Esti Hírlap, 1978. február (23. évfolyam, 27-50. szám)
1978-02-02 / 28. szám
Téma: a tájékoztatás Moszkva, február 2. Moszkvában tegnap befejeződött a szovjet tömegtájékoztatási eszközök képviselőinek kétnapos értekezlete. A tanácskozáson az újságok és folyóiratok, a televízió és a rádió, valamint az egyéb tömegtájékoztatási eszközök munkatársai áttekintették a sajtó feladatait az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak, a szovjet nép vívmányainak ismertetésében. a Közel-Keleten Róma, február 2. A sáskák, amelyek az utóbbi tizenöt évben nem veszélyeztették az arab világot, a Közel-Keleten most ismét felütötték a fejüket. Sáskajárást észleltek Szaúd- Arábiában és a Jemeni Arab Köztársaságban a Vörös-tenger partja mentén. Szaúd-Arábiában rovarirtó szerekkel vették fel a harcot ellenük, fennáll azonban a sáskák szaporodásának veszélye, mert a bő esőzések ezt előmozdítják. Panama csatorna Kockázatos manőverek Washington, február 2. Zlokai András, az MTI tudósítója jelenti: Carter amerikai elnök, tegnap este országos tv- és rádióbeszédben szólította fel a lakosságot: támogassa a Panama-csatornáról kötött szerződéseket. Az okmányok a jövő héten kerülnek a szenátus elé, ahol mindeddig nincs meg a törvénybeiktatásukhoz szükséges többség. A Carter-kormány első nagy külpolitikai erőpróbájának tekinti a Panamával kötött szerződések ügyét: siker esetén nagyobb bizakodással nézhet a következő, a törvényhozás köreiben élesen vitatott nemzetközi megállapodások, így a jövendő SALT- szerződés sorsa elé. A tavaly kötött megállapodások előírják, az Egyesült Államok a 2000. évig adja át Panamának az 1903 óta birtokolt csatornaövezetet. A Panama területét kettészelő, 16 km széles földsáv állam az államban, amerikai közigazgatással, katonai támaszpontok láncolatával. Mivel befolyásos törvényhozási körök ragaszkodtak hozzá, hogy Amerika 2000 után is katonai előjogokkal rendelkezhessék volt gyarmatán, Carter amerikai és Torrijos panamai elnök, októberben kiegészítő megállapodásra jutott: eszerint az Egyesült Államok 2000 után is beavatkozhat katonai erővel a csatorna „semlegességének” védelmében. A szenátus külügyi bizottsága a héten nagy többséggel elfogadásra ajánlotta ugyan a szerződéseket, de azzal a kiegészítéssel: tartalmazzák az okmányok a két elnök fenti, későbbi megállapodását is. A látszólag jelentéktelen részlet kockára teheti az az egész ügyet. Panamában már korábban népszavazás döntött a szerződések elfogadásáról, ha nem is elsöprő, de kétharmados többséggel. Az egyezmények módosítása újabb népszavazást tenne szükségessé. TÖRTÉNELEMHAMISÍTÁS • • et VÖRÖSKERESZT-AMTOK KIFORGATÁSA Genf, február 2. — Nyugatnémet újnáci körök visszaélnek a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának nevével. Azt próbálják bizonyítgatni, hogy a győztes nagyhatalmak túloznak, amikor a náci koncentrációs táborok hatmillió áldozatáról beszélnek — közölte Genfben a Vöröskereszt egyik szóvivője. — A náci rendszert és a Hitler-Németországot tisztára mosni próbáló újságcikkek — mondotta a szóvivő — a bizottság nemzetközi nyomozó szolgálatának egyik adatát felhasználva azt állítják, hogy „csak” 350 ezren haltak meg a lágerekben. Ez a szám azonban csak a Vöröskereszt nemzetközi nyomozó szolgálata által közvetlenül a háború után talált listákból ered. Ezt a listát a koncentrációs táborokban megtalált német összesítésekből állították össze. De sok lágerben egyáltalán nem vezettek listát, másutt pedig a német hatóságok megsemmisítették, hogy, ne kerüljön a szövetséges hatalmak kezébe — mondotta a szóvivő. Közölte, hogy a bizottság nevével visszaélő cikkek jelentek meg a nyugatnémet Deutsche National- Zeitungban, valamint „A hatmillió mítosza” és a Valóban meghalt hatmillió?” című pamfletekben, amelyeket német és angol nyelven, terjesztettek az NSZK-ban és Nagy-Britanniában. Említést tett A. R. Butz amerikai szerző 1976- ban megjelent „A huszadik század reményei” című háromszáz oldalas írásáról, amelyben szintén csak 350 ezer halottról van szó. LAKÁSKMBNNTARTÁS 10%-OS ÁRENGEDMÉNY a március 31-ig megrendelt, s a vállalat által megjelölt időpontig befizetett és beütemezett GÁZSZERELÉSI, FESTÉSI ÉS TAPÉTÁZÁSI MUNKÁKRA OTP-hitelre is. Megrendelésfelvétel, tanácsadás, felvilágosítás: FŐVÁROSI JAVÍTÓ SZERELŐ VÁLLALAT Budapest VII., Akácfa u. 7. Telefon: 420-538, 420-943. FRANCIA VÁROSOK (1.) ^ Karnevál menyasszonya A franciák szívesen tréfálkoznak egyik legszebb városuk, Nizza rovására: „Léteznek egyáltalán nizzaiak? Hiszen ott mindenki csak átutazó!” „Nizzaiak? Ugyan, kérem! Turisták, nyugdíjasok, gengszterek, szélhámosok, a rulett megszállottjai, kitartott nők, krupiék, feketelábúak (a volt afrikai gyarmatokról hazatelepült és ott fekete csizmát viselt franciák) városa csupán.” „A francia Las Vegas: szerencsét próbálni mennek oda az emberek.” Másik oldalról viszont dédelgetik: a Riviéra királynője, Karnevál őfelsége menyasszonya, a virágok városa. Semmilyen jelző sem elég jó lefesteni az Angyalok öblének hallását, a hegyek ívét,, a pálmákkal, viktoriánus palotákkal, hotelekkel, vagy éppen ultramodern szállókkal szegett világhírű Angolok sétányát, s a tenger kékségét. Az utazó hajlamos — már csak kényelemből is — elfogadni ezeket az álarcokat és nem tekint mögéjük. Hiszen oly kevés időt tölthet itt! Nizza nagyon drága és kegyeit nem a kispénzű hódolóknak tartogatja. Egy séta a promenádon meggyőz erről: itt, ahol a pénz nem bújik meg diszkréten a páncélszekrényekben, hanem gőgösen fitogtatja magát, ide, e páratlan luxust árasztó díszletbe jól beleillenek a kutyáikat, sőt, majmaikat sétáltató, nemesprémekbe burkolódzó hölgyek és urak. Legfeljebb azon tűnődik el a hidegből jött utas, milyen fáradtan, unottan, fanyalogva lépegetnek, s arcukat csupán azért fordítják a kékséges tenger felé, hogy lebarnuljanak. Fiatalt csak elvétve látni ilyenkor, télen, hiszen köztudott, hogy a francia Riviéra mennyire vonzza a nyugdíjasokat. Néhány lépés az Angolok sétányától befelé és máris Ó-Nizza barátságos, olaszos hangulatú utcáiban találja magát az ember. A város csak 1860-ban csatlakozott — népszavazással — Franciaországhoz, addig Szavoja rész volt. Műhelyek, apró, régimódi boltok, kávéházak, kiskocsmák, a virág- és halpiac világa ez. És a véget nem érő csevegéseké. Sok a lézengő férfi, tévét néznek a bárocskák mélyén, kártyáznak, de főleg mesélnek. Ezerszer hallott, nosztalgikus gyarmati emlékeket. És persze szidják a kormányt, a városi tanácsot, mert nincs elég munka. Ami igaz is. Lenne persze a partvidék ipari centrumaiban, de ugyan ki megy el Nizzából, mikor az egész világ arra vágyik, hogy ide jöhessen? A gazdagok és a lézengő kisemberek világa között létezik egy harmadik Nizza, a keményen dolgozó városlakóké. — A Cote d'Azur 980 bejegyzett hoteljéből — ez 25 700 szoba —1 230 itt található — mondja Guy Taillier, a sajtóiroda vezetője. — A partvidék tavaly ötmilliárdot keresett a turizmuson. Nizza lakóinak fele is ebből él. S a turizmus gyors, fejlődésével együtt növekedett maga a város: már majdnem 400 ezren vagyunk. — Az utóbbi időben a pihenést szolgáló utazás mellett dinamikusan fejlődik az üzleti turizmus is. Berendezkedtünk konferenciák, üzleti tárgyalások fogadására. Cannes filmfesztiváljáról híres, Nizza évek óta nagy sikerű könyvvásárt rendez. Tudjuk, a helynek sokat köszönhetünk: ki nem jön ide szívesen? — S a lakosság másik fele? — Nagyon sok a nyugdíjas — nemcsak gazdag, de kispolgár is —, akiket a napos, örök tavasz vonz ide. Rajtuk kívül a hagyományos déli iparban dolgozik a többség: konzervgyárakban — olivabogyó, lekvárok —, az olivasajtolókban, a virágkertészetekben, száraztésztaüzemekben — olasz örökség —, parfümkészítésben. Újabban konfekcióipar telepedett ide és elektronikus berendezéseket is készítünk. — És a fejlődés fontos jele: 1960-ban egyetemet kapott a város. Jogi, természettudományi és bölcsészkara van, hatezer hallgatóval, öt éve jártam itt. Akkor a városházán elmondták, mi mindent terveznek. Látom, sok ígéret valóra is vált Megépült az óriás új autóbusz-pályaudvar. A partvidéket, de a hátországot is beálazzák a buszjáratok. Eredeti megoldás, a helyhiánnyal küzdő városban, a pályaudvar tetejére sétálóparkot telepítettek, sok-sok virággal, fával, bokorral. Este kivilágítják. Pompás szórakozás innen figyelni Nizza életét. Valódi látványosság lett az új, 30 ezer négyzetméteres bevásárlóközpont, a repülőtérre vezető út mentén. Az ország legnagyobb ilyen jellegű létesítménye, s az egész partvidékről vonzza a vevőket. Új, 600 ágyas luxushotelt, új kaszinót is kapott a város. Nizza, talán mondani sem kell, a jobboldal, a kormánytöbbség egyik oszlopa. Jacques Médecin polgármester 1976 óta a turistaügyek államtitkára is. Legyőzhetetlennek tartott ütőkártya van a kezében: apja is itt volt polgármester, s az egyik nagy bulvár a nevét viseli. Tősgyökeres nizzai tehát. Mindenkit ismer és mindenki ismeri: 1967 óta képviselő, tizenkét éve polgármester. Ezt a langyos politikai idillt 1974-ben, az elnökválasztáskor váratlanul megzavarta, hogy Mitterand megkapta itt a szavazatok 46,5 százalékát. Általános elképedés. „Ki ismeri igazán Nizzát?” — találgatták az újságok. A haladó sajtó persze megírta, hogy nem váratlan és kiszámíthatatlan „csapás” volt a baloldal előrelépése a hagyományok városában. Sokkal inkább súlyos hibák türelmetlen politika okozta. Még 1972-ben a polgármester például be akarta záratni a négy ifjúsági és kultúrházat, mondván, ezek a „forradalom bölcsői”. Válaszul e kultúrházak vezetői közzétették működésük mérlegét, amely olyan pozitív, hogy egyelőre a tanács kénytelen volt elállni szándékától. De az egyetemi városban ezt a szándékot aligha bocsátja meg az ifjúság. Alaposan megtépázta a városi vezetés tekintélyét egy csúnya telekspekulációs ügy is, aztán a tavalyi világraszóló botrány — egy volt OAS-katona a csatornahálózatból alagutat vájt az egyik bank páncéltermébe és kifosztotta azt —, néhány hete pedig hamis pénzgyártókat fogtak el, s hónapok óta húzódik az új és a régi kaszinó nem éppen tiszta üzleti vitája. Mindez fenntartja, sőt, növeli a város „gyanús” hírnevét. S a „csúszás” folytatódott. A tavalyi helyhatósági választásokon Jacques Médecin alig tudta megőrizni székét: a negyedmillió szavazatból mindössze 340 többséget kapott csupán. A francia délen — latin örökség — a helyi politika sokkal inkább személyekhez kötődik, mint pártokhoz. Az egyéniségnek, a tiszta hírnévnek igen fontos szerepe van. Nos, úgy tűnik, a helyi polgármester körül „valami nincs rendben”. Három baloldali újsággal is pereskedik, mert ezek megszellőztették egy gyanús személylyel való üzleti-politikai kapcsolatát. Amikor a január 3-i első tárgyalásról a Le Canard Enchainé — haladó szatirikus hetilap — beszámolt, Médecin elkövette azt a hibát, hogy híveivel felvásároltatta a lapot Nizzában. Amitől a tények nem változtak ... Lukács Teréz Nem Kanada, nem az Északi-sark, és nem is kutyaszán, hanem Bajorország, a hagyományos póni-szánversennyel. Elfogták a „ jóképű Elfogták a madridi „jóképű” rablót, így nevezték áldozatai azt a fiatalembert, aki az utóbbi hónapokban többtucat taxisofőrtől, benzinkútkezelőtől rabolta el a napi bevételt. Módszere mindig azonos volt: késő este valahová a külterületre vitette magát, amikor célhoz értek, pisztolyt fogott a taxisofőrre, elvette tőle a bevételt, és eltűnt az éjszaka sötétjében. A sok távi rablás miatt azonban a külterületre tartó taxik utasait sűrűn ellenőrizték a rendőrjárőrök. A rabló ezért helyet változtatott és a benzinkutakra támadt. Lopott autóval, többnyire egy elegáns Citroennel állt meg éjjel valamelyik országúti benzinkút előtt, megtöltötte a kocsi tartályát, és amikor a kútkezelő a nyugtát állította ki, pisztolyt fogott rá, s elvette tőle a pénzt. Végül egy országúti ellenőrzésen bukott le, kiderült, hogy a rettegett rabló, a büntetett előéletű 18 éves Juan Tancon ártalmatlan játékpisztollyal követte el rablótámadásait, még riasztó lövést sem tudott volna leadni. A pisztoly azonban annyira hasonlított az igazihoz, hogy minden áldozata engedelmeskedett neki. (lehet) EGYMILLIÓS REMÉNYSÉG A Correák örökségre várnak Spanyolországban is jelentkeztek a Correa-örökösök. A madridi rádió bemondta: Brazíliában egyenesági örökös nélkül meghalt egy Correa nevű emigráns spanyol, aki óriási vagyonáról úgy rendelkezett, hogy osszák szét az egész világon azok között az emberek között, akiknek szintén Correa a vezetéknevük. A hír megmozgatta a Correák képzeletét, mert azt is közölték, hogy a különc 5 milliárd peseta (kb. egy és negyed milliárd forint) örökséget hagyott hátra. Rögtön elkezdődött a számítgatás, mennyien lehetnek a jogos örökösök. A madridi telefonkönyv ötven személy nevét tartalmazza ezzel a vezetéknévvel, amely azonban nem a spanyol fővárosban a legelterjedtebb, hanem a Kanári-szigeteken. Úgy vélik, körülbelül ötezren élhetnek ezzel a vezetéknévvel, nagy többségük Spanyolországban, így egymillió pesetára számítanak fejenként, ha csak a hírről ki nem derül, hogy tréfa az egész. Brazília madridi nagykövetsége egyelőre hallani sem akar az ügyről. (1)