Esti Hírlap, 1978. december (23. évfolyam, 283-306. szám)

1978-12-01 / 283. szám

MEGKEZDŐDÖTT A IX. BÉKEKGHGRESSZUS Nemzeti ügyünk a béke megőrzése Sebestyén Nándorné főtitkár beszámolója (Folytatás az 1. oldalról.)­­ A VIII. magyar béke­kor­g­resszus óta végzett munkáról előterjesztett írá­sos jelentés azt tükrözi, hogy sikeresen valósítottuk meg a legutóbbi kongresz­­szus ajánlásait. Az eltelt öt év során a békemozgalom a párt és a kormány követ­kezetes békepolitikája alapján eredményesen te­vékenykedett. Hozzájárult a szocialista nemzeti egység erősítéséhez, amelynek leg­főbb összekötő ereje a szo­cialista építő munka, a ha­­zafiság, a demokratizmus és a béke.­­ Mozgalmunk a két kongresszus közötti idő­szakban kedvező hazai, ugyanak­kor bonyolult nemzetközi feltételek között végezte munkáját. A Szovjetunió békepoliti­kája és a nemzetközi béke­erők tevékenysége során szélesedett és mélyült az enyhülési folyamat. Törté­nelmi jelentőségű győzelem született Indokínában, Viet­nam véráztatta földjén, s a kettészakított haza egyesí­tésével megnyílt a szocia­lista fejlődés útja. A szo­cialista fejlődést választot­ta Laosz is. Afrikában je­lentős eredményeket értek el a nemzeti felszabadító mozgalmak, nőttek az im­perializmus ellen felsorako­zó erők.­­ Viszont nem tették le a fegyvert azok, akik le akarják rombolni a békés építés eddigi eredményeit. Sőt, továbbra is fékezni akarják az enyhülést, a hi­degháború gyűlöletes kor­szakába kívánják visszavet­ni a világot, s egyidejűleg­­ fokozzák a fegyverkezési versenyt. — Mozgalmunkat szoros szálak fűzik a Béke-világta­­nácsihoz — folytatta az elő­adó —, támogatjuk törek­véseit, segítjük, hogy a vi­lágbéke érdekében mind jobban betölthesse hivatá­sát. Népünk a béke megőrzé­sét nemzeti programjának tekinti. Részt vállalt és vállal az európai biztonságért és együttműködésért, a fegy­verkezési hajsza megféke­zéséért, a leszerelésért ki­bontakozott társadalmi mozgalomból. Arra töre­kedtünk, hogy mindenki számára világossá, félre­érthetetlenné tegyük: hová tartozunk, milyen célokat követünk. A béke ügye számunkra elválaszthatat­lan az érte legtöbb áldoza­tot hozó Szovjetunióval fennálló szilárd szövetség­től, a megbonthatatlan test­véri barátságtól. — Büszkék vagyunk ar­ra, hogy hazánkra mint bé­­keszerető, a békéért tettek­re kész országra tekintenek világszerte. Mozgalmunk helyesen tudatosította az egyre átfogóbb igazságot: a béke és a szocializmus egy­mástól elválaszthatatlan. Az emberek erről naponta szavaznak: munkájukkal, gondolkodásmódjukkal, magatartásukkal, életvite­lükkel. — Európa szívében élünk, különös érdekeink fűződ­nek ahhoz, hogy kontinen­sünk békéje szilárd talajon nyugodjék. Elsőrendűen fontos ezért az európai eny­hülés fenntartása és elmé­lyítése, a helsinki záróokmány valamennyi pontjának maradéktalan tiszteletben tartása. Az enyhülési folyamat út­jában álló akadályok elhá­rításáért a Szovjetunió és a szocialista országok közös­sége következetes harcot folytat. Talán elegendő, ha ezúttal csak a legújabb, a néhány nappal ezelőtt elfo­gadott dokumentumra uta­lunk: a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testü­letének 1978. november 22 —23-i moszkvai ülésén el­fogadott nyilatkozata, nagy jelentőségű felhívással for­dul Európa és a világ álla­maihoz és népeihez. Meg­győződésünk, hogy e prog­ramot a Béke-világtanács és a nemzeti békemozgal­mak sajátjuknak tekintik. — Tanácskozásunkt­ól azt várjuk — folytatta Sebes­tyén Nándorné —, hogy irányítsa közvéleményünk figyelmét a leszerelésért vívott harcra. Úgy kell dol­goznunk, hogy mindinkább polgárjogot nyerjen a felis­merés: a leszerelésért folyó nemzetközi küzdelem egy­úttal nemzeti ügy, hazánk fejlődésének, minden ma­gyar állampolgár békéjének és biztonságának feltétele.­­ A háborús veszély el­hárításáért vívott küzdelem a biztos és nyugodt jövőért folyik. E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, amely már ma is e jöven­dőre készül, életének, mun­kájának alapvető tartalmát ez jelenti. A világbéke biz­tosításában éppen ezért a társadalom valamennyi kor­osztálya közül az ifjúság a legérdekeltebb. Az ifjúság — soraiban a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség több mint 800 ezer tagja — aktív részese országépítő feladataink valóraváltásá­­nak. A VIII. magyar béke­kongresszus óta tovább növekedett a fiatalok po­litikai érdeklődése, érzé­kenysége és tettrekész­­sége.­­ A magyar békemozga­lomban az utóbbi öt eszten­dő alatt jelentősen növeke­dett a tudomány, az iroda­lom és a művészetek kép­viselőinek tevékenysége. Helytállásuk annak az egészséges szemléletnek a megerősítéséhez is hozzájá­rult, hogy hazánkban a szellemi alkotó munkával párosult cselekvő közéleti tevékenységnek — a béke érdekében kifejtett tömeg­politikai munkában is — érzékelhető hatása van — hangsúlyozta az OBT főtit­kára. — Mostanában gyakran bírálják a békemozgalmat azért, hogy rendezvényein kis számban jelennek meg a kultúra munkásai. Ez igaz. Az is igaz, hogy nem vagyunk mindig elégedettek sem a békeépítés, sem a lé­tező szocializmus népszerű­sítését szolgáló irodalmi és művészeti alkotások meny­­nyiségével és minőségével. Az írók, művészek békéért folytatott tevékenységét mégsem szabad így leszű­kíteni. A békemozgalomban mindenütt jelentős szere­pet vállaltak és vállalnak az írók és a művészek, akiknek szabad és békés alkotómunkára van szüksé­gük. — A múlt évben Szent­endrén megtartott író-mű­vész találkozó — amely a haza és emberiség, a világ- , béke és a kulturális kap­csolatok problémáiról ta­nácskozott — résztvevőinek körével is jelzi, hogy moz­galmunkat nem kell félteni az elszürküléstől, megörege­­déstől. Az alkotók minde­nekelőtt a százezrek tudatát formáló, ízlését fejlesztő műveikkel segítik munkán­kat, amelyek megbecsülést szereznek a nagyvilágban is békés, szocialista hazánk­nak. Az Országos Béketanács főtitkára ezután ismertette a VIII. kongresszus óta vég­zett propaganda- és tájé­koztatási munka, eredmé­nyeit, az OBT nemzetközi kapcsolatainak bővülését, majd a feladatok kapcsán aláhúzta: — Békekongresszusunkra az a feladat hárul, hogy kidolgozza a mozgalom programját. Arra törekszünk, hogy a legkisebb településektől a nagyvárosokig, a termelő­üzemektől az intézménye­kig a dolgozók minél na­gyobb számban kapcsolód­janak be cselekvően a bé­kemozgalom feladatainak megvalósításába. Felada­taink nem könnyűek és nem kevesek. Megvalósításukhoz kérjük a kongresszus, az egész magyar békemozga­lom támogatását, mindazo­­két, akik tenni, cselekedni akarnak, a békéért, mind­annyiunk szebb holnapjáért — mondta befejezésül Se­bestyén Nándorné. (Koppány felv.) A budaörsi Texelektro Ipari Szövetkezetnek Érden elkészült az új, négyezer négyzet­­méter alapterületű, háromszintes üzemháza. Ide költöznek az eddig korszerűtlen épü­letekben dolgozó üzemek. A budaörsi szövetkezet az idén 271 millió forint értékű árut készít. Jelentős az export, sportcsarnokok/ labdarúgópályák eredményjelző berende­zéseit szállítják külföldre. Az idén Lengyelországba, Bulgáriába és Romániába expor­táltak különböző eredményjelző készülékeket, 690 ezer rubel értékben. Az Érden el­készült új központi üzemben kapott helyet a bőrdíszmű részleg. A közelmúltban a Hungarocoop közreműködésével egy holland céggel aláírt szerződés értelmében 1982-ig évente 1 millió guldenért szállítanak diplomatatáskát. Még az idén 2500 dara­bot szállítanak a holland cégnek. Ezenkívül mintegy ötezret Angliába is exportálnak. FŐVÁROSI KÖRKÉP Összefüggő építkezések Együtt hatásosabb • Megyer története A budapesti utakon fo­kozódott a zsúfoltság, és több helyen ismét lassult a forgalom. A legfőbb ok: gyorsan nő az autók száma, s ezzel nem tart — nem is tarthat — lépést az útháló­zat bővítése. Egy-egy főút megújítása évekig elhúzódik. S ha el is készül, a Szentendrei vagy a Soroksári út, a nagy épít­kezések hatása csak mérsé­kelten érezhető. A Szent­endrei útnak még nincs megfelelő folytatása Pestre, a Soroksári útnak pedig Budára. A minap két tanácskozá­son is megvitatták, hogyan lehetne gyorsítani az útépí­tést. ÁRPÁD,Ilíl­, HUNGÁRIA-GYŰRŰ Mi volt a Budapesti Párt­­bizottságon tartott megbe­szélés legfontosabb ered­ménye? A főváros vezetői és a közlekedés országos irányítói egyöntetűen úgy vélekedtek: a forgalomban összefüggő nagy beruházá­sokat együtt kell megter­vezni és megvalósítani. Ez a leggazdaságosabb és a leghatásosabb megoldás. Mit ér az Árpád-híd bőví­tése a Flórián tér rendezé­se és a Hungária-gyűrű megépítése nélkül? S mit ér a Hungária-gyűrű meg­nyitása az Árpád-híd széle­sítése és a lágymányosi új híd átadása nélkül? Vi­szont: ha elkészül a Hun­gária-gyűrű, a lágymányosi híd, megújul az Árpád- és a Petőfi-híd , a Szentend­rei és a Soroksári út hatá­sa is meghatványozódik. Ezért mondták ki: a Hungária-gyűrű megépíté­se nem tarthat tíz évig, a Petőfi-hídon ugyanúgy ös­­­sze kell vonni az erőket, mint ez a Margit-hídon tör­­tént, s minden nagy beru­házáson meg kell vizsgálni, van-e mód a gyorsításra. ÚJ UTAK ÉS JAVÍTÁSOK S mi volt a Fővárosi Ta­nács ülése legérdekesebb határozata? Valójában — és ez ter­mészetes — a két tanács­kozás között szoros össze­függés volt. Már előzőleg a Budapesti Pártbizottságon kifejtették: ezután nem szabad az útjavításra és karbantartásra szánt pénzt új építkezésre elkölteni. Ennek megfelelően a Fő­városi Tanács úgy döntött, nagyobb erőt kell fordítani a javításra és karbantar­tásra. Különösen sürgető feladat, hogy az építési időt megrövidítsék, munka köz­ben erősítsék az ellenőrzést és az átvételkor nagyobb követelményt támasszanak. Az úthálózat fejlesztése nélkül az egyéni közleke­dés, de a tömegközlekedés sem javítható. A fővárosi utak hossza 3600 kilométer, s 1100 kilométer még nincs kiépítve. Sok gondot okoz, hogy a kiépített utakon a burkolatok fele harminc­éves. Gyakori az útbontás, mert a közművek nagy ré­sze elavult, nem ritka az ötven-, sőt százéves csator­na. Ezért a fejlesztéshez sok-sok milliárdra és fő­ként sok időre van szükség AZ ŐSI RÉVNÉL Megkezdődött a főváros legszebb új negyedének ter­vezése Káposztásmegye­­ren, történelmünk neveze­tes helyén. „A révet — írja Anony­mus — Megyer révnek ne­vezték el, mert a hét feje­delmi személy itt hajózott át a Dunán ... Másnap pe­dig Árpád vezér... bevo­nult Attila király városá­ba.” Vagyis Óbudára. Sok tudós úgy véli: a leírás el­fogadható, mivel Visegrád és Csepel között a megyeri rév a legalkalmasabb hely az átgázolásra az állatok­kal. Később itt, a Szilas-patak torkolatában falu épült: Megyer. Első ismert tulaj­donosa Izsák fia, Bertalan ispán volt. Később a Szé­­csényiek kezére jutott 1426-os adat már Káposz­­tásmegyernek hívja, mert itt sok káposztát termesz­tettek. A nagy építkezést gon­dos történeti-régészeti ku­tatások előzik meg. Ki tud­ja, mit rejt itt a föld a hon­foglalás korából? ... Aczél Kovách Tamás BARACKOK : két üdülőtelek szom­a­szédos volt Az egyik egy kétgyermekes orvos há­zaspár tulajdonában, a má­sikon meg egy nyugalma­zott mérnök lakott a felesé­gével. Az orvosok csak a szabadságukat töltötték lent, az öregek viszont ott éltek tavasztól késő őszig. Fűthető kőház volt az övék, a másik pedig egy faház, éppen csak a szükséges bú­torokkal berendezve, hi­szen alkalmilag jó ez is. Az öreg mérnök kertész­kedett és különösen büszke volt a barackfáira. .,A ba­rackosom” — így emlegette és rügyfakadástól kísérte figyelemmel azt a szüntele­nül megismétlődő csodás folyamatot, amíg a termés végleg beérik. Az idén jó termésnek örülhetett. A három kajszi és a négy őszibarackfa ros­kadozott a gyümölcsöktől. Éppen akkortájt, amikor a szomszédos telekre megér­keztek a tulajdonosok. Hoz­ták magukkal a gyerekeket is, öt és hét év körülieket. Egy fiút meg egy kislányt. — Figyeld csak — mond­ta a mérnök a feleségének —, ezek a kölykök rájárnak majd a barackosomra... Résen kell lennem! És attól kezdve szinte hajnaltól késő estig lesben állt, várta, mikor érheti tet­ten valamelyiket. Kerítés ugyanis még nem volt, csak egy sövény. Nem sokáig kellett vára­koznia. A nagyobb gyerek, a kislány hamar észrevette a barackfákat és egy óvat­lan pillanatban odaszaladt, hogy a lehullott gyümöl­csökből vegyen. Ment volna utána a fiú is, de egy ke­mény hang megtorpantotta, sírósra görbítve a száját — Teszed le rögtön! — Az öreg a botjával hadoná­szott. — Erre tanítanak a szüleid, hogy a máséból lopj...?! Vegyenek neked! A kislány ijedten dobta el a barackot. Kézen fogta az öccsét és visszaszaladtak a másik telekre. — Nem megmondtam? — Az öreg diadalmasan mu­tatta a visszaszerzett ba­rackot a feleségének. — Az orvosoknak még a bőrük alatt is pénz van, de azt el­néznék, hogy a kölykeik a nyugdíjasoktól lopjanak. — Hiszen mi nem is sze­retjük a barackot — mond­ta csendesen az öregasz­­szony. — Miért nem enge­ded, hogy szedjenek belőle? — Mert ha engedném, akkor előbb-utóbb a kör­nyék összes kölyke idejár­na, aztán tépnék, szaggat­nák a fákat... A végén meg biztosan kitörnék .. . Vandálok! Az ilyesmit csí­rájában kell elfojtani. A gyerekek többet nem próbálkoztak. Két hét múl­va, a szüleikkel együtt el­utaztak. Újabb két hét múl­va a fákról minden gyü­mölcs lehullott. Ott rothadt halomba a földön. Az öreg ásott egy hatalmas gödröt és szépen, takarosan bele­gereblyézte az egészet. Be­földelte, ledöngölte. — Jön az ősz — mondta a feleségének —, rövidül­nek a napok ... Reggel már alig tudtam felkelni, me­gint hasogatott a dere­kamban ... Az öregasszony nem szólt, hallgatott. A még várható őszökre gondolt, és a ko­pasz, gyümölcstelen fákat nézte. Tóth-Máthé Miklós

Next