Esti Hírlap, 1976. június (21. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

KARBANTARTÁS IDEJÉRE Jó háló van az asztalon Gyorsabb, gazdaságosabb Milliárdos értékek Megvizsgálták a Nehéz­ipari Minisztérium 145 vál­lalatának szervező munká­ját Megállapították: a múlt öt évben a karbantartás szinte kiesett a szervezés figyelemköréből, pedig eb­ben az időszakban a nehéz­iparban megduplázódott az állóeszközérték. Milliárdok megőrzéséről van szó. Az üzemfenntar­tás, a drága berendezések gondozása több figyelmet érdemelne. Jelenleg a kar­bantartást többnyire csak rutinból végzik, nincsenek olyan adatok, amelyek alapján egyértelmű képet kaphatnának a karbantar­tás eszköz- és időszükség­letéről, a várható anyagi ráfordításról. Ez a gond elsősorban azokat a vállalatokat ter­helte, amelyek különösen nagy értékű berendezéseket működtetnek. Éppen ezért vált­­szükségessé, hogy új módszereket keressenek. A nehéziparban elsőként a Dunai Kőolajipari Vállalat jelentkezett: szakemberei kidolgozták a karbantartás technológiáját. Pontos rend, ütem Az ötlet egyszerűnek tű­nik: ha a karbantartás ide­jére egész üzemegységek kikapcsolása szükséges, előre megtervezik a folya­matot. Lépésről lépésre szervezik a munkafáziso­kat, gondoskodnak a szük­séges szerszámokról, anya­gokról, alkatrészekről, s megtervezik a munkához szükséges időt. Ezután meghatározott rendben és ütemben dolgozhatnak. S mert az egyik legfőbb cél, hogy minél kevesebb ideig szüneteljen a termelés, az új eljárás — a hálóterves nagyjavítás — eredménye feltétlenül kedvező. Hoz­zátehető: a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat egy-egy üze­mében a megállás napon­ként több mint egymillió forint termelésveszteséget okozhat. A hálótervek 10— 20 százalékkal csökkentet­ték a nagyjavítások idejét. Nagy érdeklődés A tervet számítógéppel készítik. Pontosan kidol­gozzák a több ezer tevé­kenységet magába foglaló nagyjavítás legkisebb rész­leteit is. A gép munkala­pokat készít, mindenki elő­re tudja, milyen feladat vár rá. A terv végrehajtá­sát háromnaponként el­lenőrzik, vizsgálják az eset­leges eltérések okát, a ta­pasztalatokat pedig fel­használják az újabb mun­kák előkészítésekor. A há­­lóterves nagyjavítás ered­ményei láttán a vállalat vezetői azt fontolgatják, hogy a teljes üzemszünettel járó munkákat a jövőben nem évenként, hanem két­évenként végzik. Megtehe­tik: a gondos karbantartás eredménye az eddiginél számottevően nagyobb üzembiztonság. A hálóterv szakmai kö­rökben nagy érdeklődést keltett, főleg ott, ahol a nagyobb karbantartások csak üzemszünetben végez­hetők. Néhány erőmű veze­tői már hálótervet dolgoz­tattak ki a nagyjavításra. S a sok közül csak egyetlen eredmény: a Tiszai Vegyi Kombinát műtrágyagyárá­ban a hálóterv a nagyjaví­tás idejét felére csökken­tette. Virág András GYÁRBŐVÍTÉS, KORSZERŰSÍTÉS TÉGLA, CSEMPE ZALÁBÓL színes, mintás falburkoló lapok Gyorsan fejlődik Zala megye építőanyag-ipara. Tavaly fejeződött be a nagykanizsai téglagyár 100 m­illió forintos korszerűsí­tése. A modern présekkel és szárítókkal felszerelt gyárban több mint 30 millió kisméretű téglának megfelelő építőanyagot gyártanak. A megye másik nagyobb téglagyárában, Teskándon, 85 millió forintot költenek az üzem bővítésére. A tófeji kerámiagyárban tavaly kezdték el a terme­lést, s az idén már 450 ezer négyzetméter falbur­koló lapot készítenek. A következő két évben újabb 310 millió forintos beru­házással bővítik a gyárat. A tervidőszak végére 750 ezer négyzetméter fal­burkoló csempét állíta­nak elő. Ebből 150 ezer négyzetmé­ter az importból ismert, mintás, szitanyomással ké­szített csempe. Az újabb beruházás után a tófeji ke­rámiagyár adja majd az ország csempetermelésé­nek egyötödét. ELESTEK A SZEKÉRTÁBOR ELŐTT Itt dúlt akko a vész Csaknem félezer éves sírok a mohácsi síkon Csontszobor — megrendí­­tőbbet emberi kéz aligha alkotott. Virágzó akácok, zöldellő kukoricatáblák. Karnyújtásnyira van a be­­tonúttól a csonthalom — a mohácsi vész áldozatainak nyughelye­­— négy és fél évszázada Sátorhely köze­lében. A csatának csaknem húszezer áldozatáról írnak a történelemkönyvek. ... Négy napig állt Szu­­limán a mohácsi csataté­ren. A győztes sereg diadalt ült — már Budáról beszélt. A gyaurok hulláiról — ma­gyarok, lengyelek, csehek, spanyolok, olaszok, horvá­­tok, morvák feküdték itt a ruhát, s a fegyvereket leszedték. Kanizsay Dorot­­­tya, aki egy éjjel fáklya­­láng gyér világánál keres­te urát a halottak között, csak a szekértábor védőire lelt... A Dunába temettek? Vagy a majsi domb lábá­nál fekszenek a magyar vi­tézek? Nem tudni, talán örökre titok marad, hisz a Duna áradása gyakran vál­toztatta a felszínt; ma már a sírokat két-három méter vastag földtakaró fedi. Papp László régész 1960- ban indult kutatóútra., Fa­luról falura járt, adatokat gyűjtött. Sátorhely lakói értékes útmutatást adhat­tak: falujuk környékén szántáskor nemzedékek óta embercsontokat fordított ki az eke. — Kétszáznegyven elesett vitéz földi maradványait két sírban tárta fel Papp László — mondja Maráz Borbála vezető régész. — A csontokat nem bolygat­ták meg. A tömegsírt le­fényképezték, rajzokat ké­szítettek róla, majd újra behantolták. Emlékparkot terveztek, s amikor gyalul­ni kezdték a földet, néhány lépésnyire az elsőtől há­rom hantra bukkantak. Négyzet alakú mélyedésben hatvan csontvázat találtak, ez volt a legkisebb sír. A legnagyobbon még dolgoz­nak a régészek. Furcsa, hullámvonalú, tizenkét mé­ter hosszú, csaknem há­rom méter széles a sír, há­romszáz harcos nyugvóhe­lye. Parányi kanállal, köny­­nyű ecsettel dolgozik a ré­gész. Lassan hántják a föld vékony takaróját.­­ A holtakat nem sírba temették: rég kiásott mé­lyedésekbe hordták, talán a szekértábor sáncárkába vagy az ágyúk gödreibe. Törökök vagy Kanizsay Dorottya jobbágyai temet­ték el őket? Részletek után kutatunk, amelyek segít­hetnek megérteni a ma még ismeretlen összefüggé­seket. Hol is volt az alig két­órás véres harc színhelye? Bizonyosat nem tudunk. Szulimán szultán naplója és Brodarics István királyi kancellár jegyzetei alapján sem lehet pontosan megje­lölni ma a csatamezőt. ... Száraz, forró reggelre ébredt a tábor. Már kora reggel csatarendbe állítot­ták a sereget. Mindenki a hegyet figyelte, onnan vár­ták Szulimán hadát. Vere­ségre, futásra senki sem gondolt... A hegy a marsi domb lehetett, onnan várta To­­mory serege a törököt. Va­lószínűleg azt gondolták, külön-külön leszámolhat­nak a hadtestekkel, nem kell megütközni Szulimán teljes hadával. Mekkora volt ez a had? A történetíró Kocsi bej szerint Ruméliának negy­venezer főnyi sereget kel­lett állítania, Anatóliának tizenhétezret. De tudni kell: a török történetírók sosem fukarkodtak az ékes szavakkal, a nagy számok­kal, ha a szultán és hada dicsőségéről számoltak be. Kocsi bej is hozzáteszi: a kívántnál mindenünnen nagyobb hadat küldtek a szultán táborába: a rumé­­liaiak nyolcvanezer embert, az anatóliaiak harmincez­ret. Valószínűtlen. Indulás­kor nem lehetett nagyobb a sereg hatvanezer fegyve­resnél. S ennek a hadnak meg kellett járnia több mint ezer kilométeres utat, a határtól Mohácsig mö­götte volt Nándorfehérvár, Pétervárad, szüntelen tá­madták a vonulókat To­­mory lovasai. A Mohács­nál felsorakozó sereg alig­ha több hatvanezer har­cosnál, s ugyanekkora, a csatában erőtlen irregulá­­ris hadnál. A régészek most a leg­nagyobb síron dolgoznak. A két kisebbet K. Zoffmann Zsuzsanna, a Nemzeti Mú­zeum archeológusa kutat­ja. — A halottakat ruhátla­nul, fegyvereik nélkül hordták a tömegsírokba. Néhány csat bizonyítja csupán: magyarok voltak az itt nyugvók. A legtöbb katona alig volt idősebb húszévesnél, s találtunk IS és 50 éves harcost is. Ro­bosztus alkatú, erős embe­rek voltak. Példátlan lehe­tett az öldöklés: több ko­ponyát négy-öt halálos ütés is ért. A menekülőket, a szekér­táborba igyekvőket néhány száz méterrel Sátorhely előtt érhette utól a török lovasság. A fáradt, vissza­vonuló sereg nem számított az üldözőkre. Pedig a szul­tán a csata előtt két lovas­hadtestet félreállított: le­gyen, aki végezzen a még életben maradottakkal. Az öt tömegsírban minden va­lószínűség szerint a szekér­tábor védői és az odame­­nekülők nyugszanak. A csatában elesetteket talán sosem találják meg. ... Emlékpark épül Sá­torhely közelében. A csa­tát grafikák, rajzok, a hő­sök földi maradványait ké­pek tárják majd a látoga­tók elé. Horváth László Itt Budapestről... TÍZMILLIÁRD ÓBUDÁNAK Fejlesztésre soha még ennyi pénzt nem kapott Óbuda. Tízmilliárdot ruház, be a III. kerületben a Fő­városi Tanács. Folytatódik az építkezés a történeti vá­rosmagban, elkészül az esztergomi városkapu, ahol csaknem 50 ezer bu­dapesti jut lakáshoz. Meg­újul a Szentendrei út, s több más fontos építkezés is lesz. Mi az oka, hogy ennyit költ a Fővárosi Tanács Óbudára? Csak itt — a bé­­kási síkságon — van mód, hogy bontás nélkül felépít­senek mintegy 12 ezer új otthont. Kétszer többet mint Újpesten, Kőbányán vagy Pestlőrincen, ahol sok ,régi kis ház csákány alá kerül. A békési negyed megépítése sürgeti, hogy gyorsvasúttá fejlesszék a HÉV-et. S meg kell újítani a Szentendrei utat is, hogy javuljon a közlekedés a Római-part és a Dunaka­nyar felé. Vagyis a tízmilliárdot nemcsak Óbuda, hanem az egész főváros kapja. EGYESÜLT ERŐVEL A belső negyedek nem olyan „szerencsések”, mint a külsők. A város belsejé­ben kevés a nagy építke­zés, s aránylag kevés mód van rá, hogy bővítsék az egészségügy és az oktatás hálózatát. Most több kerü­leti tanács összefogott, hogy egyesült erővel sportcsar­nokot, ifjúsági házat épít­sen. Az V., a VI. és a VII. kerület lakóinak közös gondja, hogy nincs elég tornaterem. A három ke­rületi tanács közös beruhá­zása a ligeti kis sportcsar­nok. S közös építkezés lesz a VI. és a VII. kerületi út­törőház is. A LEGSZEBB ALKOTÁSOK A Fővárosi Tanács új öt­éves ter­ve minden eddigi­nél többet ad Budapestnek. De olyan jellegzetes nagy építkezést, mint Újpalota — amely szinte a 70-es évek első felének emlék­műve — nem kezdenek el. Mi lesz hát az új terv­időszak büszkesége? A leg­jellegzetesebb — és a leg­szebb — alkotások a gyer­mekintézmények: a bölcső­dék, az óvodák, az iskolák. S ez sok mindent elmond majd az utódoknak ko­runkról. * FIATALOK AZ ÖREGEKÉRT Az Együtt Budapestért mozgalom újdonsága: sok diák és ifjúmunkás vállal­ta beteg, magányos öregek gondozását. Megveszik a tejet, az élelmiszert, felvi­szik a pincéből a tüzelőt, megjavítják a vízcsapot, a zárat vagy megvarrják az elszakadt ruhát, felolvas­sák az újságot, elkísérik az idős embert a rendelőbe. Szép és hasznos kezde­ményezés a gondozásban é­s az emberségre neve­lésben. Mert sokat kapnak az idősek. De talán még többet a mozgalomban részt vevő fiatalok. Aczél Kovách Tamás

Next