUTATÁS SZERVEZÉSÉRE Ágazati tanács A kertészeti kutatómun­ka koordinálására, irányí­tására a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter el­rendelte a kertészeti kuta­tás ágazati tanácsának lét­rehozását. A tanács hatás­köre kiterjed a MÉM fel­ügyelete alá tartozó vala­mennyi, kertészeti tudo­mányt művelő intézmény­re. A kertészeti kutatás ága­zati tanácsa megkezdte munkáját. (MTI) AZ ATLANTI-ÓCEÁNTÓL A FEKETE-TENGERIG A győri Duna I • I .. . // •//• kikoto |ovo|e VÍZI ÚTON A TEHERÁRU A magyar Felső-Dunán az ötödik és a hatodik öt­éves tervidőszakban kiépí­tendő vízlépcső- és erőmű­­rendszer alaposan megvál­toztatja a Kisalföld folyói­nak vízháztartását. A Köz­lekedési és Postaügyi Mi­nisztérium javaslatára a Győr-Sopron megyei Tanács megvizsgáltatja a hajó­zás kiterjesztésének le­hetőségeit. Az máris bizonyos, hogy a Mosoni-Duna Gönyü és Győr közötti szakasza ala­pos kotrást kap. Így a győ­ri kikötőt a mélyebb merü­lésű, 1300-as, 1500-as uszá­lyok is meg tudják közelí­teni. Az észak-dunántúli nagyváros ezáltal az Atlanti-óceán és a Fe­kete-tenger közötti egy­séges víziút egyik állo­mása lesz. A felduzzasztott Duna-víz a Kisalföld folyóinak szint­jét hozzávetőleg egy mé­terrel növeli meg. Így le­hetővé válik, hogy további folyószakaszokat kapcsol­janak be a vízi közlekedés­be. Mód nyílik rá, hogy a győri és az észak-dunántúli megyék áruszállításainak egy részét vízi útra terel­jék. (MTI) A­mikor a főorvosáé megtudta, hogy a csi­nos és elegáns alorvosnő nem véletlenül került át férje osztályára — bölcs asszony lévén —, nem szólt semmit. A hírhozó barátnő meg is lepődött: jelenetre számított, váratlan őszin­te­ségi rohamra, amely feltár majd sok olyat, amit — mint a család régi barát­ja — csak sejtett, s már előre kitervelte, mivel fog­ja vigasztalni az asszonyt, akit titokban — irigyelt. Erre egyébként semmi oka sem volt. A főorvosné kellemes, jóindulatú em­ber, megbízható barát, rá­adásul mint nő teljesen versenyen kívüli... Kö­zépkorú, molett, szerény ruhákat hordó asszony. Mellette a hírhozó igazán vonzónak érezhette ma­gát. Soványságával, kíno­san rendben tartott halával, és drága ruháival mintha egy francia divatlapból lé­pett volna ki. Résztvevően ült a főor­vosok koloniál-karosszéké­­ben. Végre kiderül, hogy a kisvárosszerte tekintélyes házaspár élete a látszat csupán. Merész kombiná­ciói elragadták. Ilonka nyilván botrányt csap majd, a főorvos viszont gyűlöli a jeleneteket: nyilván válni fog. Mindenki látja, mi­lyen szerelmes az alorvosá­ba. A feleség csak árt ma­gának, ha cirkuszol... "tulajdonképpen mire lenne jó nekem, ha el­válnának? — gondolta hir­telen. Mire? Az alorvosnő szép, jól öltözött és — fia­tal. Mint jövendő főorvos­né, csillogna a kisvárosi társaságban. Háttérbe szo­rítaná őt... Olyan riadtan nézett barátnőjére, akinek pedig öt perce még vesztét akarta, hogy az — arckife­jezését együttérzésnek vél­ve — meghatódott. Milyen jó, hogy figyelmezteti vala­ki, milyen jó, hogy ilyen barátnője van, milyen jó, hogy nincs egyedül... Tudta, hogy a barátnő igazat beszél. Ezernyi jel­ből érezte: megváltozott valami az életükben. Nem mintha most múlt volna el férje szerelme, eltűnt az már régen. Maga sem csüg­­gött már a régi, feltétlen hódolattal a jóképű, felszí­nes férfin, aki az élet min­dennapi gondjaiból soha nem vállalt részt. A főor­vosné megszokta, hogy mindent magának kell elin­téznie. Fiuk nevelését ép­pen úgy, mint férje anyjá­nak lakásügyeit. Igaz, a férfi cserébe karriert csi­nált. Valaki lett. Csak az asszony tudta igazán, mi­lyen sok része van ebben neki magának, az okleve­les óvónőnek, akivel nem lehetett ugyan kórházi ese­teket megvitatni, de aki mellett semmire sem volt gond. lólapokig rágódott. Hol i­s menekülni kívánt, megmutatni férjének: vele nem lehet így bánni, nem lehet nevetségessé tenni, neki önérzete van, igen, önérzete ... Hol pedig azt latolgatta — tulajdonkép­pen csak most vette észre, mennyire józanul, majd­­hogy hidegen, a hajdani szerelemnek már nyomát sem találva magában —, miből, hogyan fog megél­ni. Az óvónői fizetéséből? Nyilván kettécserélnék a szép lakást. Soha ilyen ott­hona nem lenne többé. S a kocsi? Nos, ő úgysem tud vezetni — a főorvos mindig mondogatta: nem neki való az autó — férjének ma­radna. S vajon mit szólná­nak az óvodában? Az ál­landó kedveskedések, a fi­gyelmességek talán nem is neki, csak a főorvosné sze­mélyének szóltak? Hosszú töprengése várat­lanul ért véget. Egy este, mosogatás közben támadt a megváltó gondolat. Nem mond le semmiről. A tele­fonhoz lépett, s meghívta az alorvosnőt — férjestől — víkendre a balatoni nya­ralóba ... Lukács Teréz MEGOLDÁS LOUIS BRAILLE EVE Betűk, könyvek pontokból Jutalmul Becsületrend ♦ Igazi rehabilitáció Százötven éve, hogy a francia Louis Braille ki­dolgozta az egész világon ma is használatos — s ró­la elnevezett — pontírást. A vakok ezzel megtanul­hattak írni, olvasni, szá­molni, mi több, akár egye­temet is végezhetnek, lé­pést tarthatnak a tudomány fejlődésével. Az 1809-ben született Braille hároméves volt, amikor elveszítette szeme világát. A vakok pá­rizsi intézetében tanult, s tizenhat éves korában al­kotta meg nagy jelentőségű módszerét. Munkásságáért megkapta a Becsületrend keresztjét. Negyvenhárom éves korában hunyt el, ko­porsója a panteonba került. A Vakok Világszervezete 1975-öt Braille-évnek nyil­vánította. Erről beszélgettünk dr. Vas Tiborral, a Jogtudomá­nyi Egyetem tanárával, a Vakok és Csökkentlátók Szövetségének elnökével, halom messzemenő támoga­tását élvezi. Kormányren­delet értelmében a látásfo­gyatékosokról való gondos­kodás állami feladat. Ez új korszakot nyitott meg előt­tünk, voltaképpen ezzel kezdődött az igazi rehabili­táció. A jogszabály sok ké­sőbbi intézkedés és ered­mény forrása, illetve alapja lett. A Nyugdíjintézet ki­mutatása szerint 1971 óta mintegy 29 ezren kapnak vaksági személyi járandó­ságot. A gyengén látók szá­ma 50 ezerre tehető. MUNKA­­LEHETŐSÉGEK — Milyenek a munkale­hetőségek? — Mind jobbak. Lehető­leg már az óvodában elő­­készítik a gyermekeket az általános iskolára. Elvégez­hetik a középiskolát és az egyetemet. Vannak, akik a Munkaügyi Minisztérium két-három éves speciális iparitanuló-iskolájába jár­nak, szakmunkás- bizonyít­ványt szereznek. Mintegy 170 munkakerelet nyílt meg előttük. Három állami vál­lalat és néhány szövetkezet látásfogyatékosságúakat foglalkoztat. A munkaügyi miniszter rendelete értelmében bizo­nyos telefonalközpontok­ban elsősorban világtalano­kat alkalmaznak. Legújab­ban az elektronikus számí­tógépekhez kellő progra­mozásra képeznek ki embe­reket. Vak zeneoktatók és jogászok is működnek or­szágszerte, egy matema­tikus az Akadémia tudomá­nyos intézetében kapott he­lyet. Néhány világtalan gyógypedagógus iparita­­nuló-iskolában oktat. A fel­nőtteknek a Braille-írás el­sajátítására tanfolyamokat rendezünk. ÖNÁLLÓ­AN — A rehabilitáció egyik feladata: önálló tájékozó­dásra és mozgásra taníta­ni. Már eddig is fontos eredményeket értünk el. Akusztikai módszerekkel, a hallás fejlesztésével lehet fokozni a biztonságos moz­gást. Nem feledkezünk meg a sportolásról sem. Körünkben több szakosz­tály működik, újabban az úszószakosztály felállítására törekszünk. Részt veszünk a vakok időnkénti sport­világversenyein. A szabad idő hasznos felhasználását segíti szövetségünk Braille- és magnetofonkönyvtára, a saját ének- és zenekar. Nemrég épült fel új kultúr­­házunk. Vas Tibor professzor még elmondta: kérték a postát, hogy a jubileumról bélyeg kiadásával emlékez­zék meg. (hajdú) A TÁRSADALOM SEGÍTSÉGE — Braille előtt már év­századokon át foglalkoztak a világtalanok írás-olvasás tanításával — mondja a professzor. — Rómában, a XVI. században fából met­szett, s kitapintható betűket készítettek. Valamennyi kí­sérlet közül azonban a Braille-írás volt a legjobb. Ezen később — egyes nyel­vek sajátosságai szerint — változtattak, majd kidol­gozták a fizikai, a kémiai, a matematikai és más jele­ket, kotta- és gyorsírást. A professzor egyszerű kis fémkészüléket mutat. Hát­lapján két sorban három­három, különböző elhelye­zésű pont emelkedik ki, s ezekből hatvanhárom vál­tozat képezhető. — Szövetségünk a társa- HAGYOMÁNYOS FÜRDŐ HELYETT Ultrahanggal mossák Az Ajkai Üveggyárban — ahonnan a világ vala­mennyi földrészére szállítják az értékes ólomkr­istályt — a jövőben ultrahanggal mossák az üvegeket. A csomago­lásra kész árut vízfürdő helyett ultrahanggal tisztítják. A rezonancia segítségével távolítják el az összes szeny­­nyeződést, még a legmakacsabb szurok jelzést is. (MTI) Orpheus lábai Olvasom: három új típusú Orion-televízió kerül az üzletekbe, még az év első felében. A Sensorionok közös jel­lemvonása, hogy érin­tésre automatikusan váltanak át más állo­másra. Egyébként az újoncok is „a már be­vált tv-család tagjai, az alaptípus, az Orion és az Orpheus”. Nem kételkedem, hogy műszakilag bevál­tak az Orionok. (Leg­alábbis egyelőre nincs jogom az ellenkezőjét állítani, vadonatúj Orpheusom jól műkö­dik.) Amit szóvá szeret­nék tenni, az az Orio­nok külleme. Itt van például az Orpheusnak elkeresztelt — csak tud­nám, miért: az alvilág­ra kell szállnia annak, aki ezt választja, vagy netán, mert olyan szép­ hangja van, mint a mí­toszbeli hős lantjának? — készülék. Mélybarna, fényezett diófabevonata van, engem, sajnos, a világítós rekamiéra em­lékeztet ... Jó néhány esztendeje vásárolt, régi Orionom elegáns vonalú, matt fa­dobozba volt ágyazva, kecses lábakon. Az esz­tétikai visszafejlődés szembeszökő. — Pedig ezt viszik a vevők — mondta az el­adó, amikor közöltem vele, nem szeretem a sötét és fényes tévédo­bozt. — Tessék vinni csíkos kivitelben — ajánlotta. — Az is fényes? — Fényes. Inkább a diófánál maradtam. A kereskedő már csomagolta is a készüléket, amikor eszembe jutott: nem láttam a lábakat. Hol vannak a lábak? A dobozban ? Elnéző mosoly. — Az Orpheust nem készítik lábbal. Modern masinák ezek, tetszik látni, hány csatorna van rajtuk? Ilyen súlyos készülék nem állna elég jól a lá­bán. Asztal kell alája. Fellázadtam. Nincs asztalom, különben sem tetszik a láb nélküli tv. — Ne tessék úgy siet­ni! Ha annyira lábat akar a kedves vevő, hát lehet rá szereltetni... Tetszik vásárolni négy ilyen vasat, ni, ezeket facsavarral a készülék­re szerelik, s már bele is lehet csavarni a lá­bakat. (Ezek szerint mégis elbírják a lá­bak?!) — Rendben — sóhaj­tottam. — Adjon, ké­rem, azt is. — Kifogyott. Vasunk még van. Tessék vinni, mert az sem lesz. És tessék benézni gyakran, majd láb is lesz. Kitámolyogtam a nagyáruházból, ürömöm teljesen odalett. Sehogy­­sem fért a fejembe: 7400 forintért miért nem választhatok­ lábbal — és nem rábarkácsolt lábbal — vagy anélkül óhajtom-e a tévémet? Hogy matt, fényes, vi­lágos, vagy sötét dobozt kívánok-e? A történethez tarto­zik: szakemberek közöl­ték, hogy az utólag fel­szerelt lábak nem tart­ják szilárdan, az Orphe­ust. Megoldás: keretet kell venni, olyat, ame­lyet már gyárilag lá­bakkal készítettek, s er­re helyezni a készülé­ket. Sajnos, hetek óta csak csíkos kivitelben kapható. (1. t.)

Next