Esti Hírlap, 1977. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-26 / 72. szám

Leningrádból Pozsonyba Prága, március 26. A pozsonyi kikötőbe tegnap befutott egy szovjet teherhajó, amely fedélzetén a szlovákiai Jaslovske Bo­­huniceben épülő új atom­erőmű szovjet gyártmányú reaktorának első nyomótar­tályát hozta­­ magával. A tartály legnagyobb átmérő­je több mint 4 méter, ma­gassága körülbelül 12 mé­ter, súlya pedig több mint 200 tonna. Leningrádból a Fekete-tengeren és a Dunán át jutott el Pozsonyba, s onnan szállítják tovább a helyszínre. Az atomreaktor, amelyhez az óriástartály tartozik, a jövő év júniusá­ra tervezett üzembehelye­zése után két, egyenként 220 megawatt teljesítményű turbinát táplál majd. MA, MI... Az elmúlt hetekben mun­kásmegmozdulások sora zajlott le Nyugat,Berlin­­ben. Figyelmeztető sztráj­kok, tiltakozó menetek hív­ták fel a figyelmet, hogy a nagy konszernek tömegesen akarják az utcára tenni al­kalmazottaikat. Különösen demonstratív tüntetést ren­dezett az AEG-gyár Acker­­strassel üzemének 850 mun­kása. Az üzem leállítását 1976 végén határozták el, de az üzemi tanács — az alkal­mazottak többségének tá­mogatásával — szembesze­gült a konszern döntésével. Harci jelszót adtak ki, amely így hangzik: „ma mi — holnap ti!”, s harcra szó­lították a többi gyárak munkásait. Felhívásukban rámutatnak, hogy a nyugat­berlini munkahelyek száma az iparban az utóbbi tíz év­ben húsz százalékkal csök­kent. Tiltakozásukhoz csatlako­zott az AEG Sickenger­­strassei üzeme is, amelyet szintén a leállítás veszélye fenyeget. Az AEG-Telefun­­ken nyugat-berlini üzemei­ben ma feleannyi a mun­kahelyek száma, mint a 60-as években. A nyugati-berlini szená­tusban, az iparért felelős szenátor nyilatkozatban he­lyeselte a városháza előtti tüntetést. — A konszernek­kel nem lehet másképp tár­gyalni — mondta —, mert ezek csak a saját hasznu­kat nézik. A nyugat-berlini munká­sok harca még nem dőlt el. Az Acker­strassei telep még dolgozik. Az üzemi taná­csok bíznak benne, hogy a város statútuma, amelyet a szenátus fogadott el, s ame­lyet a négy megszálló ha­talom megerősített, 12. pontjában kereken kimond­ja: Nyugat-Berlin polgárai­nak joga van a munká­hoz, s e jogukat — szükség esetén — a nyilvánosság előtt védelmezhetik. (sk­on) Fahmi-interjú egy libanoni lapban Szadat washingtoni útja előtt Kairó, március 26. Kereszty András, az MTI tudósítója jelenti: Egyiptom szemmel látha­tóan aggódva szemléli az új amerikai kormány kép­viselőinek legutóbbi meg­nyilvánulásait és az Egye­sült Államokat újabb köte­lezettségvállalásra kí­vánja bírni a Közel-Kele­ten — mutatta Iszmail Fahmi miniszterelnök-he­lyettesnek és külügyminisz­ternek tegnap az Al-Hava­­desz című libanoni lapnak adott nyilatkozata. Fahmi „nyelvbotlásnak"’ nevezte Carter Izrael „védhető ha­tárairól” és részleges kivo­nulásáról adott nyilatkoza­tát. Ha azonban ez mégsem nyelvbotlás, hanem po­litikai koncepció, azt az arabok teljesen elutasít­ják — mondta Fahmi. — Ha az Egyesült Államok nem lép, nem cselekszik, s he­lyette egy „másik szuper­hatalom mozdul", akkor ez meghatározó lesz az elkö­vetkezendő időszakban. A nyilatkozatban — mely nyilvánvaló összefüggésben van Szadat közelgő wa­shingtoni látogatásával — Fahmi (a korábbi egyipto­mi megnyilvánulásokkal ellentétben, amelyek sze­rint „a kártyák 99 száza­léka az USA kezében van”) azt fejtegette, hogy „Amerikának különle­ges szerepe van”, de „ez nem jelenti, hogy egyedül játssza szerepét”. Fahmi — annak a kabi­netnek a képviselője, amely a szovjet—egyiptomi ba­rátsági szerződést felbon­totta — ismét a Szovjet­uniót tette felelőssé a két ország viszonyának a meg­romlásáért, és azt mond­ta, „Egyiptomban senki sincs, aki rossz viszonyt kívánna a Szovjetunióval”. Egyiptom válaszolni fog „minden szovjet kezdemé­nyezésre” — jelentette ki. Gigantikus hajócsavar és turbinakerék között öreg szélmalmot szemlél egy kislány a München környéki szabadtéri múzeumban. PIPÁZÓ FÉLSZIGET Köveket köpköd a Névtelen Nagyerejű vulkánkitö­résről érkeztek jelentések tegnap este a Szovjetunió csendes-óceáni partvidéké­ről, Kamcsatka félszigeté­ről, melyet 28 működő vul­kánja miatt „pipázó félszi­getnek” is neveznek. Leg­utóbb 1975—76-ban a lá­pos Tolbacsik nevű vulkán körzetében volt nagy kitö­rés. A Bezimjannij, azaz Név­telen vulkán a félsziget legérdeke­sebb és legfélelmetesebb vulkanikus képződmé­nyei közé tartozik. A tegnapi kitörés óta a tűzhányó 6—7 kilométer magasságú oszlopban kö­veket, hamut és gázsuga­rakat lövell ki magából, s a füstgomoly 15 kilométer magasságba emelkedik. Ma reggeli jelentések szerint a kitörés folytató­dik. A 3 ezer méter ma­gas tűzhányó feltehetően több ezer éven át szunnyadozott, mielőtt 1955. október 22- én első ízben magára vonta a figyelmet. Néhány hónapos, a jelenle­gihez hasonló „tűzijáték” után 1936. március 30-án egész Kelet-Kamcsatkát iszonyatos erejű robbanás rázta meg, melynek sod­ra lesöpörte a névtelen vulkán csúcsát. A vulkán akkor egyetlen perc alatt 300 métert vesztett ma­gasságából, s tetején új, másfél kilométer széles kráter keletkezett. A rob­banás 25 kilométeres kör­zetben minden növényt el­pusztított. MANHATTANI MOHAMEDÁN Túszokat szedett, mecsetet követelt New York, március 26. Egy szunnita mohamedán férfi tegnap éjszaka négy túszt szedve, öt órán keresztül megszállva tartott egy kis irodát New York központjában, a Manhattanben, majd anélkül, hogy biz­tosították volna őt követelései teljesítéséről, megadta magát. A fiatalember többek között azt követelte, hogy adjanak félmillió dollárt egy mecset építéséhez a Harlemben. Akciója azonban elsősorban tiltakozás volt amiatt, hogy családját — feleségét és négy gyermekét — kilakoltatták egy New York környéki nyo­mornegyedből. Talpalatnyi falu Brasilia, március 26. A brazíliaiak milliói, kü­lönösen az észak-keleti ál­lamok lakói, krónikusan éheznek. A brazil sajtó sze­rint ennek a legfőbb oka az elavult földművelési rendszer és a nemzeti jö­vedelem igazságtalan el­osztása. Az összesen 11 mil­lió parasztcsalád közül 9 milli­ónak talpalatnyi földje sincsen. • Ilii II llllliHI III III II Iliim III lllllli III IIIIIIIIIIHa AZ IDŐ I I SODRÁBAN I r x “ miiiiiiiaiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiia.n­o India nem Indira többé — harsogja jó néhány in­diai és külföldi lap. A csak első pillantásra tetszetős szójáték mögött éppúgy nincs komoly tartalom, amint az álképlet éveken át hangoztatott fordítottja (India , Indira) mögött sem volt. Az azonban vitat­hatatlanul igaz, hogy a föld­kerekség második legnépe­sebb országa, egy minden szempontból rendkívül fon­tos szubkontinens nem akármilyen szerepű álla­ma független léte legko­molyabb politikai föld­csuszamlását élte át. A tények közismertek. Olyannyira azok, hogy ez­úttal a külpolitika iránt csak periférikus érdeklő­dést tanúsítók is tudják: Indiában most valami na­gyon lényeges történt. Amit erről e pillanatban bizto­san állíthatunk, az nem több, de nem is kevesebb, mint az, hogy ebben a kulcsfontosságú országban megszakadt egyfajta folya­matosság, méghozzá sze­mélyekben megtestesülve is igen látványos módon. INDIAI VÁLTOZÁSOK Hiszen „a brit korona legékesebb gyémántjá­nak” leválása erről a koro­náról, a független India megszületése elsősorban Mahatma Gandhi nevéhez fűződik — de nyomban utána a század egyik iga­zán nagyformátumú politi­kusa, a Mahatma jobb­keze, Dzsavaharlal Nehru , következik. Nehru óriási emberi és politikai kvali­tásokkal próbálta gyakor­lattá tenni mindazt, vagy annak legalábbis nagy ré­szét, amit Gandhi — dol­gozószobájában könyvei fölé hajolva, híres szövő­széke mellett, az angolok börtöneiben vagy megszám­lálhatatlan éhségsztrájk­jai közepette, a végelgyen­gülés lázában — megálmo­dott. India most megbukott kormányfője személyében, családi vonatkozásaiban is több mint egy évtizeden át képviselte ezt a tiszteletre méltó folyamatosságot. Fia­tal lányként Gandhi és ap­ja környezetében végig­járta a nemzeti felszabadí­tó küzdelem magasiskolá­ját, és amikor édesapja hamvait a Gangeszbe szór­ták, a világ bámulatára egy asszony vállalta, hogy vállára veszi az elképzel­hető legsúlyosabb örökség minden terhét. Mind sikereit, mind ku­darcait a jövő történészei is csak azzal az alapvető fel­tétellel mérlegelhetik, ha egy pillanatra sem feled­keznek meg ennek a teher­nek a súlyáról.­ ­ Amikor — mintegy hu­szonegy hónapja — India és kormányfője felett a szo­kásosnál is nagyobb gon­dok hullámai csaptak össze (árvizek és aszályok, a tőkés világválság emléke­zetes hatása, ennek nyo­mán a jobboldali tevékeny­ség megélénkülése), Indira Gandhi bevezette a rendkí­vüli állapotot. Az volt a terve, hogy a korábbinál határozottabb eszközökkel szereli le ellenzékét és te­remt jobb feltételeket ah­hoz, hogy megkezdje híres húszpontos kormányprog­ramja végrehajtását. Ne­hézségei azonban nagyobb­nak bizonyultak, mint lehe­tőségei, és ma már biztos­ra vehetjük, hogy a rend­kívüli állapot bevezetése paradox módon nem csök­kentette, hanem növelte el­lenfelei manőverezési esé­lyeit. Ehhez alighanem hozzá­járult néhány olyan szub­jektív és objektív jelenség, amelyek mindegyikét még nyilván sokáig elemzik majd a megfigyelők. Az már most is nyilvánvaló, hogy ilyen motívum volt a miniszterelnök-asszony 30 éves, Szandzsai nevű fia „trónörökösi" szereplése és több szempontból vitat­ható magatartása. Szandzsai — miközben szónoklataiban mindjobban teret nyert egyfajta kommunistaellenes felhang — álradikális, tü­neti kezeléssel igyekezett gyógyítani, méghozzá má­ról holnapra, évszázados be­tegségeket. Elsősorban ő állt a sterilizálási kam­pány élén, amely a jelen­legi körülmények között a legnyomorultabbakat súj­totta, hasonló volt a hely­zet néhány nagyvárosi sze­génynegyed villámgyors „eltüntetésével”: ez a táma­dás is inkább a nyomorul­takat, mint a nyomort súj­totta.­ Az új vezetés osztálybázi­sa nem változott, de vilá­gos, hogy a vegyes összeté­telű Dzsanata-párt és még tarkább szövetségesi tábora általában jobbról ro­hamozta a nemzeti kong­resszus most leomlott erőd­jét. Céljaik elérését az említett jelenségeken kí­vül — persze sok egyéb té­nyező mellett — a követke­ző okok is megkönnyítet­ték: 1. A sok tízezer falu­ból álló ország lakosságá­nak elsöprő többsége, a parasztság, továbbra is európai szemmel elképesztő szegénység szorításában vergődik.­­Az alapvető kép­letek nem változtak, a ga­bona felvásárlási ára válto­zatlanul alacsony, a mező­­gazdasághoz szükséges ele­mi eszközök (műtrágya, gép, sőt, indiai viszonylat­ban egyszerűen a fémészet) ára változatlanul magas volt. 2. A hagyományosan heterogén Nemzeti Kong­resszus Párt az új nehézsé­gek hatására a szokásosnál jobban megoszlott és olyan személyiségek léptek ki be­lőle, mint például J. Ram, volt miniszter, aki egymaga 70 millió páriát, a legala­csonyabb „érinthetetlen” kaszthoz tartozó embert, képviselt.­ ­ Az indiai események vi­­lágpolitikai kisugárzását ma még találgatni is alig lehet. A földkerekség kü­lönböző pontjain már több­ször bebizonyosodott, hogy — bár a személyi, és párt­­politikai változások jelentő­sége nem lebecsülhető — egy-egy ország politikájá­nak irányát mégiscsak kér­lelhetetlen szükségszerűsé­gek,­­ történelmi parancsok határozzák meg. Az egyet­len, ami már ebben a pilla­natban nyilvánvaló: nem­csak egyetemes, hanem in­diai létérdek, is, hogy ez a hatalmas ország továbbra is a békés együttélés tekin­télyes szóvivője maradjon. Harmat Endre Szerény lakását árulja a milliomos... London, március 26. A londoni lakáspiacon feltűnést keltett az a hirdetés, amely­ben Ravi Tikkoo tartályh­ajó-tulajdonos árulja lakását. Az ajánlati ár 1­3,5 millió font, a normális londoni lakásáraknak legalább kétszázszorosa. Ravi Tikkoo két-három héttel ezelőtt egyszer már az újságok első oldalára került, amikor felbérelt huligánokkal lépett fel a franciaországi Le Havre-ban a saját hajóján jogos sztrájkot kezdeményező angol tengerészek ellen. Úgy tudják, hogy a milliomos valamiért megsértődött és a Bahama-szigetekre akar költözni, ahol az adók is alacsonyabbak. „Szerény” londoni lakásában húsz szoba van. A hálószoba hossza 13 méter. A la­káshoz tartozik még egy golfpálya, teniszpálya, fedett uszoda, továbbá néhány titkos kamera — biztonsági megfigyelés cél­jára. Valószínű, hogy a „lakás” gazdára talál, hiszen nem messze az észak-londoni Bishops Avenue-tól, ahol Ravi Tikov eredeti­leg félmillió fontért vásárolta ingatlanát, a közelmúltban már elkelt egy hasonló épület. Azt egy arab olajmilliomos vette meg — potom kétmillió fontért. (--son)

Next