Esti Hírlap, 1976. március (21. évfolyam, 51-77. szám)
1976-03-15 / 63. szám
• A sas meg a sasfiók című műsorával Petőfi és a szabadságharc emlékének kívánt adózni a televízió, március idusának előestéjén. Keresve sem találhattak volna ennél sikerületlenebb megoldást. Petőfi népszerűségét ugyan még az olyan gyenge, de szerencsére rövid tévéjátékkal sem sikerült megrendíteni, amilyen A szökevény. Arra azonban sajnos alkalmat adott, hogy megkérdőjelezze Szabó Lőrinc költői nagyságát azok előtt, akik csak ebből a tévéadaptációból ismerték meg. A szökevény ugyanis ebben a képernyőváltozatában nagy szavakkal mond semmit, s Petőfit jellemétől idegen pózba helyezi. Ráadásul napjainkban mosolyogtatóan korszerűtlen a konfliktus is. Szociológiai felmérések sokasága mutatja ki, hogy még ma, amikor információáradat zúdul az emberiségre és távoli tanyák nádfedeles kunyhóin sem ritka látvány a tévéantenna, bizonyos kérdésekben nagy a tájékozatlanság. Akkor hát, miért csodálkozzunk azon, hogy 1849 nyarán, egy isten háta mögötti hegyi kunyhóban akadt két jámbor, írástudatlan öregember, aki nem ismerte Kossuth és Petőfi nevet. Mert alig szólt többről A szökevény — és erről is, minek? A Zoltánka című Krúdy Gyula írás tévéadaptációja sem szerzett sokkal több örömöt. Hajdúfy Miklós rendezésében régiesen, kicsit csöpögősen romantikusra hangolódott a darab, és az elhangzó neveken kívül semmi sem kapcsolt be minket Petőfi szellemi áramkörébe vagy a szabadságharc bukását követő idők hangulatába. Lukács Sándor hatásos Zoltánkája, Mécs Károly erős karakterű alakítása, Szakács Eszter Szendrey Júliájának néhány árnyalt pillanata kevés volt ahhoz, hogy az ünnepinek szánt hetvenperces műsor lehangoló hatását feledtesse. (barabás) Kellemes meglepetést szerzett Az élén jártunk a világnak című zenés irodalmi összeállítás, amely ugyancsak március 15-ét köszöntötte tegnap délután a televízióban. A meglepetést elsősorban az szerezte, hogy a magyar amatőrmozgalomban feltűnt legjobb versmondók, a Sebőegyüttessel és Muszte Annával és Benkő Dániellel kiegészítve, 1848 irodalmi és dokumentumemlékeiből válogatva, olyan műsort produkáltak, amely eltért a szokványostól. Az új, ismeretlen arcok friss lendületet, őszinte hangot hoztak, bizonyítván, hogy az amatőrök legjobbjai megérdemlik, hogy időnként képernyőre kerüljenek. Különösen ilyen alkalmakkor, mint ez a március 15-ét köszöntő műsor. —bel— □ HANGVERSENY. A neves művészházaspár, Kocsis Albert és Szabó Csilla működik közre Győrött, a Filharmonikusok ma esti koncertjén. GYORSULÓ IDŐ Tudomány művészet — sok kicsi kötetben A Magvető Kiadó sorozatáról A Magvető Kiadó a tavalyi ünnepi könyvhéten Gyorsuló idő címmel indított sorozatot. Az egyes kötetek olcsón és aránylag gyorsan jelennek meg. Vékonyak, hamar elolvashatók. A sorozatot Sík Csaba és Vekerdi László szerkeszti. Sík Csabával beszélgettünk. Régi és új — A Gyorsuló idő-sorozat a társadalom- és a természettudományok változatos témaköreiből nyújt információkat. Közérthetően igyekszik választ adni az olvasókban élő kérdésekre. A sorozat egésze a tudományok és a művészetek legkülönbözőbb ágai között mutatja meg a kapcsolatot, ismételten igazolva az emberi kultúra megbonthatatlan egységét, ágazatainak összefüggését. Tanulmányok, esszék olvashatók ezekben a kis könyvekben, szakemberek tollából mindenkihez szólóan. A Gyorsuló idő a közművelődés feladatait tárgyaló párthatározat végrehajtását kívánja segíteni a maga eszközeivel. Az első hat kötet megjelenése után sokan azt gondolták, hogy ez a sorozat régebbi írások új kiadására vállalkozott. Azóta korábban nem ismert tanulmányok is megjelentek a Gyorsuló időben. Hogyan van, illetve hogyan lesz ez? __ A cél elsősorban új írások közzététele. Olyanoké, amelyek a legfrissebb kérdésekre válaszolnak és az esetek többségében csakis a Gyorsuló idő számára készülnek. Mint például R. Várkonyi Ágnes kötete is, amelyik újabb forrása -yagra és a legfrissebb kutatási eredményekre támaszkodva vizsgálja és tárgyalja azokat a lehetőségeket, amelyek kínálkoztak — vagy kínálkoztak volna — Magyarországnak a török uralom alóli felszabadítására. Az első kötetek a magyar esszéirodalom néhány olyan alkotását tartalmazták újabb kiadásban, amelyek változatlanul az olvasók érdeklődésének központjában állnak A sorozatban megjelenő írások többsége tehát új, de a jövőben is vállaljuk egy-egy régebbi, de a figyelmet ma is vonzó tanulmány ismételt közreadását. Jenik Nemes Dezső könyve, A fasizmus. Alapos történelmi elemzést ad a III. Birodalom politikájáról, ideológiájáról. A kevés külföldi szerző között van Erwin Panofsky, akinek Stílustörténet és az emberi arányok elmélete című tanulmánya meglepő oldalról, az emberi test ábrázolására használt arányok változásán keresztül mutatja be a képzőművészeti stílusirányok történetét. Kása László Hagyományok kohójában című munkája a magyar folklór alakulásával, sajátosságával és közép-, kelet-európai helyével foglalkozik. Nehéz választani a sok érdekes és jó mű közül. Komoróczy Géza könyve a Gumér—magyar témáról ír majd, Terts Istváné a modern nyelvtudományról. Bakos István a korszerű mezőgazdaságról ír, Illyés Gyula arról, hogy „Lehet-e a népnek művészete?’’. Fekete Sándor Deák Ferenccel foglalkozik, Hámori József a neurobiológiával. További sorolás helyett: arra törekszünk, hogy a politika és társadalomtudományok, művészet- és természettudományok, irodalom, nyelvészet, vallás és minden, ami a mai olvasókat érdekli, képviselve legyen a sorozatban. (m. folnay) Ami érdekes — Az első hat kötet olyan gyorsan elfogyott, hogy máris mindegyiket újra kellett nyomni. Ha terveik megvalósulnak, milyen művek várhatók a közeljövőben? — A többi között megye Családi és hétvégi házakhoz KRESZCSATORNA ÉS TARTOZÉKAI nagy választékban kaphatók a szaküzleteiben Vevőszolgálat: Rákóczi út 24. Telefon: 224—415. WEIMAR, HELSINKI Moliere - fodrok nélkül MARTON LÁSZLÓ VENDÉG RENDEZÉSEI Most érkezett haza Weimarból Marton László. Nagyszínpadra rendezte át a Popfesztivál című musicalt, amely Weimarban — és szerte az NDK-ban — a magyarországihoz hasonlóan nagy sikerrel szerepel a műsoron. Weimarban tavalyelőtt, amikor az ottani Nemzeti Színház felkérésére Marton László megrendezte a Popfesztivált, még nem készült el az új Nemzeti Színház, s ezért a produkciót mostanáig egy 500 személyes színházban játszották. Most, hogy a hatalmas, gyönyörű színház elkészült, ott, a mi Vígszínházunkhoz hasonló méretű színpadon került színre a darab. A havi műsorplakátokon is ott szerepel már a darab címe mellett az „Ausverkauft”, azaz „Minden jegy elkelt” felírás, így természetesen a jövő évadban is tovább játsszák a darabot, akárcsak az NDK számos, más városában, Weimar előtt Helsinkiben dolgozott Marton László, az ottani Nemzeti Színház hívta meg a Vígszínházban általa rendezett Nők iskolája megtekintése után. A helsinki színház gyakran hív meg külföldi rendezőket, így például Clifford Williams rendezte náluk A kertész kutyáját és Tovsztonogov a Három nővért. Megérkeztek a finn újságok kritikái a Nők iskolájáról. A Helsingin Sanomat című lap örömmel ír arról, hogy Moliére végre fodrok nélkül, élő íróként látható finn színpadon. „Fehér Miklós díszlete, fogolytáborra emlékeztető kerítései, zárt körei is utalnak arra, amire az egész koncepció: hogy Arnolf birtokolva és egyben megalázva szeret, saját magatartásának szűk világában vergődik, és önmaga hálójában bukik el." A lap így folytatja elemzését: „A magyarok megfelelnek hírnevüknek. Moliére-t érdeklődőn, figyelmesen veszik kézbe, nem pedig kulturális kötelezettségként.” Egy másik lap az Uusi Suomi kritikusa arról ír a magyar rendezésű előadás kapcsán: lehetséges-e egyáltalán Moliére-t tragikusan eljátszani. „Lehet bizony — adja meg a választ —, amikor éppen a Nők iskolájáról, van szó. Arról az Arnolfról, akinek mélyfekete bensőjét szinte Othellóéhoz hasonlítható démonok emésztik. És ha ezt a nálunk forradalminak számító kísérletet olyan ügyes színpadi fantáziával megáldott szakemberek teszik, mint a magyar vendégrendező, díszlettervező és koreográfus.” Méltányolja a kritika a rendezés vígjátéki vonásait is, mindenekelőtt a remek ritmust. Érdekes, hogy mind a két kritika logikusnak és szükségszerűnek találja azt a rendezői felfogást, amelyen a hazai kritika a pesti bemutató idején annyit vitázott, hogy Arnolf a darab végén fölakasztja magát. A siker és a jó közös munka eredményeként Marton Lászlót újabb vendégrendezésre hívták meg Helsinkibe a jövő évadra. (k.) □ JOHANN NESTROY, a Talizmán című zenés komédiájának magyarországi ősbemutatóját tartják március 27-én este a győri Kisfaludy Színházban. □ CSIKY GERGELY a Nagymama című zenés vígjátékát március 19-én, pénteken este mutatja be a Kecskeméti Katona József Színház. A MÁSODIK VENDÉGJÁTÉK Kartoték A 25. Színház nézőterének néhány helye már foglalt volt, amikor a közönséget beengedték Tadeusz Rózewicz Kartoték című darabjához, amelyet a varsói Nemzeti Színház kamaraszínháza mutatott be. Ember nagyságú gipszfigurák ültek a székeken, a darab főszereplőjének a Hősnek az arcmásával. Egy hasonló figura a zsebkendőnyi színpadtár közepén elhelyezett ágyon feküdt. Mindenki azonnal megértette: amiről ez a darab szól, az rólam, rólad, mindannyiunkról szól. Bármelyikünk lehet a főszereplő: a Hős. Ez a hős elnevezés a játék elején gonosz fintornak hat, hiszen abban az emberben, akit Wojciech Siemion játszik, voltaképpen nincs semmi hősi. Inkább egy kicsit ügyefogyott alak, telve végtelen jósággal. Ezt a jóságos és ügyefogyott alakot azonban egyre-másra legázolja az élet: hol világháborúval, hol csak kellemetlen emberekkel, akik az életébe avatkoznak. A Hős az élet kiszolgáltatottja. Kitűnően fejezi ki mindezt Rózewicz és a rendező, Tadeusz Mine jelképrendszere. A Hős legmeghittebb menedéke, csendes zuga: az ágy. De ez az ágy, amely szobája közepén áll, egyúttal kinn áll az élet forgatagában. Jönnek-mennek benne, rajta keresztül. Két férfi érkezik például a földméréseknél használt rúddal és teodolittal. Nekiállnak méricskélni a szobában, az alvó férfi lábát odébb lökve állítják fel a műszert. S nemcsak a jelen tolakszik be az otthonba, a múlt is helyet követel. Betéved egy lány. Egy német turistalány. Büszke rá, hogy aránylag jól beszél lengyelül, őszinte érdeklődés él benne. Kissé meglepetten figyeli, amit a Hős beszél: .....nem érzek gyűlöletet maga iránt, és sok boldogságot kívánok magának. Azt kívánom, hogy mosolyogjon úgy, ahogy most, és legyen boldog. Látja, én mocskos vagyok. Meghemperegtem sárban, vérben... a maga apja meg én vadásztunk az erdőben.” A lány. ..Vadásztak? Mire?” A Hős: „Egymásra. Puskával, gépfegyverrel . .. Nem, nem mesélem el... Most csendesek az erdők, igaz?” Mond még néhány mondatot, aztán hirtelen egy artikulátlan üvöltés szakítja félbe. Később megértjük a szavakat:. .. Aufstehen! Aufstehen! Raus! Alles raus!” — A Hős a falhoz áll. Mellette áll gipszmása is. Ott állt már az előadás kezdete óta. Görcsbe merevedett, feltartott kezekkel. A falnál áll? Vagy az árammal telt szögesdrótba kapaszkodik? Mindez így leírva csak nagyon halványan jelzi azt a tartalmat és azt a kifejező erőt, amelyet Rózewicz műve, illetve a lengyel művészek produkciója jelentett. Olvasva sem tetszett különösebb alkotásnak a kartoték. Ügyesen megcsinált abszurd játék, egy a sok közül, Beckett és Ionesco szellemujjának érintésével. Kitűnt azonban, hogy a műértő rendező kezében saját értékű alkotás. Ehhez azonban az kellett, hogy Tadeusz Mine rendező és a színház művészei igazi alkotótársak legyenek. Azok is voltak. A rendező számos olyan ötletet talált ki, amely az eredeti műben nem is szerepel. A darabban játszik például egy háromtagú kórus. Ezek a férfiak a játék végén királlyá koronázzák a Hőst. Koronája újságpapír, bíborpalástja vérmocskos lepedő, aranyalmája egy igazi alma, amelynek felét már leharapta egy leány. És ebből érződik igazán, hogy ez a papírkoronás, lepedőpalástos, rágott almás király valóban uralkodó. Elesett, megtiport, de felmagasztosulni, naggyá lenni képes: ember. A Hős szerepében Wojciech Siemion lépett fel, aki egy korábbi vendégjáték alkalmával a József és testvérei című népi misztériumjátékban már Magyarországon is megmutatta zseniális színpadi képességeit, a nagyközönség pedig a Legenda a nyúlpaprikásról című filmben nyújtott alakításáról mérhette le, milyen kitűnő színész. Ezt a Hőst is felejthetetlenül játszotta el, nagyszerű segítőtársak, partnerek közreműködésével. „ Morvay István A Hős YVojciech Siemion A portugál apáca levelei Bemutatót tartanak ma Komló ifjúsági klubjában. Ritka műfajt, zenés, monodrámát láthatnak a bányászváros fiataljai. Egy apácának a XVII. században írott öt szerelmes levele a mű irodalmi alapja. Ez az öt levél már százötven kiadást ért meg külföldön, amikor 1959-ben Szabó Magda fordításában magyarul is megjelent. Három évvel ezelőtt pedig Párizsban rendeztek belőle prózai monodrámát. Most Cseh Mária, a Pécsi Nemzeti Színház primadonnája zenés monodrámaként mutatja be — Jacques Loucier párizsi zeneszerző Bach-adaptációinak felhasználásával. Az Állami Ifjúsági Bizottság pénzt adott a Baranya megyei Tanácsnak, hogy színpaddal nem rendelkező munkás ifjúsági klubokba monodrámákat vigyen. Ezek között az egyetlen zenés mű A portugál apáca levelei. A Pécsi Nemzeti Színház több tagja — közöttük Sólyom Katalin, Kézdy György és ifjú Kőmíves Sándor — a korábban már bemutatott egyszemélyes prózai műsorát viszi az ifjúsági klubokba.