Esti Hírlap, 1976. március (21. évfolyam, 51-77. szám)

1976-03-15 / 63. szám

• A sas meg a sasfiók című műsorával Petőfi és a szabadságharc emlékének kívánt adózni a televízió, március idusának előesté­jén. Keresve sem találhat­tak volna ennél sikerület­­lenebb megoldást. Petőfi népszerűségét ugyan még az olyan gyenge, de szeren­csére rövid tévéjátékkal sem sikerült megrendíteni, amilyen A szökevény. Ar­ra azonban sajnos alkalmat adott, hogy megkérdőjelez­ze Szabó Lőrinc költői nagyságát azok előtt, akik csak ebből a tévéadaptáció­ból ismerték meg. A szöke­vény ugyanis ebben a kép­ernyőváltozatában nagy szavakkal mond semmit, s Petőfit jellemétől idegen pózba helyezi. Ráadásul napjainkban mosolyogta­­tóan korszerűtlen a konf­liktus is. Szociológiai fel­mérések sokasága mutatja ki, hogy még ma, amikor információáradat zúdul az emberiségre és távoli ta­nyák nádfedeles kunyhóin sem ritka látvány a tévé­antenna, bizonyos kérdé­sekben nagy a tájékozat­lanság. Akkor hát, miért csodálkozzunk azon, hogy 1849 nyarán, egy isten háta mögötti hegyi kunyhóban akadt két jámbor, írástu­datlan öregember, aki nem ismerte Kossuth és Petőfi nevet. Mert alig szólt többről A szökevény — és erről is, minek? A Zoltánka című Krúdy Gyula írás tévéadaptációja sem szerzett sokkal több örömöt. Hajdúfy Miklós rendezésében régiesen, ki­csit csöpögősen romanti­kusra hangolódott a darab, és az elhangzó neveken kí­vül semmi sem kapcsolt be minket Petőfi szellemi áramkörébe vagy a szabad­ságharc bukását követő idők hangulatába. Lukács Sándor hatásos Zoltánkája, Mécs Károly erős karakte­rű alakítása, Szakács Esz­ter Szendrey Júliájának né­hány árnyalt pillanata ke­vés volt ahhoz, hogy az ün­nepinek szánt hetvenperces műsor lehangoló hatását fe­ledtesse. (barabás)­ ­ Kellemes meglepetést szerzett Az élén jártunk a világnak című zenés irodal­mi összeállítás, amely ugyancsak március 15-ét köszöntötte tegnap délután a televízióban. A meglepe­tést elsősorban az szerezte, hogy a magyar amatőr­mozgalomban feltűnt leg­jobb versmondók, a Sebő­­együttessel és Muszte An­nával és Benkő Dániellel kiegészítve, 1848 irodalmi és dokumentumemlékeiből válogatva, olyan műsort produkáltak, amely eltért a szokványostól. Az új, isme­retlen arcok friss lendüle­tet, őszinte hangot hoztak, bizonyítván, hogy az ama­tőrök legjobbjai megér­demlik, hogy időnként kép­ernyőre kerüljenek. Külö­nösen ilyen alkalmakkor, mint ez a március 15-ét kö­szöntő műsor. —bel— □ HANGVERSENY. A neves művészházaspár, Ko­csis Albert és Szabó Csilla működik közre Győrött, a Filharmonikusok ma esti koncertjén. GYORSULÓ IDŐ Tudomány­ művészet — sok kicsi kötetben A Magvető Kiadó sorozatáról A Magvető Kiadó a ta­valyi ünnepi könyvhéten Gyorsuló idő címmel indí­tott sorozatot. Az egyes kö­tetek olcsón és aránylag gyorsan jelennek meg. Vé­konyak, hamar elolvasha­tók. A sorozatot Sík Csaba és Vekerdi László szerkesz­ti. Sík Csabával beszélget­tünk. Régi és új — A Gyorsuló idő-sorozat a társadalom- és a termé­szettudományok változatos témaköreiből nyújt infor­mációkat. Közérthetően igyekszik választ adni az olvasókban élő kérdések­re. A sorozat egésze a tu­dományok és a művészetek legkülönbözőbb ágai között mutatja meg a kapcsola­tot, ismételten igazolva az emberi kultúra megbontha­tatlan egységét, ágazatai­nak összefüggését. Tanul­mányok, esszék olvashatók ezekben a kis könyvekben, szakemberek tollából min­denkihez szólóan. A Gyor­suló idő a közművelődés feladatait tárgyaló pártha­tározat végrehajtását kí­vánja segíteni a maga esz­közeivel.­­ Az első hat kötet megjelenése után sokan azt gondolták, hogy ez a soro­zat régebbi írások új ki­adására vállalkozott. Az­óta korábban nem ismert tanulmányok is megjelen­tek a Gyorsuló időben. Hogyan van, illetve hogyan lesz ez? __ A cél elsősorban új írások közzététele. Olyano­ké, amelyek a legfrissebb kérdésekre válaszolnak és az esetek többségében csak­is a Gyorsuló idő számá­ra készülnek. Mint például R. Várkonyi Ágnes kötete is, amelyik újabb forrás­­a -­yagra és a legfrissebb kutatási eredményekre tá­maszkodva vizsgálja és tárgyalja azokat a lehető­ségeket, amelyek kínálkoz­tak — vagy kínálkoztak volna — Magyarországnak a török uralom alóli felsza­badítására. Az első köte­tek a magyar esszéiroda­lom néhány olyan alkotá­sát tartalmazták újabb ki­adásban, amelyek változat­lanul az olvasók érdeklődé­sének központjában állnak A sorozatban megjelenő írások többsége tehát új, de a jövőben is vállaljuk egy-egy régebbi, de a fi­gyelmet ma is vonzó tanul­mány ismételt közreadását. Jenik Nemes Dezső köny­ve, A fasizmus. Alapos tör­ténelmi elemzést ad a III. Birodalom politikájáról, ideológiájáról. A kevés külföldi szerző között van Erwin Panofsky, akinek Stílustörténet és az emberi arányok elmélete című ta­nulmánya meglepő oldal­ról, az emberi test ábrázo­lására használt arányok változásán keresztül mu­tatja be a képzőművészeti stílusirányok történetét. Kása László Hagyományok kohójában című munkája a magyar folklór alakulásá­val, sajátosságával és kö­zép-, kelet-európai helyével foglalkozik. Nehéz választa­ni a sok érdekes és jó mű közül. Komoróczy Géza könyve a Gumér—magyar témáról ír majd, Terts Ist­váné a modern nyelvtu­dományról. Bakos István a korszerű mezőgazdaságról ír, Illyés Gyula arról, hogy „Lehet-e a népnek művé­szete?’’. Fekete Sándor Deák Ferenccel foglalko­zik, Hámori József a neuro­­biológiával. További soro­lás helyett: arra törek­szünk, hogy a politika és társadalomtudományok, művészet- és természettu­dományok, irodalom, nyel­vészet, vallás és minden, ami a mai olvasókat érdek­li, képviselve legyen a so­rozatban. (m. folnay) Ami érdekes — Az első hat kötet olyan gyorsan elfogyott, hogy máris mindegyiket újra kellett nyomni. Ha terveik megvalósulnak, milyen művek várhatók a közeljövőben? — A többi között megye­ Családi és hétvégi házakhoz KRESZCSATORNA ÉS TARTOZÉKAI nagy választékban kaphatók a szaküzleteiben Vevőszolgálat: Rákóczi út 24. Telefon: 224—415. WEIMAR, HELSINKI Moliere - fodrok nélkül MARTON LÁSZLÓ VENDÉG RENDEZÉSEI Most érkezett­ haza Wei­­marból Marton László. Nagyszínpadra rendezte át a Popfesztivál című musi­calt, amely Weimarban — és szerte az NDK-ban — a magyarországihoz hason­lóan nagy sikerrel szere­pel a műsoron. Weimarban tavalyelőtt, amikor az ot­tani Nemzeti Színház fel­kérésére Marton László megrendezte a Popfeszti­vált, még nem készült el az új Nemzeti Színház, s ezért a produkciót mostanáig egy 500 személyes színház­ban játszották. Most, hogy a hatalmas, gyönyörű szín­ház elkészült, ott, a mi Vígszínházunkhoz hasonló méretű színpadon került színre a darab. A havi mű­sorplakátokon is ott szere­pel már a darab címe mel­lett az „Ausverkauft”, az­az „Minden jegy elkelt” felírás, így természetesen a jövő évadban is tovább játsszák a darabot, akár­csak az NDK számos, más városában, Weimar előtt Helsinki­ben dolgozott Marton Lász­ló, az ottani Nemzeti Szín­ház hívta meg a Vígszín­házban általa rendezett Nők iskolája megtekintése után. A helsinki színház gyakran hív meg külföldi rendezőket, így például Clifford Williams rendez­te náluk A kertész kutyá­ját és Tovsztonogov a Há­rom nővért. Megérkeztek a finn újságok kritikái a Nők iskolájáról. A Helsin­­gin Sanomat című lap örömmel ír arról, hogy Mo­­liére végre fodrok nélkül, élő íróként látható finn színpadon. „Fehér Miklós díszlete, fogolytáborra emlékeztető kerítései, zárt körei is utalnak arra, ami­re az egész koncepció: hogy Arnolf birtokolva és egyben megalázva szeret, saját magatartásának szűk világában vergődik, és ön­maga hálójában bukik el." A lap így folytatja elem­zését: „A magyarok meg­felelnek hírnevüknek. Mo­­liére-t érdeklődőn, figyel­mesen veszik kézbe, nem pedig kulturális kötelezett­ségként.” Egy másik lap az Uusi Suomi kritikusa arról ír a magyar rendezésű előadás kapcsán: lehetséges-e egy­általán Moliére-t tragiku­san eljátszani. „Lehet bi­zony — adja meg a vá­laszt —, amikor éppen a Nők iskolá­járól, van szó. Arról az Arnolfról, akinek mélyfekete bensőjét szinte Othellóéhoz hasonlítható démonok emésztik. És ha ezt a nálunk forradalmi­nak számító kísérletet olyan ügyes színpadi fantá­ziával megáldott szakembe­rek teszik, mint a magyar vendégrendező, díszletter­vező és koreográfus.” Mél­tányolja a kritika a rende­zés vígjátéki vonásait is, mindenekelőtt a remek rit­must. Érdekes, hogy mind a két kritika logikusnak és szükségszerűnek találja azt a rendezői felfogást, ame­lyen a hazai kritika a pesti bemutató idején annyit vitázott, hogy Ar­nolf a darab végén föl­akasztja magát. A siker és a jó közös munka eredmé­nyeként Marton Lászlót újabb vendégrendezésre hívták meg Helsinkibe a jövő évadra. (­k.) □ JOHANN NESTROY, a Talizmán című zenés ko­médiájának magyarországi ősbemutatóját tartják már­cius 27-én este a győri Kis­faludy Színházban. □ CSIKY GERGELY a Nagymama című zenés víg­játékát március 19-én, pén­teken este mutatja be a Kecskeméti Katona József Színház. A MÁSODIK VENDÉGJÁTÉK Kartoték A 25. Színház nézőteré­nek néhány helye már fog­lalt volt, amikor a közön­séget beengedték Tadeusz R­ózewicz Kartoték című darabjához, amelyet a var­sói Nemzeti Színház kama­raszínháza mutatott be. Ember nagyságú gipszfigu­rák ültek a székeken, a da­rab főszereplőjének a Hős­nek az arcmásával. Egy hasonló figura a zsebken­­dőnyi színpadtár közepén elhelyezett ágyon feküdt. Mindenki azonnal megér­tette: amiről ez a darab szól, az rólam, rólad, mind­annyiunkról szól. Bármelyikünk lehet a főszereplő: a Hős. Ez a hős elnevezés a játék elején gonosz fintornak hat, hi­szen abban az emberben, akit Wojciech Siemion játszik, voltaképpen nincs semmi hősi. Inkább egy kicsit ügyefogyott alak, tel­ve végtelen jósággal. Ezt a jóságos és ügyefogyott ala­kot azonban egyre-másra legázolja az élet: hol világ­háborúval, hol csak kelle­metlen emberekkel, akik az életébe avatkoznak. A Hős az élet kiszolgáltatott­ja. Kitűnően fejezi ki mind­ezt Rózewicz és a rendező, Tadeusz Mine jelképrend­szere. A Hős legmeghittebb menedéke, csendes zuga: az ágy. De ez az ágy, amely szobája közepén áll, egyút­tal kinn áll az élet forgata­gában. Jönnek-mennek benne, rajta keresztül. Két férfi érkezik például a földméréseknél használt rúddal és teodolittal. Neki­­állnak méricskélni a szobá­ban, az alvó férfi lábát odébb lökve állítják fel a műszert. S nemcsak a jelen tolak­szik be az otthonba, a múlt is helyet követel. Be­téved egy lány. Egy német turistalány. Büszke rá, hogy aránylag jól beszél lengyelül, őszinte érdeklő­dés él benne. Kissé megle­petten figyeli, amit a Hős beszél: ...­­..nem érzek gyű­löletet maga iránt, és sok boldogságot kívánok magá­nak. Azt kívánom, hogy mosolyogjon úgy, ahogy most, és legyen boldog. Látja, én mocskos vagyok. Meghemperegtem sárban, vérben... a maga apja meg én vadásztunk az er­dőben.” A lány. ..Vadász­tak? Mire?” A Hős: „Egy­másra. Puskával, gépfegy­verrel . .. Nem, nem mesé­lem el... Most csendesek az erdők, igaz?” Mond még néhány mondatot, az­tán hirtelen egy artikulát­­lan üvöltés szakítja félbe. Később megértjük a szava­kat:. .. Aufstehen! Aufste­­hen! Raus! Alles raus!” — A Hős a falhoz áll. Mellet­te áll gipszmása is. Ott állt már az előadás kezdete óta. Görcsbe merevedett, feltartott kezekkel. A fal­nál áll? Vagy az árammal telt szögesdrótba kapaszko­dik? Mindez így leírva csak nagyon halványan jelzi azt a tartalmat és azt a kifeje­ző erőt, amelyet Rózewicz műve, illetve a lengyel művészek produkciója je­lentett. Olvasva sem tet­szett különösebb alkotásnak a kartoték. Ügyesen meg­csinált abszurd játék, egy a sok közül, Beckett és Ionesco szellemujjának érintésével. Kitűnt azon­ban, hogy a műértő rende­­ző kezében saját értékű al­kotás. Ehhez azonban az kellett, hogy Tadeusz Mine rendező és a színház mű­vészei igazi alkotótársak legyenek. Azok is voltak. A rende­ző számos olyan ötletet ta­lált ki, amely az eredeti műben nem is szerepel. A darabban játszik például egy háromtagú kórus. Ezek a férfiak a játék végén ki­rállyá koronázzák a Hőst. Koronája újságpapír, bí­borpalástja vérmocskos le­pedő, aranyalmája egy iga­zi alma, amelynek felét már leharapta egy leány. És ebből érződik igazán, hogy ez a papírkoronás, le­­pedőpalástos, rágott almás király valóban uralkodó. Elesett, megtiport, de fel­magasztosulni, naggyá len­ni képes: ember. A Hős szerepében Woj­ciech Siemion lépett fel, aki egy korábbi vendégjá­ték alkalmával a József és testvérei című népi miszté­riumjátékban már Magyar­­országon is megmutatta zseniális színpadi képessé­geit, a nagyközönség pedig a Legenda a nyúlpaprikás­­ról című filmben nyújtott alakításáról mérhette le, milyen kitűnő színész. Ezt a Hőst is felejthetetlenül játszotta el, nagyszerű se­gítőtársak, partnerek köz­reműködésével. „ Morvay István A Hős YVojciech Siemion A portugál apáca levelei Bemutatót tartanak ma Komló ifjúsági klubjában. Ritka műfajt, zenés, mono­drámát láthatnak a bá­nyászváros fiataljai. Egy apácának a XVII. század­ban írott öt szerelmes le­vele a mű irodalmi alapja. Ez az öt levél már százöt­ven kiadást ért meg kül­földön, amikor 1959-ben Szabó Magda fordításában magyarul is megjelent. Há­rom évvel ezelőtt pedig Pá­rizsban rendeztek belőle prózai monodrámát. Most Cseh Mária, a Pécsi Nem­zeti Színház primadonnája zenés monodrámaként mu­tatja be — Jacques Lou­cier párizsi zeneszerző Bach-adaptációinak fel­­használásával. Az Állami Ifjúsági Bizottság pénzt adott a Baranya megyei Tanácsnak, hogy színpad­dal nem rendelkező mun­kás ifjúsági klubokba mo­nodrámákat vigyen. Ezek között az egyetlen ze­nés mű A portugál apáca levelei. A Pé­csi Nemzeti Színház több tagja — közöttük Sólyom Katalin, Kézdy György és ifjú Kőmíves Sándor — a korábban már bemutatott egyszemélyes prózai műso­rát viszi az ifjúsági klu­bokba.

Next