Esti Hírlap, 1976. május (21. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-06 / 106. szám

Az eddiginél több új otthon Munkásoknak épül Vállalati társadalmi segítség A budapesti vállalatok, a különböző intézmények évek óta részt vállalnak dolgozóik lakásgondjainak megoldásából. Bizonyság erre az a több mint 12 ezer új otthon, amelyet a mun­káltatók segítségével épí­tettek 1970—1975. között a fővárosban. A lakásoknak 70—75 százalékát fizikai munkások kapták. Soron kívül Az ötödik ötéves terv időszakában 20—22 ezer la­kást építenek a budapesti vállalatok és intézmények. A munkáslakások építé­sénél, meggyorsítására a BUVÁTI soron kívül készí­ti el a részletes rendezési terveket; a főváros a beru­házási programok elkészí­tésével ad előnyt a hatósá­gi engedélyezési eljárásban, a FŐBER a területeket ké­szíti elő, ugyancsak soron kívül. Erre az esztendőre például mintegy 7 ezer munkáslakás építésére al­kalmas terület van a fővá­ros több pontján. A köz­művesítésről — az út-, a víz-, a villany-, a csator­na-, továbbá a gáz-, vagy a távfűtés hálózatának ki­építéséről — valamint a kapcsolódó beruházások létesítéséről a főváros gon­doskodik. Az ötödik ötéves rend sze­rint összességében 160 tan­teremmel, 2 ezer óvodai, ezer bölcsődei hellyel, 24 ezer 500 négyzetméter ke­reskedelmi és 7 ezer négy­zetméter szolgáltatóipari létesítménnyel, 758 négyzet­­méter orvosi rendelővel, 1567 négyzetméter gyógy­szertárral, valamint 2 ezer négyzetméter közösségi lé­tesítménnyel , könyvtár­ral, klubbal — gyarapod­nak a munkáslakónegye­dek. Az idei, illetve a követ­kező esztendők munkásla­kásépítési terveiről három budapesti kerületben ér­deklődött az MTI munka­társa. A XVII. kerületben min­denekelőtt a telepszerű ma­gánerős építkezéseket, a munkáslakásépítési akció­kat segítjük — mondta Er­dei Zoltán tanácselnök. — Ötvennégyezer­ lakosú, munkáslakta települések­ből álló városrészünkben nagyon sok a gyár, üzem, amelyek több ezer dolgozót — többnyire helyi lakoso­kat — foglalkoztatnak. Ke­rületünkben, szerencsére, bőven van telepszerű la­kásépítésre alkalmas terü­let.­­ Vállalati támogatással már eddig is több százan kaptak új otthont, lakói, a gyárak munkásai. Az idén folytatódik a munka a Si­ma utcai telepen, ahol a második ütemben 160 la­kást építenek. Az új ottho­nokat a HUNGAROCA­­MION, a Vegyiművek és a Taurus Gumigyár dolgozói kapják. Csepel — Csepelen épül a leg­több munkáslakás: az V. ötéves tervjavaslat szerint mintegy 2600. Kétszer any­­nyi, mint a múlt öt évben. Egyedül a Csepel Vas- és Fémművek 1500 lakás épí­tését vállalta. A kerület többi üzemei, vállalatai összesen 1100 lakás építé­sét segítik. A Papíripari Vállalat 300, a Magyar Posztógyár 100 lakás építé­séhez járul hozzá — mond­ta Laczkó Árpád, a XXI. kerületi Tanács elnökhe­lyettese. A lakásokkal egyidőben 450 személyes óvodát, 180 személyes bölcsődét, s 24 tantermet terveznek. Mire beköltöznek a lakók, elké­szülnek a kereskedelmi és ipari szolgáltatóegységek is. A Duna Tsz felöli ré­szen erdősáv óvja majd a lakótelep levegőjét a szeny­­nyeződéstől. A Lakásátadás legköze­lebb a már létrejött Szent­­miklósi úti lakótelepen lesz. Az év végéig itt újabb 247 lakást vehetnek át a munkáslakók és ezzel 1047 otthont népesítenek be, csupán ebben a térségben. Újpest Az Egyesült Izzó telepén 1100, a Sporttelep utcában 200, a Paksi József telepen 122 — összesen mintegy 1500 munkáslakásra szá­míthatunk az ötödik ötéves terv időszakában — mond­ta Mészáros István, a IV. kerületi Tanács műszaki osztályának vezetője. — Hozzávetőlegesen másfél­szer több munkáslakás épül Újpesten, mint az utóbbi kilenc évben. Az idén 305 lakást vehetnek birtokba a munkások az Izzó lakótelepén. A másik két telepen jelenleg a köz­műveket tervezik. — Gondunk a mind né­pesebb lakótelepek jó ellá­tása. Az Izzó telepén ABC- áruházat, s több kisebb szolgáltatóegységet már megnyitottunk. Az Erdősor utca mentén nagy kereske­delmi centrum segíti majd a bevásárlást. A 150 szemé­lyes óvoda mellett épül a 100 személyes bölcsőde. Új iskolát is kapnak az itt la­kók, s az idén megkezdik a Fóti úti iskola bővítését. A Paksi József utcai telep bölcsődéje ez év végén nyitja meg kapuit. Molnár Erzsébet Jól haladnak a mun­kálatok az észak-déli metróvonal ideiglenesen kijelölt végállomásánál, a Nagyvárad téri aluljáró­építkezésen. Jelenleg a bel­ső beépítést végzik, most teremtik meg a végleges felszíni kapcsolatot a tér és az aluljáró között. Az alul­járó befejezésének határ­ideje: ez év vége. A mellet­te magasodó orvosi egye­tem épületének egy részé­ben az év végén megkezdő­dik a tanítás. VÍZ, LEVEGŐ, TALAJ, ERDŐK, VÁROSOK Tisztább lehet környezetünk Beszélgetés Szilágyi Lajos miniszter­helyettessel Környezetvédelem: nem­csak a víz, hanem a leve­gő, a talaj, a városok vé­delmét is magába sűríti e fogalom. A környezet vé­delmét immár törvény írja elő. Az eddigi eredmé­nyekről, teendőkről, ter­vekről beszélgettünk Szi­lágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszter­­helyettessel. NEMZETKÖZI PROGRAM — Mi tette időszerűvé azt, hogy külön törvény és intézkedések egész sora foglalkozzék a környezet védelmével? — A környezetvédelem nemcsak országos ügy­ű nemzetközi összefogást kí­ván. A környezet védelmé­nek határaiként nem te­kinthetjük az országhatá­rokat: regionális és föld­rajzi egységekre vonatko­zó terveket kell kidolgoz­ni. A tavalyi helsinki érte­kezlet záróokmánya kü­lön fejezetben foglalkozik a környezetvédelemmel. A program végrehajtásában minden európai kormány­nak részt kell vállalnia. A természet, a víz, a levegő, a táj és az ember városi környezetének védelmével foglalkozik az ENSZ gazda­sági bizottsága, s kidolgoz­ták együttműködési szer­ződésüket a KGST országai is. A KGST-egyezmény elő­írja a közös intézkedése­ket, a védelem ipari hátte­rének megteremtését: a mérőműszergyártást, a vé­dő­szűrő-tisztítóberen­­dezések előállítását és a kutatásokat. A ICGST-n belül folyó környezetvéde­lembe más országok is be­kapcsolódhatnak — pél­dául csatlakozott már Finn­ország. A belső ok: hazánk az utóbbi években érte el a közepesen fejlett ipari or­szágokra jellemző gazdasá­gi színvonalat, s a további ipari-mezőgazdasági fejlő­dés növeli a károsító hatá­sokat. De — szerencsére — még időben kezdünk hozzá a védelmi munkához, terv­szerűen és következetesen elkerülhetők a fejlett ipari országokra jellemző károk. Földrajzi elhelyezkedésünk, sajátosságaink a környezet védelmében nem kedve­zőek. Folyóink mintegy 95 százaléka már eleve szeny­­nyezetten érkezik a Kár­pát-medencébe. A mély fekvés miatt a széljárások sem képesek a levegő termé­szetes tisztítására. Hazánk északkeleti-délnyugati ten­gelyében erősen szennyező városi agglomerációk hú­zódnak: a borsodi, buda­pesti, dunántúli és mecseki iparvidékek, amelyek szé­les sávban károsítják a természetes környezetet. A levegőben levő kéndioxid és sok más vegyi szennye­ző anyag veszélyezteti az épületek burkolatát, a me­zőgazdaság növényeit, a gyümölcsösöket és az állat­­állományt. Ahol pedig a környezetszennyeződés a megengedett határ fölé emelkedik, ott kimutatták: a lakosság körében a lég­zőszervi megbetegedések száma növekszik. 1970-es adatok szerint a környeze­ti károk évente 6-7 mil­liárd forint értékűek. Eh­hez csaknem ekkora vesz­teség is járul, amik­or pél­dául értékes vegyületek tá­voznak el gyárkéményen, csatornán a levegőbe, a vízbe vagy a talajba... ELFOGADOTT JAVASLATOK — A környezetvédelmi törvény alkotásakor milyen javaslatokat vettek figye­lembe? — A Hazafias Népfront széles körű vitákat szerve­zett a múlt évben: orvosok, üzemi munkások, építészek, a legkülönfélébb foglalkozá­súak mondták el elképzelé­seiket. Csaknem 350—400 ilyen javaslat hangzott el. A legfontosabbakat törvénybe foglalták, a kisebb jelentő­­ségűeket pedig majd a ké­sőbbi intézkedésekben hasznosítják. — Milyen intézkedések történtek a törvényhozás óta? — Ez az első ötéves nép­­gazdasági terv, amelyben a környezetvédelemmel külön foglalkoznak. Központi pénzalap, mintegy 500 mil­lió forint szolgálja a kör­nyezet védelmét, felhaszná­lásáról az Országos Kör­nyezetvédelmi Tanács dönt. Ehhez járul a mintegy egy­másfél milliárd forintos le­vegőtisztasági és még a víz­ügyi alap. Ebből az alapból készülnek azok a tisztítóbe­rendezések, amelyeket majd felszerelnek az üzemek ké­ményeibe, vízelvezető csa­tornáiba. KUTATÁSOK — Hogyan érvényesülnek azok a városrendezési sza­bályok, amelyek valamilyen formában eddig is érintet­ték a környezetvédelmet? — 1977. július 1-ig felül­vizsgálják ezeket a jogsza­bályokat, s elvégzik — a környezetvédelmi törvény szellemében — a szüksé­ges módosításokat. — A környezetvédelmi kutatásokat a kormány nagy fontosságú program­ként jelölte meg. — Már a negyedik ötéves tervben is nagy összeget — körülbelül 160 millió forin­tot — fordítottunk kutatá­sokra, s a következő öt év­ben 300—350 millió forint költhető erre a célra. Alap­elvünk, hogy ezekben a ku­tatásokban feltétlenül hasz­nosítsuk azokat az eredmé­nyeket is, amelyeket más országok kutatói értek el. A hazai program szoros össz­hangban van a KGST ku­tatási programmal, amely­nek keretében Magyaror­szágon működik a hulladék­­hasznosítást kutató koordi­náló bizottság. ★ A Magyar Urbanisztikai Társaság mai tanácskozá­sán Szilágyi Lajos minisz­terhelyettes tart előadást Környezetvédelmi törvény — környezetvédelmi felada­tok címmel. Pálffy Judit 1. Robog a Duna­­parton a 2-es vil­lamos. Fiatal nő vezeti. Fiatal, csi­nos — gyönyörű blúzt visel. Fehé­ret, hímzettet. — Mire tar­togassam? — gondolhatta, amikor reggel munkába in­dult —, itt látják a leg­többen. Valóban megnézik. A fér­fiak, a laikusok, inkább csak mint látványt. A nők viszont... — Kedvesem, maga csi­nálta ezt a hímzést? — ér­deklődik egy idősebb asz­­szony, aki a Lánchidnál szállt fel, s hosszan készü­lődött a megszólításra. A vezető bólint. — Nem mondaná el, ho­gyan? — Elmondhatom, de nem most. Még két fordulóm van, aztán végzek. Ha van ideje ... Hogyne volna. Erre? — Addig kocsizom magá­val — mondja felélénkülve a nő. S bemegy a kocsi bel­sejébe. A távolsági autó­busz elindul a megállóhelyről.­­ Középkorú pár ro­­_______ b­án utána — hiá­ba. Integetnek a vezetőnek — hasztalan. A vezető legyint, s elrobog mellettük. A következő au­tóbusz egy óra múlva jön. A házaspár mérgelődik. — Két perccel korábban indult el... — jelenti ki precízen a férfi, de talán az ő órája késett. Mindegy. Egy órát várni kell. A megbeszélés, amely­re a férfi készült, pontosan kezdődik. Fontos dologról lesz szó. Telefon nincs. Ta­xi nincs. Autóstopolni szé­gyellnek. Várnak tehát, közben összevesznek. — Rád kell mindig várni — mondja a férfi az asszony­nak. — Mentél volna egye­dül... — vágja vissza a feleség. — Nem adom neki ezt a munkát — mondja valahol valaki. — Aki már először is ennyit késik . .. S mindez azért, mert az autóbuszvezető aznap reg­gel elhatározta, többé nem könyörül meg senkin. Nem vár meg, nem áll meg, nem tesz engedményt. A felesé­ge ugyanis tévedésből cu­kor helyett sót tett a regge­li kávéjába.­­ Sír az ellenőrnő.­­ Nem hangosan, s nem drámaian,­­ csak úgy egyszerű­­_______j en, csendesen pe­regnek a könnyei. Szipog, de kéri a jegye­ket ellenőrzésre. Az utasok nézik. Csodál­kozva, kíváncsian. Vajon mi baja lehet, miért pityereg? Miért nem tűr a végállo­másig? Miért nem ott sír a kis várakozófülkében, ahol a közlekedési alkalma­zottak néhány percnyi ma­gánéletet élhetnek, két for­duló között. Úgy látszik, sürgős a sí­rás. Nem tűr halasztást. Nem enged várakozást. Ta­lán egy utas sértette meg. Talán fáj valamije. Ta­lán... — sokféle sok min­den lehet. De dolgozni kell. Jegyeket ellenőrizni és le­fülelni a bliccelőket. — ötven forint... — mondja hüppögve egy fia­talembernek, aki hiába ko­torász zsebében a nem lé­tező jegyért. S kiállítja a nyugtát. Úgy, hogy egy könnycsepp esik rá a lapra. Bende Ibolya UTCAKÉPEK

Next