Esti Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-26 / 72. szám
Leningrádból Pozsonyba Prága, március 26. A pozsonyi kikötőbe tegnap befutott egy szovjet teherhajó, amely fedélzetén a szlovákiai Jaslovske Bohuniceben épülő új atomerőmű szovjet gyártmányú reaktorának első nyomótartályát hozta magával. A tartály legnagyobb átmérője több mint 4 méter, magassága körülbelül 12 méter, súlya pedig több mint 200 tonna. Leningrádból a Fekete-tengeren és a Dunán át jutott el Pozsonyba, s onnan szállítják tovább a helyszínre. Az atomreaktor, amelyhez az óriástartály tartozik, a jövő év júniusára tervezett üzembehelyezése után két, egyenként 220 megawatt teljesítményű turbinát táplál majd. MA, MI... Az elmúlt hetekben munkásmegmozdulások sora zajlott le Nyugat,Berlinben. Figyelmeztető sztrájkok, tiltakozó menetek hívták fel a figyelmet, hogy a nagy konszernek tömegesen akarják az utcára tenni alkalmazottaikat. Különösen demonstratív tüntetést rendezett az AEG-gyár Ackerstrassel üzemének 850 munkása. Az üzem leállítását 1976 végén határozták el, de az üzemi tanács — az alkalmazottak többségének támogatásával — szembeszegült a konszern döntésével. Harci jelszót adtak ki, amely így hangzik: „ma mi — holnap ti!”, s harcra szólították a többi gyárak munkásait. Felhívásukban rámutatnak, hogy a nyugatberlini munkahelyek száma az iparban az utóbbi tíz évben húsz százalékkal csökkent. Tiltakozásukhoz csatlakozott az AEG Sickengerstrassei üzeme is, amelyet szintén a leállítás veszélye fenyeget. Az AEG-Telefunken nyugat-berlini üzemeiben ma feleannyi a munkahelyek száma, mint a 60-as években. A nyugati-berlini szenátusban, az iparért felelős szenátor nyilatkozatban helyeselte a városháza előtti tüntetést. — A konszernekkel nem lehet másképp tárgyalni — mondta —, mert ezek csak a saját hasznukat nézik. A nyugat-berlini munkások harca még nem dőlt el. Az Ackerstrassei telep még dolgozik. Az üzemi tanácsok bíznak benne, hogy a város statútuma, amelyet a szenátus fogadott el, s amelyet a négy megszálló hatalom megerősített, 12. pontjában kereken kimondja: Nyugat-Berlin polgárainak joga van a munkához, s e jogukat — szükség esetén — a nyilvánosság előtt védelmezhetik. (skon) Fahmi-interjú egy libanoni lapban Szadat washingtoni útja előtt Kairó, március 26. Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Egyiptom szemmel láthatóan aggódva szemléli az új amerikai kormány képviselőinek legutóbbi megnyilvánulásait és az Egyesült Államokat újabb kötelezettségvállalásra kívánja bírni a Közel-Keleten — mutatta Iszmail Fahmi miniszterelnök-helyettesnek és külügyminiszternek tegnap az Al-Havadesz című libanoni lapnak adott nyilatkozata. Fahmi „nyelvbotlásnak"’ nevezte Carter Izrael „védhető határairól” és részleges kivonulásáról adott nyilatkozatát. Ha azonban ez mégsem nyelvbotlás, hanem politikai koncepció, azt az arabok teljesen elutasítják — mondta Fahmi. — Ha az Egyesült Államok nem lép, nem cselekszik, s helyette egy „másik szuperhatalom mozdul", akkor ez meghatározó lesz az elkövetkezendő időszakban. A nyilatkozatban — mely nyilvánvaló összefüggésben van Szadat közelgő washingtoni látogatásával — Fahmi (a korábbi egyiptomi megnyilvánulásokkal ellentétben, amelyek szerint „a kártyák 99 százaléka az USA kezében van”) azt fejtegette, hogy „Amerikának különleges szerepe van”, de „ez nem jelenti, hogy egyedül játssza szerepét”. Fahmi — annak a kabinetnek a képviselője, amely a szovjet—egyiptomi barátsági szerződést felbontotta — ismét a Szovjetuniót tette felelőssé a két ország viszonyának a megromlásáért, és azt mondta, „Egyiptomban senki sincs, aki rossz viszonyt kívánna a Szovjetunióval”. Egyiptom válaszolni fog „minden szovjet kezdeményezésre” — jelentette ki. Gigantikus hajócsavar és turbinakerék között öreg szélmalmot szemlél egy kislány a München környéki szabadtéri múzeumban. PIPÁZÓ FÉLSZIGET Köveket köpköd a Névtelen Nagyerejű vulkánkitörésről érkeztek jelentések tegnap este a Szovjetunió csendes-óceáni partvidékéről, Kamcsatka félszigetéről, melyet 28 működő vulkánja miatt „pipázó félszigetnek” is neveznek. Legutóbb 1975—76-ban a lápos Tolbacsik nevű vulkán körzetében volt nagy kitörés. A Bezimjannij, azaz Névtelen vulkán a félsziget legérdekesebb és legfélelmetesebb vulkanikus képződményei közé tartozik. A tegnapi kitörés óta a tűzhányó 6—7 kilométer magasságú oszlopban köveket, hamut és gázsugarakat lövell ki magából, s a füstgomoly 15 kilométer magasságba emelkedik. Ma reggeli jelentések szerint a kitörés folytatódik. A 3 ezer méter magas tűzhányó feltehetően több ezer éven át szunnyadozott, mielőtt 1955. október 22- én első ízben magára vonta a figyelmet. Néhány hónapos, a jelenlegihez hasonló „tűzijáték” után 1936. március 30-án egész Kelet-Kamcsatkát iszonyatos erejű robbanás rázta meg, melynek sodra lesöpörte a névtelen vulkán csúcsát. A vulkán akkor egyetlen perc alatt 300 métert vesztett magasságából, s tetején új, másfél kilométer széles kráter keletkezett. A robbanás 25 kilométeres körzetben minden növényt elpusztított. MANHATTANI MOHAMEDÁN Túszokat szedett, mecsetet követelt New York, március 26. Egy szunnita mohamedán férfi tegnap éjszaka négy túszt szedve, öt órán keresztül megszállva tartott egy kis irodát New York központjában, a Manhattanben, majd anélkül, hogy biztosították volna őt követelései teljesítéséről, megadta magát. A fiatalember többek között azt követelte, hogy adjanak félmillió dollárt egy mecset építéséhez a Harlemben. Akciója azonban elsősorban tiltakozás volt amiatt, hogy családját — feleségét és négy gyermekét — kilakoltatták egy New York környéki nyomornegyedből. Talpalatnyi falu Brasilia, március 26. A brazíliaiak milliói, különösen az észak-keleti államok lakói, krónikusan éheznek. A brazil sajtó szerint ennek a legfőbb oka az elavult földművelési rendszer és a nemzeti jövedelem igazságtalan elosztása. Az összesen 11 millió parasztcsalád közül 9 milliónak talpalatnyi földje sincsen. • Ilii II llllliHI III III II Iliim III lllllli III IIIIIIIIIIHa AZ IDŐ I I SODRÁBAN I r x “ miiiiiiiaiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiia.no India nem Indira többé — harsogja jó néhány indiai és külföldi lap. A csak első pillantásra tetszetős szójáték mögött éppúgy nincs komoly tartalom, amint az álképlet éveken át hangoztatott fordítottja (India , Indira) mögött sem volt. Az azonban vitathatatlanul igaz, hogy a földkerekség második legnépesebb országa, egy minden szempontból rendkívül fontos szubkontinens nem akármilyen szerepű állama független léte legkomolyabb politikai földcsuszamlását élte át. A tények közismertek. Olyannyira azok, hogy ezúttal a külpolitika iránt csak periférikus érdeklődést tanúsítók is tudják: Indiában most valami nagyon lényeges történt. Amit erről e pillanatban biztosan állíthatunk, az nem több, de nem is kevesebb, mint az, hogy ebben a kulcsfontosságú országban megszakadt egyfajta folyamatosság, méghozzá személyekben megtestesülve is igen látványos módon. INDIAI VÁLTOZÁSOK Hiszen „a brit korona legékesebb gyémántjának” leválása erről a koronáról, a független India megszületése elsősorban Mahatma Gandhi nevéhez fűződik — de nyomban utána a század egyik igazán nagyformátumú politikusa, a Mahatma jobbkeze, Dzsavaharlal Nehru , következik. Nehru óriási emberi és politikai kvalitásokkal próbálta gyakorlattá tenni mindazt, vagy annak legalábbis nagy részét, amit Gandhi — dolgozószobájában könyvei fölé hajolva, híres szövőszéke mellett, az angolok börtöneiben vagy megszámlálhatatlan éhségsztrájkjai közepette, a végelgyengülés lázában — megálmodott. India most megbukott kormányfője személyében, családi vonatkozásaiban is több mint egy évtizeden át képviselte ezt a tiszteletre méltó folyamatosságot. Fiatal lányként Gandhi és apja környezetében végigjárta a nemzeti felszabadító küzdelem magasiskoláját, és amikor édesapja hamvait a Gangeszbe szórták, a világ bámulatára egy asszony vállalta, hogy vállára veszi az elképzelhető legsúlyosabb örökség minden terhét. Mind sikereit, mind kudarcait a jövő történészei is csak azzal az alapvető feltétellel mérlegelhetik, ha egy pillanatra sem feledkeznek meg ennek a tehernek a súlyáról. Amikor — mintegy huszonegy hónapja — India és kormányfője felett a szokásosnál is nagyobb gondok hullámai csaptak össze (árvizek és aszályok, a tőkés világválság emlékezetes hatása, ennek nyomán a jobboldali tevékenység megélénkülése), Indira Gandhi bevezette a rendkívüli állapotot. Az volt a terve, hogy a korábbinál határozottabb eszközökkel szereli le ellenzékét és teremt jobb feltételeket ahhoz, hogy megkezdje híres húszpontos kormányprogramja végrehajtását. Nehézségei azonban nagyobbnak bizonyultak, mint lehetőségei, és ma már biztosra vehetjük, hogy a rendkívüli állapot bevezetése paradox módon nem csökkentette, hanem növelte ellenfelei manőverezési esélyeit. Ehhez alighanem hozzájárult néhány olyan szubjektív és objektív jelenség, amelyek mindegyikét még nyilván sokáig elemzik majd a megfigyelők. Az már most is nyilvánvaló, hogy ilyen motívum volt a miniszterelnök-asszony 30 éves, Szandzsai nevű fia „trónörökösi" szereplése és több szempontból vitatható magatartása. Szandzsai — miközben szónoklataiban mindjobban teret nyert egyfajta kommunistaellenes felhang — álradikális, tüneti kezeléssel igyekezett gyógyítani, méghozzá máról holnapra, évszázados betegségeket. Elsősorban ő állt a sterilizálási kampány élén, amely a jelenlegi körülmények között a legnyomorultabbakat sújtotta, hasonló volt a helyzet néhány nagyvárosi szegénynegyed villámgyors „eltüntetésével”: ez a támadás is inkább a nyomorultakat, mint a nyomort sújtotta. Az új vezetés osztálybázisa nem változott, de világos, hogy a vegyes összetételű Dzsanata-párt és még tarkább szövetségesi tábora általában jobbról rohamozta a nemzeti kongresszus most leomlott erődjét. Céljaik elérését az említett jelenségeken kívül — persze sok egyéb tényező mellett — a következő okok is megkönnyítették: 1. A sok tízezer faluból álló ország lakosságának elsöprő többsége, a parasztság, továbbra is európai szemmel elképesztő szegénység szorításában vergődik.Az alapvető képletek nem változtak, a gabona felvásárlási ára változatlanul alacsony, a mezőgazdasághoz szükséges elemi eszközök (műtrágya, gép, sőt, indiai viszonylatban egyszerűen a fémészet) ára változatlanul magas volt. 2. A hagyományosan heterogén Nemzeti Kongresszus Párt az új nehézségek hatására a szokásosnál jobban megoszlott és olyan személyiségek léptek ki belőle, mint például J. Ram, volt miniszter, aki egymaga 70 millió páriát, a legalacsonyabb „érinthetetlen” kaszthoz tartozó embert, képviselt. Az indiai események világpolitikai kisugárzását ma még találgatni is alig lehet. A földkerekség különböző pontjain már többször bebizonyosodott, hogy — bár a személyi, és pártpolitikai változások jelentősége nem lebecsülhető — egy-egy ország politikájának irányát mégiscsak kérlelhetetlen szükségszerűségek, történelmi parancsok határozzák meg. Az egyetlen, ami már ebben a pillanatban nyilvánvaló: nemcsak egyetemes, hanem indiai létérdek, is, hogy ez a hatalmas ország továbbra is a békés együttélés tekintélyes szóvivője maradjon. Harmat Endre Szerény lakását árulja a milliomos... London, március 26. A londoni lakáspiacon feltűnést keltett az a hirdetés, amelyben Ravi Tikkoo tartályhajó-tulajdonos árulja lakását. Az ajánlati ár 13,5 millió font, a normális londoni lakásáraknak legalább kétszázszorosa. Ravi Tikkoo két-három héttel ezelőtt egyszer már az újságok első oldalára került, amikor felbérelt huligánokkal lépett fel a franciaországi Le Havre-ban a saját hajóján jogos sztrájkot kezdeményező angol tengerészek ellen. Úgy tudják, hogy a milliomos valamiért megsértődött és a Bahama-szigetekre akar költözni, ahol az adók is alacsonyabbak. „Szerény” londoni lakásában húsz szoba van. A hálószoba hossza 13 méter. A lakáshoz tartozik még egy golfpálya, teniszpálya, fedett uszoda, továbbá néhány titkos kamera — biztonsági megfigyelés céljára. Valószínű, hogy a „lakás” gazdára talál, hiszen nem messze az észak-londoni Bishops Avenue-tól, ahol Ravi Tikov eredetileg félmillió fontért vásárolta ingatlanát, a közelmúltban már elkelt egy hasonló épület. Azt egy arab olajmilliomos vette meg — potom kétmillió fontért. (--son)