Esti Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)
1975-01-09 / 7. szám
HA NEM IS A NAP ALATT... Szivárvány helyet keres Áruházak, kis boltok • Örs vezér tere, Újpalota Boltnak nagyok, áruháznak kicsik. Ezek a Szivárvány Áruházak. Kisáruházhálózat? Ha elfogadnék, olyan kicsi áruházak is tartoznának ide, mint a Bartók Béla úti babakelengyebolt: az ajtótól hármat léphetünk befelé, a negyedikre már a raktárban vagyunk. A slágerek — Mióta Szivárvány? — Nevében csak 1960 óta. De maga a vállalat az államosított Haas és Fia, a De-Ka és a Napsugár hálózat egyesítéséből akkor már egy évtizede megalakult. Elsődleges feladata volt és maradt napjainkig a főváros ellátása méteráruval. A Budapesten eladott mennyiség fele ma is a mi boltjainkból kerül a vásárlókhoz. Jelenlegi 48 üzletünk közül 21 a méteráruszakbolt, a többiben cipőt, konfekciót, játékot, műszaki árut tartunk. Az ünnepi forgalomban például ez utóbbi adta a bevétel nagy részét: több színes televíziót adtunk el karácsony előtt, mint addig egész évben. — A Slágerboltok cégtábláján is ott a három színű szivárvány. Itt értékesítik a hibás árukat? — Nem a hibásakat, hanem a megmaradtakat. A raktárban felhalmozódott idénycikkeket, a divatból kiment, vagy kimenőfélben levő cipőt, ruhát. Vegyük a nyloning esetét. Néhány éve általános viselet volt, de ki veszi ma? Gyors a cipődivat változása is, színben, formában. Sokszor a fazon még kelendő, csak egyes méretekben, színekben nem fogy. Eladjuk, bár nem az eredeti áron. A nagykereskedelemtől, az ipartól is veszünk át olcsóbban árut és olcsóbban adjuk mi is. — Ez lesz a negyvenkilencedik. És az ötvenedik?... — Még nem tartunk az ötvenediknél. Az ötödik ötéves tervben több területen szeretnénk fejleszteni, arról viszont még korai lenne beszélni. Most jelentkeztünk társnak az újpalotai bevásárlóközpont építéséhez , remélhetőleg részt is vehetünk benne. Kis boltjaink jó része régi házakban van, a Kossuth Lajos utca 2. számú épületet nemsokára már lebontják, ottani boltunk helyett a Párisi utcában tudunk nyitni másikat — kisebb lesz. Ugyancsak lebontják azt a házat a Fehérvári úton, amelyben egyik Slágerboltunk van ... Bolthelyiséget keresünk. Egyik fiatal adminisztrátornőnk most kapott kétezer forintos jutalmat, mert felkutatott, s felhívta a figyelmünket egy üres helyiségre, amelyben tanulóboltot rendeztünk be. Ez a célunk: a kevésbé ellátott környékeken kis boltokat szeretnénk nyitni. Idővel az ötvenediket, aztán az ötvenegyediket. Szöllősi Ferenc Üzlet a Golfnak Ruff József, a vállalat igazgatója és helyettese, Kovács Endre beszél a Szivárvány Áruházak munkájáról. Az újabb feladatról: a külső kerületekben kis áruházakat működtetnek, ahol a környékbeliek minden fontosabb cikket megtalálhatnak, amiért azelőtt a Belvárosba utaztak: inget, cipőt, zsebrádiót — az inghez nyakkendőt, a cipőbe zoknit, a rádióba elemet. — Merre vannak ilyen áruházaik? — Tizenegy helyen, például Budafokon, Kispesten, Újpesten, Pesterzsébeten és több új lakónegyedben is, például Kelenföldön, Lőrincen. — Az új kelenföldi kisáruház, a Budai Lottó nem a Szivárványé. — Mi is szerettük volna megkapni az építés jogát — nem sikerült. Már elköteleztük ugyanis pénzünket az Örs vezér terei áruház építéséhez. A Budai Lottó megnyitása óta figyeljük környékbeli boltjainkban a forgalmat, hogy azonnal intézkedjünk a kínálat változtatásáról, ha szükséges. Egyelőre mindegyikben nagyobb a forgalom, mint korábban volt. Óbudán, a Szőlő utcában méteráruüzletünk van, s tavasszal nyílik még egy, a Korvin Ottó utcában, ahol főként a helybeli gyár, a Goldberger termékeit árusítjuk. Szénfejtési rekord Az oroszlányi 22-es akna Komszomol szocialista brigádja a legújabb típusú várpalotai pajzzsal és a legmodernebb szovjet jövesztő-rakodó kombájnnal a kongresszusi verseny első szakaszában három ízben ért el 24 óra alatt 200 vagonos, illetve afölötti teljesítményt. A hazai szénbányászatban ilyen létszámú — 29-en vannak — brigád még sohasem küldött felszínre ilyen menynyiségű szenet. Emellett átlagteljesítményük is kiemelkedő. A múlt év utolsó három hónapjában 100 000 tonnát termeltek, és ezzel 142 százalékra teljesítették utolsó negyedéves tervüket. GYÜMÖLCS TEREM A SZIKLÁK KÖZÖTT Kővilágban kertország Tbiliszi tenger A Város a hegytetőn A hegyek — a magasságok és a százéves emberek országa. Így az egyszerűsítő címke Grúziáról, a felhők feletti, széltől koptatott fennsíkokról, az örök hó fedte bércekről, a tavaszt villantó, nektártermő katlanokról, a tengerhez hajló szelíd lejtőkről. A szép öregkor titkáról, a százévesekről folyik a buszon a szó; húsz hazai főkönyvelővel kapaszkodott a sziklák között Ikarusunk Tbiliszi fölött a hegyekbe. Ancsurka, INTOURIST-os kísérőnk meséli, film készült a száz évnél idősebb emberekről, egy részét a tengerparton, a strandon forgatták, látta, amint az egyik öreg grúz nemzeti viseletben — mellrészén a patrontartó kis táskák, széles öv, tőr , áll a homokplázson, körülötte heverésző strandolok, egy feszes, telt hölgy narancs frottírkendőn napozik, mire az öreg bajszát sodorja, s felsóhajt: „Ej, ha én nyolcvanéves lehetnék!” Vicc, vagy megrendezett filmpoén? Én is találkoztam egy százévessel, pontosabban egy százéves kertjével, életével, élete munkájával. Utunk első állomásán ugyanis az ősi grúz fővárosban, Mchetában a XI. századból való Szveti-Choveli bazilikát néztük meg (a kupola alatti kőkápolnában — mondják — Krisztus köntösének egy darabját őrzik), majd vezetőnk azt ajánlotta: ha kedvünk van, látogassunk el Mihail Mamulasvilihez, csodálatos kertje van, rég nem járt már nála, azelőtt mindig meglátogatta. Az öregjel nem, csak kertjével találkoztam. Élete munkájával. Kertjében temették el, sírköve a hegyekből egy matt fehér kő, ugyanolyan, mint amilyen kíséri utunkat. A kövön csak ennyi a felírás: Mihail Mamulasvili, 1873— 1973. A szomszédok mondják, meghalt — sosem volt beteg —, egy erős influenza vitte el. Lassan közeledünk utunk céljához, Grúzia egyik legfiatalabb szovhozához, a Varketili szovhozhoz. 1957- ben határozták el, hogy Tbiliszi fölött, a köves, felperzselt — csapadékszegény vidék ez — széltől, hótól koptatott fennsíkra a grúz főváros ellátását szolgáló mezőgazdasági üzemet telepítenek. A kopár táj hirtelen megváltozik. Szemnek hihetetlen telep, kisvároska bukkan elő az egyik kanyarból. A magas szintek alacsony bokrait, fáit várná az ember, s fenyők, citrusok tömött zöld foltjai között fehér, egy-két emeletes házak utcasorai, terei, kertjei jönnek elő. Buszunk a szovhoz központja felé kanyarodik. A szokásos tájékoztatás munkáról, eredményekről: a tavalyi két és fél millió rubel áruforgalom tiszta jövedelme félmillió rubel volt, saját gyümölcsfeldolgozójuk van, az idén kétezer tonna gyümölcsöt és 1600 tonna szőlőt adtak el, 1200 dolgozója van a szovháznak, minden család, aki ide jön, lakást kap, itt a központban már 450 ház áll. Házakat bárhová lehet emelni. De a fák, a kertek, hogyan kapaszkodtak ide? Az öntözés. Ahogy jöttünk fölfelé, egy nagyobb tó mellett vezetett útunk. „A tbiliszi tenger — mondta vezetőnk — 13 kilométer hosszú, 30 millió köbméter vizet tárol”. Hegyi forrásokból, patakokból táplálkozik. Ászovhoz is innen öntöz. Az első kapavágás a csatornameder építése volt. Utat a víznek! Aztán a lakóházak, a parkok, az iskolák ... Míg a főkönyvelők — ügyvitelszervezési tapasztalatcserére jöttek — kérdeznek, vitáznak, én otthagyom a termet, ki az utcára: milyen egy ilyen szovháztelepülés a hegytetőn? Az emeletes, fehér házak ablakaibban pirospaprika és aranycsövű kukoricafüzérek kiakasztva. A házak előtt bekötött fejű öregaszszonyok ülnek. A főtér zöld park — öntözőágyú forog lassan körbe —, mint Margitszigetünk egy nyírt sövényű szeglete. A park egyik oldalán a sportcsarnok. Uszodával, igazi ötvenméteres versenyuszodával. Szemben a kultúrház és a poliklinika. A kultúrházban az iskola, a mozi — szélesvásznú mozi — és a klubtermek. Az óvoda egy újabb parkban: pavilonrendszerű óvoda, a kertben pancsolómedencék, játszók, sportpályák. Így jutok el a városka széléhez, itt a gyümölcsfeldolgozó. Az üzem mérnöke fiatal ember, ő a Komszomol-titkár, Trauri Nadarij. Honnan jött? Kilencéves korában, amikor szervezték a szovhozt, szüleivel jött egy Pevreti nevű, 2500 méter magasan levő hegyi faluból. Ő már itt járt iskolába, a szovhoz küldte egyetemre. Volt Pesten is, Pécsett is, üzemi gyakorlaton. Vissza a buszon folytatódik a találgatás — de már kicsit tüzesebben, hisz e vidék gyümölcseiből készült areglijét, pálinkáját is bemutatták a vendéglátók —, mitől oly sok a hosszú életű a grúzok közt? A tréfa s a „nyugodt élet, tiszta levegő” magyarázat után talán a közhelybölcsesség is: gondozzák kertjeiket, s a magasban, a kövek között is kerteket ültetnek. Kőbányai György SZAKSZERVEZETI JAVASLAT A telepszerű vállalati lakásépítkezések bővítésére A vas-, fém- és villamosenergia-ipari vállalatok a IV. ötéves tervben a fejlesztési és a részesedési alapból összesen mintegy 1,2 milliárd forintot terveztek a lakásépítkezések támogatására, s ennek jelentős részét már felhasználták — állapították meg a vasasszakszervezetben. Az összes szociális juttatások közül a IV. ötéves tervben a lakásépítkezések támogatására tervezték a legtöbbet, s a felhasznált összeg is e területen volt a legmagasabb. Továbbra is főként a munkások — elsősorban a nagycsaládosok, fiatal házasok — lakásépítését támogatják. A lakásépítkezések támogatása hat-hét évvel ezelőtt, a félkészház-akció keretében kezdődött, ebbe a Csepel Vas- és Fémműveken kívül a Ganz-MÁVAG és az Egyesült Izzó kapcsolódott be, és rövid idő alatt több mint 400 dolgozót juttattak lakáshoz, úgy, hogy a vállalatokon belül készítették elő a beruházást, a társasházak belső munkáit pedig a saját építő- és tmkrészlegek látták el. Azóta tovább bővült a lakásépítkezések száma és támogatása. A Csepel Művek ezekben a hetekben adja át dolgozóinak ezredik lakását. Az idén a tervezett 200 lakás helyett 250-et kívánnak átadni, hogy mielőbb kielégítsék a még meglevőül 500—1600 lakásigényt. Az Egyesült Izzó 815 lakást épített fel a dolgozóknak, s a közeljövőben további 375 lakást adnak át a vállalat közelében levő lakótelepen. Tervszerűen halad a Ganz-MÁVAG lakásépítési akciója is, évente 200 lakást adnak át, s a tervek szerint 1976-ra már 700 dolgozójuknak lesz új lakása. A félkészház-akció azonban több vállalatnál nem terjedt el építő-, illetve szerelőrészlegek hiánya miatt. E vállalatok többsége eleinte emeletráépítések, tetőtérbeépítések, társasház-építések stb. szervezésével, valamint bontási anyagokkal, fuvareszközökkel, műszaki tanácsokkal segítette dolgozói lakásépítkezéseit. A különböző intézkedések hatására újabban fellendült a lakásépítkezések támogatása, s jelenleg is a saját erő, plusz OTP-hitel, plusz vállalati támogatás a segítési forma képlete. Újabban a vállalatok többsége — a lakáspolitikai irányelvek alapján — már a gazdaságosabban építhető telepszerű lakások támogatását helyezi előtérbe, így még több dolgozót juttathatnak megfelelő lakáshoz. Örvendetes, hogy a lakásépítő szövetkezetek már a vas- és villamosenergiaiparban is kezdenek elterjedni, például Budapesten az EMGL IKARUS szervezésében folyamatosan épülnek a lakóházak az Ond vezér téren. Ezekben az esetekben a lakások pénzügyi hitel- és kamatfeltételei kedvezőbbek, mint a többi formában. A vasasszakszervezet szerint mind Budapesten, mind vidéken szükség lenne a telepszerű építkezéseket előmozdító koordinációs szerv létrehozására. (MTI) SZÍNHÁZJEGY A televízió gyakran közvetít, ismertet színházi előadásokat, s felhívja a figyelmet egyéb szórakozási, művelődési lehetőségre is, s így talán majd elérhető lesz, nyilatkozta egy illetékes nemrég a képernyőn, hogy csökken némileg a tévé okozta színházi válság. Elhatároztam, hogy én is segítséget nyújtok! Hisz miért is ne járnék színházba, amikor a távolmaradásra semmi okom? S víg kedvvel máris lódultam jegyet vásárolni. A váróba lépve tüstént elszomorodtam, mert egy lélek se tartózkodott ottan. Arra persze számítottam, hogy nem tolongnak a jegyvásárlók, de hogy nem is lézengenek, meg nem is szállingóznak, arra nem. Meghitt kettesben voltam a pénztárosnővel, aki nagykendőt horgolt, egy ráhajtás, egy levegőszem, szapora, szép minta. Megzörgettem a kisablakát, s kértem jegyet a hetedik sorba, középre, keddre, a Pepita tökgyalúhoz. Még el szerettem volna lelkendezni, hogy ne csüggedjen, mert ezentúl máskor is járok színházba, de a hölgy közbevágott: — Nincs. Sajátságos, indultam tűnődve hazafelé, ezek szerint pár embernek egyszerre jutott eszébe, hogy színházba járjon, s épp ezen a napon. Aztán nem tűnődtem tovább, hanem elolvastam Kebeles Emese színművésznő nyilatkozatát, mely szerint főleg a dolgozókat kellene a színházba visszacsalogatni, meg főleg a tanuló ifjúságot, meg főleg a nyugdíjasokat. Jó lesz nekem más nap is, döntöttem engedékenyen, fő, hogy az aggasztó válságot szerény erömhöz képest segítsem megoldani. Felkerestem újra a jegyárusnőt, ki kendőjében szép előrehaladást tett, s megszólítottam: — Bármikorra kérek jegyet a Pepitához, hetedik sor... — Nincs! — felelte, miután fogaival elharapta a fonalat. — A Pepitára egész hétre nincsen, meg egész hónapra, meg egész évre se. Milyen furcsa színházi válság dúl minálunk, jöttem rá! Egyes darabokat teljesen elkerül, s csak a többi összest sújtja. Pedig ugye milyen rosszul eshetik amazoknak, hogy a nézők csak emezt látogatják? Ekkor érdekes rádióadást hallgattam végig arról, hogy tán ha más darabokat, s máshogyan játszanának, akkor rákapnának a nézők végre a színházba járásra. Majd összeírtam kilencvenkilenc színművet, melyet szívesen megtekintenék, s így eleresztve ügettem a pénztárhoz. Hölgy a nagykendőt rojtotta, én átalnyújtottam hosszú listámat. S kuncogva vártam, hogy turkálni kezdjen a jegyek garmadájában. De nem ezt tette, hanem cédulámat visszaadva nyilatkozott: — Nincs! Márpedig gondoltam, ha én egyszer megfogadtam, hogy segítek megoldani a színházi válságot, akkor rám igenis számítani lehet! S így kiáltottam: — Bármihez, s bárhová kérek jegyet! — Erre a hónapra már nincsen — felelte a kendős s becsukta a kisablakot. Reákocogtattam. — Elnézést, de elmulasztottam megemlíteni, hogy bármelyik hónapra megfelel! — közöltem lágyan. — Jövő hónapra csak tizenötödikétől — tájékoztatott. — Akkor tán lesz a hajnali háromkor kezdődő előadásra pár visszamaradt jegy az alagsor végibe, kazánházba, csövek közé, padlásra, cserepek fölé, szerencsés esetben a lépcsőházba, a fodorkás levelű nagypálma mögé. Persze biztosra nem ígérhetem. Bizony, ilyen sajátságosan egyedülálló színházi válsággal rendelkezünk. Válság van, de jegy a színházakba egyáltalán nincsen. G. Szabó Judit